Egy menhely életében mindig vannak nehéz időszakok, már ami az érzelmeket illeti. Sok idős kutya talál nálunk menedékre, és nem mindenki olyan szerencsés, mint az apró méretű Yoda, aki matuzsálemi kora ellenére múlt héten gazdára talált. Sokan éveket élnek a menhelyen, és vannak, akiktől mi veszünk végső búcsút, mert sohasem találnak gazdira, de az idejük lejárt. Nekik igyekszünk minél családiasabb légkört biztosítani, kinti-benti kutyaként, fűtött helyen, folyamatosan emberközelben élhetnek a menhely előkészítő részében. Ezek az öreg kutyák azért nem egyszerű esetek, szinte mindannyian idősen, elhanyagoltan, megkeseredve érkeztek, hiszen gazdájuk halála óta magányosan éltek, de az is lehet, hogy sohasem tapasztalták meg, hogy milyen egy gondoskodó család szeretete. Éppen azért csodálatos, hogy ez a sok önfejű kutya ott az előkészítőben békésen megfér egymással, hiába vannak sokan. Tolerálják egymás rigolyáit, és ők valóban úgy élik meg a hétköznapokat, hogy mi egy nagy-nagy boldog család vagyunk, és ettől hihetetlenül alkalmazkodóvá válnak. Persze a jobb helyért való küzdelem, a törtetés a kaja és a simogatás után mindennapos, nap mint nap vicsorgás, hörgés-morgás, egymás fenyegetése megy, de senki nem különb a másiknál, élvezik, ha egymással ágálhatnak. Összeveszésig sohasem fajul a helyzet, de mindenki jól megmondja a másiknak a magáét. Kész kabaré velük az élet.
Itt van például Vahúr, aki éveket élt bezárva, magányosan egy disznóólban, úgy hogy csak enni löktek neki. Más kutyákkal nem volt kapcsolata, hiába érkezett Bogyóval, mert ő a ház egy másik részében volt bezárva. Vahúrtól nagyon féltek, és ő sem igyekezett senkivel kapcsolatba kerülni, a menhelyre kerülése után sokáig csak vicsorgott, kapkodott, morgott, ha hozzá akartunk érni. Egy alkalommal a munkatársamat is beszorította a sarokba, mert ő meg szerette volna érinteni. Aztán jutalomfalatok segítségével gyorsan enyhült az irányunkban táplált dühe, és ha elég gyorsan sikerült ráadni a pórázt, akkor boldogan sétált velünk agyongyötört lábain. Mivel tudtuk, hogy a makacs öregúrnak nem lesz családja, így gondoltunk egy nagyot, hogy majd mi leszünk azok, és felköltöztettük az előkészítőbe. Vahúr minden kutyával végtelenül toleráns volt, és a heti sétára is úgy ment, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna. Folyton figyeltük fájós lábait, de ő boldogan lépdelt, és nem vett tudomást a bajokról. Ugyan a felkelés egyre nehezebben ment neki, de a segítségünkkel ez nem volt akadály a számára. Imádott enni, a falatokért mindenre képes volt. Állandóan kukázott, mindent lelopott az asztalról, és aztán bőszen védte a zsákmányát. Aztán pár hete feltűnt, hogy egyre csak fogynak az izmok a hátsó lábáról, és sokszor alig érzi a végtagjait. Múlt héten nem volt kedve sétálni sem, a héten pedig minden egyes nappal egyre nehezebb volt számára az élet. Segítséggel sem tudott felkelni, és teljesen ép elmével a saját testének rabja lett. Meg kellett hozunk egy mindenki számára nagyon nehéz döntést, Vahúrt elengedtük. Nem volt más választásunk, és biztos vagyok benne, hogy ha tudott volna beszélni, akkor ő is ezt kérte volna tőlünk. Szomorú, de a menhelyen megadatott neki mindaz, amit addigi életében nélkülözött. "Családi" élet, nyüzsgés, izgalmak, még akkor is, ha mindez csak néhány hónapra adatott meg neki.
Hétfő
Két új kutya, Morzsa és Brúnó érkezett a menhelyre, mert gazdájuk kórházba megy, utána pedig a tanyáról faluba költözik, ahová nem akarja magával vinni őket. A chippel rendelkező kutyák egyébként még azt is elmondhatják magukról, hogy néha-néha oltást is kaptak. Mindketten nagyon szeretetéhesek, valószínűleg túl sok figyelmet nem kaptak. Mindkettő nyakán jól látszik, hogy évek óta láncon éltek, mellesleg a lánccal együtt is hozták őket a menhelyre. Újabb szomorú történetek, de reméljük, hogy nekik lesz még idejük újrakezdeni.
Kedd
Nap nap után érkeznek a menhelyre az elpazarolt, szomorú életek. Filó Szegedről érkezett, és oltási könyvében láthattuk, hogy két gazdája is volt. Az ő esete azért nagyon szomorú, mert a harmadik családnál maradhatott volna, de sajnos nagyon ugrált, féltették a gyerekeket. Valószínűleg akkor először érezte, hogy valaki törődik vele. A család nem kérte a kutyát, hanem házat vásároltak, és az előző tulajdonos nemes egyszerűséggel otthagyta nekik, mintha a ház tartozéka volna. Természetesen nem is a volt gazda, hanem az új tulajdonos gondoskodott a kutya további sorsáról.
Szerda
Télen a nagyudvar egy sarkában volt egy lefóliázott körbálás szalma, amit a kutyák kibontottak, és előszeretettel aludtak benne. Korábbi blogolvasóim lehet, hogy emlékeznek rá, innen kellett Csatárt kiszabadítani. Azóta teljesen szétszedték a régi körbálát, és a régi fóliát, és apránként elkezdtük összeszedegetni is a darabjait, de a kutyák makacsul ragaszkodnak ehhez a helyhez. Buckó és Stefi a nagyudvarban nagyon összebarátkoztak, egyik reggel igazán meghitt pillanatukban sikerült lencsevégre kapni őket.
Csütörtök
Ma helyettesítő állatorvosunk, dr. Bárkányi Pál érkezett a menhelyre. Ő segítette át Vahúrt egy könnyebb élet felé, valamint 19 menhelyi kutya kapott veszettségi-kombinált vakcinát. Munkáját hihetetlen gyorsan és precízen végezte, így szerencsére mindenre jutott idő.
Melinda ma ismét kitett magáért, Jucusnak készítette elő az előkészítő másik szobáját.
Popeye ma elindult Németország felé, hogy olyan életet élhessen, amilyet mindig is megérdemelt volna.
Közben Bordányból két apró, puli jellegű kölyök érkezett, akik az első megszeppent pillanatok után gyorsan feloldódtak. A két kislánynak az Aida és Auróra nevet adtuk.
Péntek
Dr. Sebő Ottó rendelőjébe igyekeztünk Zsömlével és Odival, nekik szívultrahang miatt kellett orvoshoz menni. A vizsgálat azért fontos, hogy megtudjuk, hogy látható-e a szívükben féreg. Jó hír, hogy egyik kutya szívében sem találtak férgeket.
A szívultrahangok mellett Jucus átesett a második emlődaganat műtétén. Mivel ez egy éven belül már a második műtét, így arra jutottunk, hogy Jucus beköltözik az előkészítőbe, Vahúr helyére, hiszen neki is napról napra csökkennek az esélyei az örökbefogadásra. Mivel az előkészítőhöz két szoba is tartozik jelenleg, így a mai orvoshoz utazós brigád ott tölti a napját. Visszaérkezéskor nagy volt az öröm, de Jucus nem sokáig örült, mert gallér került a fejére.
Szombat és vasárnap
A szombat reggelünk nem úgy indult, ahogy terveztük: pár perccel azután, hogy megetettük a növendékkölyköket, óriási zajt hallottunk. Az eső elnehezítette az egyik faágat, ami leszakadt a súlya alatt, egyenesen a kölykös kerítésére. Senkinek nem esett baja az ijedtségen kívül, és hihetetlen, de a kerítés is komoly sérülés nélkül megtartotta az óriási súlyt. Nekünk persze akadt egy jó fél órás munkánk, mire kiszabadítottuk a kerítést és az ajtót.
Ettől eltekintve nagyon nyugodt napunk volt, azt azért elmondanám, hogy természetesen eső ide vagy oda, a sétáltatós önkénteseink menetrend szerint érkeztek.
Vasárnap a kellemes meleg, és a napsütés kicsalogatta az embereket, megannyi látogató érkezett hozzánk, és szerencsére egy kevés adomány is összegyűlt. Köszönjük mindenkinek, akik gondoltak a menhelyi állatokra!
Köszönjük a 139 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel!
Linda
Hozzászólások