Hétfőn váratlanul ért a hír, miszerint az egyik nem is rég örökbefogadott kutyánkat visszahozzák. Annál is inkább megdöbbentem, mert gazdája rendszeresen küldött képeket a kutyusról, és áradozott, hogy mennyire nagy az összhang közöttük. Hozzáteszem, hogy kissé nehezen adtuk Rónát örökbe, a gazdája legalább 8-10 alkalommal kinn volt a menhelyen, mi mégis sokáig hezitáltunk. Albérletbe vitte, volt főbérlői hozzájárulás, nagy tervekkel, kutyaiskola, nagy bevásárlások örökbefogadás előtt, lakás biztonságossá tétele. Tehát úgy tűnt, hogy minden adott, mi mégis sokáig hezitáltunk, de ez amolyan megérzés volt, ami már olyan sokszor minket igazolt. De nem akartunk szőrszálhasogatóak lenni, nem hivatkozhatunk arra, hogy "megérzésből" nem adjuk örökbe az egyébként ideális helynek tűnő lakásba a kutyát. Aztán teltek a hetek, a gazdi ismerősnek jelölt, és szinte minden héten kaptam a jópofa fotókat Rónáról, ahogy alszik, ahogy sétál, minden idillinek tűnt. Sokszor beszéltük is a munkatársammal, hogy mégis kár volt vonakodni. A gazdi az ivartalanítást augusztus végére tervezte, a kutya át volt írva a saját nevére, záporoztak a képek, tehát úgy tűnt, minden rendben. Aztán egyszer a semmiből, hétfőn délután kapom az üzenetet, hogy szeretné visszahozni a gazdi Rónát, mert váratlanul külföldre kell költöznie a hét közepén, tehát 2 napunk van helyet csinálni neki a menhelyen. Nem tagadom, levegőért kapkodtam, de Griffiék épp beilleszkedtek az udvarba, így a hely adott volt csak épp egy várólistás kutyára készültünk, akik ugye rég várnak a bejutásra.
Kedden annak rendje és módja szerint érkezett Róna, akinek gazdájával én most épp nem találkoztam, de a társaim elmondása alapján könnyes búcsú nélkül váltak el egymástól. Persze, hogy kíváncsiak voltunk erre a hirtelen utazás okára, és meg is tudtuk rögtön: Róna gazdája megtért, embereken akar segíteni, aminek az áldozata ez a kiskutya, akit valamiért nem vihet magával.
Munkatársamat annyira megviselte a kis Róna sorsa, illetve az, ahogy megrettenve várta, mi fog történni, hogy legszívesebben hazavitte volna a karanténidő után, de ugye a saját két cica biztos nem lenne elragadtatva ettől a pöttöm kiskutyától. Így történt hát, hogy az egykor ígéretesnek tűnő otthont egy pillanat alatt a rácsok váltották, mert mi, emberek döntéseket hozunk, néha jókat, néha rosszakat, de ezeknek mindig következményei vannak. És nemcsak a saját életünket befolyásoljuk ezekkel a döntésekkel, hanem másokét is. Sokan azt gondolják, hogy ezek az állatok csak kutyák, csakhogy ezeknek az élőlényeknek mi jelentjük a világot. És ha ezt a világot leromboljuk egy döntéssel, akkor néhányuknak már nagyon nehéz lesz egy újat építeni. Ezért gondoljuk át százszor, amikor társat választunk, hogy az valóban egy életre szóljon!
Hétfő
A múlt héten gerincproblémákkal beérkező Topinak a karanténideje egy kicsit máshogy telik, mint ahogy az általában történni szokott. Őt minden nap többször mozgatjuk, hiszen ez az egyetlen megoldás a gerincproblémájára. Ő az a kutya, akiről gazdája halála után a szomszédok gondoskodtak. Topi korábban fennakadt a kerítésen, így lett mozgásszervi gondja, sokáig járni sem tudott. A jelenlegi gazdit azonban szintén baleset érte, ezért nem tud gondoskodni az egyébként imádnivaló kutyáról.
A héten elérkeztünk az idei nyár utolsó táborához. Természetesen ismét akadt bőven érdeklődő a kutyák részéről is. Új udvari lakónkat, Lizit külön is kellett tenni, mert annyira lelkesen ugatott, viháncolt, hogy közben a többi udvarban élő öreg kutya nyugalmát zavarta.
Kedd
Topi annyira belejött a néhány nap alatt az udvari mozgásba, hogy magától jön-megy, ő szól, mikor kell végeznie a dolgát, és ha eleget kinn volt, magától megy is vissza pihenni. Nekünk csak az ajtónyitás a dolgunk. Nem csoda, hogy mindenki egy csapásra odalett a kisöregért.
Ma egy nem is oly régen örökbefogadott tappancsos kutyát, Rónát kellett visszafogadnunk a bevezetőmben taglalt okok miatt. Nem is csavarom tovább a szót, azt hiszem, ez a kép mindent elárul szegény kiskutya lelki állapotáról.
Szerda
Van akinek több idő kell, van akinek kevesebb... Griffit nagyjából egy hete tettük ki a nagyudvarba, hogy orvosoljuk a depresszióját, amit azután érzett, hogy gazdái magára hagyták, leadták. Lizivel együtt, pár nap eltéréssel kerültek be a régi, de nagyon toleráns kutyáink közé. Lizi szinte azonnal felszabadult, elfelejtette minden búját-baját, Griffi azonban ezidáig nem volt az igazi. Most azonban elindult nála valami: elkezdte követni a gondozókat, és keresni a többi kutya társaságát. Tekintete ugyan még mindig szomorú, de egyre inkább kezd a csapat tagjává válni.
Csütörtök
A héten helyettesítő állatorvosunk, dr. Bárkányi Pál érkezett a menhelyre, és nem kevés dolga akadt nálunk: 12 veszettségi-kombinált oltást, 9 veszettség elleni oltást, valamint 12 kombinált oltást osztott szét a soron következő kutyáknak.
Karbantartónk, Gábor pedig az örökös lakók udvarában tett rendet, mert a kutyák folyton kiszaladták a homokot az udvarok között, mert leginkább az érdekelte őket, hogy mi történik a szomszédban. Az elmúlt évek tapasztalata az, hogy sokkal nyugodtabbak a kutyák, ha nem látják a szomszéd udvarban élőket, így a szeparáció megtörtént. Csontos annyira ettől nem volt boldog, mert nagyon szerette a szomszédban élőket mérgelni.
Péntek
A tábor zárásaként a gyerekek megismerkedhettek a menhely szomorúbb arcával. Mindenkit lenyűgözött a sok vidám kutya, a közös programok a kutyákkal, a séták, de nem mehettünk el a menhely egyik legnagyobb problémája mellett sem. Ma a gyerekek megismerhették a bull típusú kutyák történetét, hogy miért okoznak ezek a kutyák nagy fejtörést a mindennapi életben, és hogy az arra alkalmatlan emberek kezében micsoda fegyver tud lenni egy ilyen kutya, aki maga is csak áldozat. A táborban sokat beszélgettünk a felelős állattartásról, így fontosnak tartottuk, hogy a gyerekek megismerkedhessenek a fajtával, személyes élményük legyen ezzel a fajtával. A fajtát egyébként Zeusz képviselte, aki egyedül él egy kennelben, s habár emberekkel kiváló a kapcsolata, sajnos egyetlen kutyát sem tűr el maga mellett. Ő külön törődést igényel, a menhelyen pedig egy egész kennelt egyedül foglal el, ahol azelőtt 3-4 kutya osztozott a helyen. Mindez a neveléséből, és a nem megfelelő szocializációból adódik.
Zeusz története nagyon megragadta a gyerekeket, s reméljük, hogy ezzel is tettünk valamit, hogy ezek a kutyák fajtához értő, felelős gazdához kerülhessenek a jövőben.
Szombat és vasárnap
Ha szombat, akkor be kell számolnom az elmaradhatatlan kutyasétáltatásról is. A héten 12 önkéntes segítségével 82 kutyánk napja válhatott szebbé. A hét záróképe pedig legyen Griffié, aki most először sétált, és láthattuk végre a várva várt boldogságot az arcán.
Emellett pedig kiemelném a társait, akik rengeteget segítettek neki a beilleszkedésben, és akik segítségével végre tartozik valahová.
Zárszóként pedig külön köszönetet szeretnék mondani volt dolgozónknak, Máténak, és párjának, Alexának, akik kettő napon át segítségünkre voltak a táborban, a gyerekek legnagyobb örömére. Hihetetlen élvezetes előadást tartottak a tudatos vásárlásról, a keletkezett hulladékokról, a környezetvédelemről, emellett fantasztikus játékokkal garantálták, hogy senki sem unatkozzon a táborban. Nem tudunk elég hálásak lenni nektek. Valóban nagyszerű tanárok vagytok!
Olvasóinknak pedig a 159 mentett kutyus nevében köszönöm a figyelmet. Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások