Kutyamesék 2017. nov. 27. - dec. 3.

Így télen, karácsony közeledtével, mindig megemlékezem, amióta blogot írok a sok-sok Buksiról és Morzsiról, akik az ünnepeket a kert végén egy hordóban, rövid láncon vacogva élik. Sokan közülük bent, a kályha mellett kezdték megpróbáltatásokkal teli életüket, amikor ajándékként előbukkantak a fa alól egyszer régen karácsonykor. Akkor még minden szép volt, de a meglepetés kölyök gyorsan teherré vált, és az újévet már a kertben köszöntötte, ha nem vigyázott, vagy akár az út szélén.

Tele van internet szomorúbbnál szomorúbb történetekkel, tanmesékkel, könnyűszerrel találhat minden jóérzésű ember olyat, ami könnyeket csal a szemébe.

Én minden évben reménykedek, hogy egyre kevesebb az ilyen sorsú kutya, és egyre többen tekintenek a kutyákra családtagként. Hogy a kutya a mindennapjait a családdal éli, hogy bejárhat a házba, hogy nyáron elvonulhat hűsölni, télen pedig nagyokat játszhat a hóban, mert tudja, hogy a nap többi részét a kanapén tölti a melegben.

Aztán hirtelen magamhoz térek, amikor a menhelyre jön a megannyi érdeklődő, aki kutyát akar, de nem ám babusgatni, hanem házőrzőnek, mert az a dolga. Vagy kölyköt, aki még hozzá szokik idős gazdájához, akiknek a meggyőződése, hogy ők lesznek a világ leggondoskodóbb családja, de természetesen a kutyának kint a helye! A kennel, amiben ők tartanák a kutyát, az olyan gyönyörű, hogy örülnék, ha nekem olyan házam lenne, úgyhogy jobban tenném, ha hallgatnék. Az "abszurd" kutyatartási feltételeimmel elküldtek melegebb éghajlatra, és még meg is jegyezték, hogy micsoda putriban élhetek, ha a kutyáim bent vannak a házban. Hát ki látott már ilyet?

A kegyelemdöfést azonban egy harminc éves fiatalember adta, aki 2-3 hónapos kölyökkutyát akart vinni a kiskertjébe, mert így télen nincs aki őrizze a lakatlan házat. Rezzenéstelen arccal közölte, hogy kétnaponta menne ki etetni, lenne kutyaháza, és olykor is el engedné a kiskutyát, akit láncra szeretne vinni. A lényeg, hogy a betörő lássa, hogy kutya van, és a kutya zajt csapjon. Először nem akartam elhinni, hogy képesek ilyennel megkeresni, főleg egy fiatal, modern gondolkodású ember, aki feltételezhetően rendelkezik némi empátiával. Hát nem!

Abba bele sem gondol, hogy mit jelent egyedül egy kicsi kutyának a tél, az egyedüllét, a hideg, de valószínűleg a kutya az ilyen ember számára csak egy használati tárgy.

A fentebb említett történetek mind egy hét leforgása alatt estek meg. Így aztán, ha jobban belegondolok, talán mégsem annyira szörnyű a sok megunt ajándék Morzsinak és Buksinak a kert végén. Talán ha befagy a vizük, és a gazda észreveszi, akkor naponta felönti, és hátha a Karácsonyi lakomából neki is odalöknek egy picit húsosabb maradékot, hogy örüljön. Ugyan nem házikedvenc, jó szót, szeretetet ritkán kap, de legalább nincs napokra egyedül hagyva, és nem kell napi harcot vívnia az életbenmaradásért. És én még azt gondoltam, hogy ők a legkiszolgáltatottabbak. Sajnos tévedtem.

Abban azonban egészen biztos vagyok, hogy a fent említett történetem főhősének rövidesen érkezni fog a láncára egy 2-3 hónapos kiskutya, aki csak azért jött a világra, hogy rövidke életét végig szenvedje. Hogy az egyik felelőtlen ember egy másik felelőtlen ember gondjaira bízza, ahol a biztos halál vár rá. Jó ez mindenkinek, hiszen az előbbi büszkén mondhatja, hogy ismét sikerült felelős gazdát találni a nem kívánt szaporulatnak, ahogy mindig, az utóbbi pedig talált egy élő riasztót, aki jó eséllyel nem éri meg a tavaszt, mert végez vele a hideg, vagy a rá leselkedő betegségek egyike, ami megelőzhető védőoltással.

És vajon mit tanul az ilyen szülők gyereke? A felelős állattartásról otthon valószínűleg nagyon keveset!

Hétfő

Hosszú évekkel ezelőtt egy menhelyi kutya, Csóka talált gazdira, de most lejárt a mandátuma. Nem volt vele semmi gond. Pusztán annyi, hogy a kutyának kint a helye! A gazdi lakásba költözött a kertes házból, ahová természetesen Csóka már nem mehetett. Átmenetileg egy garázsban helyezte el, ahol szegény egész nap csak sírt, és ugatott. Valóságos megváltás volt neki a menhelyre érkezés.

Csókának azért kellett újra menhelyre kerülnie, mert gazdája lakásba költözött.

A létszámstop ellenére egy balesetes kutyának is segítettünk. Őt Kiskundorozsmán ütötte el a bejelentő férfi, aki becsülettel vállalta, hogy ha már így történt, elhozza a menhelyre. A csokibarna, fiatal vizslalányban nincsen chip, mi neveztük el a színe után Bonbonnak. Nyakára fojtónyakörv volt drótozva, vélhetően egy igen felelős gazditól szabadult el, láncról. Sajnos elég nagy ütést kapott, medencéje eltört, így műtétre kellett előjegyezni.

Kedd

Önkéntesünk, régi dolgozónk, Máté látogatott el újra a menhelyre, nosztalgiából a napi teendők ellátásában volt segítségünkre. Karbantartónk, Gábor a megrendelt, lapra szerelt kutyaházakat rakta össze, s pakolták el Máté segítségével.

Amíg a gondozók a kutyák körüli teendőket végzik, addig a karbantartónk összerakta a házakat.

Szerda

Nem túl szerencsésen indult a reggelünk. A nemrégiben beérkezett Andor kezdetben nagyon félős, visszahúzódó volt, így nehéz pontos jellemzést adni, hogy milyen ő valójában. Már éppen kezdett kinyílni, barátkozni, de most kedvetlennek, lehangoltnak látjuk. Délután már biztosak voltunk benne, hogy nem a szemünk csal. Andornak bizony elég csúnya bélgyulladása van, így rögtön elkezdtük a gyógyszeres kezelését és a diétát is.

Csütörtök

A menhelyi létszámstop miatt ezúttal a szokásos vakcinázás elmaradt, hiszen nincs új kutya a menhelyen, akinek jelenleg védőoltásra van szüksége. Ezzel szemben Andor átesett egy újabb vizsgálaton, máris meglepően szépen reagál a gyógyszerekre és a diétára.

Dr. Sebő Ottó rendelőjébe készülődtünk délután. A nemrégiben a menhely előtt útjára bocsátott Sodoma esett az ivartalanításon, és szívféregszűrésen. A tesztje negatív lett, az ivartalanítást pedig nagyon jól viselte. Csatár újabb vizsgálaton esett át, újabb foltokat fedeztünk fel a bőrén. Úgy tűnik, hogy nála ezek a kiütések allergiás reakciók, de egyelőre teljesen bizonytalan, hogy mi az oka. Lehet a környezet, valami idegen anyag, de az ételallergia sem teljesen kizárható. A kiütésekre injekciót és krémet kapott.

Péntek

Örömmel jelenthetem, hogy Andor állapota szépen javul, a kedve kezd visszatérni, és az étvágya is nagyon jó annak ellenére, hogy diétás ételt kénytelen fogyasztani.

Menhelyünk újdonsült rosszcsontjai, Matyi és Dóri, a két foxi alaposan felkavarták a karanténunk nyugalmát. Ők a közelmúltban érkeztek, mert hajléktalan gazdájuk nagyon beteg lett. A kezdeti megszeppentség hamar tovaszállt, most pedig az ő ugatásuktól hangos minden, mert egy pillanatra be nem áll a szájuk. Ha csend van azért, ha jön az ebéd, akkor azért, ha takarítani megyünk azért, ha nem, akkor azért ugatnak. Béketűrő szomszédokkal rendelkező, kötélidegzetű gazdik jelentkezését várjuk egyre fogyó türelemmel!

Az angyali ábrázat ne tévesszen meg senkit! valódi ördögfoxik érkeztek hozzánk Matyi és Dóri képében.

Szombat és Vasárnap

Kegyes volt az időjárás a lelkes önkénteseinkkel, akik szombaton érkeztek a szokásos menhelyi sétára. Ma nyolc önkéntes 49 kutyának tette szebbé a napját, és teszik ezt hétről-hétre töretlen lelkesedéssel!

Önkéntesünk, Judit a sétáltatás mellett a félős kutyák szocializációjában is segítségünkre van.

Tagadhatatlan, hogy megérkezett a tél! Reggel fehérbe borult az egész menhely, és a hó egészen délutánig kitartóan esett. Egyesek viháncoltak, játszottak, míg mások egész nap ki sem dugták az orrukat a meleg helyről.