Nincsenek jó kutyák, rossz kutyák, pusztán kutyák vannak, eltérő tulajdonságokkal, és ezek a tulajdonságok vegyesek: tanultak, vele születettek. Formálhatóak és nem formálhatóak.
Mi a menhelyen minden kutya számára az igényeihez passzoló családot keressük. Menhelyre kerüléskor pedig mi magunk ismerjük meg a jellemüket, és helyezzük el olyan környezetben a menhelyen belül, ami neki is a legmegfelelőbb, illetve a társainak is.
Sokan azonban, akik leadják a kutyájukat, vagy ideiglenes befogadják, majd menhelyre kerül, érthetően szeretnének nekik a lehető legjobb helyet kiharcolni, gyakran más kutyák kárára is, hiszen nekik egy kutya a legfontosabb, akit ők ismertek. Így aztán előfordul utólag reklamáció, hogy a kutya miért oda került, ahová, miért nem a nagy udvarra a többi kutya közé (akkor is, ha tudjuk hogy a kutya minden más élőlényre veszélyes). Tehát csukjunk be mindenkit, hogy egy kutya szabadon lehessen.
A leadott kutyák a leadó személyek által NEM látogathatóak, csak kivételes esetben, egyetlen alkalommal. Ennek oka: a kutyának sem tesz jót, az embernek sem, így a beengedett személy azt érzi, hogy joga van beleszólni a menhely életébe, továbbá a napi teendők, gazdikeresés mellett erre végképp nincsen kapacitásunk, hogy mindenkinek magyarázkodjunk, mit miért teszünk.
Csakhogy vannak emberek, akik valamiért törvényen kívülinek érzik magukat.
Ahogy azt már említettem előző bejegyzéseimben, a menhely a látogatók számára jelenleg zárva tart, és ha van olyan nap, amikor ez hatványozottan igaz, az épp a csütörtök, amikor a még dolgozó állatorvosunk is érkezik, vakcinázunk, adminisztrálunk, belefulladunk a munkába. Mondhatni duplán zárva vagyunk.
Ezen csodálatos napon csörög a telefon, egy hölgy érkezett a kapuba, az egyik kutyát óhajtja megtekinteni, akit ő vitetett el, mert nem tudott róla megfelelően gondoskodni, és nem is az övé volt. Elvitetni pedig azért kellett, mert nekik nincs autójuk. Ez még érdekes lesz a későbbiekben.
Mondtam, hogy ez most lehetetlen, de hallottam, hogy a háttérben egy férfi fennhangon háborog valamiért, és követelték, hogy beszéljünk személyesen. Nagyon boldog voltam. A kutyák dolgait félreraktam, hogy a reklamálókkal tudjak foglalkozni.
Mire felértem a férfi hangjától már zengett a bejáró, méltatlankodott, hogy nem óhajtotta beengedni egy pasas arra a helyre, ahova ő be akart menni. Mondtam, hogy az a karantén, és az ottani gondozó, oda bizony a hatósági állatorvoson, ellátó állatorvoson és személyzeten kívül be nem megy senki.
Elmondják melyik kutyát akarják látni, én pedig mondtam, hogy milyen okok miatt lehetetlen ez, erre történetem hőse még jobban rákapcsolt az üvöltözésre, miközben félig már tegeződni is elkezdtünk (ő tegezett engem).
Számon kért, hogy miért van karanténban a kutya, mire közöltem, hogy beteg volt múlt héten, babéziás, így eltolódott az oltás, ha már így elszámolással tartozok. Mikor láttam, hogy fogalmuk sincs, hogy azt eszik vagy isszák, röviden tömören elmeséltem, hogy ez kullancsok által terjesztett nagyon csúnya betegség, ami kezelés hiányában halálos lehet.
Erre hősünk:
Neeee hazudjál teee! a saját kezemmel szedtem ki belőle az összes kullancsot... itt hosszú sípszó, hadonászás, fenyegetőzés, toporzékolás, sípszó, sípszó, ki vagy te??? sípszó, sípszó... Egy senki... sípszó... hosszan sípszó, hadonászás, toporzékolás...
Mondtam neki, hogy már pedig bárhogy ordítozik, én nem engedem be, akkor gyomorhangon felordított, hogy neki nem parancsol senki! Aztán sípszó, toporzékolás, ordítás, a többit már tudják...
Abba már nem mentem bele, hogy mi is egy maroknyi kullancsot szedtünk ki kiváló keze munkája után a kutyából, sőt le is kezeltük kullancs ellen. Mivel a kutya nem látogatható, a menhely zárva, nekem meg sokkal fontosabb volt a fenn váró munkám, mint mocskos szájú hősünkkel az emelkedett hangulatú, választékos csevej, így elnézést kértem, és távoztam.
Távozásomat persze megindokoltam azzal, hogy ilyen egyoldalú, meddő, normális kommunikációtól messze álló vitában nem vagyok hajlandó részt venni. Na persze ez még olaj volt a tűzre, az amúgy is vörös arcú, középkorú, nyugodtnak aligha nevezhető férfiember akkor jobb híján az asszonynak, a fáknak és a madaraknak üvöltözött, azért én a kölykös kennel előtt megvártam, hogy be merészel-e jönni a telephelyre. Pár ékes szitokszó még elhagyta igen becses száját, aztán bepattantak a kocsiba (ami ugye nincs nekik) és elviharzottak.
Bár tudom, neki nem parancsol senki, mégis azt remélem, hogy azóta hallgat híreket, megfogadja az ajánlást, és otthon marad. Mindenkinek az a legjobb.
Hétfő
Amint azt a rendszeres blogolvasók tudják, idén egy nyertes pályázatnak köszönhetően megújult 3 udvarunk, valamint egy negyedik udvart is sikerült kiépítenünk, különálló kennelekkel, ami az olyan kutyák szálláshelyéül szolgál, akik sajnos nem összeszoktathatók másokkal, a vadonatúj gyönyör kennelekhez kutyaházakat kell még építeni, hogy belakhassák a kutyák, ezen munkálkodott ma egyik gondozónk, hogy ez mihamarabb megvalósulhasson. Ezt a kennelsort egyébként egyik lökött munkatársunk Alkatraznak hívja, mert egyenként vannak a kutyák, mint a veszélyes bűnözők. Úgyhogy kérem tisztelettel, a hivatalos neve ennek a szekciónak Alkatraz.
Kedd
Stefán szintén azon kutyák közé tartozik, akikkel nem olyan egyszerű. Akiket kedvel, azokkal igazi cukorfalat, mindenki mással viszont igazi szörnyecskeként tud viselkedni. Ő eddig Gizmóval és Pajtással élt együtt, de mivel hosszú évek óta él már a menhelyen, úgy gondoltuk, megpróbáljuk beilleszteni őt egy idős kutyák által lakott udvarba. A fotó Stefánról magáért beszél, azonnal beilleszkedett az új helyére, úszik a boldogságban.
Szerda
Múlt héten Lujza és Csipi miatt kellett aggódnunk, mindkettőnek állatorvosi ellátásra volt szüksége. Lujza tünetei mérséklődtek, úgy tűnik egyre jobban van, Csipinek pedig teljesen elmúlt a babézia miatti sárgasága, így visszakerülhetett testvérei közé. Nagyon boldog volt, mert szívből utált egyedül, magányosan várakozni a betegszoba ketrecében, amíg a tesói vígan játszottak.
Csütörtök
A bevezetőmben említett több, mint elégedetlen látogató mellett is pörögtek az események. A napi rutin mellett a heti vakcinázás sem maradt el. Ma 2 veszettség elleni oltás, 4 mikrocip, 9 veszettségi-kombinált és 8 kombinált oltás lett kiosztva a menhely kutyái között.
Péntek
Hosszú hetek kitartó kezelése, napi kötözgetés, a dupla gallér meghozta fáradságaink gyümölcsét: Gyémánt teljesen meggyógyult, és mától gallérja nélkül, szabadon, normális kutyaként élheti tovább az életét. Mivel hetek óta, vagyis mióta bekerült, folyamatosan gallért viselt, így el lehet képzelni mit érezhetett, amikor újra élvezhette a szabadságot. Aki ekkor még nem követte a blogot, annak elárulom, hogy Gyémánt brutális állapotba került a menhelyünkre, két hátsó lábáról hiányzott a bőr, és a hús nagy része, ínszalagjai, csontjai szabad szemmel láthatóak voltak. Most pedig úgy néz ki, mint egy teljesen egészséges, normális életet élő kutya. Hosszú küzdelem volt, de megérte!
Szombat és Vasárnap
A hétvégén lassacskán elkezdték belakni az Alkatrazt az új lakók. Az első két beköltöző Simi és Alf volt. A beköltöztetés azért lassabb, mert nem minden nap van idő kutyaházat készíteni a munka mellett, másrészről ez időigényes folyamat. Harmadrészt ez még próbaverzió, belakva látjuk a terület milyenségét, de tekintve a benne élő kutyák viszonyát egymáshoz, nagyon fontos a fokozatosság.
Köszönjük a 139 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások