Azt gondolom, hogy már a múlt heti blogomban említettem, hogy Ásotthalom igencsak példás, állatbarát vezetőjével együttműködünk, és egy nagyobb lélegzetvételű mentésünk lesz. Tekintve a jelenlegi kutyalétszámot és a most is zajló karantén felújítást ez okozott némi fejfájást.
A történet a következő: egy tanyán egy idős hölgy él egyedül.
Az önkormányzat régóta próbálja megoldani a helyzetét, de sajnos ez nem olyan egyszerű. Mint ahogy az sem olyan egyszerű, hogy kimenekítsük onnan a kutyákat.
A legtöbb ember még mindig azt gondolja, hogy olyan egyszerű a rossz állattartást, állatbántalmazást kezelni: az állatvédők odamennek, befenyítenek, összepakolják a kutyákat, megbüntetik a tulajdonost, a végén pedig mindenki boldog! A kutyák gazdisodnak, a rosszak börtönben. Mert ezt látják a tévében. Azon kívül, hogy ez nem Amerika, és itt nincs az állatvédőknek joga arra, hogy rendőrként intézkedjen, sajnos a törvények is nagyon védik a magántulajdont. A kutya pedig sajnos magántulajdon.
Hogy mondjak még valamit a rózsaszín ködös állatmentésekről, amit a tévében láthatnak az emberek: Mivel mindenki a sikertörténetekre éhezik, illetve arra, hogy a gonoszt jól megbüntetik, így ezek az esetek kerülnek képernyőre. A mentések legnagyobb része azonban nem ilyen.
Arra lehet, hogy még senki nem gondolt, de minden egyes esetben van hová szállítani az állatokat tömegesen, tehát ha lelepleznek egy állathalmozót, ahol mondjuk él 120 kutya, akkor azokat az állatokat szemrebbenés nélkül el tudják helyezni. Hogyan?
Úgy, hogy mindig van hely. Pedig Amerika óriási, és mint mondtam, a legtöbb eset nem jelenik meg a tévében. Ott sem tudnak ennyi kutyát felelősségteljes gazdához adni. Az, hogy miként képződnek a helyek, nem kell nagy fantázia.
Visszatérve a mi kis projectünkre, az önkormányzat évek óta próbál zöld ágra vergődni a nénivel, mert a tanyáról a kutyák lelépnek, mindenhová elkószálnak, károkat okoznak.
Most az idős hölgy kórházba került, az önkormányzat meg sajnos azt sem tudta hány kutya van a helyszínen mert a szélrózsa minden irányába rohantak, mert persze nem igazán kézhez szokottak.
Az első befogás alkalmával 3 kölyköt és egy felnőtt, de rettegő németjuhász jellegű kutyát sikerült befogni. A többiek elmenekültek. Az udvaron vagy harminc kiló száraz kenyér szétszórva.
Az önkormányzat emberei most élőcsapdázva próbálják meg befogni a szökevényeket. Sajnos két kutyáról az öreg hölgy nem hajlandó lemondani, a többiek pedig még nincsenek meg. Mivel vélhetően chippel egyik sem rendelkezik, így még nehezebb lesz a nyomukra bukkanni, hiszen ha átmegy egy szomszédos tanyára, ahol valakinek megtetszik, akkor megfogja, és már van is új kutya. Lehet ott sem látja állatorvos, de ha esetleg látja is, chip nélkül azt sem tudják kié.
Úgyhogy egyelőre a törvények azokra vonatkoznak, akik betartják őket.
Hétfő
Délelőtt kollégám elment feltölteni a szalmakészletünket, mert fogytán van, és mire visszaért, már roboghatott is Vilivel az állatorvoshoz. Vili ugyanis pár hete költözött az egyik udvarba, ahol Kicsivel, a szintén nagyon problémás kutyánkkal él, eddig úgy láttuk idilli összhangban. Viszont most mintha Kicsi elkezdte volna terrorizálni, Vili folyamatosan kerüli Kicsit, elbújik, kedvetlen. Először a kivizsgálás mellett tettük le a voksunkat. Dr. Sebő Ottó azonnal el is vállalta, de a vizsgálatokhoz persze be kellett bódítani, mert ő egy hangyalábszárnyit sem együttműködő.
Ki is derült, hogy Vili sunnyogása nem Kicsi miatt volt, hanem rossz volt a közérzete: egy enyhe dugulás okozott neki rossz közérzetet. És ha már ott voltunk, csináltattunk egy vérképet, hiszen Vili mér nem fiatal, ki is derült, hogy gondja van a májával is. Ezentúl tehát Vilinek gyógyszert is kell szednie, viszont szerencsére a rossz közérzetét rögtön sikerült orvosolni.
Kedd
Dr. Tímár Endre rendelőjébe készülődtünk ivartalanításra, Mollival,, Gombóccal, Cézárral, Delonnal, valamint Sherlockkal, igaz ő csak vizsgálatra utazott.
Csúnya atkafertőzést szedett ugyanis összes aminek köszönhetően a szép kis arca úgy nézett ki, mintha legalábbis a tesói jól helyben hagyták volna. Gyógyszereket és spotont kapott, illetve a testvérének is ugyanezt kell kapniuk.
Közben a menhelyre kétségbeesett segítségkérés érkezett. Állatbarátok Ópusztaszer és Baks között találtak egy pulit az úton fekve, akit az autósok egyszerűen kikerültek, vagy a kerekek közé vették. Elképesztő volt még hallani is a történetet. Ők megálltak, betették az autóba a kutyust és kihozták a menhelyre. A sokkos állapotban lévő kutya orrából szivárgott a vér, így azonnal állatorvoshoz szállítottuk, ahol megtörtént a sokktalanítás és stabilizálták az állapotát. Köszönjük szépen Tímár Endrének a gyors segítséget!
Szerda
A bevezetőmben említett problémás ásotthalmi esetünket. Ma megérkeztek azok a kutyák akik nem tudtak elmenekülni a helyszínről.
Ők a három kölyökkutya, Vénusz, Viti és Vince, akik félősek ugyan, de fiatal koruknak köszönhetően remélhetőleg gyorsan szocializálódnak.
Velük érkezett a felnőtt, de fiatal Tas, aki szabályosan retteg. Még a szél hangjától is összerezzen. Valószínűleg egész életében nem kapott túl sok jót, nem találkozott idegen emberekkel, és valószínűleg neve sem volt. Ők szerencsések, mert bekerültek. De ki tudja, hogy a többi kutyát, akik elmenekültek, életben maradnak-e. Vagy a végeláthatatlan puszta elnyeli őket, mintha sohasem lettek volna... Mindez egyetlen idős asszony felelőtlen döntéseinek következménye.
Csütörtök
Ideiglenes befogadónktól, Vikitől érkezett egy néhány napja utcán talált németjuhász, aki chipes ugyan, de a gazdája jó nagyívben tesz rá, hogy mi van a kutyájával, aki mellesleg egy fiatal, nagyon barátságos kutya, Sony a neve. A kutya csont és bőr, farkáról teljes egészében hiányzik a szőr, és már most látszik rajta, hogy a diszplázia megkeseríti az életét. Ehhez jön még ez a lelkiismeretes gazda, aki nem veszi fel a telefont, nem tartózkodik otthon, és semmiféle vonalon nem hajlandó velünk kommunikálni. Szégyen!
Amíg Sony menhelyre került, addig Tárkony dr. Sebő Ottónál is átesett egy alapos kivizsgáláson, és röntgenen. Nagyon szerencsés kutyus, ugyanis teljesen fel fog tudni épülni ebből a balesetből.
Közben menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila is megérkezett a szokásos heti vakcinázásra. Most sem unatkoztunk: 16 mikrochipet, 4 veszettség elleni oltást, valamint 26 kombinált oltást osztottunk ma ki.
Péntek
Megdöbbentő történettel folytatom a heti beszámolóm. Előkerült Otisz gazdája, akit megismert a saját kutyája, és természetesen még ma haza is kerülhetett. Ez azért nagy öröm mindenkinek mert Otisznak sajnos nagyon komoly problémái voltak a menhelyen, gyűlölte a többi kutyát, emiatt egyedül kellett tartani. Ki nem állhatta a gondozókat, önkénteseket, és emiatt folyamatosan kiszámíthatatlan viselkedésével iszonyatos energiát vett el,mert minden pillanatban figyelni kellett rá. Noha gazdájának nagyon örült, azért néhány perc után az első morgás már irányába is megtörtént. Hát, reméljük, hogy a jövőbeli együttélése a gazdival békésebb lesz.
Szombat és Vasárnap
Végre valahára Koktél kutyánkat is utolérte a szerencse, a hétvégén ő is gazdisodott, és egy egészen kivételes családot fogott ki magának!
A befejezésem pedig ezúttal egy kicsit kusza lesz. Ma öt néhány hetes kiskutya érkezett a menhelyre, akikről jelenleg sem információt, sem fotót nem áll módunkban mutatni a többi, ottmaradt kutyus érdekében. Amint a mentés teljes egészében lezajlott, úgy természetesen közzétesszük a körülményeket is.
Köszönjük a 167 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel!
Linda
Hozzászólások