Kutyamesék 2018. szept. 3-9.

A héten két igen nehéz sorsú kutya érkezett a menhelyre egy lakatlan háztól. Bogyó és Vahúr magányosan éltek, egyikük szabadon, másikuk egy használaton kívüli disznóólban. Egyelőre mindkét kutya nagyon bizalmatlan, félős, de ezen nincs is mit csodálkozni.

Bogyó a ház korábbi tulajdonosának volt imádott társa, aki a gazdi halálával magára maradt.

Vahúr később érkezett az egyik rokontól, akiknél kisgyerek született, a kutyának pedig mennie kellett. Ő egy csapásra a családi háztól a disznóólban találta magát. Nem csoda, hogy gyorsan elidegenedett az emberektől. Az életét még inkább nehezítette, hogy szinte állandóan félhomályban, inger nélkül élte az életét, az örökösök pedig amikor kimentek etetni csak bedobták neki az ételt, ki sem engedték,mert féltek tőle. Ez pedig elhízáshoz vezetett, hiszen nem tudott mozogni sokat, ez terhelte az ízületeit.

Bogyó, az egykori házikedvenc pedig bőrbetegségétől szenvedve, bolhával teli tengette az életét.

Hihetetlen, de az örökösök minden rosszindulat nélkül, pusztán tudatlanságból bántak így a kutyákkal. Erre akkor jöttek rá, amikor megtudták, hogy valójában hogyan is működik az állattartás, és hogy amit tesznek, rossz. Nem azért, mert szándékosan bántani szerették volna a kutyát, hanem azért mert bele sem gondoltak, hogy ez nem helyes. Bízom benne, hogy ezentúl, ha hasonló helyzetbe kerülnek, akkor nem így fognak tenni.

Az eset tanulsága, hogy nem mindenkit a rossz szándék vezérel, aki olyan módon tart állatot, hogy annak a szenvedését okozza. Sokszor pusztán a nemtörődömség, vagy a tudatlanság a gond, ami természetesen senkit nem ment fel a felelősség alól. Ez pusztán egy történet arról, hogy sokszor az emberek nem azért ártanak az állataiknak, mert nem szeretik őket, hanem mert nem tudják, hogy mi a helyes. És azt hiszem, hogy talán ez a legszomorúbb a történetben. Hogy az emberek nem tudják maguktól eldönteni, hogy mi a normális, mi az, ami elvárható tőlük. Hogy ismerjék az állatok szükségleteit, és ez ne csak annyiban merüljön ki, hogy néha kitakarítom a helyüket, enni és inni adok nekik. Mert ettől még annak a kutyának nem lesz boldog élete. Szükséglete a megfelelő mozgás, a törődés a fizikai és mentális egészségével. Ez magába foglalja az élősködők elleni védekezést, az állatorvosi vizsgálatokat, az oltást, a fizikai állapotuk ellenőrzését, valamint a személyes érintkezést, a játékot, a figyelmet, a szeretetet, és a sétát, az együtt töltött időt, a közös programokat.

Hogyan is tudhatnák azok az emberek, akik a kert végében, vashordóban tartják láncot a kutyát, hogy mi a helyes, amikor gyakorta a teljesen normális életet élő, nem mélyszegénységben felnövő emberek sem tudják?!

Azt gondolom, hogy ez utóbbiak, akik csak tudatlanságból tesznek így, még formálhatóak, ráébreszthetőek, hogy mi a helyes, és ezzel nagyon sok kutya sanyarú sorsa előzhető meg.

Hétfő

Cipó kutyánk nagy alakításával kezdődött a mai reggelünk: pontosabban az általa okozott romok eltakarításával. Cipónak nem lehetett valami szép élete, a menhelyen éli a gyerekkorát, annak ellenére, hogy jóindulattal sem nevezhető kölyöknek. Őt Újszegedről szállítottuk be egy bokor alól, s szabályszerűen rettegett az emberektől. Kiderült, hogy sörétes puska maradványok vannak szerte a testében, tehát túl sok jó tapasztalata nincs az emberekkel. Nem csoda hát, hogy a menhelyen is csak hosszú idő után kezdett megnyílni, most viszont szinte semmit nem lehet előle elrejteni. Ellopja az összes játékot, kirámolja a szemeteszsákot, szétszed mindent, ami a szája ügyébe kerül, játszik a többiekkel, vagy épp nagyokat csobban a medencében. Habár még mindig nagyon félős, mégis egyre közelebb kerül hozzánk, és nyit felénk.

Kedd

Ma a mindig vidám Médinek alakult a napja csodálatosan, szabályosan repkedett, ugyanis kikerült a nagyudvarra a többi kutya közé, ahol végre szabadon, társaságban lehet, és neki ez mindennél többet ér. Hihetetlen Médinek ez a pozitív kisugárzása: hatalmas, vélhetően igen fájdalmas daganattal érkezett hozzánk idősen, szívférgesen, hogy mindent elölről kezdjen. Soha, egyetlen pillanatra nem láttuk szomorúnak, s immár túl van az ivartalanításon, daganatműtéten, és töretlen lelkesedéssel élvezi az életet. Nagyszerű személyiségű kutya, aki mindenkivel megtalálja a közös hangot, és egy kis pörgést is hozott a nagyudvarba.

Médi jó természetének köszönhetően azonnal beilleszkedett a nagyudvarba

Szerda

Délelőtt ivartalanításra és szívféregtesztre utazott Dodó, Zafír, Zira és Gyopár. A tesztje egyedül Dodónak lett pozitív. Ő egyúttal egy farkaskarom eltávolításon is túlesett. Dodó egyébként elvileg ivartalanított kutyaként érkezett hozzánk, de feléledt a gyanúnk, hiszen az ivartalanítás helye meglehetősen picike volt, inkább köldöksérvre gyanakodtunk. A gyanúnk úgy tűnik igazolódott. Azért nem árt, ha a gazdi tudja, hogy milyen műtétre viszi a kutyát a későbbi félreértések elkerülése miatt.

Amennyire boldog és gondtalan Médi kutyánk, legalább annyira sajnálatra méltó, s depressziós Vahúr és Bogyó, a két legújabb lakónk, akiket egy lakatlan házból hoztunk el. Bogyónak bőrbetegsége van. Vahúr nagyon rosszul lát, illetve gondja van az ízületeivel, így neki egy szőnyeget is beraktunk a kennelbe, hogy könnyebben fel tudjon kelni.

Bogyó és Vahúr egyelőre nagyon bizalmatlanok

Csütörtök

Ezúttal egy igen laza állatorvosi vizit következett, összesen 2 kombinált oltással, de a nap híre Róna kutyánk újbóli gazdisodása. Az új gazdinak nem volt egyszerű feladata, de töretlen lelkesedéssel jöttek Rónát látogatni, és minden alkalommal mérhetetlen türelemmel várták, hogy ez a félős kis csöppség bizamat szavazzon nekik. Az út még hosszú, de azt hiszen Róna jobb helyen nem is lehetne.

Róna a menhelyen az első pár napját a kutyaházban töltötte a leadás után

Péntek

Szegény ízületi problémákkal küszködő Vahúrt át kellett helyezni egy betonozott kennelbe, mert hiába a szőnyeg, nagyon nehézkesen kel fel. Talán egy betonozott kennelben könnyebben fog közlekedni. Az áthelyezését nehezíti, hogy egyelőre nem töretlen a bizalma felénk (miért is lenne az?), így minden erejével azon van, hogy megakadályozza, hogy hozzá érjünk, vagy bármit tegyünk. Ez valószínűleg azért van, mert fél, és nagyon bizonytalan, de bízunk benne, hogy sikerül elnyernünk a bizalmát.