Kutyamesék 2020. nov. 2-8.

Sok-sok hónappal ezelőtt meséltem a bevezetőmben egy történetet Belláról, a balesetes kutyáról, akit állatbarátok találtak, és hozták ki a menhelyre, miután észrevették, hogy egy helyben fekszik, nem mozdul. Beérkezésekor kiderült, chipes, van oltása, és az állatorvosunk engedélyezte a z érvényes oltás miatt, hogy a gazdák hazavigyék.

Igen ám, csakhogy a gazda telefonszáma nem volt elérhető, emailre nem válaszolt, gí kénytelenek voltunk várni. Közben kiderült honnan szökött meg a kutyus, így a megtalálók fel is vették velük a kapcsolatot, meghagyva a menhely telefonszámát, de a család valahogy nem igyekezett a telefonálással.

Közben Bella orvosnál járt, az ütésen kívül semmi komoly baja nem esett, így nem volt szükség műtétre, csak az alapos kivizsgálásra.

Pár nap után jelentkezett a gazda családja, akik nem voltak épp a kommunikáció magas fokán. Nem tudták értelmezni az oltási könyv fogalmát, továbbá reklamáltak azért, mert Bella orvoshoz került, mondván, ők "nem kértek ilyen szolgáltatást".

Aztán közkézen járt a menhelyi telefonszám, jelentkezett a tulajdonos édesanyja, bátyja. ilyen rokon, olyan rokon, mindenki mást állított, míg végül a tulajdonos is előkerült, igaz csak emailben kommunikált. Mivel Németországban dolgozott, a türelmünket kérte, elnézést kért a családja viselkedéséért. Elmondta, hogy imádja Bellát, és hibát követett el, hogy a felelőtlen családjára bízta, de hazajön, és elviszi.

Aztán hetekre csend... vártunk... Emailt kaptunk, hogy nem tud most hazajönni, de amint lehet jön, viszi Bellát. Aztán kéthetente, havonta ezzel a szöveggel jelentkezett, de érdemben nem történt semmi. Május óta...

Egyszercsak érdekes telefont kaptunk, egy családtag jelezte felénk, hogy Bella gazdája hetek óta itthon van, Bella pedig még mindig a menhelyen vár.

Aztán úgy másfél hónapja történt egy utolsó kapcsolatfelvétel: Bella gazdájának jelenlegi párja telefonált, hogy a hétvégén elviszik Bellát. Természetesen mi ekkor már úgy kezeltük őt, mint gazdikereső kutyust, hiszen nem várhat felelőtlen gazdája érkezésére élete végéig.

Természetesen nem jöttek, mi pedig megígértük Bellának, hogy keresünk számára egy olyan embert aki végre megbecsüli, és többé nem veri át. Ennek most elérkezett az ideje, és Bella a héten búcsút vett a menhelyen. Ő úgy tartózkodott a menhelyen fél évet, hogy egy nagyon jó természetű, barátságos viselkedésű kutya volt, akinek normális esetben nagyon gyorsan találtunk volna gazdit. És igen, neki is akadt volna bőven kérője, de volt gazdája, akinek állítólag ő volt a szeme fénye, ezt megakadályozta....

Hétfő
Pont egy hete már, hogy Sebi baba és testvérei nálam állomásoznak, hiszen annyira picikék, hogy pár óránként el kell őket látni, éjszaka és nappal egyaránt. Mivel még az egészségük nagyon sérülékeny, így pár hétig még biztosan aggódhatunk értük. Ráadásul az étvágyuk is elég ingadozó, illetve a bélférgességük okán bizony az ürítéssel is meggyűlik a problémájuk.

Kedd
Egy nagyon szép, és legalább ennyire kedves kutya, Larissza érkezett a gondozásunkba. Őt a Fehérpart utcában találták, és éjszakára a megtaláló el is szállásolta őt. Chipje sajnos nincs, így a megfigyelés lejárta után oltva, ivartalanítva fog új gazdihoz kerülni az oltási program végén.

Szerda
Hihetetlen, de több hónap menhelyi lét, és megannyi ígéret után Bella hazakerült! Igaz nem eredeti gazdájához, aki több hónapon keresztül üres ígéretekkel kábított minket, hanem egy becsületes, őszinte ember fogadta őt örökbe, miután törvény szerinti gazdája nemes egyszerűséggel úgy fél évre itt felejtette őt a menhelyen. Bellának szívből kívánunk boldog gazdis éveket, hiszen megérdemli. A volt gazdának pedig őszintén remélem, hogy többé nem jut eszébe állatot vállalni!

Eközben egy újabb szerencsétlen sorsú kutya, Dolli érkezett hozzánk. Őt Kiskundorozsma-Zsombó között egy földúton fedezték fel, egy szemétkupacon kuporgott. Bizonyára neki is volt eddig valahol gazdája, mert alapvetően jól táplált, picit félős, de barátságos kutyus, tehát egyértelműen ismeri az emberi közelséget. Egyszerűen elképesztő, hogy minden napra jut egy chippel nem rendelkező, országúton, utcán kóborló kutya!

Csütörtök
Két önkéntesünk, Szilvi és Adri, időt és energiát nem kímélve, este is lesben állva, élőcsapdával befogta a Klárafalván napok óta kóborló sérült lábú kutyust, akit azonnal dr. Sebő Ottó rendelőjébe szállítottak vizsgálatra. A sérült lába jóval nagyobb a normálisnál, viszont a sérülése nagyon régi, lába rosszul forrt össze. Már kaptunk is időpontot egy következő látogatásra, amikor amputálni fogják a lábát. Max egyébként nagyon félős, visszahúzódó kutya, aki jelenleg mindenféle emberi kontaktnak ellenáll, morog és kapkod..

Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila is megérkezett a heti vakcinázásra. Most 3 kombinált oltás, 6 veszettségi oltás, valamint 1 mikrochip került kiosztásra.

Bikatavi Totónak is rossz napja volt, neki ugyanis besűrűsödött az egyik oldali bűzmirigye, és állandóan rágta a hátsó részét. Ma ez a fránya bűzmirigy ki lett nyomva, de aki ismeri Bikatavi Totót, az pontosan tudja, hogy nem kis hiszti kíséretében lett ez a művelet teljesítve...

Péntek
Ma két menhelyi kutyustól vettünk búcsút, mindketten gazdisodtak. Artúr Szegedre költözött új gazdijával, míg Köbi eredeti gazdájához került haza Bordányba. Szívből reméljük, hogy rá ezentúl sokkal jobban fognak vigyázni.

Szombat és Vasárnap
A hétvégén, mint mindig, most is a kutyasétáltatásé volt a főszerep, de Szandinak, az inkontinenciás kutyának is nagy napja volt, ugyanis ő felköltözhetett az előkészítőbe, ahol fűtött helyen várhatja a tél beköszöntét.

És még egy örömteli hírrel szolgálhatok a hétvégére. Sebi babáéknak végre elkezdett kinyílni a szeme! Hihetetlen, de minden nappal látható rajtuk a fejlődés, és reméljük, hogy ez így is marad!