Kutyamesék 2020. nov. 9-15.

Fáradtak vagyunk, naponta harcot vívunk. Harcot vívunk olyan emberekkel, akik nem készek meghallgatni minket, akik nem készek együttműködni, akik nem hajlandóak kompromisszumra.

Minden nap más, de mégis minden egyes napra jut valami, amin emészthetjük magunkat, amin idegeskedhetünk...

Amikor ránk hárítják a gazdák a felelősséget, mondván mi vagyunk az állatvédők, oldjuk meg. Azonnal. Nem holnap, még ma. Mert két nap múlva, egy hét múlva már késő lesz. A kutya sorsa, aki eddig hűen szolgálta, hirtelen "megoldódik". És neki nincs tovább. Mindannyian tudjuk mit jelent.

Az ország minden részéből, válogatás nélkül érkezik a telefon: itt kóbor kutya, ott kóbor kutya, menjünk, vigyük el, fogjuk meg, mi vagyunk a szakemberek. Ha túl távol vagyunk, akkor értesítsük a többi állatvédőt, aki megoldja. Mindenki helyett oldjunk meg mindent, de azt most azonnal.
Az nem számít, hogy nekünk itt vannak az állatok, akiket el kell látni! Ők várhatnak! A telefonáló nem...

És ha azt gondolnánk, hogy érdeklődőből nem akad olyan, akivel nehéz szót érteni, akkor bizony tévedünk.
A kiválasztott kutyusért néha akár érzelmi zsarolást is bevethetnek, míg mások gondosan eljárnak látogatni a kiválasztott kutyust, majd az örökbefogadás napján közlik, hogy meggondolták magukat... Mondjuk még épp a legjobbkor.

Csak nekünk sok füstbe ment óránk bánja, az állatainktól elvett idő ez.
Az elmúlt pár napban, amióta bezártak az állatkertek, és újra feje tetejére állt a világ, óriási mennyiségű telefon érkezik, mindenki szét akar nézni, programot szeretne. Nézelődni, kutyát, cicát simogatni, etetni. Pedig most ez sem megengedett! Ahogy állatkertben nem lehet most időt múlatni, úgy a menhelyen sem, ahol egyébként is gazdátlan állatok átmeneti otthona van.

Korábban voltak nyílt napok, de ezt a jelenlegi helyzet nem teszi lehetővé. Mindenki számára nehéz időszak következik. Szükség van türelemre, és meg kell tanulnunk tolerálni egymást, és elfogadni a jelenlegi helyzetet, és nem a kiskapukat keresni.

Nekünk a fő feladatunk a menhelyen élő állatok ellátása, akikért felelősséget vállaltunk.
Ha gondozóink is lebetegednek, akkor ki fogja ellátni az állatokat?
Ki fogja őket megetetni, orvoshoz vinni?

Talán sokan végig sem gondolják.
Jelenleg kénytelenek voltunk korlátozni az örökbefogadásokat, és átmenetileg felfüggeszteni a nyílt napokat. Ha vége lesz a járványnak, akkor mi is szeretnénk újra visszatérni a régi életünkhöz: nyílt napokat tartani, felpezsdíteni a menhelyi életet. De jelenleg ez lehetetlen.

Mi is tudjuk, hogy óriási frusztráció, idegesség van az emberekben, de ha egymásra zúdítjuk a bajunk, akkor sem lesz jobb. Sőt, sokszor olyanoknak ártunk, akik teljesen vétlenek.
Ha a járvány mérséklődik, akkor újra lesznek nyílt napok, ismét szét lehet nézni. De addig is próbáljunk türelemmel várni. Ez most senkinek sem könnyű!

Hétfő
Sajnos a karantén felújítási munkálatok nem a terv szerint zajlanak, több hét kiesés után egy új csapat dolgozik rajta. Habár a haladás már látványos, azért már nincs az a tipikus jó idő, ami elősegítené, hogy haladjon a munka. A legnagyobb ellenségünk most a hideg, és a tél, hiszen ezek hátráltatják az építkezést. Reményeink szerint azért még tavasz előtt elkészül. Sajnos ez azzal jár, hogy a befogadó kapacitásunk, a karanténozási területünk csak félgőzzel megy. Mi azonban örülünk, mert azért most halad a munka, és ha elkészül, akkor egy sokkal korszerűbb, könnyebben fertőtleníthető, egyszerűbben tisztítható karantén lesz a jutalmunk.

Kedd
A múlt héten két önkéntesünk, Szilvi és Adri befogott egy sérült lábú kutyát, Maxot, akit azonnal dr. Sebő Ottó rendelőjébe szállítottak. Akkor megvizsgálták a kutyát, kiderült, hogy egy nagyon régi, rosszul összeforrt lábsérülés következtében deformálódott Max mellső végtagja. Akkor már időpontot is kaptunk lábamputálásra, hiszen ez az egyetlen módja a normális, fájdalommentes életnek.
Max lábamputációja megtörtént, és habár az emberekkel szemben egy csepp bizalma sincs, a műtétet nagyon jól viselte.

A karantén felújítási munkák mellett más fejlesztésekbe is belekezdtünk. További 4 mobilkennelel bővítettük a férőhelyek számát ami nyáron a gyermektábor idején lesz segítségünkre, amikor a kutyusok és gyerekek együtt tanulnak, illetve ilyenkor is számtalan előnye lehet:
Átmeneti hely a karanténidőt már letöltött kutyusoknak, külföldre utazó kutyák megfigyelésére használható, hiszen ez nálunk kötelező. De éppen egy vizsgálaton átesett kutyus lábadozóhelye is lehet.
Egy szó, mint száz, a hétvégén külföldre utazó kutyusok már be is költözhettek a kötelező megfigyelési időszakra.

A Napfényparkból szinte minden napra juthatna egy bejelentés az ott kóborló gazdás kutyák miatt. Ma azonban egy kissé csapzott, láthatóan vékony, kissé elhanyagolt fekete, hosszabb szőrű kutyus miatt kérték a segítségünket. Egy önkéntesünk szállította őt a menhelyre, persze kiderült, hogy nincs chipje sem, így önkéntesünk kérésére Rockynak neveztük el. Rövid ismertség volt az övék, de nagyon gyorsan sikerült összebarátkozniuk.

Szerda
Legfiatalabb védenceink, Sebi baba és testvérei természetesen továbbra is potyautasként ingáznak a menhely és az otthonom között, hiszen még mindig nagyon pirinyók, és pár óránként tejre van szükségük. Jó hír, hogy végre elkezdtek maguktól üríteni, és ez bizony már azért nagy könnyebbség, hiszen nem kell a hasuk, végbelük környékét törölgetni. Habár az ürítés még mindig nehezen megy, de így az ellátásuk azért picit könnyebben megy.

Csütörtök
A szokásos heti kutyaoltásra érkezett menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila. Most 9 kombinált oltást, 1 veszettségi oltást, valamint 2 mikrochipet osztott ki. Emellett a külföldre utazó kutyák leishmania és egyéb vérélősködők elleni szűrését végeztük.
Ilyen még sohasem történt az évek alatt, amióta szűrünk, egyik kutyánk, Pumesz tesztje leishmaniára pozitív lett. Egyelőre nem tudjuk, hogy a teszttel volt-e gond, vagy Pumesz valóban fertőzött, íg további vizsgálatok szükségesek. Egyelőre a hibás teszt verzió a valószínűbb, hiszen Pumesznek semmilyen látható tünete nincsen. A vizsgálatok jövő héten folytatódnak.

Péntek
Egy örömteli örökbefogadással indítottuk a napot: Lujza kutyánk ma Budapestre költözött, hogy gazdis kutyaként élhesse tovább az életét. Minden örökbefogadás nagyon szívmelengető érzés a számunkra, de csakhamar arcunkra fagyott a vigyor, amikor megláttuk, hogy a cserfes, mindig vidám Dolli egykedvűen, szomorkodva vár minket a helyén, hiszen ez rá egyáltalán nem jellemző.
Rögtön felismertük a babesia tüneteit. Ez az idő építkezésre hideg, de a kullancsok ellen semmit nem ér, a babesiát pedig fertőzött kullancsok terjesztik, és kezelés hiányában a kutya halálához vezet. Sajnos már hideg időben sincs nyugtunk az élősködőktől.
Természetesen Dolli rögtön megkapta a megfelelő állatorvosi kezelést, úgyhogy most várjuk a javulást.

Szombat és Vasárnap
Ma útnak indult Németország felé Csili, Csipesz, Csipisz, Csipke, Buksi, Maszat, Marcipán, Aphrodité, és öreg Bellánk, hogy mindenki elkezdhesse új életét a gazdik mellett.
Itthon is történt örökbefogadás, Picúrt egy nagyon kedves, korban hozzá illő hölgy vitte haza lakásába, hogy hátralévő éveit szebbé, boldogabbá varázsolja.

A jelenlegi kiszámíthatatlan helyzet okán állandó adományozónk, Ági a hétvégén egy autónyi eledellel kedveskedett nekünk, hiszen nem lehet tudni mit hoz a jövő. Az adományok nagy része az általunk kért kölyök konzervből állt, hiszen mostanában megannyi pici kutya talált nálunk menedéket, illetve hamarosan Sebi babáéknak is át kell szokni a tejről normál táplálékra.
A kölyköknek szánt adomány mellett jutalomfalat, cicaeledel, szárazeledel is volt a csomagban. Köszönjük!

Végezetül pedig Dolli állapotáról számolnék be, aki tegnap teljesen magába fordulva, betegen fogadott minket. A gyors ellátásnak köszönhetően a hétvégén már szó szerint kutya baja sem volt, szervezete legyőzte a szuriknak köszönhetően a babesiát, étvágya visszatért, és ugyanaz a sajtkukac kiskutya lett belőle, akit eddig volt szerencsénk megismerni!