Kutyamesék 2021. dec. 6-12.

Nagyjából két hónapja a menhely gondozásába került egyszerre 21 kutya. Akkor azt ígértem, hogy beszámolok részletesen egyszer erről a történetről. Ennek most jöhetett volna el az ideje, ugyanis a kutyák már hivatalosan is Tappancsos kutyák.

E két hónap ők csak vártak, ahogyan mi is. A hiányzó oltásaikat megkapták, állatorvoshoz mentek, amikor betegek voltak, ennyi történt. Oly sok idő eltelt, és épp a decemberi hónap annyira nehéz, hogy mikor kiderült, a kutyák végre Tappancsos kutyák, csak ötnek sikerült erre az évre ivartalanítást intézni. Úgy tűnik, hogy még ennek is örülhetünk.

Szerettük volna elmondani, hogy mi ezeknek a kutyáknak a története, honnan jöttek, úgy általában mindent, amit el szoktunk mondani minden egyes beérkező kutyáról.
De sajnos úgy alakult, hogy nem tehetjük. Örülünk, hogy ivartalaníthatjuk, és végre gazdit kereshetünk nekik, posztolhatjuk a képeiket, hogy ők is esélyt kapjanak.

Ezeknek a kutyáknak egy része teljesen bizonytalan, problémás, akiknek nem lesz egyszerű gazdit találni, de legalább végre esélyük lesz felkerülni a honlapunkra.
Sokan pontosan tudják, hogy a kutyák honnan kerültek hozzánk, és miért, mégis mi csak annyit kommunikálhatunk, hogy "hivatalos úton mentett" állatokról van szó.

Úgyhogy túl hosszú bevezetőt nem tudok írni, viszont bemutatjuk őket, mint gazdikereső kutyákat.
Tanulságként pedig annyit mindenképpen leírnék, hogy mi mindig követjük azt, ami a szabály. Ok nélkül sohasem vádaskodtunk, tényeket írunk, és soha nem nevesítünk senkit. Ezzel szemben minket már vádoltak meg mindenféle ocsmánysággal bizonyíték nélkül, névvel együtt, minden következmény nélkül.

Fontos lenne, hogy mindenki utánanézzen, hogy kinek segít, kinek adakozik. Nem csak Karácsonykor, hanem mindig.
A facebook posztnak nem árt kicsit mögé nézni: attól, hogy valaki gazdit keres egy kutyának, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy a kutya fizikailag nála van, segítségkérő posztot bárki bármiről készíthet. Sőt, gyűjthet is a kutya ellátására.

Fontos, hogy legyen egy honlap, ahol meg lehet tekinteni a gazdit kereső kutyusokat, ami frissítve is van. Lennie kell egy telephelynek, ahol valóban ott vannak ezek a kutyák, az sem árt, ha telefonszámot is találunk, hogy tudjunk kommunikálni, mondjuk ha kérdésünk van.

Ha kutyust keresünk, és sok a kérdésük, az nem baj! Az a jó! Fontos, hogy ne akarjanak feltétlenül rábeszélni az örökbefogadásra, főleg ha sokszor még mi magunk is bizonytalanok vagyunk.
A kutyát lehetőleg ne az utcán, vagy egy kapualjban ismerjük meg. Adjanak lehetőséget arra, hogy többször találkozhassunk, ismerkedhessünk a kutyussal, elvihessük sétálni.

Ne az emberrel szembeni szimpátia döntsön! Ez nagyon sokszor probléma. Az állatvédelem ne arról szóljon, hogy valaki szimpatikus ember, így támogatom. Ha meg nem szimpatikus, akkor megvonom a támogatást. Pedig egyre többször látom...

Nálunk többféle ember van, rasztahajú, szakállas, kopasz, magas, alacsony, mosolygós, mogorva. Egy a közös, az állatok iránti szeretet. Emberekkel nem feltétlenül kommunikál mindenki kitűnően. De nem is ez a lényeg. Nálunk sohasem láthatja, olvashatja azt senki, hogy Lacika hány napot dolgozott egymás után, és milyen fáradt, de azért csinálja. Ráadásul otthon ápolja a beteg húgát, plusz bevállalja, hogy néha egy-egy kutyát hazavisz, ha beteg, és erre van szükség.
Lacika olyankor sem magát videózza, hanem a kutyát. Nálunk Lacika arctalan. De nem is kell, hogy arca legyen, mi tudjuk ki ő.

Nekünk az a fontos, hogy az emberek megismerjék Harcost, hogy mi mindenen ment márkeresztül. Hogy elmondhassuk, hogy milyennek látjuk Tramplit, aki már 2007 óta él a menhelyen.
Ha támogatunk, akkor Tramplit, Saidot, Milkát támogatjuk, nem Lacikát. És örökbefogadni is őket fogjuk...

Hétfő
Ha a 21 kutyát egyenként mutatnám be, akkor három hétig másról sem szólna a blogom, pedig azért elég sok minden történik a házunk táján,
Úgyhogy egyelőre párosával kezdem a bemutatást. Ha esetleg nem tudják követni, ne lepődjenek meg, néha mi sem tudjuk., hiszen nem ismerjük az előéletüket. Amennyire lehet próbálok pontos információval szolgálni menhelyünk előtti életükről.
Úgy tudjuk, hogy Lucy Cserepe sorról mentett kutyus, elütötte egy autó, melynek következtében fejsérülései lettek.
Doki pedig a határról származik, anyjuk egy rókalyukban nevelgette őket.

Aztán ugye "hivatalos úton mentettük" őket, tehát a 21 kutyát simán egy kennelben is karanténozhattuk volna, de ugye ez fizikailag lehetetlen. Párosával kerültek a kennelbe, eszerint mutatom be őket.

Lucy és Doki állítólag nagyon jó kapcsolatot ápolnak, így nálunk is egy helyre kerültek a megfigyelés idejére (az életvitelszerűen együtt élő kutyák együtt karanténozhatóak, ahogy írtam is).
Doki sokkal közvetlenebb, Lucy nagyon-nagon tartózkodó, félénk természetű. Kettejük kezül Lucy ivartalanítva került hozzánk, Doki még ivaros. Amennyire kötődnek egymáshoz, annyira nagy befolyással is vannak egymásra. Doki bizonytalan természetét Lucy félelme csak jobban elbizonytalanítja. Igyekszünk nekik társnak nagyon barátságos kutyát választani, aki tud segíteni nekik átszakítani ezt a gátat.

Kedd
Most egy mudi jellegű családot szeretnék bemutatni, itt már egy kicsit kusza lesz a történet...

Bogi, az anyakutya a határon egy lyukat ásott, ahol világra hozta kölykeit, az ott dolgozók gondoskodtak róla, amíg el nem kerültek erre a másik helyre, ahol azóta éltek. Az anyakutya neve Bogi, kölykei pedig Dalos, Dáma és Derű. A kölykök májusi születésűek. Az anyakutya és ők is ivarosan érkeztek hozzánk.
Bogi nálunk Gombóccal került egy kennelbe, róluk később.
Azt hihetnénk, hogy a három kölyök egy kennelbe kerültek, de nem, ugyanis kiderült, hogy Dalost a többiek bántalmazták, elég sok seb is volt rajta, így ő külön helyet kapott egy másik kutyával, aki szintén errőél a helyről származik, és nagyon gyorsan összebarátkoztak.

Dáma és Derű, a két testvér került nálunk egy helyre, és röviddel bekerülésük után már egészségügyi gondjaik is támadtak, de szerencsére viszonylag hamar át is vészelték. Ők is elég bizonytalanok sajnos, bár Dáma sokkal könnyebben barátkozik, Derű viszont nagyon fél.

! Felhívnám olvasóink figyelmét, hogy a képek nagy része korábban készült, amikor hozzánk kerültek. A friss képeket onnan lehet felismerni, hogy a kutyák alatt szalma van, vagy éppen sétálás közben készültek róluk a képek.
Apropó séta, a 21 kutyus legjava sajnos nem ismeri a pórázt, így nem tudják mi a séta. Igyekszünk nekik ezt a hiányosságot pótolni! !

Szerda
Ma Derű és Dáma testvérét, Dalost mutatnám be, akit testvérei nem tűrtek. Sebekkel érkeztek egyébként hozzánk, ezek felületi sebek voltak.
Dalos testvéreivel ellentétben fehér színű, szemeiben kék voltokkal, igazán különleges kutyus.
Emberekkel nagyon barátságos, viszont a kutyáktól rettenetesen fél. Így nálunk Bukfenccel költözött egy kennelbe. Bukfenc is félős a fajtársakkal szemben, így egymással nagyon jól összehangolódtak.
Bukfencről egyébként semmilyen információt nem találtam a neten. Hozzánk elég vékonyan érkezett, és hiányzott a farkáról a szőr. Ez azóta már egész szépen visszanőtt. Neve kissé becsapós, ő lány kutyus.
Dalos tesóival egy idős, tehát 7 hónap körüli, Bukfenc 4 éves. Mindketten ivarosan érkeztek.

Ma dr. Tímár Endre rendelőjébe időpontunk volt ivartalanításra: Molli, Milka, Petya, Pali és Alex volt most soron, és természetesen a szívféreg szűrésen is túlestek. Sajnos Molli és Alex pozitív lett. Ráadásul Mollinál erős vérzés lépett fel, de szerencsére ezt állatorvosunknak gyorsan sikerült csillapítani, így semmi komolyabb probléma nem lett az erős vérzésből.

Nagy öröm ért minket, hiszen régi kutyánk, Ropi, és természetesen gazdijai ma ellátogattak hozzánk. Adományt hoztak, valamint megmutattták nekünk Ropit, aki a gazdis kutyák gondtalan életét éli. Természetesen nagyon csinos volt, látszik, hogy igazi családtag. S mitől családtag egy kutya? Ha együtt él az emberrel. Mert kertes házban is lehet egy kutya benti...

Csütörtök
Most a kis család utolsó tagját, Bogit mutatnám be, és társát, akivel mi összeraktuk.
Bogi másfél év körüli (mi picit idősebbnek gondoljuk), és Dalosék anyukája. Ivarosan érkezett. A történetét fentett bemutattam.
Ő jelenleg Gombóccal él együtt, akiről ugyancsak nem találtam semmi fellelhető információt arról, hogy honnan származik, vagy mi történt vele. Velünk annyit tudattak, hogy védi a kajáját és nemszeereti a kan kutyákat.
Egyébként Bogival itt nálunk jól elvannak, bízunk benne, hogy kan kutyákkal sem lesz majd gond. Gombóc ivartalanítva érkezett hozzánk.Volt korábban egy szívféregtesztje, az pozitív lett.

Bogi egyébként idegenekkel szemben szintén elég bizonytalan, míg Gombóc nagyon kedves, közvetlen kutyus.

Természetesen a szokásos heti kutyaoltás most sem maradhatott el! Menhelyünk helyettes állatorvosa, dr. Bárkányi Pál most 5 veszettség elleni oltást, 4 kombináltat és 3 mikrochipet osztott ki.

Dr. Sebő Ottónál vizsgálaton jártunk: Egonnak diszplázia szűrésre vittük, negatív lett, ahogy a szívféregtesztje is.
Szepit utazás előtt elvittük még egy utolsó kontrollra, neki korábban tüdőgyulladása volt, amiből meg is gyógyult, de még egyszer elküldük egy ellenőrzésre a biztonság kedvéért.
Vacak szívféregtesztre utazott, ő évek óta a menhelyünk lakója, és pozitív lett az első tesztje, amikor beérkezett. Természetesen itt a kutyák kezelve vannak, így elérkezettnek láttuk az időt, hogy újabb tesztet csináltassuk, ami negatív lett.
Igorunknak a fülében fedeztünk fel egy daganatszerű kinövést. Ezt nézettük meg. A későbbiekben ezt el kell onnan távoliítani. Meg is lepődtünk rajta, hogy kiműtik, hiszen Igor már nem fiatal, ezt pedig altatással fog járni.

Péntek
Ma Bellát és Brúnót szeretném Önöknek bemutatni. Ők márciusi születésűek, mindketten ivarosan kerültek hozzánk. Ők Szatymazon kóboroltak, és egészen pici koruk óta élnek ezen a helyen, ahonnan most átköltöztek a menhelyre. Állítólag bújós kutyusok, bár sajnos ezt mi eddig nem tudjuk alátámasztani. Persze lehet, hogy kölyökkorukban még azok voltak....
Bella ugyan bárátkozik, viszont tesója, Brúnó teljesen bizalmatlan, mi több, nagyon félős, problémás.
Más kutyákkal nekik is jó a viszonyuk, viszont Brúnó, amennyire csak lehet, kerüli az embereket.
Róluk, és két másik társukról, Enzoról és Eikóról friss fotókat osztunk meg. A kaotikus hangulatért ők felelnek, hiszen itt a menhelyen mostantól egy udvarban élnek. Bizony nem kis felfordulást csinálnak nap, mint nap.

Szombat és Vasárnap
Ma Enzot és Eikót szeretném bemutatni, ők szintén május körüli születésűek. Mindketten ivarosan érkeztek a gondozásunkba.
Kedvesek, barátságosak. Látszik, hogy jóval barátságosabbak, mint Bella és Brúnó. Ami azt illeti, ők azok a kutyák, akik igyekszenek magukra felhívni a figyelmet. Ugyancsak abba az udvarba költöztek nálunk, mint Bella, Brúnó, valamint Derűék. Ők azonban gondolkodnak arról, hogy mindig legyen esemény: ugrálnak, pattognak, hívját játszani a többeket, óriási gödröket játszanak és gondoskodnak róla, hogy evés után a táljukban azon nyomban két tonna homok legyen. De ők koruknak megfelelően viselkednek, és ennek így is kell lennie...

A hétvégén egyébként nagy mozgás volt a menhelyen. Egon kutyánkat Érdre fogadták örökbe, míg Kevin, Pepe és Pocak Ausztriába utazott. Németországba talált otthonra Logen, Pici, Szalma, Nelson, Joke, Cookie, Bütyök, Hope, Apacs, Szepi és Fixi.

A menhely körül már viszonylag régóta kóborol egy vizsla jellegű kutya, aki többször eltűnt, majd feltűnt, de egyszerűen lehetetlen volt hozzá férkőzni. Azt gondoltuk először, hogy a környékről szökött el, majd hazament, de egyre gyakrabban láttuk a menhely körül, így egyre biztosabbá vált, hogy nem önszántából került ide. Sajnos megközelíteni nem lehetett, nagyon félt, így pasztával sikerült őt megfognunk, mert tudtuk, hogy már nem fog elmenni a környékről. Áfonya így mától a gondozásunkba került. Chipje természetesen nem volt.