Kutyamesék 2018. máj. 28. - jún. 3.

A héten egy állatvédelmi konferencián voltam, ahol igen érdekes témákat feszegettek, az előadások mind kiválóak és izgalmasak voltak. Ott hangzott el az is, hogy nem az állatvédelmi törvényekkel van gond, hiszen azok szigorúak, sokkal inkább a betartatásukkal. Ez a mondat nagyon megfogott, és azt hiszem, igaz is. Hetek óta lázban tartja az országot Zara, a szurikáta, de szinte minden hónapban van valami kimagaslóan felháborító, hátborzongató eset. Én nem kezdek el egy ezredik blogot írni a szurikátás ügyről, véleménye mindenkinek van, és ezt elég sokan ki is fejtették, nem állnék be a sorba. Az összes állatkínzással kapcsolatos esetre, azt hiszem, egyre érzékenyebben reagálnak az emberek, ami azt hiszem, jó irányba visz. Lehetséges, hogy csak a közösségi oldalak hatása, hogy az emberek jobban meg merik mondani, de az is lehet, hogy valóban elindult egy társadalmi igény arra, hogy legalább s velünk társkapcsolatban élő állatok sorsán javítsunk. Csak nézzünk meg egy szegedi esetet is, hogy a hajléktalan férfitól hányadjára vették már el éppen az aktuális kutyáját, vagy hányszor szólítanak le emberek másokat, hogy ne úgy sétáltasson kutyát, ne úgy viselkedjen azzal a kutyával. A nagyobb városokban bizony egyre nyíltabban szállnak az emberek szembe egy másikkal azért, hogy egy állat sorsán javítsanak, és ez jó. Végre azt lehet látni, hogy az emberek többsége nyitott az állatvédelemre, még akkor is, ha neki is tennie kell valamit. Egy határon túli ismerősömmel beszélgettem arról, hogy itthon bizony jó kutyának lenni, ahhoz képest legalább is, ami "odaát" zajlik. És ebben az "odaátban" több szomszédos ország is benne van.

Igen ám, viszont ez az ismerősöm jelenleg itt él, egy nagy városban. Sajnos nekem a tapasztalatom az, hogy a tanyavilágban, kisebb falvakban nem sokat változott, illetve nem sokat javult a társállatok élete. Ott még mindig inkább tárgyként, használati cikként gondolnak a kutyára, macskára, mintsem kedvencként.

Viszont abban is biztos vagyok, hogy szép lassan azért haladunk előre, bár büszkék csak akkor lehetünk, ha végre az egész országban a legnagyobb városoktól kezdve a legeldugottabb tanyáig mindenki így tesz majd. Az út még hosszú, de már elindultunk rajta.

Hétfő

Jómagam egész héten nem voltam top formában, folyamatos fejfájás gyötört, de ez valószínűnek annak köszönhető, hogy a szikrázó napsütést, a rekkenő hőséget egy pillanat alatt hűvös zivatar váltja fel. Nemcsak az embereket, hanem a kutyákat is nagyon megviseli ez az idő. A hőség a beteg kutyáknak nem kedvez, a percről percre változó idő, a mennydörgés pedig a félős, vagy epilepsziás kutyáinkat gyötri meg. Morzsa például magából kikelve próbál ilyenkor menekülni, és akár magát is képes összetörni ilyenkor. Náluk például a kennel mindenfelől teljesen rácsozott, hiszen a legkisebb helyen is képes megpróbálni kipréselni magát.

Kedd

Nagy Bencével és Gyulával igyekeztünk dr. Farkas Attila rendelőjébe ivartalanításra és szívféreg tesztre. Az ivartalanítás zökkenőmentesen zajlott, viszont sajnos Gyula tesztje pozitív lett.

Egy régóta húzódó kutyás ügyünknek sikerült végre pontot tenni a végére. A szatymazi tanyák körül kóborló fiatal kutyának lehet ugyan gazdája, mert rendre eltűnik-feltűnik, de senki nem tudja hová is tartozik, így most menhelyre került, mert egy ott élőnek sikerült megfognia. A menhelyen chipet olvastunk, ami természetesen nem volt. A környéken élők Püszinek hívták egyébként a kutyát, így ezt a nevet megtartottuk neki. Mától ő is a menhelyünk lakója.

Szerda

A szerencsétlenül járt Heroszunk volt bejegyezve lábműtétre dr. Sebő Ottóhoz, aki ma túl is esett az igen hosszadalmas operáción. Ő most második alkalommal töri el a lábát, ami nem csak a vehemens természetének köszönhető, hanem annak, hogy csontjai jóval gyengébbek, mint a többi kutyának. Ezúttal a lábát be is vasalták, ami annyit jelent, hogy vasak rögzítik, tartják fixen bent a csontokat. Herosz az operációt jól viselte, a vele járó ketrecnyugalmat azonban nagyon rosszul.

Herosz mellett Csipetke és Picúr ivartalanításra utazott. Ez a Picúr nem egyezik a hajléktalan férfi Picúrjával. Ez a kutya egy beteg hölgy kedvence volt, aki lakásban élt, de betegsége miatt nem tudta megfelelően ellátni, ezért került hozzánk. Csipetkének és Picúrnak megcsináltattuk a szívféreg tesztet is. Sajnos Csipetkéé pozitív lett.

A mai napnak azonban itt még nem volt vége: a menhely felé haladó tappancsos autó visszafelé megsérült, amikor egy kamion jött vele szemben. Egy felpattanó kavics kilyukasztotta az tartályt, amiben az olaj van, így az autót tolni kellett. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a menhelytől nem messze történt. A másik gond, hogy az autószerelőnk is túlterhelt, így valószínűleg csak jövő héten tud nekifogni a javításnak, addig viszont nincs a menhelynek autója.

Csütörtök

Menhelyünk állatorvosát, dr. Farkas Attilát vártuk a szokásos menhelyi vizitre. Ugyan sok dolgunk volt, de a kutyák nagyon együttműködőek voltak, így gyorsan túlesett mindenki az oltáson. 14 veszettségi- kombinált oltás, 1 veszettség elleni oltás, 4 mikrochip és 6 kombinált oltás lett kiosztva ezúttal.

Bobó kutyánknak pedig elvégeztettük a szívféregtesztet, sajnos neki is pozitív lett, de gazdijai vállalni fogják a további gondozását.

Bobó egyébként nem a menhelyen lett ivartalanítva, hanem korábban, ezért nem volt nála az ivartalanításkor a szívféregteszt is megcsináltatva.

Péntek

Szó szerint rekkenő hőség volt a ma. A menhelyet egy hatalmas akácerdő veszi körül, így rengeteg az árnyékos, hűvös rész, de ennek ellenére a hőséget mindenki megszenvedi. Mi kerti öntözővel, medencével igyekezünk a menhelyen enyhíteni a kutyák hőségérzetét.

Szombat és vasárnap

A hétvége egy igen erőteljes felhőszakadással kezdődött, Morzsa ennek megfelelően már kellően bepánikolva fogadott minket. Idős Deminket is ki kellett venni eddigi megszokott helyéről, mert az élő fába is belekötött ma, arról nem beszélve, hogy szívbeteg, és gyógyszer ide vagy oda, halljuk hogy nehezen vesz levegőt. Az előkészítőben rögtön egymásra is találtak a méretben hozzáillő Lütyővel, akivel egyelőre megmagyarázhatatlanul nagy a szimpátia, holott mindketten kanok.

A rossz idő nem szegte a sétáltatós önkénteseink kedvét: ezúttal 70 kutya sétálhatott 10 önkéntesünk jóvoltából. A nap is kisütött a vihar után, így igazi szanuna hangulatban telt a séta. A jól megérdemelt kör után mindenki a medencébe ugrott.