Kutyamesék 2018. márc. 12-18.

Kutyás blog | 2018. március 21.

A héten menhelyre került az a hét szatymazi kutya, akik sorsával a sajtó és a közösségi média igen sokat foglalkozott az utóbbi időben. Ők azok a kutyák, akik egy be nem jegyzett állatvédő szervezet bérelt tanyáján éltek, de sajnos a kutyák egy részének nyoma veszett. A helyi önkormányzat kérte a segítségünket, miután a tanya bérlőjének a tudomására jutott, hogy milyen állapotok uralkodnak a házban és az udvaron. Az állatvédő szervezet vezetője ezek után lemondott az ott élő állatokról, és nem kevés tartozást felhalmozva maga mögött hagyott mindent. 

A kutyák a kijáró önkéntes segítőknek köszönhetően nem voltak rossz állapotban, de mint megtudtuk, korábban a mostaninál is szörnyűbb állapotok uralkodtak. A vezetőt már nem első alkalommal jelentették fel, és korábban a kutyáknak oltásai, chipje sem volt, ezeket még tavaly pótoltatták vele. 
Most, hogy a bent élő állatok tulajdoni joga rendeződött, a kutyák hozzánk kerülhettek, minannyian. 
A helyszínen láthattuk, hogy nagyon rossz állapotban hagyta ott a bérlő a tanyát, és rengeteg szemét felhalmozódott, ami a rágcsálókat is vonzotta. 
Korábban a kutyák rövidebb láncon éltek, és néha el is szabadultak. Valószínűleg így szerezte az egyik mentett kutya, Farkas a hátán lévő nagy sebet, ami már teljesen begyógyult, de a hegek nyomait élete végéig viselni fogja. 

Talán ő, Farkas volt az, akit a leginkább megviselt a körülöttük lévő felfordulás, az idegen emberek, az új hely. A menhelyre érkezve el is kezdtük a hatalmas láncot leszedni a nyakából, amit korábban a tanyán segítő önkéntesek szerszám nélkül nem tudtak. Az igen méretes, és súlyos láncdarab a mozgását is gátolta egy kicsit. Farkas nem volt boldog, hogy a sok új ember körülötte forog, és mindenki a nyakánál matat. Ő azonban riadtan, de morgás, kapkodás nélkül tűrte, hogy megszabadítsuk a koloncaitól. 
Mindannyian hihetetlen kedves, jószándékú kutyák, mindazok ellenére, amin keresztül mentek. Megérdemelnek egy második esélyt, ahogyan ők is adtak nekünk. Sokan talán már nem is másodjára, hanem sokadik alkalommal szavaznak bizalmat az embereknek...

 

A mentett kutyák, még a tanyán. Fotó: Délmagyarország

 

Hétfő

Nagyot cseperedtek az utóbbi időben Rózi kölykei, akikről néhány héttel korábban számoltunk be közösségi oldalunkon, amint az első bizonytalan lépéseiket megtették. Azóta már túlestek az első szurin, és bizony igazi, belevaló kölykökké formálódtak. Szinte hihetetlen, de a néhány napos kölykök a szemünk előtt cseperedtek fel egy szempillantás alatt gazdikereső kutyusokká. Ha minden jól megy a jövő héten folytatódhat az oltási programjuk. Egyszerűen rohan az idő!

 

Rózi kölykei pár naposan érkeztek a menhelyre. Hihetetlen mekkorát nőttek!

 

Kedd

A hétvégi csodaszép, tavaszi időt újra felváltotta a borongós, téli hideg, de azért egy-egy órára élvezhettük a napsütést, ami nemcsak nekünk, embereknek, hanem a kutyáknak is nagyon jólesik. Amikor előbújt egy kicsit a nap, akkor a kutyák is a napos helyre gyűltek, hogy begyűjthessék a fényt, és a meleget. Néhány idősebb kutyánk úgy elbóbiskolt a napon, hogy a frászt hozták néhány gondozóra, hiszen meg sem hallották, hogy hívjuk őket.

 

Eper, Félénk és Zsoltár élvezik a tavaszias napsütést.

 

Szerda

Az idő újra borúsabbra fordult, de a menhelyi dolgozóknak mennie kellett: előkészítettük a helyet a szatymazi tanyán hátrahagyott kutyáknak. Összességében a kutyák nem voltak rossz állapotban, de valószínűleg ez a tanyára kijáró önkéntesek érdeme, és nem a tanyát hátrahagyó "állatmentőé". Mint megtudtuk, több kutya volt a tanyán, de egy részüknek nyoma veszett, míg másokat a fajtamentők vittek magukkal. 

A tanyáról két szukát, Tücsököt és Dagit, valamint öt kant, Árnyékot, Farkast, Tüskét, Mogyorót és Vezért hoztuk magunkkal.

A bekerülő kutyák közül legjobban talán Farkas volt megrémülve, akinek még egy méretes darab láncot is le kellett vágni a nyakából. Nem elég, hogy új helyre került, vadidegen emberek közé, még mindenféle szerszámmal matattunk, hogy megszabadítsuk a tehertől. Ő pedig csendben, félve csak tűrt, és tűrt...

 

Farkas nyakáról szerszámok segítségével vágtuk le a láncot.

 

Csütörtök

A hosszú hétvége alaposan megzavarta az időszámításainkat, hiszen nekünk minden nap ugyanolyan: az állatokat minden nap ugyanúgy el kell látni, legyen szó hétvégéről, ünnepről, vagy egy sima hétköznapról.

Szerencsére jó napot tudhatunk a hátunk mögött, ugyanis a mai napunk 7 kutyánk gazdisodott: Zsazsa Németországba, Puma, Párduc, Pompon, Pihe, Pelyhes és Puha pedig Ausztriába utazott, hogy végre gazdis életet élhessenek.

Alig hogy búcsút intettünk a kutyáinknak, már érkezett is nem várt autó, akik a menhelytől nem messze, a Kulipintyó csárdánál szedtek össze két kölyköt, akik közül az egyiknek a lába sérült volt. Valószínűleg a kölykök a menhelynek szánt "ajándékok" lehettek, csak nem a pontos címre érkeztek. Egy újabb megunt, feleslegessé alom része. Lurkó és Luna az ijedtséget leszámítva jól vannak. Vélhetően Lurkót megüthette egy autó, de külsérelmi nyomok nincsenek egyik kiskutyán sem.

 

A két kölyök már biztonságban van a menhelyen.

 

Péntek

A mai napon indul az árkádos rendezvényünk, ahol önkéntesek segítségével ismerkedhetnek az emberek a felelős nyuszitartással, valamint megsimogathatják a menhelyi gazdikereső nyuszikat is. A rendezvényünk egészen március 31-ig tart.

 

Az Árkádban két hétig találkozhatnak a menhelyi nyuszikkal.

 

A hosszú hétvégének köszönhetően semmi nem a megszokott mederben zajlik. Kutyasétáltatós önkénteseink ezúttal a mai napot választották a sétára. Ezúttal 8 önkéntessel 69 kutya sétálhatott.

 

Pepszi séta közben.

 

Szombat és vasárnap

A hétvégén ismét elképesztő állapotok uralkodtak a menhelyen: az eső úgy szakadt, mintha dézsából öntötték volna, és mondanom sem kell, hogy mi is bőrig áztunk. Az összes futtatóudvar víz alá került, a gondozóknak kis csatornákat kellett ásniuk, hogy valamennyire elszivárogjon a víz az udvarokból, de ez sem hozott átütő sikert, ugyanis már nem volt olyan hely, ahová el tudott volna szivárogni. 

 

Az udvarok tengerré változtak.

 

A rossz idő, szakadó eső azonban nem szegte kedvét  a látogatóknak. Ezen a hétvégén is nagyon sokan nézték meg a menhelyen élő kutyákat.

Örökbefogadás is történt, Németországba utazott Borsó és Dodó. Dodó 2012 óta vált újra menhelyi lakóvá, miután gazdája visszahozta kezelhetetlen agresszió, és költözés miatt. Dodó a menhelyen tanulta meg, hogy mit jelent toleránsnak lenni, és kötődni az emberekhez. Mától mindent saját gazdájának is bizonyíthatja!

 

Köszönjük a 149 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.

Linda

Hozzászólások