A hozzánk bekerülő kutyák legnagyobb százaléka nem arról híres, hogy a nagy szeretetből, a kényelmes otthonból kellett távozniuk hirtelen. Sokaknak eddigi sorsa a szenvedésből, magányból, számkivetettségből állt, minden szeretetet nélkülözve. Nem csoda hát, hogy sokak bizalmát ki kell érdemelni. A héten ismét egy igen sajnálatra méltó, magányos, ám teljesen ártatlan kutya került a gondozásunkba. Az átvételkor én magam nem voltam jelen, de munkatársam részletesen elmesélte a kutya egész történetét, és mindent, amit a leadáskor tapasztalt. Két hölgy hozta be az autóban egyébként nagyon nyugodtan ücsörgő németjuhászt, akit mint 12 évest jelentettek, de leadáskor kiderült, hogy mindössze 8 éves. A két hölgy közül egyik a tulajdonos, akitől megtudtuk, hogy férje halála óta ezzel a kutyával semmi nem történt. Vagyis orvos sem látta, oltást sem kapott az egyébként Cuna névre keresztelt, vélhetően fajtatiszta németjuhász. Munkatársam a neve hallatán többször visszakérdezett, majd megrökönyödve vette tudomásul, hogy jól hallotta, a kutya neve Cuna. A gazda semmilyen érzelmet nem táplált a kutya iránt, úgy adta át, mint egy megunt, használt tálat, és még csak rá sem nézett arra, akivel együtt éltek az elmúlt 8 évben. Az, hogy szegény kutya a nevére sem hallgat, már meg sem lep senkit, de amikor elkezdte részletezni a leadás okát, akkor még a sokat hallott munkatársaknak is kerekedett a szeme. Tehát Cuna 5 évvel a férj halála után került a menhelyre, és ez idő alatt egyáltalán semmi nem történt vele. A gazdasszony külsőre igen kielégítő egészségi állapotnak örvend, de attól fél, hogy a nagytestű kutya, aki a saját elmondása szerint igen nyugodt, majd télen fel fogja borítani. Igaz, hogy ez eddig még sohasem történt meg, de semmi nem garantálja, hogy nem is fog. A kegyelemdöfést pedig a következő mondata adta meg, amikor is kijelentette, hogy attól fél, hogy ha a kutya fellöki, és ő elesik, akkor az egyébként teljesen békés természetű kutya nekifog megmarcangolni, és ki tudja mit tesz még vele, mert ugye "ezekben a kutyákban nem lehet megbízni"! Nyolc év után tehát annyit nem érdemelt ez az egyébként légynek sem ártó kutya, hogy a gazdája megbízzon benne. Senki sem gondolta, hogy a házán, vagy az ágyán osztozott volna szegény Cunával, de azért arra senki sem számított, hogy teljesen alaptalanul gyanakodni kezd valaki a saját kutyájára, és megelőzendő a problémát idejekorán le is adja. Főleg mindazok fényében, hogy eddig semmi olyat nem tett, amit kifogásolni lehetett volna. Abban teljesen biztosak vagyunk, hogy Cunának, vagyis új nevén Kleopátrának, a menhelyen több figyelem fog jutni, mint amit az utóbbi években kapott.
Hétfő
Hihetetlen, hogy Picúrra eddig alig-alig akadt érdeklődő, pedig lakásból került a menhelyre, tehát ideális választás lett volna bárkinek, aki nem szeretne "zsákbamacskát". Most azonban végre a szerencse mellé pártolt, újra lakásba kerülhetett, egy olyan gazdi mellé, akinek ő lesz a szeme fénye.
Ahogy Picúr búcsút intett a menhelynek, úgy máris érkezett egy másik, igen nagy bajban lévő kutya, akit a bevezetőmben említett okok miatt átkereszteltünk Kleopátrának. Ő egyelőre nehezen viseli a bezártságot, de sajnos ezen minden kutyának át kell esnie.
Kedd
Az előkészítőbe új lakó érkezett, mégpedig az egyébként igen csendesnek, és visszahúzódónak gondolt Bogyó. Nos, Bogyó azzal a lendülettel, hogy bekerült, személyiséget váltott, és egy igazi kis veszedelemmé változott: kiszúrta magának az egyik munkatársamat, akit folyton molesztál, hogy vegye az ölébe, és ha ezt nem teszi hangos, fülsüketítő visítással nehezményezi. Amikor épp nem Icuval erőszakoskodik, akkor mindent megugat, állandóan rendezkedik, jön-megy, senkinek nem hagy békét egy pillanatra sem. A nála fiatalabb öregek is menekülnek előle, szóval alaposan felforgatta az előkészítő eddigi nyugodt életét.
Szerda
Amíg Bogyó a fontos napi teendőjét intézi az előkészítőben, és a többieket idegesíti, addig Demi és Csézi úgy döntöttek, hogy nem foglalkoznak semmivel, és teljesen külön vonultak az előkészítő egy olyan részébe, ahol közel vannak a fűtőtesthez. Ők egyébként korábban már laktak együtt, így jól ismerik egymást, és még azt is mondhatnám, hogy barátok, de azért nem esek túlzásba! Két kutyaszemélyiségű blöki valóban lehet barát, és igen sok menhelyi példát is fel tudnék hozni, de Csézi és Demi nem azok a hagyományos értelemben vett "kutyajellemek". Ők mindketten imádnivalóan önző, kellőképpen önelégült, sértődős, pökhendi kutyák, akik egyik pillanatban a megtestesült cukiságok, a következő pillanatban meg már kapnak az emberi kéz után. Természetesen ennek ellenére hihetetlen karakterek, akiket mindegyikünk kedvel, de igen körültekintően kell velük viselkedni, mert apró termetük ellenére mega egóval rendelkeznek.
Csütörtök
Egy korábban örökbefogadott menhelyi kutya érkezett vissza hozzánk egy csúnya válás miatt, aminek ő itta meg a levét. Szegény Fodros egyelőre nagyon meg van rémülve mindentől, de reméljük, hogy hamarosan sikerül egy picit feloldódnia.
Habár az időjárás egyelőre azt mutatja, hogy folytatódik az enyhe idő, mi azért előre betáraztunk szalmából, a mai délelőtt a vásárlással, és a bepakolással telt el. Emellett a szinte nyári időnek köszönhetően még mindig a teljes menhelyet kezelni kellett szívférgesség ellen, ami ugyancsak igen hosszú feladat.
Péntek
Természetesen vannak kutyák, akiknek a tegnapi jutalomfalatba kapott szívféreg elleni tabletta csak az étvágyát fokozza. Itt van például Lütyő, akinek újabban az a jó szokása, hogy a száraztáppal feltöltött ládába fészkel, onnan kémleli a menhelyet. Emellett persze ügyel minden egyes szemre, nehogy lába kéljen, és persze ha ő megéhezik, akkor rögtön kéznél, vagyis inkább szájnál van az elemózsia. Lütyőt láthatóan a fényképezés sem zavarja, még pózolni is hajlandó újdonsült sziesztahelyén.
Hihetetlen, de igaz! Hosszas menhelyi lét után végre Bora kutyánk is gazdisodott! Ez azért nagyon nagy szó, mert sajnos szegény igen labilis lelkiállapotban jött a menhelyre, és igen sok időt vett igénybe, hogy ismét úgy viselkedjen, ahogy azt egy igazi, családra vágyó kutyától elvárhatnánk. Bora egy olyan családba kerül, ahol több gyermek is van, és ez őt az ismerkedések alkalmával egyáltalán nem zavarta. Mindenkivel kedves, barátságos és közvetlen volt. Hatalmas átalakulásának köszönhetően végre ő is új életet kezdhet!
Szombat és vasárnap
Német partnerszervezetünktől érkeztek hozzánk látogatóba, és egy igen eseménydús hétvégét zárhattunk. Természetesen önkénteseink sem hagyták ki a szokásos menhelyi sétát. Most 10 önkéntesünk segítségével 89 kutya sétálhatott.
A blog végére pedig adós maradok egy fotóval, legújabb lakónk képét ugyanis vasárnap este a sötétben már nem sikerült szalonképesen elkészíteni. A fiatal szuka kutyát a hazafelé tartó munkatársaink találták a menhely melletti erdőben, s mivel féltették, hogy valaki elüti, így nekiveselkedtek, és befogták. Ezzel szépen le is késték a buszt, és sötétben, zseblámpával biztonságba is helyeztük.
Köszönjük a 135 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások