Akik követik a menhely munkáját a közösségi oldalon, a honlapon, a blogjainkból egyaránt tájékozódhatnak. Fontosnak tartjuk, hogy leírjuk a bekerülő kutyák körülményeit, hiszen a leendő gazdikeresés szempontjából fontos, hogy miért került be a kutya.
A legtöbb esetben nem kóbor kutyák érkeznek, hanem megunt állatok, ugyanis az utóbbi időben ebből van több.
A megunt állat nem biztos, hogy minden esetben korrekt megfogalmazás, hiszen valóban előfordulhatnak olyan esetek, amikor nincs más megoldás, mint a menhely.
Ezt sok esetben az emberek nem tudják elfogadni, és -leginkább a közösségi oldalon- kifejtik a véleményüket és ellenérzésüket.
Minden helyzet más, de véleményem szerint vannak olyan életesemények, amik valóban áthidalhatatlanok.
Ilyen például az, ha a család valóban nem tud mit kezdeni a megörökölt kutyával: képzeljünk el egy idős, nehezen mozgó nagytestű németjuhászt, aki tanyán élt egész életében. Most megörökölték a másfél szobás lakásba a gyászolók, mondjuk egy lift nélküli ház negyedik emeletére.
Ugye, hogy kivitelezhetetlen?
De mondjuk mi van akkor, ha az örökös család egy kertes házban él, ahol már van saját kutya? Mi történik akkor ha a külön tartást nem tudják megoldani, de a két kutya nem összeszoktatható?
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden élethelyzet ilyen, de igenis előfordul, hogy nincs más megoldás. Viszont pálcát törni más élete felett könnyű.
Vannak azonban olyan körülmények, amikor még nekünk is fékeznünk kell az indulatainkat, ugyanis sokan még meg sem óhajtják indokolni azt, hogy miért akarnak megszabadulni a saját kutyájuktól.
Számomra ez az egyik legdühítőbb, hiszen azzal, hogy nem akarják elmondani a leadás valós okát, megnehezítik a leendő gazdisodást.
Képzeljük csak el, hogy mondjuk arra hivatkoznak a gazdik, hogy megváltozott az életkörülményük, nem tudják tovább anyagilag vállalni a kutya ellátását.
Közben pedig eltitkolják, hogy a kutyus mondjuk egyáltalán nem szereti a gyerekeket (mert van ilyen!). És valójában azért válnak meg a kutyától, mert sokszor jönnek az unokák, vagy a szomszéd gyerekek.
Ha mi erről nem tudunk, s gazdit keresünk a kutyusnak, jó eséllyel nem fogunk rájönni, hogy nem szereti a gyerekeket, hiszen a menhelyen nem találkozik kiskorúval. Aztán örökbefogadja egy olyan család, ahol rövidesen jelentkeznek a gondok, amikor a kutyusnak már kellő önbizalma van...
Ilyen esetben ki lesz a történet vesztese? Természetesen a kutya...
Éppen ezért nagyon fontos őszintén elmondani a valódi okokat, mert ez a kutya jövőjére nagy befolyással van. És én továbbra is bízom benne, hogy azok akik megkeresnek minket, hogy segítsünk, a lelkük mélyén szeretik, vagy szerették azt a kutyát, akitől megválnak, és jót akarnak neki...
Hétfő
Egy nagyon szomorú történettel kezdem a heti beszámolómat. Csöpi eddig gazdás kutya volt, ám most hirtelen ennek a tündéri kutyának a menhelyre kellett kerülnie. Ilyenkor minden esetben meg szoktuk kérdezni a leadás okát. Nem azért, hogy más magánéletén csámcsogjunk, hanem azért, mert a gazdikeresést jelentősen megkönnyíti, ha tudjuk, hogy a mostani tulajdonos miért válik meg az álattól. Nos, Csöpi tulajdonosa két okot nevezett meg, ami nekem elég furcsa. Az egyik az allergia, a másik a helyhiány.
Itt most megállnék? Ha valóban allergia, akkor a helyhiány hogy kerül az indok közé?
És ha valójában "helyhiány" az ok egy tacskó méretű, 5 éves kutyánál, akkor az hogy alakult ki?
Kinőtte az udvart vagy a lakást? Mivel a kkutya öt éves, így gyanítom, hogy 5 hónappal, de mondjuk 3 évvel ezelőtt is ugyanekkora volt a mérete...
Hiába a költői kérdések, ezekre választ nem fogunk kapni. El kell fogadnunk, hogy a "helyhiány", mint magyarázat sokaknál teljesen helyénvaló.
Nem Csöpi története volt az egyetlen szívszorító esemény mára: Rudi néhány hete érkezett a menhelyre, megfigyelés után a nagyudvarba került, ahol nagyon gyorsan megtalálta a helyét. Úgy tűnt, hogy az idős, gyepmesteri telepről mentett kutyusnak lesz nálunk valamennyi gondtalan ideje hiszen jól evett, vidám volt.
Aztán múlt héten csütörtökön egyik pillanatról a másikra nem tudta használni a lábait, így szteroidos kúrát írt elő neki az állatorvos. Nagyon biztató eredményekkel kapta a kezelést, de vasárnap már nagyon keveset evett, ami nem vall rá. Ma pedig még sokkal rosszabb állapotba került, mint amilyenben volt, így rögtön indultunk dr. Tímár Endre rendelőjébe.
Sajnos nagyon rossz híreket kaptunk, ugyanis Rudinak már csak a szenvedéseit tudtuk volna meghosszabbítani néhány nappal. A szép kort megért kutyust ma elengedtük, hogy a további szenvedéseinek elejét vegyük.
Nyugodj Békében Rudi!
Kedd
Ma ismét bővült a menhelyi gazdit kereső kutyák száma. Amy Mórahalomról érkezett, ott találta egy állatbarát. Mivel a helyi önkormányzattól semmilyen segítséget nem kapott, így hozzánk fordult. Szerencsés volt, mert éppen volt üres helyünk, így tudtunk segíteni, de ez sajnos nincs mindig így.
Egyébként pedig minden egyes helyi önkormányzatnak kötelessége a kóbor kutyák helyzetének megoldása, ami nem egy választható tevékenység, hanem kötelesség.
Az önkormányzatoknak szerződniük kell menhellyel, vagy gyepmesteri teleppel, hogy el tudják oda szállítani a kóborló kutyusokat, vagy az önkormányzat telephelyén kell egy szabályoknak megfelelő kennelsort felállítani. Ilyenkor nekik kell felelni a napi élelmezésről, gazdikeresésről, a kennelek tisztán tartásáról.
Szerda
Dr. Sebő oíttó rendelőjébe utaztunk Picivel, Mollival és Mortival.
Pici és Molli fogkőeltávolításon, laborvizsgálaton járt. Mortit pedig szíve miitt vittük vizsgálatra. Neki szívbillentyű problémái vannak, így gyógyszert kell szednie élete végéig.
Egy igen karakteres kinézetű, nagytestű, ivaros kan érkezett hozzánk. Mivel nem volt oltása, chipje, így mi Koppánynak neveztük el. A kutyust egy család megörökölte, miután a tulajdonos meghalt, de valójában féltek tőle, ezt jelezték is, amikor behozták.
Elmondásuk szerint szegény mindig a maga ura volt, egy tanyán élt megkötve, nem volt elengedve, és minden emberre, állatra nagyon ugatott.
Valójában egy nagyon bizonytalan kutyusról van szó, aki kényszeresen mindent megjelölt, amit csak lehetett. Pár jó szó után már nagyon igényelte az emberi érintést és társaságot, valószínűleg túl sok érintésben, kommunikációban nem volt része. Egy faladata volt, őrizni a házat.
Koppánynak ez hatalmas változás az életében, és nagyon bízunk benne, hogy ez a változás a más kutyákhoz való hozzáállásán is javítani fog!
Csütörtök
A menhelyünkre állandó ellátó állatorvosunkat, dr. Farkas Attilát vártuk. Ma 9 veszettség elleni oltást, 7 kombinált oltást és egy mikrochipet osztott ki.
Dr. Tímár Endrénél pedig ivartalanításra igyekeztünk: ma Polip, Morris és Buksi esett át az ivartalanításon és szívféregteszten. Morrisnak meg is kell kezdenünk a szívféreg kezelését, ugyanis a tesztje pozitív lett.
Buksit pedig egyúttal megnézettük, ugyanis őt korábban azért adták le többek között mert nem vált be,illetve rágta a farkát. Sajnos ezt mi is tapasztaltuk, állatorvosunk javasolta, hogy csonkoljuk a farkát, ugyanis a problémát nem bűzmirigy okozza. A háttérben állhat neurológiai elváltozás, vagy valós féjdalom a farkában. Ez remélhetőleg megoldja a gondot.Már időpontot is kapott az operációra.
Péntek
Egy igen termetes rottweiler kan érkezett hozzánk, akit Niconak hívnak. Férfi gazdájának majdnem megszakadt a szíve, hogy meg kell tőle válnia, de állítólag terhes barátnője fél tőle és Nikó ezzel a helyzettel vissza is él.
Nikónak 6 évesen kell új életet kezdenie. Hozzáteszem, hogy a tenyésztőt is felkereste a gazda, akitől vásárolta, de mindössze új gazdi keresésében akart segítséget nyújtani. Érdekes dolog ez, mert állítólag a tenyésztők életük végéig felelősséget vállalnak a tőlük vásárolt kutyusokért, és visszafogadják őket.
Nikónak azonban a menhelyen lett új otthona.
Szombat és vasárnap
A hétvégén ismét egy gazdás kutya érkezett hozzánk, akinek azért kellett menhelyre kerülnie, mert a tulajdonosnak megváltozott az anyagi és egészségügyi állapota. Anabell kutyákkal és cicákkal is találkozott már. Lány kutyusokkal ugyan kissé válogatós, de fiú kutyákkal és cicákkal nagyon jó a kapcsolata. Ennek a gyönyörű, barátságos kutyusnak biztos hamarosan gazdijelöltje is fog akadni...
Köszönjük a 141 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások