Úgy érzem, hogy ha ragaszkodom a szokásos heti bevezetőmhöz, akkor ezúttal nem sikerül megfelelően átadnom a gondolataimat, mindazt a sok tényezőt ami befolyással volt rám. Másrészről pedig annyi minden történt a héten, ami kikívánkozik belőlem, hogy mindannyiból lehetne egy hosszabb-rövidebb bejegyzést írni.
Hétfő
Múlt héten egy tápéi iskola udvarán észleltek egy kölyök németjuhászt, aki később az utcára keveredett. Úgy tűnt, hogy a kiskutyának sikerült gazdisodnia, de aztán később kiderült, hogy a család másik kutyája nehezen viseli heves természetét, így új gazdit kerestek neki. A gazdikeresés meg ugye jól tudjuk, nem egyszerű mutatvány, a legújabb család hirtelen örökbefogadási ötlete tiszavirág életűre sikeredett. Mivel az új család mégsem akarta, a régebbinél pedig a másik kutyussal voltak nézeteltérések, így került Néró a menhely oltalmába.
Amíg a menhelyen a munkatársak dolgoztak, addig én a pihenőnapomat töltöttem, és mindent megtettem annak érdekében, hogy egy napon letudjam az ügyes-bajos ügyeimet. Mivel loholtam, és mindenhol fel kellett vennem a maszkot, így nagyjából 3 percig bírtam magamon viselni, minden pillanatban úgy éreztem el fogok ájulni. Aztán úgy alakult, hogy majdnem igazam is lett.
Ügyintézés közben kaptam a telefont a munkatársamtól, hogy a menhelyre kölyökkutyák érkeznek, de csakhamar kiderült, hogy ezek a kicsik nem akármilyen kölyökkutyák!
Éreztem, hogy emelkedik a vérnyomásom, amikor kiderült, hogy mindössze néhány napos kölykökről van szó, akik természetesen önállóan még semmit a világon nem tudnak csinálni.
Akkor már valahogy tudtam, hogy fenekestől felforgatják az elkövetkezendő hetekre a terveimet, ugrott a pár hét múlva esedékes, jól megtervezett szabadság, az otthoni nyugalom, az alvás. Szipiék megint utálni fognak, mint akkor, amikor Holliékat nevelgettem itthon.
Ilyenkor ez úgy szokott kinézni, hogy a kiskutyák jönnek velem mindenhová: ha itthon vagyok, akkor értelemszerűen itt vannak velem, fűtök egész nap, mert ugye ők még nem tudják szabályozni a testhőmérsékletüket. Három óránként etetés vumiból, aztán a hasuk és a fenekük törölgetése következik melegvizes ronggyal, hogy az ürítésük beinduljon. Rendszerint ilyenkor ők ordítanak...
Ez megy éjszaka, nappal, minden egyes nap. Amikor pedig dolgozom, akkor is jönnek velem, majd munka után hozom haza őket, és persze időm nagy részét az ő életbentartásukkal töltöm. Nem csoda hát hogy Sziporkámék ilyenkor ki nem állhatnak engem, vagyis inkább minket, hiszen a párom mindenben a segítségemre van.
Sajnos a kiskutyák jócskán kihűlve érkeztek, így az első öt-hat órát melegítéssel töltöttük. Mellesleg újra az ivartalanítási akció kellős közepén történt egy ilyen. Egész konkrétan Subasán, a Nadályfű utcában találták a piciket egy zacskóban, ami kiszakadt, ahogy az a lelketlen dög (bocsánat!) bedobta őket zacskóstól a bokorba. Ez mentette meg őket attól, hogy megfulladjanak, és ennek következtében a négy kicsiből kettő megsérült. Az egyiknek a combjába fúródott a bokornak a tüskéje, míg a másik kiskutyának a teljes oldalát felvágta. Tekintettel arra, hogy néhány naposak, így ezt a sérülést nem lehet összevarrni, hiszen nem altathatóak.
A kis bébik úgy 3 naposak lehetnek,nagyon rossz étvággyal indítottak, alig 1-2 ml táplálékot vettek magukhoz, azt is erőltetve. A cumit nem fogadják el, hiszen az anyukájuk emlőit keresik. A mesterséges tejpótló pedig ugye nem ugyanaz, mint a mama teje. Hozzátenném, ilyenkor nem csak a kicsik szenvednek, hanem az anyakutya is, hiszen bedagadt emlővel, tejlázzal küzdhet amikor a kicsinyei valahol máshol érte sírnak. Jah, de persze akinek szánom, az valószínűleg nem olvassa a blogot!
De térjünk vissza a legújabb kis védenceinkre, akik közül egy fiú van, ő Sherlock, a lányok pedig Selly, Selyem, és a felvágott oldalú kisasszony (módfelett kreatívan) Sebi baba.
Kedd
Be kell vallanom, nagyon szégyellem magam! A múlt heti blogomból kimaradt egy kiskutya, Cukker bemutatása, akit makói állatorvosunk kérésére vettünk át tőlük, miután átmenetileg életmentő beavatkozáson esett át.
Cukker sérülten érkezett a rendelőbe, mellső lába szilánkosra törve, de olyan rossz állapotban volt, hogy a sebeit csak összevarrták, később lábát amputálni kell, ha már stabil lesz az állapota.
Cukker állapota azóta stabil, de a törött lába napról napra rosszabb állapotban van, így az állatorvosunkkal egyeztetve megbeszéltük. hogy mielőbb amputációra kerül sor.
Félreértés ne essék, Cukkernek nem voltak fájdalmai, ugyanis a lába elhalt, nem érzékelte. De életét csak így lehetett megmenteni, ha előtte felkészítjük a műtétre.
Szerda
Túl vagyunk a második napon a kicsikkel, és noha az őrületes mennyiségű bélféreg miatt máris féreghajtózni kellett őket, az étvágyuk végre megjött, ami már félsiker!
Épp a Tappancsos bejáróra hajtottunk a kicsikkel, amikor megláttam a munkatársaimat, akik a ködben ott állnak a Tappancsos táblánál és integetnek. Pórázt szerettek volna kérni, ugyanis a tábla mellett egy fekete szuka kutya kitartóan ácsorgott, és várta az autókat. Persze nem volt mit tenni, elmentünk pórázért, lepakoltuk a kicsiket és irány vissza a kutyusért, akit Ködösnek neveztünk el. Naná, hogy nincs mikrochipje!
Persze szép is volna, ha más nem történik, de újabb segítségre szoruló kutyát jelentettek, akire nem mondhattunk nemet. Az üllési tanyavilágból szökhetett el az öreg apóka, amikor egy fiatal pár megtalálta. Egy jó másfél méteres láncot húzott maga után, amit a menhelyen fejtegettünk le a kutyáról. Mert ugye nyakörv sem volt rajta, a lánc volt a nyakán körbetekerve, és egy dróttal jól meg volt kötve. Természetesen chipje neki sem volt, csak a megtermett lánc amit húzott maga után. Tőlünk a Lordi nevet kapta, és a legnagyobb nyugalommal tűrte, hogy megszabadítsuk a láncaitól.
Eközben a Tappancsos autó dr. Sebő Ottó makói rendelőjébe igyekezett, hogy szívférges Marcipánunkat megnézzék szívultrahanggal, neki nem láthatóak a szívében férgek.
Zoom és Picúr ivartalanításra utazott, utóbbinak sajnos pozitív lett a szívféreg tesztje. Cukker pedig túlesett a lábamputáción, és kiválóan viselte a műtétet!
Csütörtök
Ma önkéntesünk, Adri újabb kutyákkal ment ivartalanításra dr. Tímár Endre rendelőjébe. Tündi, Juci, Csipisz, Artúr és Ringó esett át az ivartalanításon, szívféregteszten. A teszt mindenkinek negatív lett.
Menhelyünk állatorvosa, dr Farkas Attila is megérkezett a szokásos heti oltásokra. Most 2 mikrochip, 3 kombinált oltás, valamint 8 veszettség elleni oltás lett kiosztva.
Péntek
Sebi babáék ma orvosnál jártak, mert a rengeteg bélféreg miatt állandóan székrekedésük van, viszont újra féreghajtózni nem lehet őket az elkövetkezendő napokban. Vitaminokat kaptak, illetve egy nagy kupa oldatot, amivel szükség esetén beöntést kaphatnak. Szerencsére azért az étvágyuk jó, ls szemmel láthatóan gyarapodnak. Sebi baba sérülése pedig gyönyörűen zsugorodik össze a kezelésnek köszönhetően.
Gazdától érkezett, vagy örököstől, az az igazság, hogy nem sikerült megtudni. Bogár. Ő egy elsőre nagyon jó természetűnek tűnő kutya, akinek családi okok miatt kellett otthonról eljönnie.
Mi azért szeretünk kérdezősködni, hiszen úgy tudunk korrekt tájékoztatást nyújtani a leendő gazdinak, ha ismerjük a múltat. Nem mindegy, miért kerül be egy kutya: nem jön ki a gyerekkel, nem jön ki a nagymamával, elhalálozott a gazdi, vagy kergeti a baromfit, esetleg agresszió probléma. Mind-mind családi oknak tekinthető, de ugye nagyon nem mindegy. Nem a magánéletben szeretnénk vájkálni, mindössze a kutya érdekében van szükség információra. Nos, a fentebb említett családi okoknál többet nem sikerült megtudni, ugyanis amikor rákérdeztem újra, azt mondták, hogy bővebben NAGYON családi okok...
Úgyhogy Bogár nagyon családi okok miatt került a menhelyre.
Szombat és Vasárnap
Végezetül szeretnék beszámolni egy menhely számára enyhén szólva is bántó esetről, amit úgy érzek, meg kell osszak az olvasókkal.
Történt ugyanis, hogy pár héttel ezelőtt egy szimpatikus fiatal pár vette fel velünk a kapcsolatot, örökbe szerettek volna fogadni. A kutya neve ebben a történetben sajnos abszolút mellékes lesz.
A pár messziről érkezett, az első találkozás nagyon jól sikerült. Lakásba szerették volna az egyébként kifogásolhatatlan viselkedésű kutyánkat. Egyeztettek is időpontot második látogatásra, így azt gondoltuk, hogy részükről is abszolút eldöntött dolog az örökbefogadás, hiszen ugye korábban emiatt vették fel velünk a kapcsolatot.
A második látogatás után kiderült, hogy ők még bizonytalanok, hogy biztosan akarják-e a kutyust, így kértük őket, gondolják át, hiszen ha nem szeretnék, akkor keresünk neki más gazdit (mert jelentkező rá lett volna szép számmal).
Később telefonon megerősítették, hogy átgondolták, szeretnék.
Aztán még néhány alkalom után elérkezett az idő az örökbefogadásra, de valahogy az időpontot, amit kértek elkezdték tologatni, és néhány lemondott időpont után jeleztük, hogy még egy lehetőség van, utána másik gazdit keresünk neki.
Nos, a héten megérkeztek érte, de még előtte el akarták vinni sétálni, meg kipróbálni hogy utazik autóban, tehát érezhetően húzták-vonták a dolgot. Séta után aztán érkezett a feketeleves. A gazdijelölt szerint a kutyának nála rutinosabb gazdára van szüksége... Úgyhogy inkább visszamondják...
Hát nem tértem magamhoz! Persze jobb, mintha elviszik, majd visszahozzák, de ebben az esetben azt gyanítom, hogy az egész örökbefogadás inkább egy szabadidős tevékenység volt, mert azt hiszem sohasem akarták őt komolyan ezek után...
Eközben rengeteg időnk elment, a kutyának eddig esélye sem volt más gazdit keresni, hiszen már teljesen biztosnak véltük az örökbefogadást. És feleslegesen órákig volt az ismerkedős udvar lefoglva a semmiért.
Úgy látszik még mindig tudnak az emberek meglepetést okozni!
Köszönjük a 142 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel!
Linda
Hozzászólások