Kutyamesék 2020. jún. 15-21.

Néhány hete még gyakorlatilag-némi túlzással-kongott az ürességtől a menhely. Most viszont egymást érik a kutyák, sokakat leadnak, de most leginkább a talált kutyák jönnek-mennek. A héten például a chipnek hála, több kutyát is sikerült hazajuttatnunk. Ők érvényes oltással rendelkeztek, be sem kellett kerülniük a menhelyre, rögtön hazamehettek, ami boldog befejezése a történetnek. Iyenkor mindig reménykedünk, hogy a gazdi ezentúl jobban fog majd vigyázni a kutyára.

Persze akadt a héten néhány kutya, például a pénteken beérkező pici tacskó jellegű kutya, aki igaz több éves, de még sincs chipje. Állítólag Baktóból szökött el, gazdája kereste nálunk.
Ilyenkor a helyzet bonyolultabb, hiszen igazolnia kell valahogy a tulajdonjogát, ráadásul veszettségi megfigyelés után nekünk kell pótolni a chipet és oltást a kutyának. Ezeket a költségeket a gazdinak meg kell téríteni, amin sokan felháborodnak, holott örülhetnének, hogy megvan a kutyus, és épségben megúszta a kis kalandot, ami ugye a gazda felelőtlenségéből adódott.
Ha a kutya halálos balesetet okoz, akkor viszont senki nem fog a kedves gazdi lelki világával törődni, vállalnia kell a felelősséget. De kötve hiszem, hogy olyankor is kardoskodnának a kutyájuk mellett.

Kicsit visszás nekem ez a tulajdonjog dolog, hiszen ha már valóban a tulajdona ez a kutya, akkor hogy van az, hogy csak a vele járó jogokra formál igényt (hogy visszakapja), ugyanakkor a reá is vonatkozó kötelezettségeket figyelmen kívül hagyja.
Például a jó gazda gondossága, aki nem hagyja kóborolni a kutyát, aki megakadályozza a szökést, és aki nem mulasztja el az egyébként kötelező feladatait, mint az oltás és mikrochip beadatása.

Elnézést az indulatosságomért, de éppen a héten egy nagyon megrázó történet részesei voltunk, aminek végkifejlete minden volt, csak épp boldog nem.
Segítséget kértek egy kutyus számára, aki az út mentén feküdt, és a bejelentő elmondása szerint igen rossz állapotban van. Rögtön az önkénteseinket hívtuk segítségül, hátha valaki nem dolgozik, és gyorsan ki tud érni, de mivel ilyen önkéntes épp nem volt, az idő pedig szorított, így azonnal elindult egy menhelyi dolgozó a kutyusért, természetesen chipleolvasóval, hogy a gazdit értesíteni tudjuk.

Nem tétováztunk, mégis későn érkezett a segítség: mire a gondozónk odaért, addigra a kutyus életét veszítette. Külsérelmi nyomokat nem találtunk rajta, az is elképzelhető, hogy kullancs okozta a halálát. Vagy egy belső sérülés... Ezt már nem tudjuk meg. Chipet nem találtunk benne...

Micsoda értelmetlen, kegyetlen halál ez!
Volt valaha gazdája?
Mit érezhetett, amikor napokon, heteken keresztül a reményt kutatva kóborolt?
És mit érezhetett utolsó perceiben? Volt valaha gazdája?
Vajon őrá gondolt az utolsó pillanatokban?

Sohasem kapunk rá válaszokat.
Egy kérdést azonban úgy teszek fel, hogy közben összeszorul a szívem.
Félt ezekben a pillanatokban?
A válasz egész biztosan igen...

Hogy miként kerülhetett ő az utcára? Úgy ahogyan sok más kutya, akik a múlt héten, a múlt hónapban, a múlt évben elvesztek. Figyelmetlenség, nemtörődömség. És sok kutya a gazdája miatt súlyos árat fizet. Ami megváltozhatatlan.

Hétfő
Két bűbájos, fiatal kutya érkezett a menhelyre, akiktől meg akart válni a család. Már menhelyre kerülésük előtt egy önkéntesünk patronálta őket, bolha elleni cseppeket vett nekik, rájuk is rakta, és próbált nekik gazdit keresni, de nem talált olyan családot, akinek nyugodt szívvel odaadta volna őket.
A helyzetet ráadásul nehezítette, hogy a két 10 hónapos kutya bizony már ivarérett, és ellenkező nemű, így a valószínűsége megvan annak, hogy vemhesült Csillag.

Kedd
Vizsgálatra utazott néhány kutyánk dr. Sebő Ottó rendelőjébe.
Szófia szemei folyamatosan vörösek, gyulladtak, neki antibiotikumos cseppeket írt elő az orvos.
Gurulj kontroll vizsgálaton járt, illetve új panaszok miatt is vizsgálatra kellett mennie. Neki is a folyamatosan szemgyulladás a panasza, ami a napi tisztítás, szemcseppezés ellenére pár nap szünet után ismét rosszabbodik. Szemcseppet váltott az állatorvos, a veséjére azonban továbbra is gyógyszert kell szednie.
Linda kutyánkat sokszor kedvetlennek, passzívnak látjuk, ő ezért ment vizsgálatra. Szerencsére nála nem találtak semmi elváltozást, ő egy kicsit visszahúzódóbb kutya, emiatt nehezen találja fel magát új környezetben.
Lujza a szőre miatt járt vizsgálaton. Neki két oldalán hiányos a szőre, de úgy tűnik hogy most elkezdett neki nőni.A kopaszságának oka hormonális eredetű, puli jellegű kutyáknál sajnos elég gyakori.
Forti pedig egy általános vizsgálatra utazott, vérvétellel. Pici gyulladást mutatott a vérvétel, ez valószínűleg még a gyógyulófélben lévő két csúnya sebei miatt van így.
Ha esetleg valaki nem ismerné Fortit: ő az, akit néhány hete az adománygyűjtő ládában találtuk meg, olyan állapotban volt, hogy azt hittük, hogy nem is él. Aztán szép lassan elkezdte magát összeszedni, de az biztos, hogy olyan öreg, mint az országút.
A mi kisöregünk azonban az állatorvosnál bealakított: A rendelőbe szépen berobogott a gondozónkkal pórázon (mert ugye sétálni azt nagyon tud!) viszont annyi új inger volt (idegen hely, sok kutya) körülötte, hogy ezt nem hagyhatta szó nélkül. Oly annyira, hogy kivitették a váróból, mert zavarta a rendelést a mi kis öntudatos, pár hete még haldokló kisöregünk!

Szerda
Ember, és kutya legyen a talpán, akit nem visel meg ez a borzasztó változékony időjárás. Az ízületes kutyáink észrevehetően sokkal nehezebben mozognak, míg a szívbetegek is alaposan megszenvedik az esőre hirtelen kisütő nap okozta párát. Fürge, aki már elég régóta szívbeteg, és nagyban befolyásolja a közérzetét az időjárás, most ismét gyengélkedik. Köhög, feszült, láthatóan nem jól viseli ezt az időt, és mivel ő nagyon idős, így azért a félelmeink sem alaptalanok. Ilyen korban már minden nap ajándék. Kis barátnője, Csézi akivel rendszeresen keresik egymás társaságát, most kénytelen volt egyedül várni a leeső falatokra, mert Fürge, ha nem jól alakul a napja, akkor iszonyatosan morcos. Hozzáteszem, szerintem azért jönnek ki egymással ennyire jól, mert mindketten szentül hiszik magukról, hogy a világ körülöttük forog.

Csézi kénytelen volt egyedül kaja után nézni

Csütörtök
A vihar, a sok eső, az állandó égzengés nem csak fizikailag, hanem lelkileg is megviseli a kutyákat, főleg akik eleve félnek a vihartól. Néha azonban akkora az égi háború, hogy még a nyugodtabb kutyák is megijednek, és olyan dolgokat tesznek, amit addig sohasem.
Ma reggel a nagyudvaron sokkal több kutya volt, mint amennyinek lennie kellett volna (még szerencse, hogy nem történt baj!). Igorék ugyanis, feltehetően az égiháborútól megijedve valamilyen módon kinyitották az ajtajukat és a nagyudvarra szöktek. Igort vissza sem raktuk a helyére, ugyanis ő rögtön befészkelte magát (feltehetően az éj leple alatt) egy kényelmes házba, és elő sem jött, mi ébresztettük. Így úgy döntöttünk, hogy ha már így alakult, akkor maradjon. Szóval Igor átköltözött.

Önkéntesünk, Adri jóvoltából ma Tímár Endre rendelőjébe utazott ivartalanításra Para, Gizi és Csillag. Csillag, noha nem töltötte le a két hét megfigyelést, de mivel kannal élt együtt, jobb az óvatosság alapon inkább most elküldtük ivartalanításra. Gyanúnk nem volt oktalan, vemhes volt, bár még nagyon korai stádiumú volt.

Természetesen a heti kutyaoltás sem maradt el, most 4 veszettségi oltás, 4 mikrochip és 5 kombinált oltást osztott ki állatorvosunk.

Péntek
Tegnap késő délután egy tacsi jellegű kutyust találtak Kiskundorozsmán. Önkéntesünk chipet nézett, de nem talált, és mivel a gazda sehol nem volt fellelhető, és senki nem tudta kihez tartozik, így hazavitte magához, az éjszakát ott töltötte, majd reggel érkezett a menhelyre.

Szombat és Vasárnap
A hétvégén egy régóta kóborló kutyust sikerült hazajuttatnunk, természetesen neki is volt érvényes veszettség elleni oltással. Gazdái tűvé tettek mindent érte, és igen rövid időn belül nagy távot járt be a kutyus. Örülünk, hogy ennek a történetnek boldog befejezése lett.
Öreghegyről egy újabb elveszett kutyust, egy fiatal szukát hoztak a menhelyre, akinek nincsen chipje. A megtalálója a Cuncor nevet adta neki.