Kutyamesék 2020. júl. 20-26.

A múlt héten az úttestről mentett két pöttömkénk története és fotója nagy vihart kavart az interneten.

Természetesen óriási volt a felháborodás, hogy ilyen apró kiskutyák mit kerestek az úttesten összekucorodva, étlen-szomjan. Ezek a felvetések teljesen jogosak, ők is valahol születtek, és a "gazda" nyilvánvalóan nem törődött velük, de az is előfordulhat, hogy ő maga tette utcára, az igazság lehet sohasem derül ki.

Egy-két hozzászóláson, reakción azonban teljesen megdöbbentünk, mitöbb idegesek lettünk, felháborodtunk...
Néhányan érdeklődve, mások némiképp vádlóan kérdezték, hogy hol vannak a kiskutyák, akiknek kérjük az adományt.

Tehát a poszt alatt több emberben is felmerült, hogy a kicsiket valaki csak lefotózta, majd otthagyta, mi pedig az oldalunkon osztjuk a fotót és adományt kérünk az ellátásukhoz!

Ez beszédtéma volt nálunk néhány napig, míg egyik ismerősöm felhívta a figyelmemet, hogy sajnos az emberek gyanúja nem teljesen alaptalan.
Noha a Tappancs Állatvédő Alapítvány a menhelyen ténylegesen befogadott kutyák számára gyűjt, ez sajnos mint kiderült nem minden állatvédő szervezetnél van így.

Tehát az emberek okkal és joggal aggódnak a kicsikért, ugyanis előfordul, hogy mások pusztán egy posztra, fotóra gyűjtenek, holott az állat nem él a gondozásukban. Sőt, olyan esetet is felhoztak példának, ahol először adományt kérnek, utána mentenek.

Mi egyaránt mentünk gazdás és gazdátlan állatokat, akiknek történetét a blogokból, a közösségi oldalakról, a honlapról megismerhetik, nyomon követhetik.
Természetesen mi is megosztunk elveszett állatokat, gazdit kereső állatokat, de abban az esetben felhívjuk az emberek figyelmét, hogy ők gazdinál, átmeneti helyen élnek, és otthont keresnek. Az ő mentésükre egyetlen fillért nem kérünk, hiszen nekünk sem keletkeznek egy megosztás miatt költségeink.

Viszont a héten is tanultam valami újat, és persze nem csak én, hanem több kollégám is: sokszor még mindig nagyon naivak vagyunk.
A munkánkat, illetve mások munkáját nyomon követő civil személyek sokszor (jogosan) még gyanakvóbbak, mint mi. Sajnos biztosan a sok negatív tapasztalat miatt váltak az emberek kétkedővé.

Ezzel azonban sokan aláássák azok munkáját, akik valóban minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy az állatokat biztonságba helyezzék. Ezek a cselekedetek jóvátehetetlen károkat okoznak anyagi és erkölcsi szempontból is olyanoknak, akik mindent becsületes úton tesznek, és próbálnak fennmaradni.

Ha valaki egy ilyen történetbe botlik, akkor joggal dől meg az állatvédőkbe vetett bizalma. És azt kell mondanom, hogy ezek a csalódottságok teljesen jogosak.
Figyeljünk tehát arra, hogy olyanokat támogassunk, akik munkája valóban átlátható, nem csak egy oldalról követhető, és így nagyobb valószínűséggel nem ér csalódás.

Hétfő
Egy nagyon elhanyagolt szürke színű pamacsot talált egyik önkéntesünk a tekepálya mellett Tápén, és mivel nem volt chipje, így elhelyezte a kutyát és próbálta megkeresni a gazdit. Nem sok sikerrel.
Közben önkéntes kutyakozmetikusunk segítségével Dézi megszabadult a páncéljától, és kiderült, hogy valójában fehér!
Másik önkéntesünk, Adri mielőtt kiszállította volna a menhelyre, dr. Tímár Endre rendelőjébe szállította, ugyanis két nagy csomót észleltek. Dézinek chipje ugyan nincsen, de két nagy lágyéksérve viszont igen, amit később okvetlenül műteni kell.

Kedd
Adri önkéntesünk tegnap Dézi mentésére tette fel a szabadnapját, ma pedig jött a menhelyre hogy Rockyt, Maját a huskyt és Brendit ivartalanításra, szívféregtesztre vigye. Dr. Tímár Endre fogadta a kutyusokat.
Rocky tesztjével volt valami gond, habár negatív lett, az orvos azt javasolta hogy később ismételjük meg.
Maja negatív lett, Brendi azonban pozitív. És hogy ne legyen egyszerű az élet, Maja teljesen bedurcizott az ivartalanítás miatt. Ő egy igazi dáma, aki mindenen bepukkad, mindenért visít. A héten Maja ordításától volt hangos a megfigyelő, de csak akkor ha hallotta, hogy közeledünk.
A drámát később tökélyre fejlesztette: eldobta magát és torka szakadtából üvöltött, amikor csak arra jártunk. Sőt, ha látta, hogy vevők vagyunk a primadonnázásra, akkor még cifrázta is a jajjgatást. Elérte hát hogy ez a hét főleg róla szóljon, és ettől határtalanul boldog volt!

Szerda
Néhány nappal ezelőtt egy állatbarát hölgy Szőregre érkezve egy fiatal kutya öngyilkossági kísérletét akadályozta meg, a kutya ugyanis az autója elé ugrott.
Mivel neki is vannak saját állatai, így befogadni nem tudta, de ideiglenesen elhelyezte, amíg nálunk is lecsitul a parvó járvány, ami úgy tűnik egyelőre holtpontra jutott. Addig ő becsippeltette, és egy oltást is beadatott, így már némiképp védve érkezhetett ma a menhelyre.
Lujza eleinte eléggé meg volt ijedve, de ez általában minden frissen beérkező kutya elmondhatja magáról.

Csütörtök
Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila megérkezett a szokásos heti vizsgálatokra, vakcinázásra. Most 5 mikrochip, 1 veszettségi oltás, 16 kombinált és 1 veszettségi-kombinált vakcinát osztott ki.
Megvizsgálta ő is Maját, aki továbbra is torkaszakadtából üvölt ha jelen vagyunk, habár a varrata kifogástalan. A látványunkra nemes egyszerűséggel összeesik, és addig jajjgat, amíg el nem éri, hogy mindenki körülötte forogjon.

Péntek
Amíg a nagyudvar kutyái békésen összebújva végigaludták a hetet a táborozó gyerekek mellett, addig nekünk igen hajtósra sikeredett a hétvége előtti utolsó nap.
Alig hogy a gyerekek elbúcsúztak a táboros kutyáktól, a menhelytől, mi már a másnapra készültünk, mert holnap néhány menhelyi kutya végleg elbúcsúzik tőlünk, ugyanis Németországba utaznak gazdihoz.

Szombat és Vasárnap
Apolló, Boni, Hari, Parázs, Rénó és Füles ma Németországba utazott, míg Bogyó Kistelekre költözködött szintén gazdihoz.
A Sándorfalvi útról egy nagyon elhanyagolt telekről érkezett Tina, akinek gazdáját többször feljelentették rossz állattartás miatt. A gazda végül belátta, hogy nem tud megfelelően gondoskodni a kutyusról, így lemondott róla, önkéntesünk pedig a menhelyre szállította.

Sajnos ugyanerről a környékről jövő héten is kutyát várunk, szintén rossz állattartás következtében. Az eset kiköpött mása a Tináénak, de ebben az esetben a hatósági állatorvosunk kérte a segítségünket, hogy helyet tudjon biztosítani a kutyusnak. Ott szerencsés esetben lemond a gazdi a kutyáról, rossz esetben kobzás lesz. Oda hatósági állatorvossal kell kimennünk a helyszínre.

Másik önkéntesünk, Szilvi múlt héthez hasonlóan ismét kiskutyákat fuvarozott a menhelyre, ezúttal 3 apróságot. Őket egy család találta Sándorfalván egy tó mellett pár nappal ezelőtt.
A picik eredetileg négyen, vagy még többen lehettek. A meleg, a kullancsok, az élelem hiánya azonban megpecsételte a kicsik sorsát: három apróságot találtak életben, negyedik testvérüknek csupán élettelen testét találták meg. A család néhány napig hazavitte a kicsiket, majd a hétvégén az önkéntesünk beszállította őket a menhelyre.
Sokszor elgondolkodunk, hogy vajon hány ártatlan kutya leli halálát magányosan, elhagyatva, kirekesztve, félelemben. Akik név nélküliek, és talán még a testüket sem találja meg senki. Úgy tűnnek el, mintha sohasem léteztek volna. Egy tó mellett, az út mentén, egy erdőben, vagy egy végeláthatatlan szántóban.
Az életkor nem számít, a halál ilyenkor nem válogat: pár naposak, pár hetesek, és aggastyánok is vannak az áldozatok között. És vádolhatjuk érte a meleget, a hideget, a vihart, a kullancsokat, az élelem hiányát, mindannyian jól tudjuk, hogy az egyetlen oka a haláluk ami mi magunk vagyunk. Akik előbb megszelídítettük őket, majd magukra hagytuk.