Kutyamesék 2018. okt. 15-21.

Sokáig gondolkodtam, hogy a heti bevezetőmben melyik bekerülő kutya történetét emeljem ki, de képtelen voltam választani. Az emberi felelőtlenség miatt csavargó kutya, vagy a feleslegessé vált házikedvenc, esetleg a nemes egyszerűséggel csak az éj leple alatt kihajított, halálra rémült új lakónk története mind-mind önállóan megérne egy témát a blog elején, hogy miként gondolkodnak embertársaink egy egykor hőn áhított kutyáról. Ehelyett úgy döntöttem, hogy minden kutya történetét bemutatom, természetesen ahogy én látom, én hallottam a gazdiktól, vagy a szemtanúktól. Megvédeni itt a másik félnek nincs lehetősége magát, pedig néhány esetben jó lenne, hiszen egy történetben bűncselekmény történt. És ezért valakinek felelni kell...

Hétfő

A Csongrád Megyei Kormányhivatalnál az október a környezetvédelem jegyében telik. Ennek kapcsán gyűjtöttek az ott dolgozók az állataink számra szárazeledelt. Köszönjük a szép mennyiségű kutya és macskaeledelt!

Nemcsak szárazeledelt gyűjtöttek azonban, hanem elektronikai hulladékot, valamint felhívja a figyelmet arra, hogy az orvvadászat milyen természeti károkat okoz.

A kiállítás és adománygyűjtés egész hónapban tart.

Kedd

Az autó állateledelért indult Mihálytelekre, a baromfifeldolgozóba, ahol jó áron minőségi húst tudunk vásárolni a kutyáknak. Közeleg a tél, a hideg, így a kutyák egyre többet esznek, és bizony jólesik a hűvösben minden nap egy tál meleg étel. Egész télen gőzerővel főzünk a lehetőségeinkhez képest, hiszen az a tapasztalat, hogy ilyenkor sokkal jobban esik a főtt étel. Természetesen továbbra is fogadunk száraztáp adományokat, hiszen a raktáraink jelenleg szinte üresek, és télre tartalékot is kell elraknunk, hiszen nem tudhatjuk, hogy mikor lesz akkora hóesés, hogy nehezen tudjuk megoldani az élelem szállítását.

Szerda

Egy igazi kis szeretetbombával, Bobival bővült a menhelyi létszám. Igen megrökönyödtünk, amikor kiderült, hogy őnagysága lány, így rögvest át is írattuk a nevét Bobinára (Bobi kutyából úgyis mindig van utánpótlás). Bobina valóban szeretetben nőtt fel, és nem mondhatjuk, hogy idős gazdái nem tettek meg mindent érte, hiszen évekig erőn felül próbálkoztak, hogy otthon tartsák, de ha egy pillanatra nem figyeltek, akkor ő már meg is lépett. Féltették, hogy baja esik a nem épp fiatal kutyának, ezért került menhelyre. Látszódott, hogy gazdája szerette őt, ivartalanította, és bizony minden oltást beadatott neki. Nemcsak a veszettségit, az ajánlott védőoltást is. Természetesen ebben az esetben érthető a gazdák döntése, és látszódott, hogy egy ezerszer meggondolt, de igán fájó lépés volt Bobina menhelyre adása.

Csütörtök

A mai napot egyik munkatársunknak a menhely körüli munkára kellett volna szánnia, tüzelő hasítás, bekészítés, hiszen tanyán élünk, itt nincs meleg, ha nem gyújtunk be. Délelőtt egy szervezett programja volt, hiszen dr. Sebő Ottóhoz készülődtünk műtétekre, vizsgálatra.

Jucusnak emlődaganatot kellett eltávolítani, Amandának a farkaskörmét, Rollit pedig vizsgálatra vittük, mert nehezen mozog, sokszor sántít. Nála kiderült, hogy két oldali, súlyos fokú arthrózisban szenved, aminek enyhítése egyedül gyógyszeres úton lehetséges.

A menhelyen ez idő alatt dr. Farkas Attila a heti oltásokat osztotta ki, 4 veszettségi, 4 kombinált, 2 veszettségi-kombinált és egy mikrochip beadása után végzett is a vakcinázással, de mi rohantunk is tovább, hiszen érkeztek Brendáért és Müzliért, akik mától már Németországban fognak gazdis kutyaként élni.

Mire munkatársam visszaért a műtött kutyákkal, már indulhatott is neki a hosszú útnak, ugyanis Budapestre kellett elmennünk egy régi kutyánkért, így a tüzelő összekészítés elmaradt. Ember tervez...

Cupák 3 évvel ezelőtt gazdisodott, Budapestre vitték, akkor még jóval enyhébb örökbefogadási kritériumokkal. Tegnap az Illatos úti gyepmesteri telepről hívtak minket, hogy a mi menhelyünk nevére van regisztrálva egy kutya, akit most fogtak be Budapesten, és meg is beszéltük, hogy menni fogunk érte.

Közben a gyepmesteri telep egyeztetett a gazdival, akik szerint a tulajdonos nem volt meglepve a szökésen, és állítólag csak a sarokig "szokott" menni. Később én is egyeztettem a gazdival, aki sírva kérte, hogy kaphassa vissza a kutyát, de egy emailt is írt. Felhívta a figyelmemet, hogy a gyerekek teljesen maguk alatt lesznek, ha nem kapják vissza a kutyát, és az az igazság, hogy meg is sajnáltam a síró hölgyet. Bárki követhet el hibát, mindenkivel megeshet, hogy a kutyája megszökik, de mégis az nyugtalanított, amit nekem nem mondott, de másnak igen. Csak a sarokig és vissza megy a kutya, tehát nem először fordul ez elő, hanem rendszeresen. Csoda, hogy nem történt nagyobb baj. Nos, Cupák megérkezett a menhelyre, azonban újabb telefont is kaptunk, ezúttal már a gazdi férje telefonált, aki először szintén a gyerekekre hivatkozott, de később volt itt már minden. Persze homályba vész a többszörös szerződésszegés, hiszen nem íratták át a nevükre a kutyát, és nem is ivartalanították, de valahogy mégis az érződött, hogy a másik fél felháborodott. A beszélgetés során elhangzott, hogy vigyük vissza a kutyát mi, mert ők most ennyit nem fognak autózni, de azt is megkaptuk, hogy nem kértek ilyen szolgáltatást, hogy a kutyájukat szállítsák vissza ide, nekik onnan egyszerűbb volna felvenni. Úgy nagyjából nulla felelősségérzet, és még fel is háborodtak, hogy nem ők diktálják a feltételeket. Nagyon remélem, hogy ha lesz valamikor új kutyájuk, arra jobban vigyáznak, és nem csak a sarokig engedik mászkálni. Akkor talán senkitől semmilyen "szolgáltatást" nem kell kérnie, hogy visszakerüljön a kutya.

Így Cupák ismét gazdikereső...

Péntek

Gyanútlanul kezdtük meg a mai napunkat, de korán reggel vendégünk érkezett, a velünk szomszédos telephely éjszakai őre keresett meg minket. Az új telephely a bekamerázott menhely szomszédságában foglal helyet, így azt is látja az éjjeli őr, amit a mi biztonsági kameránk már nem. Az éj leple alatt egy piros autó vonult el többször a menhelyhez vezető betonúton, mintha csak keresne valamit. Ez lett nagyon gyanús az őrnek, majd szemtanúja lett, hogy a lassuló autóból egy apró testű kutyát dobnak az útra, majd nagy gázzal tovább hajtanak. A kutyabarát biztonsági őr megtette a feljelentést, és a kutya után eredt, aki egy bokorban húzta meg magát, láthatóan halálra rémült. A fiatal kan kutya a Vici nevet kapta tőlünk, és nagyon reméljük, hogy sikerült elkapniuk az elkövetőt, aki ha tetszik, ha nem, bűncselekményt követett el, és ezért felelnie kell. Az már magától értetődő, hogy mikrochipje sem volt.

Szombat és vasárnap

Osztrák partnerszervezetünk érkezett ma hozzánk látogatóba, és természetesen szép mennyiségű adományt is hoztak a kutyáink számára. Ez a mennyiség azonban csupán néhány napra elegendő. Talán így jobban szemléltethető, hogy milyen mennyiségű élelem fogy el havonta nálunk, ha az itt látható mennyiség mindössze pár napi adag.

A partnerszervezetünk az Ausztriába gazdisodott kutyákat is magával vitte, így ők már ma éjszaka nem a menhelyen alszanak. Ariel, Ati, Achilles, Álmos, Szájmon, Ignác, Lurkó, Guba, Szálka, Iza és Rió mellett az a Boxi is családhoz kerül, aki bizony nem kevesebb, mint 15 éves! Igen, a 2003-as születésű, agyvérzésen átesett, fekete színű öreg kutyánk, Boxi is új életet kezdhet. A hatósági állatorvos az utazó kutyákat egy nappal az utazás előtt megtekinti, ellenőrzi. Ők is megdöbbentek egy ilyen idős kutya utazása hallatán, de Boxi a menhely főnixmadara, mi annyira nem is csodálkoztunk ezen.

Természetesen a megszokott kutyasétáltatás sem maradhatott el, bár a menhelyi létszám az utóbbi hetekben megcsappant, mégsem kell aggódnunk, sajnos a segítségre szoruló kutyák száma folyamatosan nő.

Ma érkezett a menhelyre Liza, akinek gazdája egy messzi nagyvárosban tanul, és mivel a család lakásban lakik, így Liza a nagymama házában élt, a gazdája pedig, az unoka, akkor látogatta a kutyáját, amikor ráért. A nagymama sajnálatos halálával azonban a házat eladták, Lizát pedig nem volt hova tenni. A zavart németjuhász egyelőre morog-csóvál össze-vissza, azt sem tudja mit tegyen. Kicsit próbáltam információt gyűjteni, hogy megtudhassuk milyen kutya is ő. Kérdésemre, hogy milyen a kapcsolata más kutyákkal, nem tudtak válaszolni, csak annyit, hogy Liza fajtatiszta, és nem tudják, de kistestű kutyákkal biztos nem jó a viszonya. Tehát Liza, a fajtatiszta németjuhász is gazdikereső, akiről egyelőre túl sokat még nem sikerült megtudnunk. Annyi látszik, hogy nagyon bizonytalan, és az is biztos, hogy hamarosan átesik az ivartalanításon.