A munkatársaimmal nem vagyunk azok a nagy telefonbetyárok, ha alkalmanként képet készítünk, az maga a katasztrófa. Még jó, hogy van egy önkéntesünk, aki profi fotókat készít, különben nem sok babér teremne a kutyák számára. Sajnos ő csak hetente egyszer jön, így munkánk legjaváról le is marad, ráadásul nem szeretjük az embereket sokkolni véres képekkel, elütött kutyákkal, azt bőven megkapják más oldalakon, ha akarják, ha nem. Mi az állatra fókuszálunk, nem a sérülés posztolására, arra elég, ha mi odafigyelünk. Hogy ez mennyire jó így, azt mindenki döntse el maga, mi 150 kutyáról és 30 macskáról gondoskodunk nap, mint nap. Egyik kezünkben telefon, hogy hívásokat fogadjunk, a másikban kötszer, jövünk-megyünk, tesszük a dolgunkat, csak épp ezt nem örökítjük meg.
A hétvégén egy ideges férfihang jelentkezett be a telefonban, hogy itt vannak, hoztak egy kutyát, ez olyan 10 óra körül lehetett. Szimpatikus, bár kicsit ingerült pár fog egy rögtönzött pórázon egy jól megtermett kutyát. Reggel negyed 7 körül találták, és felvitték a lakásba, ahol igen melege volt a kutyának, de addigra már kértek segítséget más állatvédőktől, lefotózták, és már kész is volt a kutya számára a gusztusos kis poszt a szokásos, számomra irritáló szavakkal: SOS, meg IDI befogadót keresnek, meg egyebek. A chipleolvasás is megtörtént, nincs chip, azt is gyorsan közzéteszik, csak közben ketyeg az óra, a megtalálónak már úton kellene lennie, de ő még ott áll a kutyával, de leviszi a lakásból, mert a kutya hőgutát kap. A mínusz fokokban tovább ácsorognak, várják az állatvédők "IDI"-jét, aki csak nem jelentkezik (persze, hogy nem! mindenkinél kutya van). A megtaláló elhelyezi a garázsában, mert ő még mindig hisz abban, hogy érkezik a segítség, de a kutya úgy csahol, hogy a szomszédok megfenyegetik, hogy feljelentik. Nesze neked, segítségnyújtás!
Ismét az utcán ácsorognak, úgy fél 10-ig (amikor is már a családnak régen máshol kellene lenni). Elszakad a cérna, szólnak az állatvédőknek, hogy ebből elég, kiviszik a Tappancshoz a kutyát. Erre az állatvédő megfenyegeti, hogy feljelenti. Na, így hozzon ide bárki kutyát! Tíz körül meg is érkeznek a kutyával, ámulunk a történeten, és mivel mostanában tartunk fenn helyet ilyen esetekre, így át tudjuk venni a kutyát, miközben hallgatom a történetüket. Szólnak, hogy chipet ne ellenőrizzünk, az nincs, de azért megpróbálkozunk, és döbbenten nézik, hogy bizony a leolvasót hozzáérintjük a kutyához. Megtaláljuk a chipet, felhívjuk az állatorvost, cím van, telefonszám nincs. A megtalálók felajánlják, hogy elviszik a címre (már úgyis elkéstek a programjukról), de a fránya adatvédelem miatt sajnos nem adhatjuk ki a címet. Átvesszük a kutyát, a gazdit levélben értesítjük. A megtalálók boldogok, még adományoznak is.
Délután megcsörren a telefon, a gazdi az, látta a közösségi oldalon, hogy megvan a kutyája, aki a tegnapi viharban szökött el a nagymamától, ahol vendégségben volt, amíg a gazdi dolgozott. Felcsörgettem a hatósági állatorvosunkat a szombati ebéd mellől, és mivel a kutyának érvényes volt a veszettségi oltása, így engedélyezte, hogy a gazdi hazavihesse Hamit. Igen, nálunk ez minden kutyánál így működik. A hatósági állatorvosunk engedélye szükséges ahhoz, hogy hazakerülhessen a kutya. Miért? Mert ez így törvényes.
Hét évvel ezelőtt, amikor elkezdtem a menhelyen dolgozni, záporoztak ellenünk a feljelentések, a rosszindulatú vádak. Havonta jártak hozzánk az állategészségügytől, hogy újabb feljelentés érkezett bántalmazás, rossz állattartás miatt, amit ki kellett vizsgálniuk. Akkoriban kerültek ide az új gondozók, és bizonyára ez sok ember szemét csípte. Nagyon nehezen viseltem ezeket a koholmányokat, de minden csoda három napig tart, lassan, az évek alatt ezek az indulatok elcsendesedtek, mi pedig tettük a dolgunkat, és amit csak tudtunk, fejlesztettünk. Ma már egy sokkal korszerűbb, szép menhely fogadja a látogatókat, akik szívesen jönnek hozzánk. Azóta a hatósági állatorvos már hetente jár ellenőrizni a kutyákat, ami az életünk részévé vált, és hogy őszinte legyek, ez a legjobb, ami történhetett velünk, hiszen így nem juthat tér az üres vádaskodásnak. Hát ezekért a dolgokért nehéz egy lejárt oltással kóborló kutyának hazakerülnie. Mert kötelező a megfigyelés. Haminak viszont érvényes volt az oltása, így a hatósági állatorvos engedélyezte, hogy a gazdi még aznap hazavihesse. Ehhez is engedély kell, hiszen Hami kóborolva szintén találkozhatott volna veszett állattal, ami miatt indokolható lenne a megfigyelés, de a hatósági állatorvos rugalmas, nyilván minden kutyának az a legjobb, ha mihamarabb hazatér. És persze öröm volt látni Hami örömét, amikor meglátta a gazdit. A megtalálók is boldogok voltak, hogy sikerült Haminak hazakerülni, de a nagy boldogságban mindenki elfelejtette a legfontosabbat: lefotózni a kutyát, így poszt sem született róla, egyébként is rohannunk kellett vissza az állatokat ellátni. Szerencsére azonban más állatvédők megtették helyettünk, és talán ez így is van jól.
Hétfő
A mai napon Mackó kutyánk gondoskodott arról, hogy megakadjon pár pillanatra a levegő. Zárás előtt nem sokkal ugyanis őkelme kitalálta, hogy szétnéz egy kicsit a kennelen kívül is, holott hetek óta Picúrral és Gesztenyével él, és ezidáig kiválóan megvolt a helyén. Mackó a nagyház belső részén, a palákon megkapaszkodva lelépett, vagyis inkább fel: az összekötő vaselemeken egyensúlyozva, fentről nézte a többi kennel lakót, majd amikor kiszórakozta magát, visszament a saját kennelje fölé, és várta, hogy leszedjük. Hát igen, Mackó az ehhez hasonló alakításai miatt került a menhelyre. Ez a negyven kilós kedves kutya úgy mászik a kerítésen, hogy a macskák sírva könyörögnének a receptért. Nem volt mit tenni, össze kellett hegeszteni egy pár térháló darabot, hogy a kennel belső részét is be tudjuk teljes egészében fedni, mielőtt Mackónak megint kedve szottyan szétnézni odafenn.
Kedd
Dr. Sebő Ottó rendelőjébe utazott Borsika, Saci és Szendi. Borsika oldalán egy daganat volt, amit el kellett távolítani, Saci hasonló okok miatt került orvoshoz, bár neki a szájában volt egy csomó, ami leginkább egy szemölcsre hasonlított, viszont nőtt, és zavarta az evésben. Saci a szájműtét miatt most egy ideig csak puhát ehet, így egyelőre külön költöztettük társától, Freditől.
Szendi szintén műtétre utazott volna, ő a menhelyünk legrégebbi lakója, viszont ő idős korára való tekintettel megúszta a műtétet. Bár szíve még most is kiválóan működik, már többször volt élete során műtve, így állatorvosunk túlságosan kockázatosnak ítélte meg az altatást. Szendinek egyébként korábban már volt egy agyvérzése is, amitől a feje folyamatosan oldalra áll. Ez a mindennapjait nem zavarja, de a műtét szempontjából szintén rizikófaktor.
Szerda
A Zooplus adományozási program jóvoltából a menhelyünk számára megérkezett az első csomag, ami csupa-csupa jó minőségű kutya és cicaeledelt tartalmazott. Ez a mennyiség ismét megoldja néhány napra a menhelyen élő állatok élelmezését. Köszönjük ezúton is, hogy részesei lehettünk a programnak!
Újabb segítségre szoruló, nem éppen jól szocializált kutya, Dézi érkezett ma a menhelyre. Gazdája beteg lett, és már nem tudta/akarta tovább ellátni, ezért kértek segítséget. Szegény Dézi egyelőre retteg mindentől, ki sem mer jönni a biztonságosnak tűnő kutyaházból. A legszelídebb ismerkedési szándékra is heves morgással reagál.
Csütörtök
Korán reggel szép kis meglepetésben volt részünk: a menhely közelében fedeztük fel a pici, rövid szőrű, nyurga lábú pár hónapos kislány kutyát, akit Pászkának neveztünk el. Hogy hogyan került a menhely közelébe, azt nem tudjuk, de gyanítjuk, hogy nem saját lábán érkezett. Az örökmozgó kislány vagányságból jelesre vizsgázott, ugyanis egy csepp félelem nélkül foglalta el helyét a karanténban.
Megérkezett a Zooplus adomány második része is, amit ezúton is köszönünk:
A szokásos heti kutyaoltás sem maradt el a nap végére: ezúttal 7 veszettségi-kombinált, 7 veszettségi, és 1 kombinált oltás lett szétosztva a soron következő kutyák számára.
Péntek
Verőfényes napsütésben fényfürdőzött mindenki a délelőtt során, majd egyik pillanatról a másikra viharossá vált az időjárás, és alig hittünk a szemünknek, hiszen alig fél óra leforgása alatt 5 fokot hűlt a hőmérséklet.
A múlt héten beérkezett Lecsó délelőtt váratlanul rosszul lett, kész csatatérré változott a kennel, ő maga pedig kedvtelenné, elesetté vált: babézia gyanújával megkezdődött a kezelése.
Egyik ámulatból estünk a másikba, Stefi is lebetegedett így a hétvége előtt, pedig múlt heti véreredménye szerint makk egészséges. Neki folyamatos vizeletürítési kényszere van. Most hólyaggyulladásra szed gyógyszert, ami remélhetőleg pár napon belül már orvosolja is a bajt.
Szombat és vasárnap
A hétvége a megszokottnál is mozgalmasabban telt: az önkénteseink ismét kitettek magukért, hiszen a kutyasétáltatás egész nap zavartalanul folyt. A szép idő vonzotta a látogatókat, akik egész nap szinte egymásnak adták a képzeletbeli kilincset.
Örökbefogadás is történt, ugyanis Vupi kutyánk a hétvégén családhoz költözött. Hamit, a vendégségből elkódorgott csodabarátságos kutyát pedig sikerült hazajuttatnunk. Mi mindenre jó, ha a kutyánk rendelkezik mikrochippel, és érvényes veszettségi oltással! Bizony, ez a néhány ezer forintos (egyébként kötelező) beruházás, a mikrochip nagymértékben segíti kedvencünk hazajutási esélyeit. Ha valakinek hiányzik, még most sem késő bepótolni!
Köszönjük a 146 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások