Úgy tűnik, hogy mi magyarok képesek vagyunk valóban fegyelmezetten élni, ahogy most a körülmények megkövetelik. Persze most is akadnak olyanok, akik fittyet hánynak másokra, a szabályokra. A szabályszegők és szabálykövetők mellett azonban muszáj beszélnem azokról az emberektől, akik gyakorlatilag pánikban élik a mindennapjaikat. Ők ugyanis legalább akkora őrültségeket képesek elkövetni, mint azok, akik most minden létező módon lázadnak.
Szerencsére itthon még nem hallottam ilyen esetről, de például Kínában az emberek elkezdtek rettegni a saját állatuktól, és minden lehetséges vérlázító módon igyekeztek tőlük megszabadulni. Ebbe inkább nem is mennék bele, az emberi butaság, gonoszság határtalan.
Itthon sokkal inkább örökbefogadási láz van, illetve lenne, az emberek unatkoznak, szeretnének egy társat, aki enyhíti a magányt.
Ez igen szép cselekedet, nemes gesztus, azonban ennek is egyszer vége lesz egyszer, amikor sok ember visszatér a normál életbe, amibe sajnos nem fog beleférni a kutya. Korán kell kelni, őt le kell vinni sétálni, ha nem mozog eleget, akkor rombolja a lakást, ugat. Ha sokáig távol vagyunk akkor bepiszkít.
Kutyatulajdonosként munka után nem tehetjük meg, hogy lófrálunk még egyet a városban, beüljünk egy sütire, vagy gyorsan nagybevásárlást tartsunk, mert utána sorozatot akarunk nézni a tévé előtt... Ezeket a dolgokat nem árt mérlegelni, mielőtt most a megváltozott körülményekre úgy reagálunk, hogy örökbefogadásra adjuk a fejünket.
És ha mindez bekövetkezik, beszerzünk egy kutyust, és ezekkel a gondokkal szembesülünk, akkor mit teszünk? Kirakjuk, keresünk neki egy tanyát, mert ott milyen jó lesz neki? A tanyasi lét jóságával gyakran altatják az emberek a lelkiismeretüket. Aligha hiszem, hogy egy párnához szokott, fűtött lakásban élő kutya, aki életvitelszerűen együtt élt a gazdival, az felettébb élvezni a tanyasi létet, ami nagyon nagy önállóságot követel. Főleg télen...
Vagy ott van a menhely! Vigyük oda, az a dolguk, nem? Ugye el tudjuk képzelni, ha Szegeden egy hét alatt csak 20 ilyen család dönt a menhelyi elhelyezés mellett, akkor mi történik egy hónap alatt... Természetesen a menhelyi kapacitás ezt nem bírja el. És egyébként is...
A saját kutyámat, amiért én vállaltam a felelősséget, én akartam őt, most beadom menhelyre, mert már nincs szükségem rá?! Azon túl, hogy ez mennyire etikus egy másik élőlénnyel szemben, ugye mindenki belegondol, hogy a kutyának vannak érzései? És hogy ezek az érzelmek olyan tiszták, erősek és önzetlenek, hogy sokan belerokkannak ebbe? De mit is számítanak ezek a dolgok, amikor én most unatkozom. Később meg majd lesz valahogy...
Ezekből a "majd lesz valahogy" történetekből alakult ki, hogy a menhelyek tömve vannak, és a gyepmesteri telepeken több ezer kutyát altatnak el.
És mit tehetünk, ha már van saját kutyánk, de félünk, hogy hazavisszük a vírust?
Fontos tudni, hogy a kutya nem fertőz, de szőrén, talpain természetesen megtapadhat kórokozó, ahogy a mi ruhánkon, és cipőnkön is.
- Ne engedjük, hogy bárki megsimogassa őt.
- Mindenkitől tartsunk megfelelő távolságot.
- Ha hazaértünk, semmi esetre se mártsuk hipós vízbe a kutya lábát, mert megmarhatja a kutya bőrét és szőrét!
- Inkább szappanos vízzel mossuk le a lábát, illetve fújós fertőtlenítővel, alkoholos fertőtlenítővel fújjuk le a szőrét.
- Inkább több időre vigyük le, kevesebb alkalommal, mert akkor nem kell olyan sokszor megismételni ezeket a procedúrákat.
- Fontos, hogy ellenőrizzük folyamatosan a tappancsok állapotát, hiszen ezek a szerek eleve szárítják a bőrt.
- Szükség esetén érdemes vékony rétegben bőrápolóval is bekenni, hogy nehogy szétrepedezzen.
Hétfő
Lujza, akinek múlt héten mozgáskoordinációs problémája támadt, ma kontrollon járt állatorvosunknál. Sajnos úgy tűnik, hogy a probléma hátterében egy enyhébb agyvérzés áll. Lujza állapota szerencsére folyamatosan javul, bár lassan. A gyógyszereit továbbra is szedni kell. Bízunk benne, hogy amint Morgónak is, úgy neki is sikerül átlendülnie a kezdeti nehézségeken.
Mindenesetre mozgása sokat javult, napsütéses időben a betegszoba udvarában Bencével napozik.
Egy négy hónap körüli kiskutyát találtak Szegeden az autók között. Mivel gazdáit nem találták, a kutyus pedig nagyon riadt volt, és a megtalálóknál nem maradhatott, így segítséget kértek tőlünk. Természetesen nem mondhattunk nemet, így névrokonom, Linda mától a menhely lakója.
Kedd
Agressziós probléma miatt került hozzánk Casper, akit gazdái sírva, fájó szívvel hagytak nálunk. Őt még fiatal korában egy önkéntesünk juttatta gazdához, így klasszikus értelemben nem volt menhelyi kutya.
Szerda
Ma az összes menhelyi kutya egy alapos féreghajtózáson esett át. Ez azért akkora dolog, mert normális esetben, amikor nagy forgalom, látogatók vannak a menhelyen, akkor teljesen kizárt minden kutyát egy nap alatt leféreghajtózni, hiszen ez egy nagyon időigényes folyamat. A tabletták ttkg-ra vannak megadva, így figyelni kell, hogy melyik kutyus mennyit kap, és lehetőleg ne happolja el az ő adagját egy nagyobb vagy egy kisebb kutya. Igen ám, csakhogy mindig vannak falánkabb, és visszahúzódóbb kutyák, akikkel nem egyszerű. Mi viszont nagyon ügyesek voltunk, így egy nap alatt letudtuk az egész menhelyi féreghajtózást, úgyhogy joggal lehettünk büszkék.
Csütörtök
Egyelőre állatorvosunk még vállalja a menhelyre járást, így a kutyák is haladhatnak az oltási programmal, ami azért jó, mert ez egyrészt fontos, hogy az állatok megkapják a szükséges védőoltást, másrészt a gazdijelöltek, akik már elég alkalommal látogatták meg a kiválasztott kutyus korábban, azok el tudják vinni a kiválasztott kedvencet. Ma az állatorvos 7 veszettségi oltást, 6 kombináltat, 5 veszettségi-kombináltat, valamint egy mikrochipet osztott ki.
A tegnapelőtt leadott Caspert pedig hosszas telefonálás és huzavona után visszaadtuk a tulajdonosnak, mert az összes oltása érvényes volt.
Kutyatréner segítségével akarnak ugyanis gazdáik úrrá lenni a kutya dominanciáján, és önkéntesünk kérésének eleget téve engedtünk a gazdinak, és visszakapta a kutyust, akitől korábban megvált.
Nálunk nem ez a megszokott, a nálunk leadott kutyákat nem szoktuk visszajuttatni az eredeti tulajdonosnak, hiszen egyszer korábban már megvált tőle, ez alkalommal mégis kivételt tettünk, tekintettel arra, hogy önkéntesünk kérte, aki korábban maga gazdásította őt. Szívből remélem, hogy a gazdi tanult az esetből, és hogy legközelebb nem a könnyebb utat választja. Ráadásul járványügyi szempontból sem volt egy felelősségteljes döntés, de reméljük, hogy a történet boldog véget ér végül.
Péntek
Ahogy írtam, a vakcinázásoknak köszönhetően a folyamatban lévő örökbefogadások a szigorú fertőtlenítési szabályok mellett megtörténhetnek, így Léna ma végre családjához költözhetett. Őt a beköltözése után, ahogy letelt a megfigyelés, máris elkezdte látogatni a gazdijelölt, de néhány hete a látogatásokat fel kellett függeszteni a járvány miatt. Ma azonban Lénának is eljött az idő.
Még ha a menhely a látogatók előtt átmenetileg zárva is tart, azért jótevő angyalaink bizony vannak, akik ebben a helyzetben sem feledkeznek meg a gazdátlan kutyákról. Adománygyűjtő ládánkat roskadásig rakta egy család eledellel.
Szombat és Vasárnap
Másik, Lénához hasonlóan szerencsés kutyánk Chanel, aki ma szintén hazaköltözhetett az álomgazdival, mert befejeződött az oltási programja.
Még most is nehéz megszokni, hogy szünetel a kutyasétáltatás, ami a hétvégi menhelyi élet szerves részévé vált. Épp ezért a heti blogot egy kutyasétáltatós képpel zárom, remélve, hogy ezzel hamarabb visszahozhatom mindazt a jót, amit eddig oly természetesnek vettünk...
Köszönjük a 137 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások