Nem sokszor esik szó a menhelyi blogban azokról, akik csendben végzik a munkájukat, akik nélkül a kutyák, cicák, nyuszik nem lennének tiszta helyen, nem lennének ellátva. Ők a menhelyi dolgozók, akik csendben, becsülettel végzik a munkájukat. Sokaknak, akik ellátogatnak hozzánk, talán néhányunk fura szerzetnek tűnik, ami a külsőségeket illeti, de sokaknak csak akkor leszünk igazán furák, ha beszélgetnek velünk. Minden menhelyi gondozóban ugyanis nagyon erősen él küldetéstudat, mert mindannyian hiszünk abban, hogy jobbá tudjuk tenni a kutyáknak a világot. Sokszor éri a menhelyet az a kritika, hogy a dolgozók nem maradnak sokáig nálunk, és ebben sok esetben igazuk is van. De akik elmentek, azok sohasem tudtak azonosulni ezzel az eszmével. Akik tudtak, azok pedig sohasem mennek el, ha az élet másfelé is sodorja őket valami miatt, önkéntesként továbbra is részt vesznek az életünkben. Most pedig, visszatérve a mostani csapatunkhoz, mint azt már mondtam, elég vegyesek vagyunk. Olyan emberek, akik talán kicsit különcök, néhányan nagyon azok, de összeköt minket az állatszeretet, és az, hogy mindannyian szeretjük a munkánkat, közös a célunk. A dolgozók mindegyike második otthonának tekinti a menhelyet. Ha tehetik, akkor szabadidejükben kijárnak, és kutyát sétáltatnak, mert hiányzik nekik a menhely, a kutyák, akik számítanak rájuk. Van, aki elhozza a családját, a barátait, hogy büszkén megmutassa, hol dolgozik. Van, aki a férjét hozza ki kutyát sétáltatni, és van, aki úgy kezdett nálunk, hogy itt az ideje elkezdeni dolgozni, ma pedig nem tudja mit kezdjen a sok szabadnappal, inkább buszra száll, hogy elvigye a szívéhez közel állókat sétálni. És nem üres kézzel jön, ajándékot is hoz a kutyáknak. Ha baj van, ha be kell ugrani dolgozni, akkor jönnek, nincs méltatlankodás. Van olyan munkatársunk, aki több évtizedes, stabil állását hagyta ott a menhelyért, de ma is ugyanezt tenné. A cicásunkkal, Renivel sokban hasonlítunk, akkoriban ő sem, én sem tudtam mire vállalkozunk, amikor elkezdtük a menhelyi munkát. Fel kellett nőnünk a feladatokhoz, és néha elég rögös volt az út, de megérte! Itt értünk azzá, akik ma vagyunk.
Van olyan kollégánk, aki igazi őskövületnek számít már nálunk, mégis meg tudta őrizni a lelkesedését, és a legstabilabb emberek egyike. De van olyan elhivatott kolléga is, aki otthon is ugyanezt teszi, mint nálunk: saját menhelyét építgeti, szépítgeti, miközben egymást is segítjük.
Senki nem bánkódik, senki nem kínlódik, mert holnap hétfő, és jönni kell dolgozni, nálunk minden nap munka van. De abban biztos vagyok, hogy a pihenőnapjáról senki nem úgy jön dolgozni, hogy a nap végét várja. Egyedül a karbantartónk szabad a hétvégéken, de ő a legvidámabb hétfői dolgozó, akit valaha ismertem, mert örül, hogy itt dolgozhat.
Nagyon nehéz leírni a hangulatot, ami a menhelyen él, mert azok érzik ezt, akik nap mint nap megtapasztalják. Mindenki teszi a dolgát, mindenki jókedvű és pozitív. A szomorú dolgokon igyekszünk hamar túllendülni, hiszen minden nap rengeteg a tennivaló, az állatok körüli munka pedig egész embert kíván.
Nagyon büszke vagyok rá, hogy egy ilyen nagyszerű csapat tagja lehetek!
Hétfő
Végre valahára elkészült karbantartónk, Gábor a pár hete adományba kapott konyhabútor átszabásával, és a helyére is került, az új asztallal együtt. Hihetetlen, hogy mennyire megváltozott a helyiség hangulata azzal, hogy végre van egy konyhabútorunk, amibe ráadásul az eddig szabadon kallódó eszközeinket is bepakolhatjuk. Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy fülig ért a szája mindenkinek!
Az a hír járja, hogy a szatymazi tanyán felszámolt, illegálisan működő "menhely" néhány kutyát szétszórt Sándorfalván is, ahol állítólag újabb eljárás folyik a vezető ellen, hiszen magára hagyta a kutyákat, ami bűncselekmény. A történet ha igaz, ha nem, a kutyák bizony valósak, és néhány lelkes állatbarátnak sikerült is őket befogni. Lili és Sári bizonytalan kutyák, de könnyen oldódnak, így valószínűleg nem lesz nekik nehéz gazdit találni.
Kedd
Nagyobb mennyiségű kutyáknak, cicáknak való élelmiszer fog érkezni a menhelyre, amihez előbb a raktárat kellett kicsit rendbe rakni. Kipakoltunk mindent, majd kategória szerint rendszerezve, mindent visszapakoltunk, így sikerült viszonylag nagyobb teret felszabadítanunk. Volt munkánk bőven.
Talán még sokan emlékeznek Bonbonra, a balesetes kutyusra, akinek gyógyulása hosszú volt, ráadásul kétszer kellett műteni, mert az első műtétet félbe kellett szakítani, akkor annyira rossz állapotban volt. Elkezdett lelassulni a szívverése, így a biztonsága érdekében a műtétet részekre kellett bontani. Bonbon azóta már újra jár, szaladgál, átesett az ivartalanításon, és ma végre eljött az ideje annak, hogy a gazdi, aki kiválasztotta őt, hazavihesse. Biztos vagyok benne, hogy Bonbonnak nagyszerű élete lesz!
Két újabb bajba jutott kutyának kellett segítséget nyújtanunk, akiknek maghalt a gazdája, és nem volt, ki ellása őket. Egyikük ráadásul volt tappancsos kutyus is, akit még nagyon régen fogadtak tőlünk örökbe. Azóta nagyon sokan szigorodott az örökbefogadás feltétele, s az ő története is azt igazolja, hogy nem véletlenül. Torkos és Csipetke hiába voltak társak, mivel láncon éltek, sohasem érintkeztek egymással, aminek köszönhetően teljesen ellenségesen is viselkednek a másikkal szemben. Döbbenten láttuk, hogy egymás puszta jelenlétét alig viselik el, így a közös kennelben tartást azonnal el is kellett vetni.
Szerda
Sebő Ottó rendelőjébe igyekeztünk ma Fantával, Fondüvel, Fatimával, és Babival. Mindannyian ivartalanításra mentek. A műtétet mindenki jól viselte.
Rendezvényen tevékenykedő önkéntesünk, Dorottya úgy döntött, hogy kilátogat ma a menhelyre, és besegít a napi feladatokba. Nehezebb napot, ha akart volna sem tudott volna választani. Mai célunk Huba kozmetikázása volt, ami 3-4 embernek is több órájába került a hihetetlen elhanyagolt bundája miatt. A kozmetika végeztével időpontot kellett egyeztetnünk az állatorvosunkkal, hogy Huba minél előbb átessen az ivartalanításon. Mindenkit sokkolt a heréinek állapota, ami gyakorlatilag belefőtt a bundájába. egyelőre betadinos kezelés javasolt a számára, hogy az agyonázott bőre egy kicsit regenerálódjon, hétfőn pedig megtörténik az ivartalanítás. Megdöbbenve tapasztaltuk, hogy Huba, akit néhány hete bódítva hozott be gazdája, teljesen együttműködő. Dorottyával sohasem találkozott eddigi élete során, mégsem volt ellenvetése az ellen, hogy bárki hozzáérhessen. Huba átalakulását az alábbi képeken tekinthetik meg.
Csütörtök
A hirtelen jött nyárnak köszönhetően a menhelyen is elindult a strandszezon. Ilyenkor a medencéket vízzel töltjük fel, hogy a kutyák folyamatosan tudják magukat hűteni, s aki akar, az kedvére lubickolhat.
Zeusz elég problémás menhelyi kutya, hiszen egy percre nem lehet egyedül hagyni az udvaron, mert rögtön kimászik mindenhonnan. Neki ezért napi sétát kell biztosítani, ami most úgy kezdődik, hogy a séta előtt Zeusz jól megmártózik.
Péntek
Folytatódik tovább a gyönyörű nyári időjárás, és egyre több kutya kezdi használni a medencét. Ilyenkor, péntekenként már megélénkül egy kicsit a menhelyi forgalom, hiszen egyre többen látogatnak ki hozzánk a jó időnek köszönhetően.
Szombat és vasárnap
A hétvégén rekordszámú önkéntes érkezett a menhelyre, egész pontosan 18-an, hogy a bent élő kutyák napjait szebbé varázsolják egy kis sétáltatással, törődéssel. Nekik köszönhetően ma minden eddiginél többen, 85-en sétálhattak.
Köszönjük a 150 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások