A menhelyi mindennapok iszonyúan pörgősen telnek. Kutyákat fogadunk be, keresünk nekik gazdit, ismerkednek velük a gazdik, és emellett a mindennapi teendők is ott vannak.
Sokan kérnek segítséget, nem győzzük a kutyákat befogadni.
De ehhez idő kell:
Kutyát átvenni, lemondónyilatkozatot kitöltetni, megbeszélni a leadás okát. kutyát átvenni, elhelyezni. Ez sok esetben nem is olyan egyszerű, hiszen nem minden kutya együttműködő.
Mivel az időnk kevés, így minden szervezést igényel. Nagyon kellemetlen, amikor várunk egy kutya érkezésére, és se szó, se beszéd, mégsem hozzák. Közben nekünk kell utána járni, miért nem. Mert szólni elfelejtenek, hogy valahogy megoldódott. Mi meg várunk, és tartjuk a helyet...
A gazdikeresés is sok idő, hiszen ahhoz, hogy minden kutyát a számára megfelelő helyre adhassuk örökbe, bizony idő kell.
Sok esetben előfordul, hogy a kis védencünket olyan helyre akarják vinni, ami látszólag tökéletes. Nem is lehetne mibe belekötni, de valahogy mégis azt érezzük, hogy valami belső hang azt súgja, hogy ne!
Ilyenek előfordulnak, de pusztán rossz érzés miatt, vagy mert nekünk valami oknál fogva nem szimpatikus a gazdijelölt, nem diszkriminálhatunk, hiszen ettől még lehet a világ legjobb gazdija.
Így volt ez most is, Grácia gazdijelöltjeivel mikor beszéltem, azt éreztem, hogy teher vagyok a számukra.
Hiszen mit okoskodok, kérdezősködök, faggatom őket, amikor ők örökbefogadni szeretnének?
Egyszerűen azt éreztem, hogy borzalmasan irritálom a jelenlétemmel őket, de ettől függetlenül még gazdinak lehetnek tökéletesek! Fiatalok, agilisek, saját otthonuk van, régóta akarnak kutyát, jól tájékozottak.
Ha a kutyának jó, akkor ennyi kellemetlenség belefér.
El is vitték néhány alkalom után, mindenki boldog volt. Erre másnap mi történik?
Kapjuk a telefont, hogy vissza akarják őt hozni, mert szerintük nem érzi jól magát náluk a lakásban, egy szék alatt kuksol...
Hát mit is lehetne erre mondai, mint hogy hozzák vissza rögtön, mert ennek így nincs értelme.
De nem azért, mert a kutya képtelen megszokni a helyzetet, hiszen ez normális. Mit várunk egy kutyától,aki most került egy vadidegen környezetbe?!
Viszont az emberi oldala sokat elmond: a felém áradótürelmetlenség valószínűleg a kutyairányába is ugyanúgy megvolt otthon.
Aki azt szeretné, hogy az örökbefogadott kutyája egy nap alatt megszokja az új helyzetet, annak azt tudom tanácsolni,hogy inkább nem fogadjon örökbe!
A kutyák olyan biológiai lények, mint mi. Ki félősebb, ki vagányabb, de időre van szükségük, ha új helyre költöznek, hogy megszokják, hogy otthonoknak érezzék. Nem gépek, és nem plüssjátékok, akiket betehetünk a polcra ha épp láb alatt vannak, vagy nem azt teszik amit szeretnénk.
Nagyon szomorú ez, hiszen minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a hozzánk került kutyák új életet kezdhessenek, és minél kevesebb stressz érje őket. Úgy látszik, hiába minden igyekezetünk, ez is kevés...
Hétfő
Jól indul a hetünk: Zarát és Miksát állatorvoshoz kellett vinnünk, dr. Bárkányi Pál fogadott minket. Zarának a nyirokcsomói dagadtak be, de kellőképpen csúnyán, valami fertőzés okán. Ő antibiotikumot kapott.
Miksát pedig erőlködva találtuk meg, azt gyanítjuk, hogy székrekedése van. Az állatorvos gyógyszereket adott, illetve eltávolította a végbeléból a salakanyagot,bár érdekes módon az állaga normális volt.
Kedd
Sajnos Miksa állapota nem hogy javult volna, rosszabb lett, így azonnal állatorvost kellett keresnünk neki. Dr. Krajcsovics László vállalta Miksa ellátását, és ott nagyon rövid időn belül kiderült, hogy nem székletürítési gondjai vannak. A húgyhólyag kivezető csöve elzáródott, ugyanis tele van minden kövekkel. Ez erős fájdalmat okozott, ráadásul akadályozta a vizelet ürítését. Azonnali műtétet javasolt, de sajnos nem kecsegtetett minket sok jóval. Ennek ellenére jelenleg ez az egyetlen megoldás.
Amíg Miksáért izgulhattunk, addig menhelyünkre érkezett Dugó, aki vizslához képest igen impozáns méretekkel rendelkezik. Őt a saját családja adta a menhelyre, mert veszélyesnek érzik magukra a kutyát. Állítólag többször megmorogta őket, és attól tartanak, hogy a harapás sem várat sokáig magára.
Bogi és Mimi pedig együtt kerültek ma hozzánk, ugyanis gazdájuk elhunyt. Mimi nagyon elhanyagolt szőrrel érkezett, neki kozmetikára van szüksége.
Szerda
Miksáért dél körül ment a menhelyi autó, a műtét sikeres volt, azonban állapota továbbra is kritikus. A menhelyen berendeztük neki a hűvös betegszobát, hogy mihamarabb rendbe jöhessen.
Ma egy nagyon kedves, jó természetű kutya került a gondozásunkba. Neki azért kellett a menhelyre kerülnie, mert gazdáinak egészségében állapotromlás következett be, és nem tudják a továbbiakban megfelelően ellátni.
Csütörtök
Menhelyünkre ezúttal helyettesítő állatorvosunk, dr. Bárkányi Pál érkezett, hogy a heti kutyaoltás most sem maradjon el. Ezúttal 10 veszettségi oltás, 13 kombinált oltás, valamint 10 mikrochip fogyott.
Caseynek és Norának, a két tápéi kóborlónak is most járt le a megfigyelése, mindkettejüket még ma hazavitte a gazdájuk. Reméljük, hogy ezentúl jobban fognak rájuk figyelni!
Péntek
Sajnos Miksa állapota ma reggelre rosszabbodott, így azonnal állatorvost kerestünk. Leghamarabb dr. Bárkányi Pál tudott a rendelkezésünkre állni, viszont Miksa állapota percről-percre romlott, így nem volt más lehetőség, mint megelőzni a további szenvedését, így el kellett őt engednünk.
Nyugodj Békében Kisöreg!
Még magunkhoz sem tértünk, már újabb feladatunk volt: megérkezett Bogár, akit el kellett helyezni a menhelyen. Ő azért került hozzánk, mert gazdája otthonba költözik, és nincs aki gondoskodjon róla.
Szombat és Vasárnap
A hétvégén önkéntes kozmetikusunk,Vanda által megszépült Huba, valamint Mimi. Vanda rengeteg időt és energiát belefektett. Az eredmények önmagukért beszélnek.
Grácia a hétvégén gazdásodott, de a boldog gazdis élet 24 óráig sem tartott.Azt hiszem tovább nem is firtatom a miérteket...
Köszönjük a 174 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások