Kutyamesék 2018. ápr. 23-29.

A minap egyik ismerősöm osztott meg egy szívbemarkoló leírást arról, hogy miként élnek most is kutyák az emberek mellett. Vashordókban, számkivetve, láncon vegetálva egész életükben. Nagyon elgondolkodtató írás volt, a végén azzal a nem mindennapi, de mégis fájdalmasan igaz megállapítással, hogy ezek a kutyák valójában nem is élnek, csupán léteznek. Azt hiszem, ennél nagyobb igazságot nem is írhatott volna.

A várólistán tolonganak a leadni kívánt kutyák, akiknek egy része a félreértett kommunikáció miatt kell, hogy menhelyre kerüljön. Ha nem vesszük a megváltozott élethelyzeteket, az örökölt kutyákat, vagy akik csak azért akarják leadni a kutyát, mert "már nem kell!". Az összes indok között talán ez az, ami a leginkább felháborító, hiszen még csak meg sem akarja magyarázni, hogy miért adja le a kutyát, egyszerűen csak nem tart rá igényt, hiszen megteheti. Ez az, amiről végeláthatatlan, nyomdafestéket sem tűrő blogot tudnék írni, de nem teszem. Továbblépek, és az eredeti témát folytatom. Sokszor tehát félresiklik a kommunikáció ember és kutya között, bár ez leggyakrabban akkor esik meg, amikor a kutya kint él, az ember pedig bent. Családtagként kezelt, bejárós kutyáknál a legritkább, hogy nem működik a kommunikáció ember és kutya között. Sokaknak persze nagyon idegen a benti kutya, főleg kertes házban, vagy falvakban, ahol még mindig úgy tartja a mondás, hogy kutyának kint a helye. Nálam is vannak olyan családtagok, akik megdöbbenve, némi undorral az arcukon veszik tudomásul, hogy a kutyák bent élnek a házban, és még a kanapéra is felugranak. Ők azok, akik nem szoktak vendégségbe jönni, talán nem is akarnak, de ez engem nem zavar. Azokkal osztom meg az életem és az otthonom, akikkel szeretném. Nálam ez a természetes. És a benti kutya nem jelent koszt, csak annyit, hogy gyakrabban kell takarítani. A kutyák ugyanúgy szeretik a tisztaságot, és igénylik is. Ezek a kutyák nagyon erősen kötődnek a gazdájukhoz, és sokkal kevesebb gond, félreértés esik meg a gazdi és kutya között. Persze az első idők mindig nehezebbek, amikor a kutya még azt tanulja, hogy a házat nem kell csatatérré tenni, ha a gazdi nincs otthon. Ezek a kutyák szinte soha nem harapják meg valami félreértés miatt a gazdit, a gazdinak nem kell tőlük félnie, és a tálja mellett is nyugodtan sétálgathat, nem fog a lábába harapni. Ha át akarja a gazdi ölelni, akkor nem fog félni, kihátrálni, vagy rettegni, hiszen tudja mi történik vele. Az állatorvosnál is sokkal könnyebb, hiszen a kutya bízik bennünk. A sétáltatás pedig sokkal egyszerűbb, hiszen a kutya tudja, hogy a falkájával sétál, aki óvja őt, nincs miért aggódnia, és nem is szökik el egy óvatlan pillanatban, hiszen az összetartozás mindennél fontosabb neki.

És igen, vannak olyan családok, ahol gyerek és kutya együtt él, anélkül, hogy a szülő betegre idegeskedné magát, hogy mit kap el a kicsi a kutyától. Ezekben a családokban a gyerek úgy nő fel, hogy hozzászokik, hogy a kutya családtag, akit nem bántunk, és aki nem fog minket bántani. Így lesz belőle állatszerető felnőtt, és így adhatja majd ő is át az állatszeretetet. A gyermek érkezésével nem kell a kutyának távoznia családból, sokkal inkább be kell őket mutatni egymásnak. Örök érvényű szabály, hogy felügyelet nélkül nem maradhatnak, de egy gyermeket egyébként sem szabad egyedül hagyni. Mivel ez a kutyának is új helyzet, hogy az eddigi megszokott életét felforgatták, így időt kell neki adni, nem szabad az ismerkedést erőltetni, de neki szüksége van arra, hogy megnézze, megismerje az új családtagot. Hiszen hogy is lehetne valaki családtag, ha nem akarjuk, vagy nem tudjuk megismerni?

A leírtak természetesen nem érvényesek az olyan kutyákra, akik a kertben élnek, és a saját gazdájukkal is alig van bármilyen kapcsolatuk. Ők valószínűleg akkor fognak a gyermekkel találkozni, amikor a szülők kiviszik a kertbe, és a kutyát jó messzire elzárják, elzavarják. Ezeknek a kutyáknak nem lesz jó tapasztalatuk, kellemes emlékük a gyermekkel, hiszen semmilyen kapcsolat nincs közöttük, hacsak nem az, hogy ilyenkor menekülni kell. Pedig ezek a kutyák is kutyák, ugyanúgy kódolva van bennük az ember iránti feltétlen szeretet, csak éppen mélyen el van nyomva, és nem is engedik, hogy valaha felszínre törjön.

Hétfő

Múlt hét óta készülünk a nagyobb mennyiségű kutya és macskaeledel elraktározására, de aztán mégsem úgy sikerült a dolog, ahogy terveztük. Az adomány nagyon későn érkezett, így a megszokott raktárba már nem volt időnk bepakolni, így átmenetileg egy csempézett szobába sikerült bemenekíteni az eledelt. Szó szerint menekíteni kellett, mert elkapott minket az eső, és óriási vihar kerekedett, de csak épp a fejünk felett, ahogy a mesékben szokott lenni. Jonatán, a bátor telepőr kutyánk jól meg is ijedt, bemenekült a tápok közé, őt úgy kellett műszaki menteni, mert sehová nem akart onnan menni. A vihar elvonult, és mi is lassan befejeztük a munkát, de lesz még vele dolgunk.

A múlt héten megkozmetikázott, és szörnyű állapotban lévő Huba ivartalanítása is megtörtént. Egyik gondozónk szabadnapján jött be, hogy Hubát elvihesse ivartalanításra, és mivel civilben volt, mindenki azt hitte a rendelőben, hogy Huba az ő kutyája. Ez azért történt, mert Huba rendkívül szófogadó, és együttműködő. Az altatáshoz szükséges kanült is simán betehették a rendelőben a lábába, neki semmi ellenvetése nem volt. Az ivartalanítás azért volt ennyire sürgős, mert a szőre alatt Huba heréi szabályosan megfőttek, fájdalmai voltak.

A múlt heti blogomban nyomon követhették a kozmetikázás menetét, de a sokkolóbb képeket az olvasókra való tekintettel nem jelenítettük meg.

Kedd

Átlagos napként kezdhettük volna a mait, ha reggel munkába jövet a csatornapart mellett nem találunk két kutyakölyköt. Szegények halálra voltak rémülve, még a vízbe is berohantak előlünk. Némi élelemmel sikerült őket magunkhoz csalni, mert amennyire meg voltak rémülve, legalább annyira éhesek is voltak. Kullancsokkal, bolhákkal teli kis testükön már látszódott, hogy nem volt eddig sem egyszerű életük: nyakukon már ott éktelenkedett a megkötés nyoma. Valahová házőrzőnek szánták őket, végül ez a sors jutott nekik. És milyen szerencsések, mert itt egy másik életet kezdhetnek. Gyopár és Gyömbér óriási szerencsével úszta meg, hiszen a forgalmas út mellett bármikor el is üthették volna őket.

Gyopár és Gyömbér immár biztonságban van.

Szerda

Ez alkalommal idős Pedrónk viselkedése nem tetszett nekünk. Nem akart kijönni a helyéről, fájlalta az egyik lábát, de természetesen ő az a fajta, akinek nem lehet csak úgy megvizsgálni a lábait. Azt gyanítjuk, hogy felsérthette valamivel, így meg is vizsgáltattuk az állatorvossal. A talppárnáján sérült meg, még az is lehet, hogy kiszáradt, és berepedt, hiszen Pedrónak igen erős allergiája van, nagyon érzékeny a bőre. Főleg virágzás idején rosszabbodik az állapota, ilyenkor szteroidos injekcióra is szüksége lehet.

Csütörtök

Nagy nap ez a mai több menhelyi kutyánknak is, hiszen végleg megváltozik az életük: Zselé Németországba utazott, Fatima, Dzsinó és Mokit pedig Ausztriába. Hubát pedig elkezdtük kiszoktatni a nagyudvarba a többi kutya közé, hiszen neki is fontos, hogy társasága legyen, és minél több inger érje. A nagyudvarban igen nagy a sürgés-forgás, tehát itt rengeteg idegennel találkozhat. Most felmérhetjük, hogy milyen a viszonya az emberekkel valójában, hiszen erről mindenféle zavaros információink vannak.

A véletlen úgy hozta, hogy már ma találkozhatott Huba számára új emberekkel, és mondhatom remekül állta a sarat! A kutyákkal a viszonyán még van mit csiszolni, de az emberekhez fűződő kapcsolata kifogástalan. Így már végképp nem értjük, hogy miért kellett beszedálni, amikor hozták, vagy miért kellett elhagynia az otthonát.

Péntek

Tombol a nyár, így azon felül, hogy a menhelyi autót át kellett állítani nyári üzemmódba, a kutyáknál is beindult a fürdési szezon. Bence ma egész nap azzal foglalatoskodott, hogy megúsztathassa magát a szép rózsaszín medencében.

A tegnapi örökbefogadásoknak köszönhetően ismét egy kicsit megélénkülhet a menhelyi élet, hiszen az utazó kutyák átadják a helyüket a karanténidőt letöltött kutyáknak. Egyelőre Tüske és Vezér költözhetett a legendás "nyóckerbe". A többi költözés még a jövő zenéje, hiszen elég sok a problémás kutya a karanténba, akiknek elhelyezése nem egyszerű feladat, átszervezést kíván.

Szombat és vasárnap

Ha hétvége, akkor kutyasétáltatás: 14 önkéntesünknek köszönhetően 81 kutya sétálhatott a menhely körül. Nagyszerűek vagytok, ezt minden kutyánk nevében állíthatom!

Habár nem kutyás téma, de mégsem tudok elmenni a történtek előtt szó nélkül. Ma új önkéntesek érkeztek a menhelyre, akik legelső látogatásuk alkalmával megismerhették az emberi gonoszság netovábbját! Valaki a menhelyhez vezető bekötőúton hagyott egy szatyorban három újszülött kiscicát, akik majdnem megfulladtak. A sétáltatásra érkező lányok vették őket észre. Most néhány menhelyi gondozó a a nap 24 órájában, munka mellett próbálja életben tartani a kicsiket. Az önkéntesek pedig a történteket próbálják megemészteni.