Kutyamesék 2018. nov. 26. - dec. 2.

A napokban két kistestű kutyát csaptak ki a menhely hátsó bejáratához a kapuba. Poszt is készült a két rettegő, ládában lapuló kutyáról a közösségi oldalon, ahol az emberek többségét felháborította ez a cselekedet, ami egyébként bűncselekmény. Volt aki a menhely felelősségét firtatta, mondván, olyan kaput kell csinálni, hogy ez ne történhessen meg. A blog írója -aki egyébként a menhelyi dolgozók egyik tagja - igen kíváncsi arra, hogy egy másfajta kapu hogyan lehetne a megoldása az ilyen esetek felszámolásának, hiszen ha valaki a kapu elé kívánja rakni a nem kívánt szaporulatot, arra bizony a biztonsági őrön kívül nem sok lehetőség kínálkozik, de ez is kicselezhető, egyszerűen távolabb rakja le a csomagot.

Félreértés ne essék, aki ezt tette, az bizony nem jó ember! Persze, nem verte agyon, nem fojtotta vízbe őket, ezért ugye jár a taps, de gyanítom, hogy a kedves gazda nem vette a fáradságot, és tájékozódott a menhely működésével kapcsolatban. Mert hazánkban is működnek olyan menhelyek, ahol bizony altatnak, és gondolom, a kutyák gazdája nem azért választott minket, mert mi nem tesszük, pusztán azért, mert mi voltunk a legközelebb. Továbbá, azzal, hogy a menhely elé rakja a kutyákat, feltételezi, hogy nem eresztjük őket szélnek, vagyis bezárjuk őket olyan helyre, ahonnan nem tudnak megszökni. Ez azért is jó, mert ha az út szélén kirakja akkor még esély van rá, hogy a két kutya hazatalálhat, még ha nem is egyik napról a másikra. Így ez a gond is kipipálva. Ugye nem gondolja senki, hogy azért teszi ezt, mert ez a kutyáknak a legjobb?! Aki egy kicsi felelősséget is érez a kutyájával kapcsolatban, az nem sumák módon helyezi el a kapuban, hanem telefonál, érdeklődik, és ha itt az idő, akkor leadja. Később érdeklődik utána, vagy havonta pénzt utal a számukra, olvassa a blogot, hogy mi történt velük, és minden információval ellát, hogy ezzel is segítse a volt kedvencét a mielőbbi örökbefogadáshoz. Mert hozhat az élet olyat, hogy az ember megválni kényszerül a társától. De nem így, nem a hátsó kapunál settenkedve, várva, hogy a gondozó mikor hagyja abba a takarítást, és megy át egy másik részlegre, hogy legyen fél perce kihajítani a csomagot. A jól összetákolt rekesz tetején egyébként egy matuzsálemi kort megélt aktatáska volt arra hivatott, hogy jól odakötözve a ládához megakadályozza a szökést. Egy percig se gondolja senki, hogy kényelmes útjuk volt egymást taposva.
Azt is garantálom, hogy a kutyáknak egyetlen védőoltása sincsen, tehát ki vannak téve minden fertőző betegségnek addig, amíg az oltásaikat meg nem kapják. Ugye azt sem gondolja senki, hogy gondja lett volna a tulajdonosnak legalább az oltásokat beadatni.

Végezetül pedig néhány nappal a kidobás előtt egy igen rossz arcú hölgy kereste fel a menhelyet, ugyancsak a hátsó bejárat felől, aki eladta a tanyáját, és most rögtön megoldás kellett volna egy anyakutyának és kölykének. Akkor tisztáztuk a bekerülés módját, de láthatóan nem érdekelte őt semmi, csak szabaduljon tőlük. A kutyák akkor nem voltak ott, s bár első napon azt gondoltuk, hogy a kidobott kutyák testvérek, később, a foguk alapján megállapítható volt, hogy anyakutya és kölyök, épp ahogy a történetünk főhőse mondta. Természetesen azok az állatok sem voltak bechippelve, oltva, hiszen tanyán éltek, minek azt?!

Nem állítom, hogy az elkövető, illetve a menhelyet felkereső tulajdonos egy és ugyanaz, csak gyanús a hasonlóság. Ott, abban a helyzetben egyértelművé vált, hogy semmilyen érzelmi kötődés nincs a kutyák felé, mindössze hasznavehetetlen tárgyak, akiktől meg kell szabadulni az új lakó érkezéséig. Ha a két eset egy és ugyanaz, akkor a történet nem arról szól, hogy az illető mennyire humánus akart lenni. Csak egyszer s mindenkorra végérvényesen szabadulni akart a kutyáktól. És természetesen nem csak kettőről volt szó, hanem ötről, de a másik háromtól korábban már sikerült megszabadulnia, állítása szerint odaadta őket valakinek. Csak remélni tudjuk, hogy ez így is történt, ahogy azt is, hogy a tanyáról lakásba költözik a kedves gazda, ahol majd biztosan nem óhajt állatot tartani.

Hétfő

Maszat múlt héten gazdihoz költözött, megüresedett helye pedig nem maradt sokáig betöltetlen: Derek örökölte. Szerencsére gyorsan beilleszkedett, némi ismerkedés után már játék következett.

Kutyaház adományért igyekezett délután a menhelyi autó, miközben új kutyát is fogadtunk. A meglehetősen termetes, ám annál jámborabb kutya Dorozsmán kóborolt, ahonnan ideiglenes befogadónkhoz került. Mivel a gazdija nem jelentkezett érte, így bekerült a menhelyre. A vidám kutya a Buckó nevet kapta.

Kedd

A mai napunk sok mindennek nevezhető, csak épp egyszerűnek nem. Azzal kezdődött, hogy korán reggel sikerült megcsúsznunk a kutyák napi ebédjével, ugyanis a gázégő, ami az üstben lévő eledelt főzi, eltömődött. A karbantartónknak egy jó órás mutatvánnyal sikerült az állapotokat normalizálni.

Közben kutyaugatásra lettünk figyelmesek, egyik dolgozónk egy régi típusú fehér autót látott elsuhanni a menhely hátsó bejáratánál. Hamar ki is derült, hogy az autó utasai nem eltévedtek, hanem csomagot hoztak, mégpedig két halálra rémült, számukra feleslegessé vált kutyát gyömöszöltek be egy rekeszbe, amit gondosan bekötöztek, és kipakolták a menhely elé.

Délután, a nap zárásaként pedig ivartalanításra, szívféregtesztre készülődtünk Lizával, Kerge-Bencével, Mackóval és Bogárral. Sajnos Bogár szívféregtesztje pozitív lett. A műtétet mindenki jól viselte.

Legújabb lakónk, Kardos is megérkezett a menhelyre. A nem éppen fiatal, de nagyon kedves foxit gazdája költözés miatt adta le a menhelyre. A kertes házból lakásba költöző gazdának elmondása szerint nagy teher lett volna a kutyát lehordani. Csak halkan jegyzem meg, hogy úgy láttam, hogy sokkal jobban zavarta a kabátjára tapadt kutyaszőr, mint az, hogy a társától el kell válnia...

Szerda

Nagytakarítást tartottunk az előkészítőben, már ami a kutyák fekhelyeit és plédjeit illeti. Ez alaposan felkavarta az öregeket, hiszen mindenkinek megvolt a jól megszokott helye, erre mi mindent kipakoltunk, mindenkit kicsuktunk, amíg benn takarítottunk. Ők pedig nem éppen vidáman az ajtó előtt tömörültek, és mindent megtettek, hogy belógjanak. Persze a régi fekhely új takaróval, vagy nem pont a régi helyére téve már nem ugyanaz, így a délutánt azzal töltötték az idősek, hogy megpróbálták újra rendezni a soraikat. Azért nagy nehezen sikerült...

Hetek, vagyis hónapok óta tartó téliesítő programunk végére érkeztünk: elkezdtük felszerelni a téli ajtókat a kennelek belső részére, hogy a téli hónapokban még inkább tudjuk védeni a lakóinkat az időjárástól. A téliesítés nem volt olcsó, de remélhetőleg komfortos, és tartós lesz, így a belső részen található szalmázott kutyaházak már időjárástól teljesen védettek, és melegek lesznek.

A kennelek belső része ajtóval elválasztva

Csütörtök

Kleopátra, hála kitűnő jellemének ma kikerült az idősebb kutyáink közé a nagyudvarba, ahol boldogan foglalta el új helyét. A gazdák állítása szerint nem kutyakompatibilis Gizmó is felköltözött a "Nyóckerbe" ahol rögtön el is felejtette, hogy ő nem kutyabarát. Két társával, Stefánnal és Pajtással is megtalálta az összhangot.

Kleopátra már nem csak a sétán csatlakozik a nagyudvar lakóihoz

Ma három új kutya érkezett ismét hozzánk. Stefi és Morzsi Szatymazról, őket együtt találták. Mint kiderült gazdás, chipes kutyák, de a gazdájuk odaajándékozta őket másnak. Mindkettőtől lemondtak...

A Gyöngyvirág utcából pedig egy fél szemű, barátságos, talált kutya érkezett, Mazsi, akinek chipje nincs, ellenben megtaláltuk a gazdit, és értesítettük, hogy nálunk van a kutyus. Sajnos úgy tűnik nem először kószál el otthonról. A gazdi nem volt teljesen együttműködő, de a jövő zenéje, hogy mi fog történni, Egyelőre két hét veszettségi megfigyelés, majd az oltás és chip pótlása következik.

Mazsi gazdás, csak épp nincs chipje és oltása

Péntek

A szokásos állatorvosi vizit ez alkalommal mára esett. A jövő héten külföldre utazó kutyák vérparazita tesztjei mellett a soron következő kutyák oltásait adattuk be.

Sziksósfürdőről két kutya érkezését vártuk, akik a gazda elmondása szerint nem tűrik egymást. Végül csak Csöpi érkezett, mert előző napon a másik kutyának nyoma veszett, miután kikísérte a gazdit a buszhoz. Ők korábban Dorozsmán laktak, de amióta új házba költöztek, a gazda elmondása szerint a két kutya mindig borsot tört az orra alá, mert állandóan ugattak, és szöktek. A buszos eset kapcsán is amiatt aggódott a gazda, hogy esetleg a busz nem fog elindulni, a kutya sorsa, ügy tűnik kevésbé volt érdekes. Természetesen az ő érkezését is várjuk a menhelyre, de egyelőre úgy tűnik, hiába. Hogy hová mehetett, mi történt vele, azt senki sem tudja.