Kutyamesék 2020. ápr. 6-12.

A kutya legérzékenyebb kora, amikor szivacsként szívja magába a sok információt, amikor szocializálódik, az a kölyökkor, amikor mindössze néhány hetes.
Ilyenkor kell megtapasztalnia milyen az emberi érintés, és ezért fontos a szükséges oltások megléte után társaságba vinni, ingerekhez, zajokhoz szoktatni. Ha ilyenkor nem érik megfelelő ingerek, akkor a viselkedése inkább fog hasonlítani egy kis farkaséhoz, mint egy kutyáéhoz.
Ezek a viselkedésformák később annyira a személyisége részei lesznek, hogy nem, vagy alig, és igen nehezen formálható lesz a kutya.

A héten négy ilyen kutya érkezett hozzánk, akiknek nem sikerült öt hónapos koráig gazdit találni. Hozzáteszem, ez egyáltalán nem meglepő, hiszen az emberek minél fiatalabb szeretetéhes, cuki szőrgombócokat szeretnének magukhoz venni. A kutyusok vadságáról persze mi sem tudtunk, a befogadás pillanatában ért minket a meglepetés, és nem ez volt az egyetlen!

Mint kiderült egyik testvérkéjük, valószínűleg születésétől fogva hiányos végtaggal él, és naná, hogy a többiek bántják, így a számukra felszabadított kennel nem is volt elég, hiszen így nem maradhatnak együtt.

Az emberi érintéshez nem szokott kutyák minden lehetséges módon ellenálltak, visítottak, morogtak, haraptak, óriási pánikban voltak.
Mint kiderült az anyakutya láncon él, és gazdája nemtörődömsége határtalan: nem ő gondoskodott a segítségkérésről, sem a kölykök elszállításáról, mindössze szóban hozzájárult, hogy elkerüljenek onnan. Nem ő etette a kölyköket, semmit nem tett az érdekükben. Csak valaki megszánta őket, és enni lökött nekik, többről nem volt szó. Mivel ezeknek a kutyáknak csak annyi tapasztalata volt az emberrel, hogy megtanulták, hogy enni kapnak, így nem csoda, hogy nem ismerik az emberi érintést. Hiszen nem volt benne részük...

Nagyon nehéz hetek, hónapok következnek... Nekik is, nekünk is. Hogy mit sikerül elérni a négy testvérrel, az megjósolhatatlan. Minden nap egy kicsit más. Néha azt hiszem, hogy talán valamit haladtunk, aztán újra visszaesést látunk.

És hogy mi az, ami még a dolgunkat nehezíti? A stressz, a félelem kedvez a kutyák ádáz ellenségének, a parvónak. És amíg nincs védettség, addig csak reménykedhetünk, hogy nem betegszenek meg. Persze az is megoldást jelenteni, ha most megkapnák az oltásukat. Vagy éppen az oltás volna az, ami megbetegíti a stressztől legyengült szervezetüket...

Hétfő
Ez a mai reggel más volt, mint a többi, ugyanis megszoktuk, hogy hogy az első kutya, aki üdvözöl minket, miután megérkeztünk, az Kefe. Mindig ott vár a kapuban, és végigkísér minket a nagyházig. Furcsának tartottuk, hogy ma reggel nem így történt, ezért megnéztük hogy van, de amikor láttuk, hogy az igazak álmát alussza még, akkor meg is beszéltük, hogy ő is kezd olyan lenni, mint a többi idős kutya... Tovább szeret aludni.
Aztán kicsit később, amikor már száz ágra sütött a nap Kefe kifeküdt az udvar közepére, de akkor már tudtuk, hogy valami nagyon nincs rendben, hiszen mindig ott tolong, ahol épp dolgunk van. Bolha elleni cseppek ide vagy oda, tudjuk, hogy biztos védelem nincs, mi babéziára gyanakodtunk, és a vizsgálat során ki is derült, hogy igazunk volt. Kefe szurikat kapott, mi pedig összeszorított foggal várjuk, hogy jobban legyen.

Kedd
A reggelt Kefe lázas kutatásával kezdtük, aki ismét nem jött elénk, mi pedig a legrosszabbtól tartottunk. Miután úgy éreztük, hogy mindent átkutattunk, de sehol nem találtuk, rögtön szóltam a kollégáknak, hogy nagy baj van, Kefe eltűnt, azonnal jöjjenek keresni. Ekkor már négyen ordibáltunk, és forgattunk fel mindent a helyén. Egyszer csak, miközben én pánikolva ordítok, meg forgolódok, megjelenik mellettem farokcsóválva. Mint kiderült békésen szunyókált a macskaház mellett, és mivel nem hall túl jól, így fel sem ébredt.

Négy igazán vadóc, 5 hónap körüli kutya érkezett ma a menhelyre, akik eddig nem tapasztalták meg milyen az emberi törődés. Sajnos egyáltalán nincsenek kézhez szokva, visítanak, harapnak, rúgkapálnak már attól is ha valaki a közelükbe megy. A nevüket a kis vadóc viselkedésükről kapták: Palást, Parás, Pánik és Paranoia. Sajnos egyikük vélhetően testi fogyatékossággal született, őt pedig nem tűrik a többiek. Paranoiát így el is kellett szeparálunk a többiektől.

Szerda
Óriási segítség érkezett a menhelyre, ugyanis a Krúdy Gyula szakközépiskola diákjai és tanárai eledelgyűjtést szerveztek a részünkre, ami nagyon jól sikerült, és ma ki is hozták az összegyűlt eledelt. Nagyon boldogok voltunk, hiszen ez óriási segítség, emellett nagyon jó érzéssel tölt el, hogy tudjuk, az emberek nem felejtettek el minket. Ezúton is köszönjük szépen az adományt!

3. kép: A Krúdy Gyula szakközépiskola eredményes gyűjtése

Csütörtök
Menhelyünk állatorvosát, dr. Farkas Attilát vártuk, hogy a heti vakcinázást letudjuk. Most 11 veszettségi oltást, 6 kombinált oltást, és egy mikrochipet osztott ki a menhelyen. Természetesen Kefe hogyléte felől is érdeklődött, de Kefe úgy döntött most épp nem ér rá, ugyanis Lizával süttették a hasukat.

Péntek
Mivel Gyémánt lába teljesen begyógyult, és nagyon unta magát az átadó konténernél, így beköltöztettük Röfiék mellé, amitől ő határtalan boldog volt. Röfiék is rögtön elfogadták őt, így végre Gyémánt is élvezheti a többi kutya társaságát.

Ma csodálatosan szép, igazi nyárias idő volt, így feltöltöttük a kutyáknak a medencét, sokan kaptak is alkalmon, és rögtön csobbantak is. Pákó például amellett, hogy labdamániás, vízimádó is, és most egyszerre hódolhatott két kedvenc hobbijának: Labdázhatott a vízben. Társa, Ciklon pedig inkább az emberi odafigyelésre van kiéhezve. Mivel most a menhely zárva tart, sokkal több időnk jut arra, hogy a kutyákkal kommunikáljunk, aminek ők szívből örülnek. Így amíg Pákó egyik gondozónkkal labdázott és játszott, addig Ciklon odabújhatott a másik gondozónkhoz, és ha még rövid időre is, de csak rá figyeltek, amit valószínűleg eddigi életében még nem tapasztalhatott meg...

Szombat és Vasárnap
A hétvégén arra adtuk a fejünket, hogy átpakoljuk a raktárkonténert, de mivel csak takarítás után tudunk nekiesni a nagyobb volumenű dolgoknak, így az idő kevés volt ahhoz, hogy mindennel végezzünk, de ami késik, nem múlik.
A kellemes tavaszi idő nem csak nekünk, a kutyáknak is nagyon jól esik. Csülök, Csipi és Csicsi az időt játékkal múlatták, és hozzájuk csatlakozott a zárkózott természetű Dzsina is, aki a három testvér hatására teljesen kinyílt: óriásit játszottak, ástak, labdáztak. Öröm volt Dzsinát ennyire felszabadultnak, gondtalannak látni, hiszen meglehetősen zárkózott természetű.