Amikor valaki olyan szeretne kutyát bejuttatni soron kívül, és épp a menhely előtt reklamál, akkor gyakran felmerül, hogy itt a többi kutya között ez az egy is elférne...
Ilyenkor sírni tudnék. Egyrészt ebben a pillanatban lábbal tiporja a karanténozási szabályokat, másrészről forog a gyomrom attól, ahogy egykori társát néhány ember a szeméttel megegyező kategóriába sorol.
A hangyányi agyában ugyanis fel sem merül, hogy ez milyen veszélyes. Egyrészt a mi kutyáink épségét veszélyezteti, másrészt pedig az ő kutyája lenne óriási veszélyben, hiszen egy kívülálló kutyát az összeszokottak bármikor megtámadhatnak.
Azt hiszem ez a legtöbb emberben fel sem merül, és ha mégis, hát sokakat nem is érdekel.
Ott a kapuban ő megválik a kolonctól, soha többé nem érdeklődik róla, vissza sem néz, talán nem is gondol rá. Pedig lehet hogy hosszú éveket együtt éltek.
A legnehezebb azoknak a kutyáknak, akik félénkebbek, és jobban kötődtek a gazdájukhoz.
Számunkra fontos, hogy minden kutya jól érezze magát, így igyekszünk mindenkit olyan helyre beilleszteni, ahol társai támogatni tudják, segítik beilleszkedését a menhelyi életbe.
Mert ahogy kitaszítani tudnak, legalább annyira nagy mesterei annak, hogy miként segíthessék gyámoltalanabb társaikat a beilleszkedésben.
A héten is több kutyának volt lehetősége beilleszkedni a karantén utáni menhelyi létbe.
Egyeseknek magától értetődő volt az új szituáció, míg mások foggal körömmel ellenkeztek...
Hétfő
Maya, az enyhén szólva is hisztis husky a héten felköltözött a nagyházba, a korban hozzá passzoló Secu mellé.
Secu korábban Tapmanccsal élt, és amióta őt örökbefogadták az volt a terv, hogy összeköltözik Mayával.
Maya a múlt hetet azonban végigordította, ugyanis rájött, hogy ivartalanítás után ha betegnek tetteti magát, akkor méginkább körbeugráljuk.
A színészkedésben odáig elment, hogy ezt már múlt héten írtam, hogy pusztán a látványunktól összeesett, és hangosan jajveszékelt.
Máskor kifigyeltük, hogy szépen elhelyezkedett, majd a legapróbb zajra, amikor gyanút fogott, hogy érkezünk, akkor az oldalára feküdj, és már torkaszakadtából üvöltött is.
Nem volt ez máshogy utazáskor sem, pedig az utazás sem szokott fájdalmas lenni.
Önkéntesünk, Adri mesélte, hogy amikor ivartalanításra vitte ugyanezt a cirkuszt művelte, ő pedig teljesen kétségbeesett, hogy szegény Maya milyen lelkiállapotban lehet...
A Secuval való első találkozás alkalmával Maya hozta a formáját: amíg Secu boldogan körülugrálta, és játszani hívta, addig Maya dobálta magát és magán kívül üvöltött, mintha nyúznák.
Persze Secu ettől annyira megrémült, hogy elkezdett menekülni Maya elől.
Így az első találkozást inkább valami komédiához hasonlított, de nem vagyunk azok a fajták, akik könnyen feladják.
Maya másnap újra találkozott Secuval, és a mai viselkedés már sokkal jobb volt, mint tegnap. Maya ugyan továbbra is visítozik, de azért már hajlandó volt összeszimatolni, és Secu intenzív próbálkozásainak köszönhetően a hétvégére már egészen összebarátkoztak.
Kedd
Füge kutyánk ma végleg elhagyta a menhelyet, Szegedre költözött, és végre olyan életet élhet, amilyet megérdemel.
Füles és Maszat, anya és lánya, akik korábban szökés és baromfigyilkosság miatt kerültek menhelyre, mától Lompos élettársai lesznek.
Lompos egy igazán karakán kutya a menhelyen, akitől sokan megijednek, nade a két bajkeverőt nem kellett egy percre sem félteni!
Ők ketten azonnal jelezték Lompinak, hogy egyenrangú partnerként kezelik. Meg is döbbent rajta, mert szeret a kennelfőnök képében tetszelegni, de erre a csajok nem voltak vevők. Azért Lompinak sem tollas a háta (szerencséjére), továbbra is ő a főnök, és azért irányt mutat a két elkanászodott csirkefogónak.
Szerda
Igyekszünk ott segíteni, ahol csak tudunk. Egy önkéntesünk látta, hogy egy anyakutyának és pár hetes csemetéinek keresnek megoldást. Többen etették őt Makón, de semelyik szervezet nem tudott segítséget nyújtani. Ráadásul az anya napközben élelemgyűjtő körúton volt, a kicsinyei pedig addig a temetőben, egy sír alatt húzták meg magukat.
A Makói Állatvédők szállították át a kis családot Makóról hozzánk.
Aphrodite egyelőre elég félénk, de jó az étvágya. Mondjuk arra a kicsinyei sem panaszkodhatnak...
Csütörtök
Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila ma is érkezett a heti vizitre. Most 8 veszettségi oltást, 8 kombinált oltást és 8 mikrochipet osztott mi.
Péntek
Gőzerővel készülünk a szombati nyílt napra, ráadásul Forti és Fürge, két idős menhelyi kutyánk is gyengélkedik.
Fürge sokat köhög, mintha most nem hatnának a gyógyszerei, Forti pedig kedvetlen, étvágytalan, ami nem jellemző rá. Az előkészítőben azonban nemcsak ők, a többiek is rettentő nehezen viselik a hőséget. Kedvetlenek, feszültek, mi pedig azt várjuk, hogy picit enyhüljön az idő, hogy nekik is könnyebb legyen.
Szombat és Vasárnap
Két önkéntesünknek, Adrinak és Nikinek hála épp időben elkészültünk mindennel a nyílt nap kezdetéig.
Ők egyébként egy kutyust hoztak reggel, majd ittragadtak segíteni. A kutyust tegnap az Orgona utcában találták, ők pedig chipet segítettek olvasni, de mivel nem találtak, így segítettek a megtalálónak. Éjszaka elhelyezték, reggel pedig behozták.
Délutánra elő is került a kutyus nem túl gondos gazdája, de csak megfigyelés után, oltva, chipezve adhatjuk vissza az eredeti tulajdonosnak.
Nekünk sajnos nem tisztünk eldönteni ki mennyire jó gazda. Ha a tulajdonjogot tudja igazolni, akkor kötelességünk visszaadni őt.
A hétvégén Tüske veszettségi megfigyelése is letelt, ő is elszökött otthonról. Chipes volt, de nem volt érvényes oltása, ezért kellett 2 hétig nálunk maradnia.
Gazdái teljesen korrektek voltak, megértették, hogy minket is kötnek a szabályok. Türelemmel vártak, nem reklamáltak, megköszönték, hogy vigyáztunk rá. Kifizették a költségeket, és tápot is hoztak. Tüske pedig végtelenül boldog volt, és ez a legfontosabb.
Köszönjük a 149 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások