Kutyamesék 2020. okt. 5-11.

A héten ismét egy szövevényes ügy kellős közepébe csöppentünk, aminek áldozatai, elszenvedői ismét a kutyák voltak.

Jelenleg zajlanak a karantén felújítási munkálatok, emiatt a befogadás is akadozik, hiszen a befogadóképességünk jelenleg kicsi.
Egy önkéntesünk ismerőse nem régiben felkeresett minket két kistestű kutya miatt, akiket el akarnak paterolni otthonról, mert a gazda terhes lett, és láb alatt lettek a kutyák.

Mivel azonnali segítséget nem tudtunk nyújtani, így a gazda rövid úton megoldotta a gondot, odaadta valakinek a két kistestű kutyát, de hogy kinek és hova azt nem tudja. Egy volt a lényeg, eltüntetni a két kutyát!

Aztán szombat reggel egy kétségbeesett hívás érkezett, egy elütött kutya miatt telefonáltak. Mivel a balesetes kutya elfér átmenetileg egy ketrecben, és hallottam, hogy igen nagy a baj, és senkit nem talált a telefonáló, aki segíthetne, így ígértem, hogy mihamarabb elmegyünk a kutyusért.

Ez sajnos alsó hangon is nagyjából egy óra, mert a menhelyi autó épp tele volt, és ki kellett pakolnunk.
A takarítás, pakolás, örökbefogadójelöltek fogadása mellett a telefont is kezelni néha nem egyszerű, pláne ha izzanak a vonalak.
Egy segítőnk, Brigi telefonált, hogy ott van a helyszínen, most rögtön pakolja a kutyust kocsiba, és viszi a legelső rendelőbe, amit nyitva talál, onnan pedig rohan munkába. Ha a kutyus túléli az utat, akkor megbeszéltük, hogy mi megyünk a rendelőbe érte.

Ekkor már Szili (a Szilléri sugárúton ütötték el) igen rossz állapotban volt: Tiszta vér volt körülötte minden, zavart volt, maga alá ürített és nagyon rosszul vette a levegőt.
A rendelőben ellátták, sajnos sokkos állapotban volt, de úgy tűnt nincs belső vérzése. Brigivel telefonon tartottuk a kapcsolatot, de sokan mások is telefonáltak, akik szemtanúk voltak, mert mindenkit megviselt a baleset látványa.

Délután mehettünk Sziliért a rendelőbe, addig előkészítettük átmeneti helyét a betegszobában. Akkora már biztos volt, hogy komoly belső vérzése nincs, de halálra rémült a baleset miatt.

Később egyeztettem munkatársammal, aki küldött képet arról a két kutyáról, akik végül nem jutnak be a menhelyre, mert "megoldódott" a sorsuk. Azok a kutyák voltak rajta, akiknek a terhes gazdája "megoldotta" a problémát azzal, hogy odaadta valakinek. A kép láttán meghűlt az ereimben a vér...

Az egyikük Szili volt...

Hétfő
A hetet egy bicskanyitogató történettel indítottuk: Juci (régi nevén Picúr) egy családtól került hozzánk veszettségi megfigyelés után. Na, nem is a család szállította be a menhelyre, hanem egy hölgy, aki figyelemmel kísérte a kutya sorsát.
Juci gazdája meghalt, így került új családjához, akik le akarták adni a menhelyre, de végül meggondolták magukat, úgy döntöttek maradhat.
Aztán újra meggondolták magukat, és ismét várólistára íratták, majd amikor sorra kerültek nem hozták a kutyát, de még csak nem is szóltak miért.
Aztán hetekkel később újra előkerültek, akkor már türelmetlenül, hogy a kutyát el kell onnan tüntetni, hiszen megharapta újdonsült gazdáját.
Persze kiderült, hogy a harapásnak-hihetetlen módon-voltak előzményei: a gyerekek játszottak a kutyával, aki a számára kellemetlen nyúzásokat morgással jutalmazta. Erre a családfő a fejére "koppintott" (jah, képzelem!), és mi történt?! A kis hálátlan megharapta!!!
Ekkor jött ugye a veszettségi megfigyelés, aztán meg a fenyegetőzés, hogy ha nem tüntetjük el a kutyát, akkor majd ő eltünteti. Hogy ez mit is jelenthet, azt mindenkinek a fantáziájára bízom!

Kedd
Mivel Konor az utóbbi időben rengeteget fejlődött, rendszeres résztvevője a sétáknak, és nagyon igyekszik nyitni felénk, így elkezdtük kiszoktatni a nagyudavrba, ahol más kutyák segítségével talán még hamarabb sikerül viselkedését a normál mederbe terelni.
Nos, Konor kiválóan érzi magát más kutyák társaságában, szinte egész nap játszik a többiekkel, felszabadult, boldog, és egyre többet kéri a simogatást. Már nemcsak a fejét, hanem a teljes testét hagyja, hogy megérinthessük, ami a történetét ismerve, azt hiszem, hatalmas fejlődés.

Szerda
Dr. Sebő Ottó rendelőjébe indultunk Törpével és Torkossal, ők mindketten vérkép ellenőrzésre és fogkő eltávolításra mentek. A vérkép teljesen rendben volt, viszont Törpe fogkőeltávolítása tömeges foghúzásba torkollt. Összesen két foga maradt az egyébként igen karakán öregúrnak, de ez cseppet sem zavarta, aznap délután már felháborodva ugatva követelte, hogy engedjük ki az elkülönítőből.
Lédi ivartalanításra, és emlődaganat eltávolításra utazott. A műtét hosszú volt, a műtéti heg pedig igen nagy. Sajnos ő nem másnap reggelig fog az elkülönítőben maradni, hanem addig, amíg sebe el nem kezd begyógyulni. Most szigorúan fűtött szobában van, ahol a legfőbb feladata a hízás és a pihenés. Kimenni a levegőre csak egészségügyi sétára mehet, a gallért viszont egy pillanatra sem vetheti le.
Lédi az egész procedúrát nagyon jól viseli (Törpe ennél jóval kevesebbért is hőbörög), viszont neki a hízás lesz egy nehéz feladat, hiszen szívféregesen ez aligha megy könnyen. Később egy másik daganatot is el kell majd távolítani a másik emlősorról.

Csütörtök
A szokásos heti kutyaoltásra menhelyünk állatorvosát, dr. Farkas Attilát vártuk. Ma nyolc veszettségi oltás mellett kilenc kombinált oltást és egy mikrochipet osztottunk ki.
Dr.Tímár Endréhez Adri önkéntesünk segítségével jutottak el a kutyák ivartalanításra. A mai műtött delegáció pedig Konor, Ravasz, Mono, Tina és Lufi volt. Sajnos Tina és Konor szívféregtesztje pozitív lett. A nap meglepetése pedig Mono volt, aki mint kiderült, már ivartalanított volt.
Ez több okból meglepő:
egyrészt még szinte kölyök,
másrészt tesója, Meggy ivarosan érkezett
továbbá kidobva talált rájuk egy állatbarát, és azért valljuk csak be, ritkán költ az ember ivartalanításra, ha később kidobja a kutyát
Furcsa az is, hogy chip nélkül érkezett. A műtétet tehát chip nélkül is elvégezte korábban egy állatorvos. És ha a gazda ivartalanításra költ, akkor a jóval olcsóbb chipre miért nem?!

Azt hiszem ezek a kérdések megválaszolatlanok maradnak...

Péntek
Egy csodás, eredményes napot tudhatunk a hátunk mögött. Két kutyusunk, Dumbó és Talpi is gazdisodott ma. Dumbó Budapestre költözött a családjával, míg Talpi új otthona Csanádpalotán lesz.

Szombat és Vasárnap
A hétvégére is jutott egy örökbefogadás, most Dumbó tesója, Dömötör volt soron, ő Szegedre költözött.
A bevezetőmben bemutatott Szili helyének elkészítésével és ápolásával telt a hétvége, de aggódhattunk szegény Fürge miatt is, aki menhelyünk egyik legidősebb kutyája. Ő épp néhány hete járt orvosnál mert nagyon sokat köhögött. Akkor a gyógyszerbeállítás csodát tett.
Mindenki Fürgéje persze nem egyszerű eset, de hiszitis mivolta csak tovább emeli őméltósága fényességességét. És ha ő nincs jól, akkor jajjj mindenkinek aki a közelében van! Úgyhogy a hétvégén igyekeztünk nem felébreszteni az alvó oroszlánt amikor épp pihen.