Kutyamesék 2020. dec. 28. - 2021. jan. 3.

Egy kis visszatekintő bloggal készültem a héten, mert annyi minden történt ebben az évben, hogy talán le sem tudok mindent írni.

Az biztos, hogy nemcsak az idei év, hanem több éves visszatekintőm egyik legboldogabb pillanata volt, amikor kiderült, hogy a felajánlott adó 1% összege jóval magasabb, mint eddig volt. A mennyben érzetük magunkat!
Csodálatos, leírhatatlan érzés volt, amire visszaemlékezni is oly szívmelengető, hiszen ezzel azt mondták az emberek a munkánkra, hogy szükség van rá.

Amilyen magasan szárnyaltunk akkor, olyan mélyrepülés volt az idei év vége, amikor egy környékbeli szervezet megvádolt azzal, hogy szemtanúk látták, amint a munkatársam kirángat madzagon az autónkból egy kutyát és kidobja.

A történethez hozzátartozik, hogy épp Makóról igyekezett haza a kolléga két beteg kutyával. Nonszensz, hogy egy harmadikat jól megutaztatott, utána kitett.
Ő valóban megállt a helyszínen, hogy egy kutyát leirányítson az úttestről, de mivel épp karanténfelújítás kellős közepén álltunk, fogadni nem tudtuk.

Nagyon sokan kiálltak mellettünk, magánemberek, önkéntesek, szervezetek egyaránt, akik tudják milyen helyzetben van ma itthon az állatmentés.
Mások (olyanok is akiktől sok kutyát átvettünk) ellenünk fordultak, fröcsögve jöttek nekünk, óriási károkat okozva ezzel. Persze a történet itt még nem zárul le, nem hagyjuk, hogy alaptalanul vádoljanak bennünket!

Ebben az évben tavasszal és ősszel is ivartalanítási akciót szerveztünk, hogy megakadályozzuk a felesleges almok megszületését. Mi is tudjuk jól, hogy ez csak csepp a tengerben, de azok az állatok, akik bekerültek az akcióba, már nem fognak szenvedésre ítélt kiscicákat és kiskutyákat világra hozni.

Ahogy már utaltam rá, nagy fába vágtuk a fejszénket, hiszen a kistestű kutyák karanténrészlegének felújításába kezdtünk. Ezzel azért jelentősen csökkent átmenetileg a befogadó kapacitásunk, viszont egy korszerűbb, könnyebben tisztíthatóbb, komfortosabb helyen tölthetik el a kutyák a megfigyelési időt.

Az Önök segítségével, az adó 1% felajánlásának egy részéből végre volt lehetőségünk öreg, rozoga autónkat egy nagyobb, korszerűbb autóra cserélni, így több kutya mehet orvoshoz egyszerre, ráadásul nagyobb boxokba utazhatnak, hiszen több a hely.

Önkénteseink segítségével rengeteg kutyát juttattunk haza, vagy találtunk nekik új gazdit menhelyre kerülésük előtt. A menhelyen idén több, mint háromszáz állat fordult meg, akiknek nagy része már gazdira is talált. Tehát a több, mint háromszáz állat kizárólag menhelyi befogadás.

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a menhelyi befogadással még nem oldódott meg egyetlen állat sorsa sem, a feladatunk a hiányzó oltások, chip beadatása, a kutyák élősködő mentesítése, szívféreg szűrése, ivartalanítása, majd családba juttatása.

Nekünk pedig mindent meg kell tennünk, hogy a kutya igényeit figyelembe véve a hozzá passzoló, legideálisabb családba kerülhessen egykori védencünk, ami nem egyszerű feladat.
Ez rengeteg konfliktust szül, hiszen sokaknak ez sértődésre ad okot: lenézőnek, modortalannak, flegmának titulálnak minket, mert őszintén elmondjuk, hogy nem ajánlunk kutyát mindenkinek. Számunkra az ő boldogságuk a legfontosabb, és szeretnénk éjszaka nyugodt szívvel aludni, még akkor is, ha ez azzal jár, hogy van aki örökre megharagszik ránk...

Hétfő
Cukkernek, az amputált lábú kiskutyának a gyógyszeres kezelés sajnos nem hozta meg a várt eredményt, lábai tovább görbültek, így nem volt más választásunk, be kellett kötnünk neki, és ami azt illeti a fáslis kötés egész jó eredményt hozott. Amikor a kötés rajta van, akkor stabilan tartja a lábát, de éjszakára persze levesszük, hogy ne nyomja el neki. Természetesen újra vissza fogjuk vinni orvoshoz, de átmenetileg egész jó megoldásnak tűnik a kötözés.
A viszontagságos kis élete ellenére ő az egyik legvidámabb kutyus a menhelyen. Csodálatos az élni akarása, a pozitív hozzáállása az élethez!

Kedd
Ma végre Dumcsinak is elérkezett az idő, hogy egy hozzá passzoló családba költözhessen: ő mától Szegeden fog élni.

Ismét egy spániel került gondozásunkba, aki 15 éves és gazdája halála miatt került a gondozásunkba. Bobi a neve. Félreértés ne essék, olyan nagyon közvetlen örökös, aki gondozásába tudta volna venni őt, nem volt.

Mivel korábban a fajtamentés annyira ragaszkodott volna egy általunk mentett másik spániel, Derbi átvételéhez, így úgy gondoltuk, hogy a segítségüket kérjük, és átadtuk nekik a mentés lehetőségét.

Másnapra a Bobi sorsát egyengető úr ismét telefonált, hogy szeretné leadni Bobit, miután elege lett a folyamatosan változó feltételekből. Ekkor Bobit gondozásunkba vettük, amit a fajtamentéstől néhányan zokon vettek. A tények ismeretében nem is értem miért, hiszen adott volt számukra is a lehetőség.

Szerda
igazán sűrű napnak néztünk elébe:
Először is nagyon kedves hölgy kért segítséget annak a két kölyöknek, akiket vélhetően beraktak az udvarába. Az sem kizárt persze, hogy valahogy beügyeskedték magukat, hiszen, mint tudjuk a kutyák nagyon találékonyak, senki nem tudja hol az igazság. A lényeg, hogy a hölgy ellátta őket, majd segítséget kért, így ma Zsuzsi és Zsóka a két gombszemű gyönyörűség a menhelyünk lakója lett.

Önkéntesünktől, Vikitől pedig Otisz érkezett hozzánk, aki egy gyönyörű nagytestű kutya, aki jól kijön a többi kutyussal.

És még nincs vége a napnak! A nagy ünnepi kavarodásban menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila is megérkezett a kutyaoltásra, és volt dolgunk bőven, tekintve, hogy múlt héten elmaradtak az oltások.

Csütörtök
Az év utolsó napján a szokásosnál (szerencsére) csendesebben telt a napunk, ugyanis a menhely környékén egyáltalán nem halottunk petárdázástól, tűzijátéktól származó zajt.
A karanténidejüket letöltött kutyusok közül Rózi, Bogi és Árkett fel is költözött a "Nyóckerbe" ahol nagyon-nagyon jól érezték magukat! Ugyan Rózi ijedtében jól be is költözött az egyik házba, de délután már kinn rohangált a többiekkel az udvaron.

Péntek
Dumcsi gazdihoz költözésével Dolli beköltözött Sherlockék mellé, így az egyik kölykös üresen maradt. Mivel ez egy zárt épületrésszel is rendelkező terület, így adta magát, hogy beköltöztetjük oda Lizát és kölykeit, akik kiválóan érzik magukat az új helyen. Sőt, Liza gyerekei már elkezdtek önállóan eszegetni, sőt annyira rákaptak az egyik pástétomra, hogy rohannak elénk, amikor meglátják, hogy megyünk.

Szombat és Vasárnap
A hétvégénk merő rohanás volt. Amíg az önkénteseink egész szilveszterkor, Újévkor az elszökött kutyákat fuvarozták haza a tulajdonosoknak, addig nekünk a saját harcainkat kellett megvívnunk:
Forgács gyengélkedik, hány, hasmenése van, így orvost kellett keresnünk. Dr. Sebő Ottó vállalta, hogy megvizsgálja. Sajnos bélgyulladása van, gyógyszereket kapott, reméljük, hogy állapota mihamarabb javul.
Ma járt le a megfigyelése Vidámnak is, akit két hete az Útkaparó csárdánál találtunk kikötve. Ő oltást és chipet kapott, mert ma (sajnos) hazavitte a gazdája, aki igényt tartott rá. Magyarázata szerint kiszökött/ ellopták otthonról, úgy került a csárda mellé.
Mivel a tulajdonjogukat tudták igazolni, így ha tetszik, ha nem, vissza kellett őt adnunk. Ez a munkánk legszomorúbb része, de a törvényeket be kell tartanunk.

Amíg Vidámot kénytelenek voltunk eredeti gazdájának kiadni, addig Larissza valódi, szerető otthonba költözött, ő mától Tiszaszigeten fog élni.

Sándorfalváról kért segítséget egy pár, akik séta közben a semmi közepén fedeztek fel öt pöttöm kiskutyát, akik befészkelték magukat egy gallyrakás alá. A kicsik nem bolhásak, jó állapotúak voltak, valószínűleg nem régen rakhatták őket a puszta közepére.

Önkéntesünk, Szilvi és Adri pedig egy alkoholproblémákkal küzdő férfitól könyörögte el tyúkólban, mocskos körülmények között tartott kutyáját, aki a mai napon megérkezett a menhelyre. Neki Nokedli a neve

Kadát, a gyönyörű fiatal kutyust Mórahalomról, az út mellől mentették állatbarátok, és behozták a menhelyre. Nincs chipje, ellenben a nyakán logó karabíner arról árulkodik, hogy kötve tartották, de elszabadult.

Őszintén reméljük, hogy a kedves gazda nem fog előkerülni...

És ha még ez nem volna elég, egy újabb szomorú történet közepébe csöppentünk:
Egy kistestű kutyus a gazdája betegsége okán új helyre költözött, de sajnos ez már a sokadik otthona volt a kutyusnak. Ugyan a hölgy nagyon megszerette őt, és vágya volt, hogy megtartsa,de amikor kiengedte az udvarra, akkor azon nyomban elkezdett utat törni magának az utcára, vagy éppen a szomszédba. Sajnos ebből majdnem tragédia lett, ugyanis a szomszéd rotweilernek sem kellett több, le akarta vadászni őt, pusztán a szerencsének köszönhető, hogy nem lett tragédia.

Mivel a hölgy teljesen tehetetlennek érezte magát, a segítségünket kérte. Tekintve, hogy ez a helyzet állandó életveszélyt jelentett a kutyusnak, így mától ő is a menhelyünk vendégszeretetét élvezi.