Kutyamesék 2020. máj. 18-24.

A heti bevezetőm rendhagyó módon most nem egy kutya történetét fogja bemutatni, hanem a miénket. Egészen pontosan egy történetet, ami vasárnap esett meg velünk, és igen sok szereplője lett. A történet középpontjában pedig ezúttal nem kutya, hanem cica áll, mégis azt gondolom, hogy helye van a kutyás blogban, és érdemes elolvasni.

Vasárnap korán reggel csörgött a kutyás telefon, és noha cicás vonalunk is van, nagyon sokan nem nézik meg hogy kinek telefonálnak. A vonal túlsó végén egy arrogáns hölgy beszélt, aki a háza ablakából látta, hogy egy macska fekszik a járdán, akit állítása szerint megtéptek a kutyák. Úgy gondoltam, hogy én oldom meg a helyzetet, hiszen ha így van, akkor nincs vesztegetnivaló időnk.

A menhelyi autó épp nem tartózkodott a menhelyen, így nem volt opció, hogy egy gondozó kimenjen, ezért megígértem a hölgynek, hogy keresek egy önkéntest, aki oda fog menni. A kedves hölgy azonban nem úgy beszélt, mint egy állatszerető, hanem mint amikor az ember már tizedik alkalommal telefonál a netszolgáltatójának, hogy oldja már meg a problémát, amiért ő fizet. Tehát mintha mi egy szolgáltató volnánk, akinek kutya kötelessége a felmerülő problémát abban a minutumban megoldani, hiszen mi más volna a feladatunk?!

A másik nagy tévedés velünk szemben, hogy az emberek azt gondolják, hogy egy diszpécser hölgy egész nap a telefonhívásokra vár, és lázasan intézkedik. Az egész nap telefonálás,és intézkedés stimmel, de emellett ellátjuk az állatokat, gyógyszerezünk, etetünk, sebet kötözünk, és ez az elsődleges feladat. A szabad kezünkkel telefonálunk. Így kolléganőmmel ketten nekifogtunk telefonon rendezni a cica sorsát, önkénteseket keresni, aki megnézi a cicát, aki elszállítja, ki a leggyorsabb, ki az aki elérhető, ki az ügyeletes, miközben épp a reggelit osztottuk.

Közben a hölgy, akivel beszéltem, meghagyta, hogy ő nem óhajtja, hogy neki bármi köze legyen az "ügyhöz", és ne is csengessünk, nem jó a csengője. Az ablakon bekopoghatnánk, de ő allergiás a macskaszőrre és nem megy egyébként sem az utcára.

Magyarán: Tüntessük el onnan a macskát, de izibe, mert nyilvánvalóan mint jóérzésű embert zavarja az állat látványa. Amúgy meg ez a dolgunk, úgyhogy haladjunk.

Nem volt egyszerű vasárnap korán reggel hadra fogható önkéntest találni, de Csilla, aki épp a kórházba ment kötözésre, előtte összekapta magát, és elment a cicáért, miközben az anyukájával lebeszélte, hogy ő viszi el az ügyeletre a kis sérültünket, utána pedig jöhet a menhelyre.

Viszonylag rövid idő alatt nagyon hatékonyan meg volt szervezve minden, miközben mi is haladtunk a dolgunkkal, amikor Csilla telefonált, a hangja iszonyúan zaklatott volt. A cica fején talált egyetlen sérülést, tehát szinte biztos, hogy nem kutyák bántották. Állatorvosra pedig nincs szüksége, a cica ugyanis halott, demár nem most halhatott meg, mert teljesen kihűlt, merev volt a teste.

Mivel tudtam, hogy ő kórházba megy, és hosszú a várakozás, úgy beszéltük meg, hogy otthagyja a testet, én pedig telefonálok a kedves hölgynek, hogy értesítse az illetékes hatóságot, hogy a tetemet szállítsák el, mi már itt nem tudunk mit tenni.

Fel is hívtam a hölgyet, akivel közöltem, hogy sajnos nem tudtunk mit tenni, a cica már halott volt, akit az ablaka alatt látott. Annyit mondott hogy jó...
Miközben senkinek ne legyen kétsége, hogy nagy valószínűséggel már akkor is az volt, amikor telefonált, csak épp arra nem vette a fáradtságot, hogy megnézze. Mondtam, hogy a tetemet mi nem tudjuk sajnos elszállítani, az illetékesekkel kell felvenni a kapcsolatot, és mint a jó diszpécsertől kérdezte is rögtön a telefonszámot. Mondtam, hogy ne haragudjon, ezt már végképp ő is meg tudja oldani, én nem ülök a gép előtt, hogy telefonszámot keressek az interneten.

Persze eközben borzasztóan emésztett a gondolat, hogy mennyi energia elment a semmire, miközben ő az ablakából csak egy pillantásra ha méltatta volna az állatot, akkor látta volna, hogy nem él....

Szóval letettük a telefont, volt kedves és megköszönte a segítséget. Mondtam is a kolléganőmnek, hogy vasárnap van, gondolom nem lesz egyszerű elérni az illetékeseket, így borítékolom, hogy megint hívni fog, hogy oldjam meg, ez a feladatom. Egy perc nem telt el, és hívott a telefonszám...

Hétfő
Ezen a héten két problémás kutyánk ivartalanítását is letudtuk. Az egyik ilyen kutya Alf, aki az Alkatrazban él. Ő egyáltalán nem viseli el a többi kutyát, ráadásul akkora a termete, hogy csak egyedül tudjuk elvinni ivartalanításra, így is befoglalja az egész autót egymaga. Dr. Farkas Attila rendelőjébe vittük, így nem is kellett sokat utaznia, viszont várni annál inkább, és mivel egyedül volt, így a kolléga szépen megsétáltatta ivartalanítás előtt. Így aztán Alf, mint aki jól végezte dolgát, szépen várakozott amíg sorra nem kerül.

Kedd
A nagyudvart most ismét benépesítették a kutyák. Egérke, Menyus, Róka költözött ki Rozsdihoz, Keféhez és Szankához, így most újra van egy kis nyüzsi, amit már nagyon régen hiányoltunk, viszont mindig a beérkező kutyák jelleme határozza meg, hogy hány kutyus képes együtt élni. Ők ugyanolyan érzelmekkel rendelkeznek, és fontos, hogy akik együtt élnek, azok jól érezzék magukat egymás társaságában.

A csapat egy része, játékokkal körülvéve

Szerda
A heti második problémás kutyánk, Buksi ivartalanítását is letudtuk. Ő az ivartalanítást nem úszta meg olyan egyszerűen. Egy fájós foga miatt volt egy sipoly az arcán, így foghúzást és sebtisztítást is kellett eszközölni. Buksi azért nem az egyik legegyüttműködőbb kutyánk, amilyen kicsi olyan hirtelen gerjed haragra, így ivartalanítás után néhány napig elég durci volt ránk.
Félreértés ne essék, az ivartalanítást altatásban végzik, ahogy minden műtétet, na de akarata ellenére odacitáltuk a rendelőbe, és kapott egy szurit, amitől egyáltalán nem volt boldog, aztán meg pár napig ki sem jöhetett a jól megérdemelt egészségügyi sétájára. (hiszen az udvaron homok van, az ivartalanított kutyák sebét pedig óvni kell, ameddig szükséges) Persze ő ezt nem tudta, és vérlázítónak, hozzá méltatlannak érezte a helyzetet. Úgyhogy Buksi nem volt valami kedves velünk...

Csütörtök
A szokásos heti állatorvosi viziten ezúttal 10 veszettségi oltás, 14 kombinált oltás és 5 mikrochip lett kiosztva.

Önkéntesünk, Adri jóvoltából ma ivartalanításra utazott Benító és Múzsa dr. Tímár Endre rendelőjébe. Adri heti egy szabadnapját annak szenteli, hogy ivartalanításra vigye a menhelyi kutyusokat, valamint szívesen segít a kutyák beszállításában is.

Péntek
Egy néhány éves neveletlen németjuhász szuka, Lédi érkezett a menhelyre Ásotthalomról. A kutyus csupa jószándék, csak épp a szeretetét ugrálással, erős bújással fejezi ki. Története klasszikus: idős ember kölyökkutyát vállalt, aki túl nagyra nőtt, felugrált, nem bír vele a gazda. Mivel túl sok figyelmet nem kaphatott, így szeretethiányos kutyus, aki mindent megtesz, hogy észrevegyék.
Természetesen próbált neki gazdát keresni, és akadt is neki más, de a néninek valószínűleg annyira szabadulhatnéka volt Léditől, hogy azt mondta, hogy macskákkal, baromfiakkal is jól megfér, ami persze nem volt igaz, így Lédi gyorsan megint a néninél találta magát. A gazdától pedig egyenes út volt számára a menhely... Reméljük a néni belátja, hogy nincs szüksége kutyára! Sajnos ilyenkor gyakori, hogy egy kisebb testű kutyussal újra próbálkoznak, mert nem látják be, hogy egy kölyök, vagy fiatal kutyussal már nem bírnak, függetlenül a méretétől.

Szombat és Vasárnap
Ma elindult Németország felé Grafit, Picúr, Marcipán, Klió és Bubi.
Eközben a menhelyen megszépült Menyus, Bajnok, Vacak és Répa egy kis kozmetikának köszönhetően.
Új kutya is érkezett hozzánk, aki egyelőre nem lelkesül az új környezetért. Ő Bikatavi Totó, akinek különleges ábrázatától mi el vagyunk ájulva, de ő ezt morgással hálálja meg. Ő Üllésről érkezett, mivel gazdája nem tud róla tovább gondoskodni. Kórházba kerül, a műtéti lábadozás pedig hosszú idő, addig nincs kire bíznia Totót. Mi persze biztosak vagyunk benne, hogy ezzel az ábrázattal nem marad gazdi nélkül...

Végezetül pedig beszámolnék Forti állapotáról, akit egy hete találtunk meg kritikus állapotban az adománygyűjtő ládánkban. Ő mindent megtesz a felépüléséért, minden ételt megeszik jóízűen, amit kap, és a figyelmünket néha már egy kis farokcsóválással is meghálálja. Naponta többször sétál egyet az udvarban, és egyre többet, egyre nagyobb távot bír bejárni. Ideje nagy részét természetesen fűtött betegszobában tölti, még mindig sokat alszik, de egyre többet van fenn. Sebei lassan, de gyógyulnak. Kedve és erőnléte pedig folyamatosan javul, de ennek ellenére nagyon sok időre és figyelemre lesz még szüksége ahhoz, hogy meggyógyuljon.