A menhelyünkön nincs zsúfoltság, mégis nehezen állíthatom, hogy könnyen találunk segítségre szoruló kutyáknak helyet. Aki már volt kint a menhelyen, az látta, és sokan is kérdezték, hogy mi alapján helyezkednek el a kutyák az udvarokban, kennelekben. Erre azt a választ szoktuk adni, hogy jellem, habitus alapján élnek a kutyák együtt másokkal. Azért is állítottuk meg a bull típusú kutyák befogadását, mert a jelenleg menhelyen élő ilyen kutyák maximum egy másik társsal ének együtt, de van, aki teljesen egyedül, mert nem tűr maga mellett senkit. Így tehát nagyon sok kennelben ketten élnek, és bizony nem egyszer még ennek is örülhetünk, hiszen legalább egy társuk van, akivel jól kijönnek. Ez azonban nem csak a bull típusú kutyákra igaz, hanem nagyon sok más, nem szocializált, vagy nem jól szocializált kutyára is. Mindegyikben közös, hogy ezek a kutyák nem az utcán nőttek fel, hanem gazda mellett, és már berögződött, kialakult szokásaik vannak, amin nagyon nehéz változtatni, vagy nagyon sok idő. Sokszor a gazda nem is tudja, hogy a saját kutyája nem jön ki a fajtársaival, hiszen addigi életében egyedül élt egy udvaron, így aztán esélye sem volt megtanulni, hogyan kell kommunikálni a saját fajtársaival. Ez azért nagyon szomorú, mert a kutya társas lény, elődeik, a farkasok is falkákat alkotva éltek, ahogy ez ugyanúgy megfigyelhető az emberektől kicsit elvadult kutyáknál is. Az utcáról hozzánk kerülő, kóborló kutyák bizony jóval egyszerűbben létesítenek egymással kapcsolatot, és könnyebben alkalmazkodnak, kerülik a konfliktusokat, tudnak alkalmazkodni. Tehát egy ilyen kutyával sokkal könnyebb a menhelyi élet. A gazdától bekerülő 8-10 éves, kinti tartáson lévő kutyák, akiknek javarészt házőrző szerep jutott, vagy esetleg egykor a gyerekek kedvence volt, már sokkal nehezebb. És bizony ezekből a kutyákból van a legtöbb a menhelyen. Őket már szoktatni kell egymáshoz, ami gyakran heteket, hónapokat vesz igénybe, de az is lehet, hogy képtelenek lesznek változni, és egész életükben egyedül, vagy maximum egy társsal fogják leélni az életüket. És ha egyikük távozik, akkor egy új kutya beillesztése ugyanennyire nehéz feladat lesz. Ez nem a kutyák hibája, hiszen ők falkaállatok. A probléma a szocializáció teljes hiánya, amit a gazdák nem is érzékelnek, hiszen nagyon sokan azt sem tudják, hogy a kutyájuk nem jön ki más kutyával, mert soha életében nem vitték ki utcára, nem találkozott más fajtársakkal, akikkel megtanulhatott volna kommunikálni. Ez a leadás pillanatában sohasem lényeg, legtöbben meg sem tudják mondani, hogy milyen a kapcsolata a saját kutyájának a többiekkel. Sokan vállat vonnak, és azt mondják, hogy nem találkozott más kutyával, még mások semmilyen választ nem tudnak adni. Egy a lényeg, a kutyának legyen a menhelyen helye, a többi már a mi dolgunk, a mi bajunk. És egy-egy ilyen problémás kutya bekerülésével sokszor másik 3-4, fajtársaikkal barátságos kutya bejutását akadályozzuk meg, mert előttük egy szocializálatlan kutya érkezett, aki egymaga elfoglal egy kennelt. Hogy meddig, az nagy kérdés. Sokak egész életükben egyedül lesznek, mások néhány hétig, vagy hónapig, esetleg évig. De ha sikerül is neki egy megfelelő társat találni, akkor csak ketten fognak egy négy kutya befogadására alkalmas kennelben élni, miközben megszámlálhatatlanul sok kutya vár minden menhelyen a bejutásra, egy új esélyre. A kutyatartás senki számára nem kötelező. De ha már úgy esett, hogy valaki kutyát szeretne tartani, ne sajnálja tőle a más kutyákkal való találkozás élményét. Legalább a szomszéd és utcabéli kutyák társaságát ne vonjuk meg tőle, mert ezzel nagyon sokat tehetünk a kutyánk mentális egészségéért.
Hétfő
Szakadó hóesésre ébredtünk korán reggel, így mire kiértünk a menhelyre, már egy tisztességes adag havat el is kezdhettünk lapátolni. A kutyák furcsa mód nagyon szeretik a havat, és óriási játékkal gyorsan le is taposták az udvarokban, ennek köszönhetően alaposan csúszott is. A délelőtti másik fontos feladat, hogy elkeztük Hidort és Pákót összeszoktatni. A feladat nem könnyű, mert mindketten hihetetlen önfejűek.
Kedd
Ma ivartalanításra és szívféregszűrésre utaztunk dr. Sebő Ottó rendelőjébe. A mai "áldozatok": Zsömle, Leó, Vacak, Bori és Mimi voltak. Zsömlének és Leónak az ivartalanítás simán ment,a tesztjeik negatívak lettek. Vacak ivartalanítása is jól sikerült, de sajnos a tesztje pozitív lett. Bori tesztje negatív lett, az ivartalanítása jól sikerült,és ő még a farkaskarmaitól is megszabadult. Miminek azonban elég komplikált volt a műtéte, de szerencsére minden rendben történt. A szívféregtesztje neki is negatív lett, azonban az ivartalanítás mellett neki köldöksérv műtéte is volt, valamint emlődaganat eltávolítás, így aztán szép hosszú vágást kellett ejteni a hasán.
Szerda
Az óriási méretű hó ellenére sikerült úrrá lenni a káoszon, de a kutyák hathatós segítségére is szükség volt, akik minden erejükkel taposták a havat. Ma Neó és Karakasz költözött a nagyházba, akik gazdája korábban a lelkünkre kötötte,hogy ők bizony csak egyedül élhetnek, mert ki nem állják a többi kutyát. Persze a menhelyen hamar kiderült, hogy nem így van, pusztán egymás jelenlétét nem kívánják. A nagyházba viszont gond nélkül beilleszkedtek, sőt Karakasz el is kezdte figyelni és utánozni társa, Bence és Dézi viselkedését.
Csütörtök
Végre igen félős Dante kutyánknak is elérkezett az idő, hogy gazdihoz kerülhessen. Ő mától Németországban fog élni.
Ha csütörtök, akkor állatorvosi vizit. Ez alkalommal 10 veszettség elleni védőoltás és két kombinált oltás mellett Szendi esett át egy fültisztításon, ami cseppet sem volt ínyére legrégebbi lakónknak.
Péntek
Ma viszonylag enyhe időnk volt, sütött a nap, így néhány kutyánk meg is ragadta az alkalmat, hogy egy picit napozhasson. Voltak persze olyanok is, akik a napozás helyett inkább a játékot választották. Gyula és Datolya pont egy ilyen páros. Ők nagyon szoros barátságba kerültek a menhelyen annak ellenére, hogy nem is olyan rég kerültek ugyanabba az udvarba. Datolya szabályosan megfiatalította az egyébként sem idős Gyulát, aki örömmel partner egy kis bohóckodásban
Szombat és vasárnap
Természetesen ezen a hétvégén sem maradtak a menhelyi kutyák séta nélkül: most 14 önkéntes 103 kutya napját tette szebbé.
A menhelyi autó reggel 2 kutyáért indult útnak, akik hajlék nélkül maradtak, mert gazdáik háza leégett. Ők ketten egyedül éltek a telken megkötve, a szomszéd néni jóindulatára bízva, aki etetni járt őket. Ő is kért segítséget, mert sajnálta őket. A menhelyi autó azonban csak egy kutyával tért vissza, ugyanis hiába próbálták közös erővel a gazdát jobb belátásra bírni, nem sikerült. Az egyik kutyáról lemondott a gazdája, a másikról azonban nem (a két kutyának nem ugyanaz a személy a tulajdonosa). A tulajdon pedig tulajdon, érző lények ide vagy oda... Hiába az észérvek, a kutya egyedül, egy szekrényből eszkábált "kutyaházzal" várja a tél végét, illetve azt, hogy a gazdája elvigye onnan, mert állítólag a jelenlegi gazda, aki most megtagadta a lemondást a kutyáról, talált neki egy másik gazdát, aki majd, napokkal, vagy hetekkel később elviszi őt onnan. Addig szegénynek ott a lánc végén kell várnia a jobb sorsot. Bízom benne, hogy hamarosan ő is szabadulhat, mi sajnos nem tehettünk többet az érdekében. Dagi azonban már biztonságban van, és annyira kedves, szeretetéhes kutya, hogy biztos nem lesz nehéz dolga gazdit találni.
Köszönjük a 141 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások