Akik a jól megszokott bevezetőt szeretnék olvasgatni a blog elején, azoknak sajnos ismét csalódást kell okoznom. Jó hír azonban, hogy a jövő hét végétől valamennyire visszaáll a "rend", befejeződnek a nyári táborok, Holli is talán némiképp kicsit önállóbb lesz, és ha minden jól megy, akkor nekem is sikerül elérni a célomat: minimum 5 órát aludni megszakítás nélkül. És ha ez sikerült, akkor újra fontos témákat fogok feszegetni a blog elején. Most viszont nézzük, mi történt a héten...
Hétfő
Leó múlt heti örökbefogadása után Igor egyedül maradt, és úgy döntöttünk, hogy nem hozzá keresünk egy új pajtást, hanem ő maga kerül máshová. Igor megannyi menhelyen eltöltött év után már megérdemli, hogy a menhely nagyudvarában, a nagytestű kutyák között találjon végleges helyet. Azért véglegeset, mert örökbefogadásra már aligha esélye ennek a nyugodt, kedves, nagy mackónak. Egyébként Igor már egyszer szerencsét próbált gazdinál, ahonnan állítólag rendszeresen le is lépett, de olyan információkat is kaptunk, hogy kutyaiskolába is járt, ahol egész egyszerűen alkalmatlannak tartották arra, hogy más kutyákkal együtt legyen.
Igort a menhelyen szerencsére nem zavarja, hogy rajta kívül mások is élnek itt, ráadásul a héten elstartolt a harmadik gyermektábor is, így bőven akadt látnivaló a kíváncsiskodó kutyáknak.
Kedd
Hát ma aztán minden történt a menhelyen, úgyhogy ez a nap mindennek nevezhető, csak épp nyugodtnak nem.
Holli szerencsére szépen gyarapodik, és bár vannak gondok nála a székletürítéssel, nagyszerű étvágya van. Ennek kapcsán úgy döntöttem, hogy meg is mutatom a gyerekeknek, hogy miként kell ellátni egy pici kutyát, s mindössze az volt a feltétel, hogy senki nem nyúlhat a picihez, illetve csendben kell lenni. Hát ez be is jött, ugyanis Holli az érintésemre felsikoltott, és amint kivettem a boxból, már éreztem, hogy teste szinte hideg, alig van benne élet. Mindenki némán vette tudomásul, hogy itt valami nagy baj van, azt mondanom sem kell, hogy ételt sem fogadott el. Akkor láttam, hogy sokat hányt, és nagyon erős hasmenése van, így rohantunk is dr. Farkas Attila rendelőjébe, aki infúziót adott neki, és megtömte minden gyógyszerrel, amivel lehet, bár nem nagy jövőt jósolt Hollinak. Nekem ezzel a tudattal kellett végigdolgoznom a napot. Minden szabad percemben rohantam megnézni, hogy él-e még.
Emellett Vici kutyánk visszakerült a menhelyre, mert a nagy családi perpatvar kellős közepén hirtelen senkinek sem kellett az apró termetű kiskutya, akiért még fél évvel ezelőtt az egész család meg volt őrülve...
Mivel egy üres kennel árválkodott a nagyházban, így Kuka és Frankó is összebútorozhattak. Ők nagyon örülnek a szabad térnek, és a nagy kennelnek, így aztán felszabadultan, boldogan vették birtokba új otthonukat. Sajnos azt jól tudjuk, hogy Kukának alighanem a menhely az utolsó állomás az életében, hiszen vesebetegségben szenved, és valószínűleg nem sok ideje van hátra. Valószínűleg néhány látogató, olyan emberek, akik nem ismerik a menhelyi életet, majd megbotránkoznak, hogy milyen vékony szegény, és biztos éheztetjük, erre fel is készültünk, de a fő szempont, hogy neki megszépítsük, ami még hátra van, és addig, amíg "csak" vékony, de jól érzi magát, addig szóba sem kerülhet az eutanázia.
Szerda
Mivel Hollit hozom-viszem állandóan, ingázik a menhely és az otthonom között, így bátran elmondhatom, hogy inkább percekben mérhettem az alvásidőmet éjszaka miatta, hiszen annyira aggódtam érte. Másfél hete küzdünk érte, és erre egy bélgyulladás az életét veszélyezteti. Hajnalban már csík szemekkel, de annál nagyobb örömmel szemléltem, hogy Holli bizony éhes! Enni kér! Holtfáradtan, de határtalan örömmel indultam el a konyhába, hogy elkészíthessem neki a tejet.
Révész ma abban a szerencsés helyzetbe került, hogy 7 év után neki is elérkezett a nagy Ő, mégpedig egy olyan német hölgy személyében, aki korábban is tőlünk fogadott örökbe egy kutyust, aki 12 évet élt a menhelyen, mielőtt ő hazavitte. Nos, Révész maga a Paradicsomba készülődött, és a gazdija bőkezűen meg is ajándékozta a menhelyi lakókat, amiért nem tudunk elég hálásak lenni.
Eközben persze Hollival ismét orvoshoz készülődtünk, mert ismét szurikat kellett kapnia, ráadásul fel is készített minket az állatorvosunk, hogy újra lesznek az ürítéssel problémái, mert az antibiotikum székrekedést fog okozni. Természetesen a táborozó gyerekek minden pillanatban Holliról faggattak, és örömmel számolhattam be, hogy szerencsére percről percre javul az állapota.
Csütörtök
Dr. Farkas Attila érkezését vártuk ma, aki Holli vizsgálatán kívül 3 kombinált oltást és 2 mikrochipet osztott ki a menhelyen. Végre megtudhattuk Periklész váratlan halálának az okát is, gyomorcsavarodása volt. Sajnos mi a menhelyen is tapasztaljuk, hogy a németjuhászok egyik fajtabetegsége a gyomorcsavarodás.
Minden túlzás nélkül állítom, hogy kegyetlen meleg volt a menhelyen. A táborozó gyerekek nagy kedvencei, a kiskutyák is ki voltak nyúlva a teletöltött medencéjük mellett, de aki csak tehette dagonyázott, fürdött. Erről sikerült egy kis képes összeállítást összeszedni. Nyár Tappancs módra, avagy hogy hűtik magukat a menhelyi kutyák...
Péntek
Szegény kicsi Holli minden nap említésre kerül a blogomban, hiszen vele napról-napra vívjuk a küzdelmet. Ma éppen az antibiotikum miatti székrekedés miatt járt orvosnál, beöntést kellett kapnia. Ettől eltekintve azonban egyre jobban van a kisasszony.
Vannak kutyák, akiknek a rekkenő hőség nem szegi kedvét, ilyen Pákó és Hidor, akik ugyan sokáig nem voltak épp kebelbarátok, de az együtt töltött hónapok alatt sikerült összecsiszolódniuk, és azt hiszem, az egyik legnyerőbb páros most a menhelyen. Ők amikor csak tehetik, egymással játszanak, együtt pancsolnak, egyszóval igazi barátok lettek. És hogy mi hozta őket egymáshoz ennyire közel? Talán a labda imádata, vagy a nagyon hasonló jellemvonások? Ki tudja, de működik!
Szombat és vasárnap
Szombaton a kutyasétáltatás mellett megtartottuk első eledelgyűjtésünket a Rókusi körúti Tescóban, ahol nem kevesebb, mint 240 kg kutya és cicaeledel gyűlt össze! Köszönjük minden adakozónak, a Tescónak a lehetőséget, valamint az önkénteseinknek!
Némiképp összecseréltük a menhelyi kutyák tartózkodási helyeit az önkénteseink segítségével, Auróra miatt, aki szokás szerint nem bír magával. Masni átköltözött udvarba, ahol testvére, Csubi is lakik, és könnyen megtalálta az összhangot a többiekkel. Ő adta át a helyét Aurórának, aki az öregek mellett sem bírt magával, mindenkinek az agyára ment.
Önkéntesünk, Vanda ismét nagyot alakított: Mogyoró, Tobzos és Bence bundáját varázsolta gyönyörűvé, és majdnem a bűbájos Andorét is, a szívférges kutyáét, akiért mindenki odavan. Csakhogy Andor magából kikelve düh és hisztériás rohamot kapott, így abba kellett hagyni a mi drága Andorkánk kozmetikázását. Csakhogy Vanda sem az a típus, aki könnyen feladja, jövő héten szájkosárral felszerelkezve elkapjuk Andort, és érvényesítjük az akaratunkat...
Hogy minden hétvégére jut valami rossz hír, az már-már rendszeres mostanában: állandó önkéntesünk, Csilla jelezte, hogy Bundinak, a komondorunknak furcsának tűnik a testalkata: mintha fogyott volna, de közben a hasa megnőtt. Ezzel felkeltette a gyanút, hogy valami probléma van a szívével, ami mihamarabb kivizsgálást igényel. Reméljük, hogy gyógyszerekkel az állapota karban tartható, vagy gyógyítható. Ráadásul éppen most, annyi év után akadt számára egy ideális gazdijelölt, akit ha ő is elfogad, szívesen örökbefogadná. Szívből remélem, hogy ez nem csak álom marad a számára!
Köszönjük a 149 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb hírekkel.
Linda
Hozzászólások