Újabban nagyon elszaporodtak azok a bejelentések, amelyek zsákban kidobott kölyökalmokról szólnak. Lehet, hogy már mi vagyunk kicsit bizalmatlanok az emberekkel, de szinte minden történetben van némi ellentmondás, amit most nem is kezdenék el ecsetelni, mert a kicsik szempontjából ez teljesen mindegy. A héten ismét bekerült egy "zsákos" alom kiskutya a menhelyre, akiket persze azonnal nem tudtunk fogadni, így eddig várólistán várakoztak. Mi is meglepődtünk, hogy milyen rossz állapotban vannak ezek az egyébként feltűnően szelíd, de nagyon férges és vékony kiskutyák.
Aztán felmerült a következő kérdés, hogy egyet lefoglalhatnának-e maguknak, s amikor elvihető, akkor majd örökbefogadnák. Az utóbbi időben egyre több alkalommal teszik fel nekünk ezt a kérdést, de azt hiszem, eljött az a pillanat, amikor erről beszélni kell. A leadás pillanatában ugyanis az ideiglenes befogadó, gazdi, megtaláló, bárki végleg lemond arról a kutyusról, és a mi felelősségünk lesz jó gazdit találni neki, de nem a megtaláló, gazdi vagy befogadó hozzájárulásával. Ráadásul egy kutyust felkészíteni az örökbefogadásra óriási költség, akár 60-80000 Ft is lehet egy kutyánál, esetleg még több is, az az előéletétől függ. Mi az emberek felajánlásaiból tartjuk fenn magunkat, és nagyon csekély örökbefogadási összeget kérünk el a kutyusért. Akinek volt már kutyája, azt tudja, hogy micsoda összeg egy kutyust rendesen ellátni, ivartalaníttatni, oltásait rendezni, és azt is tudja, hogy ennek töredékéért lehet örökbefogadni. Az örökbefogadás egy nagyon szép tett, de ezt némiképp számomra elhomályosítja, ha valaki a talált kutyát, akit egyébként szeretne megtartani, de menhelyre adja, majd gazdijelöltnek jelentkezik, hiszen ezzel rengeteg költséget megspórol. A pénztárcájának senki nem ellensége, tehát valahol értem én ezt az ötletet is, de nem egészen tartom etikusnak, hiszen egy gazdával rendelkező kutya otthon is megkaphatja az oltásait, ha már a megtalálás pillanatában tudjuk, hogy megtartjuk. Akkor nem kell a kutyának hónapokat a menhelyen tölteni, nem foglalja a helyet más, rászorultabb kutyusok elől, mert ha egy kutya egyszer hozzánk bekerül, akkor egy sor állategészségi procedúrán át kell esnie. És ez nem azért van, mert mi szeretnénk minél tovább benntartani őket, hanem azért, mert csak rendezett papírokkal fogadható örökbe, és ez bizony sok idő.
Tehát jól gondoljuk meg amikor leadjuk a talált kutyust, hogy szeretnénk-e valamikor is a gazdija lenni, mert ha igen, akkor erre már csak a leadás előtti pillanatokban lesz lehetőségünk.
Hétfő
Zsömi, vagy ahogy mi hívjuk, Zsöme mama elsőre egy igazán szeretetreméltó, nehéz járású, kedves öreg mamó benyomását kelti. A gazdája körülményei megváltoztak, ezért került a menhelyre, ráadásul emlődaganatos volt, de a gazdija megműttette. Nagyon sajnáltuk szegény öreg Zsöme mamát, így a karanténidő után a nagyudvarban kapott helyet, ahol végre az idős kutyák gondtalan életét élhette (volna). Igen ám, de Zsöme mama nem elégedett meg Gábor, a karbantartónk terrorizálásával, hanem bizony a többi öreg kutya is hanyatt homlok menekült előle, ugyanis elkezdte védeni a maradék kaját, ráadásul nem csak az ő tálját érezte sajátjának, hanem mindenki másét. A történet elég vicces volt, mert az összes öreg kutya inkább átköltözött a menhely első részébe, ahol Morgó él, de erről majd később.
Szóval ez így nem lehetett tovább tűrni, ott van egy óriási udvar, benne tizennéhány, egymással békében élő kutya, akik inkább elvándoroltak az udvar egy másik részébe, mert Zsömi terrorizálta őket. Konkrétan a terrorizálást úgy értem, hogy vicsorgott rájuk, ha a táljai (nem az ő táljai!) közelébe mentek a többiek. Nem tűrtük tovább tehát Zsöme mama egyeduralkodását, felköltözött az előkészítő mellett található kis udvarba, ami egyelőre nagyon nem tetszik neki, de gondolkozott volna egy kicsit hamarabb...
Kedd
Folytatnám a nagyudvarban történt események boncolgatását, de most már inkább Morgó, az önjelölt telepőrző kutyánk szemszögéből. Zsöme mama és ő nem sokat találkoztak, mert Zsöme az udvar egyik felét, Morgó meg a másik felét bitorolta, de Zsöme viselkedése mégis kihatott az ő lelki békéjére is, hiszen ő is nagynehezen küzdötte ki magának a nagy privát szférát, ahol nem zavarja senki. Zsöme mama viselkedésével, a többiek felköltözésével azonban csökkent Morgó óriási territóriuma, amit nem igazán vett jó néven, dünnyögött tőle rendesen, de mit tud tenni, ha ezek a gyáva kutyák félnek az öreglánytól?!
Rájött, hogy hiába ugatja a többieket, és utálatoskodik velük, ők bizony nem fognak visszaköltözni (amíg Zsöme mama ott van), így kénytelen-kelletlen, de "megengedte" a többieknek, hogy meghúzzák magukat az ő felségterületén. Persze Zsömi átköltöztetésével minden visszarázódott a normál kerékvágásba, és Morgó is visszakapta a nagy területét.
Szerda
A szokásos havi szívféregkezelésen estek ma át a kutyák, ami persze egyáltalán nem kellemetlen vagy rossz érzés számukra, hiszen jutalomfalatba rejtve kapják meg a havi tablettájukat. A jutalomfalat pedig virsli, májas, vagy kutyaszalámi darabkák, amiből így mindig be kell táraznunk.
Ha már a szívférgességnél tartunk, öreg, de annál gyönyörűbb Arnoldunk, aki súlyos tünetekkel, nagyon betegen érkezett hozzánk, mára már teljesen kivirult: az új nyári frizurájával tündökölve, nyugodtan várta ő is a jutalomfalatját. Neki szerencséje volt, hogy menhelyre került, mert hiába volt súlyos állapotban, a folyamatos kezelés megtette a jótékony hatását. Ugyan még nem gyógyult ki a szívférgességből, mert ez egy nagyon hosszú folyamat, de minden egyes nap vidámabb, jobb kedvű, és erősebb. Nem is csoda, hogy betegség ide, vagy oda, Arnold amint lehet, elhagyja a menhelyet, hiszen gazdijelöltje vállalja a további orvosi kezeléseket, és a gyógyszerezését. Ha minden jól megy, akkor Arnoldunk októberben már gazdis kutya lesz.
Csütörtök
A szokásos heti állatorvosi viziten kívül ma igazán csendes napunk volt, a megszokottnál kevesebb hívással.
Persze nálunk minden nap történik valami: már emberi években is nagykorúnak számító, 18 éves Demi kutyánk egészségi állapota nagyon ingatag. Amióta menhelyre került, azóta szed szívgyógyszert, így a meleg eléggé megviseli a szervezetét, ráadásul tacskó keverék révén, igen nagy probléma van a lábaival is. Demit egyébként a hétköznapokon gyakran Csámpinak hívjuk, erősen görbe lábai miatt, amik sajnos egyre nehezebben tudják a rájuk nehezedő terhet viselni. Sokszor fáj neki, sokszor megbicsaklik, így elég sokat fekszik. Ez a mai nap is egy ilyen, Demi sokkal többet pihen, mint szokott, és most annyira nem is hergeli fel magát a többi kutyán, akik őt annyira idegesítik.
Péntek
Mondhatni, hogy egy egész talicskányi kiskutyával lettünk gazdagabbak, egész pontosan hat kölyök érkezett ma a menhelyre, akiket állítólag a tápéi erdőben, kutyasétáltatás közben találtak egy zsákban nem is olyan régen, de mivel nem volt helyünk, így ideiglenesen befogadták őket. A picik iszonyúan soványan, rettentő férgesen kerültek hozzánk, így rögtön kezelések sorozata várta őket. Mindenesetre már némi fenntartással kezeljük ezeket a zsákos történeteket, hiszen úton-útfélen ezzel a történettel találkozunk, majd mindegyikbe kerül némi ellentmondás is.
A kiskutyák már biztonságban vannak, hihetetlenül cukik, viszont olyan könnyűek, mint a lepke, olyan óriási pókhassal, hogy alig tudnak mozogni. Nagyjából 6-8 hetesek lehetnek, de a mi alig 4 hetes Hollink termetre, étvágyra, formára simán túlszárnyalja őket.
Szombat és vasárnap
Nagyszerű, és mozgalmas hétvégét tudhatunk a hátunk mögött: 2 kutyánk is gazdisodott. Maszat Szegedre került lakásba, míg Tulok egy másik volt tappancsos kutyának, Flokinak lesz a társa.
A kutyasétáltatás mellett rengeteg látogató pezsdítette fel az életet, valamint a magányba burkolózott Hubát illesztettük be a nagyudvarba, ami valószínűleg a közeljövőben végleges otthonává válhat. Egyelőre azonban nem költöztettük ki véglegesen, mert a hétvégi forgalom nem épp a legoptimálisabb időpont egy kutya beilleszkedésére. Az első találkozás azonban mindenképp pozitívnak tekinthető.
Köszönjük a 150 kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások