A héten egy igazán bűbájos, barátságos puli került a gondozásunkba, akinek a története kiverte nálunk a biztosítékot.
Mindenkinek igyekszünk a lehetőségeinkhez mérten a leghamarabb segíteni, így például annak a puli kutyusnak is, akinek szegény idős gazdája egy baleset következtében kórházba került, ahonnan nem valószínű, hogy ki fogják engedni. Kirendelt gondviselője kérte a segítségünket, mivel Bajnokot most a szomszédok etetik, de ők sem tudják sokáig vállalni, utána pedig a kutya teljesen magára marad, nem lesz ki gondoskodjon róla...
Természetesen nem mondhattunk nemet, a kutyus érkezett is, mi pedig néhány kérdést tettünk fel még egyszer a tisztánlátás kedvéért. Na, ekkor ért bennünket a hidegzuhany:
A leadó hölgy egy fiatalabb hölggyel érkezett. Az idősebb hölgy a kirendelt gondviselő, a fiatal hölgy az ő lánya. És a néni... aki segítségre szorul, az nem más, mint a kirendelt gondviselő édesanyja! És a fiatal hölgy az unoka!
Azt hittem nem hallok jól, hiszen eddig azt hittük, hogy a néninek semmi köze vér szerint a gondviselőhöz, erre kiderült, hogy nem is akármilyen kapcsolat van közöttük: anya és lánya!
Persze nem ez volt az első meglepetés. A kérdésemre, miszerint milyen a kutyusnak más kutyákkal a kapcsolata, azonnali választ kaptam: jó, sokszor megszökött, de nem csinált soha rosszat kint az utcán. Csak ugye nagyon szökős, így sokszor előfordult, hogy az utcáról kellett összeszedni.
Hát mintha leforráztak volna...
Egy hölgy, aki úgy beszél a saját édesanyjáról, mint egy idegenről, és egy kutya, aki kolonc a nyakukon, mert szökik. Kezünkbe adták a lemondó nyilatkozatot, az oltási könyvet, megköszönték a segítséget és elmentek. Innentől az összes probléma meg van oldva, mindezt persze tök ingyen, még mi örültünk, hogy segíthettünk. Egy falat táp, egy jutalomfalat, egy játék, semmi nem érkezett a kutyával, póráza is rögtönzött, amit találtak azt kötöttek a nyakába.
Azóta nem tudok napirendre rendre térni, hogy ez miként történhetett, hiszen a családi kötelék az egyik legerősebb. Persze, nem tudhatjuk, nem láthatunk bele az életükbe, de ettől függetlenül talán tartozunk annyival azoknak, akik segítenek, hogy az igazat mondjuk el. Vagy legalábbis amit feltétlenül tudnunk kell...
Hétfő
Egy újabb segítségre szoruló, önmagát bajba sodró fiatal kutyalány került a gondozásunkba. Ő gondolt egy nagyot és szépen beásta magát egy számára szimpatikusnak tűnő ház udvarába. Boninak hihetetlen szerencséje volt, hogy a ház tulajdonosa éppen otthon volt, mert kutyái nem voltak éppen olyan vendégszeretőek, mint ő. Épp készültek móresre tanítani az új lakótársat, amikor a gazdi közbelépett, és különcsukta őket, amíg nem kért segítséget.
Kedd
Mivel nyakunkon a jó idő, így amikor csak tehetjük, kutyát szépítünk. Most éppen Kócost kaptuk el, akinek az együttműködésre némi állatorvosi beavatkozásra is szükség volt, ugyanis nyugtatót kellett kapnia, mert egy cseppet nem együttműködő. Ez minden évben így van, ő óriási hisztit vág, de amikor vége a kozmetikának, akkor már ismét szent a béke.
Szerda
Ma Gurulj, Szófia és Bodri utazott ivartalanításra dr. Sebő Ottó rendelőjébe. Szófia sajnos pozitív szívféregteszttel érkezett vissza, viszont Guruljjal műtét közben derült ki, hogy problémák vannak. Noha kívülről teljesen egészségesnek tűnik, belül az orvosunk szerint sárga volt, mint a citrom, súlyos májproblémái vannak, de étvágyán, küllemén ez nem mutatkozott. Ő most gyógyszeres terápiára szorul, utána meglátjuk hogy alakulnak az értékei.
Fürge és Mazsola is elutazott, de ők ízületi gondjaik miatt kényszerültek orvoshoz. Fürge nemrég kapott szteroidot, ő lassacskán javul, Mazsolának viszont most kezdtünk el egy fájdalomcsillapító kúrát, mert nagyon nehezen tud felállni.
Sajnos Said is hasonlóan nehezen jár, mint Fürge és Mazsola. Ezek a korral járó betegségek, viszont állapotuk még nincs abban a stádiumban, hogy bármilyen szívszorító döntést kelljen hoznunk.
Csütörtök
Ha van olyan nap, amikor minden sokkal nehezebb, az a csütörtök, hiszen ilyenkor várjuk a szokásos heti vakcinázásra az állatorvosunkat, így mindennel hamarabb kell elkészülni.
Ilyenkor nem szeretjük a meglepetéseket, főleg nem az olyanokat, amivel ma számolnunk kellett...
Szendi 2006 óta él a menhelyen, az előkészítő részleg oszlopos tagja ő is, de egy zárkózottabb kutyus, aki nem szeret feltűnősködni, mint mondjuk Fürge vagy Csézi. Ő inkább az a kutya, aki a légynek sem ártana, és mindent inkább a háttérből figyel. Mivel emberekkel nagyon nehezen kommunikál, így nem akadt gazdija, de ő nagyon jól érezte magát a többi kutyus társaságában a megszokott helyén, ahol élheti nyugodtan az életét.
Ma reggel azonban hirtelen annyira rosszul lett, hogy nem volt mit teketóriázni, azonnal rohantunk át vele Sebő Ottó rendelőjébe, aki nem mondott nemet, hallva, hogy teljesen kétségbeesve kértük a segítséget. Szendit azonnal elkezdték vizsgálni, de mire átértünk, állapota már annyit romlott, hogy egyetlen lehetséges segítség az eutanázia maradt. Hihetetlen, hogy egyetlen nap alatt egy életerős, vidám kutya, minden előjel nélkül ilyen állapotba kerül. Felfoghatatlan!
Persze, tudjuk mi is, hogy egy kutya, aki közelebb jár a 20 évhez, mint a tízhez, annak minden nap ajándék, de mégis nagyon fájó, nehezen feldolgozható valakinek a hiánya, akinek léte eddig a legtermészetesebb dolog volt.
Nyugodj békében Szendi!
Péntek
Ismét ivartalanításra igyekeztünk, ezúttal önkéntesünk, Adri segítségével szállítottuk állatainkat dr. Tímár Endre rendelőjébe. Ma Böbe, Henna, Conor és Rinaldó esett át az ivartalanításon, és hogy ma se legyünk nyugodtak, Böbe műtéte közben komplikációk léptek fel, de szerencsére a műtét sikeres volt, és ő jól van.
A menhelyen eközben egy igen dekoratív, de annál vérmesebb kutyus, Hari foglalta el a helyét. Ő Ásotthalomról érkezett, ahol beköltözött egy tanyára, de bizony nagy urasan le is rendezte rögtön az erőviszonyokat a nagyival és az unokával, akik emiatt félni kezdtek tőle, tehát nem volt maradása.
Szombat és Vasárnap
A hétvégén Kapus is elfoglalta helyét az Alkatrazban, így fölös energiáját ezentúl le tudja vezetni az Alkatraz udvarán.
Három újabb kutya szépült meg a hétvégén, Gizmó és Múzsa és Kefe személyében.
Kefe már igen régi lakónk, de mindig újra és újra rácsodálkozom, hogy mennyire jól áll neki a rövid frizura. Ezen nincs mit tovább ragozni, íme:
A blog végén pedig szeretném bemutatni a bevezetőm főszereplőjét, Bajnokot, akire többé nem volt szüksége a családjának...
Köszönjük a 145 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások