Kutyamesék 2021. máj. 17-23.

A kérdőívből nagyon sok kiderül a számunkra.
Az örökbefogadók célja, hozzáállása nagyon különböző. Van akik minden kérdésre szép, bő választ adnak, ilyenkor azért látható, hogy a család tényleg mennyire szeretné a kutyust, és mennyire motiváltak.
Míg vannak olyanok is, akik "csak" egy kutyához szeretnének hozzájutni, nem akarják túlbonyolítani a dolgokat. Ők általában eldöntik, hogy kell egy kutya, aztán pár nap alatt be is szerzik valahonnan a blökit. Aztán majd lesz valahogy.
Jellemzően házőrzőt keresnek, aki nagytestű, tudja a dolgát, ugyanakkor a családot nem bántja, de jaj annak, aki idegenként be akar menni az udvarra.
Ahogy ilyenkor a kutya személye mindegy, úgy a kérdésekre adott válaszon is meglátszik, hogy mennyi időt fog szánni a kutyára. Sajnos sokszor a kérdést sem olvassák el elég figyelmesen, így születnek meghökkentő válaszok is.

Számunkra nagyon fontos, hogy a gazdinak legyen egy jövőképe a kutyáról, hogy milyennek képzeli el a közös életet együtt. Erre sokszor a "jó" választ kapjuk, ami azért egy kicsit kurta jellemzése egy közös életnek. De olvastunk már ott ennél meghökkentőbb válaszokat, mint 4, konzerv, szüleimmel.
Tehát oda nem illő válaszok, ami azért azt is sejtetheti, hogy nem sok hangsúlyt fektetnek a válaszokra.

Azok az emberek, akik viszont komolyan veszik az örökbefogadást, és a kérdőívet, bizony nem sok kérdést hagynak. És ez így van jól.
Aztán következik a várva várt pillanat, amikor a gazdi és kutya először találkozhatna. Minden klappol, hiszen úgy egyeztetünk időpontot, hogy az örökbefogadó családnak is megfeleljen, és a menhelyen se legyen tömeg. Tehát az örökbefogadó családok ne találkozzanak egymással, hiszen próbálunk vigyázni mindenki egészségére.
Másrészről pedig itt fontos a pontosság is, hiszen nekünk is kellemetlen, ha a megbeszélt időpontban ránk kell várni. Éppen emiatt próbáljuk úgy szervezni ezeket a napokat, hogy mindenkinek megfeleljen.

Aztán sokszor előfordul, és talán ez a legnagyobb problémánk jelenleg, hogy a megbeszélt időpontra végül nem jön el a gazdijelölt. Ez azért nagyon rossz, mert így a kutyát foglaljuk valakinek, aki már le is mondott róla. Az időpontot foglaljuk, így mások, akik valóban szeretnének örökbefogadni csak később tudnak hozzánk ellátogatni.
Ez a menhelyi kutyának, és leendő gazdijának is nagyon rossz, hiszen ha ezt előre tudjuk, akkor a megüresedett időpontot felajánlhattuk volna nekik. Ez viszont csak akkor működik, ha az időpontot legalább egy-két nappal hamarabb visszamondják.

Nem kell indokolni, nekünk annyi is elég, hogy meggondolták magukat! De így lehetősége van egy másik embernek és a leendő kutyusnak kicsit hamarabb találkozni, és nem vész el ennyi idő.
És ha valamit megtanultunk a vírus ideje alatt, az talán az, hogy az idő nagy kincs.
Tehát fontos lenne, hogy valóban kincsként tekintsünk rá, még akkor is, ha nem a mi időnkről van szó.

Hétfő
Szerencsére a mi Harcosunk az újabb beavatkozás után, a nevéhez híven szépen lábadozik.
Szombaton ismét néhány kutyánk elhagyja a menhelyet, hogy Németországban éljenek tovább gazdival. Ilyenkor nekünk el kell különítennk az utazó kutyákat, hogy a hatósági állatorvos utazás előtt megvizsgálhassa őket, leolvassa a chipszámokat.
Ilyenkor friss bolha elleni cseppeket, féreghatót kapnak a kutyák, és megfigyeljük, hogy minden rendben van-e az egészségi állapotukkal. Ez nagyon fontos a kiutazás szempontjából, hiszen csak egészséges kutya utazhat.
Az utazó kutyák útlevéllel, oltási könyvvel, és traces papírral érkeznek a gazdihoz. Ez a papír garantálja a kutya származási helyét, mutatja, hogy az útvonalat, így teljes egészében ellenőrizhető az utazás minden momentuma.
Az utazó kutyák megüresedett helyeit ilyenkor feltöltjük. Olyan kutyák kerülnek a megüresedett helyekre, akik letöltötték a karanténidejüket, és megkapták legalább az első oltásukat.
Helga nagyudvaros helyét például Kedves vette át, aki szabályosan repked a boldogságtól. Minden pillanatban azt keresi, hogy hol tud magának egy gondozót fogni, aki megsimogatja a buksiját. Az a visszafogott, szelíd, diszkrét viselkedésű Kedves a múlté.
Helyette egy szószátyár, vigyorgó, ugribugri Kedvest kaptunk. És ez így van rendjén!

Kedves nagyon jól érzi magát az új helyén

Kedd
Ma dr. Sebő Ottó rendelőjébe indultunk Amyval és Arival ivartlanításra, szívféregtesztre. Sajnos mindkettejük szívféregtesztje pozitív lett.
Kormos fogkőeltévolításon járt, míg Nokedli és Milu szívultrahangon volt, szívférgesség miatt. Szerencsére az ultrahang egyikük szívében sem mutatott férgeket.
Mivel Kapus társa, Pötyi is Németországba gazdisodik, így Kapus újra egyedül marad. Aki nyomon követi a blogot az tudja, hogy Kapus csak néhány hete ismerkedik a társas élettel, korábban egy teljes évet egyedül élt egy kennelben, mert nem tűrt maga mellett más kutyát.
Most, hogy Pötyi elutazik, fel van adva a lecke, hogy ki lehet alkalmas Kapus mellé? Általában az első pajtit megtalálni a legnehezebb, később már sokkal könnyebb, de azért ebben az esetben még nem telt el olyan hosszú idő, hogy Kapushoz könnyű legyen társat választani.
Végül úgy döntöttünk, hogy Nelly és Nena talán megfeleő térsai lennének Kapusnak, hiszen mindketten fiatalok, és szeretnek játszani.
Olyannyira jól sikerült a választás, hogy el voltak ragadtatva egymástól, rögtön játékba is kezdtek. Nagyon boldogok voltunk, hogy mindenki ilyen jól reagált.

Szerda
Dr. Tímár Endre rendelőjébe volt időpontunk ivartalanításra. Most Gülü, Grácia, Koppány és Dzseni esett át a műtéten és szívféregteszten. Gülü és Koppány tesztje pozitív lett.
Egy új jövevénnyel bővült a menhelyi kutyák csapata, mégpedig Emesével. Ő Üllésről érkezett, egy idős bácsi tanyáján húzta meg magát. Természetesen chipet nem találtunk benne.

Csütörtök
Ma ismét önkéntesünk, Melinda volt a segítségünkre, aki a szakadó eső ellenére is jött, és segített, amiben csak tudott.
Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila is megérkezett hozzánk a szokásos heti kutyaoltásra. Most 23 kombinált oltást, 4 veszettségi oltást, valamint 7 mikrochipet osztott ki.
Az állatorvosi ellátás mellett is akadt ma bőven dolgunk.
Ásotthalomról két új kutya érkezését vártuk. Ehhez képest csak egyikük, Rúfusz érkezett.
A történet a következő: A két kutyust jelenleg egy állatbarát gondozza, ugyanis a kutyák gazdája elhunyt, felesége pedig otthonba ment. Mindkét kutyának egyszerre kértek segítséget, úgy is volt, hogy mindkettő egyszerre érkezik.
Csakhogy ezek a kutyák láncon éltek, és ahogy az lenni szokott, amikor elengedték őket, rögtön egymásnak estek. Itt lehetettek volna együtt, mivel az egy helyről érkező kutyákat lehetőség van együtt karantánozni, ebben az estben viszont el kellett volna őket szeparálni.
A beszállító pedig egyszerre nem tudta megoldani a két kutya fuvarozását, így egyikük, Rufusz érkezett ma. A másik kutyust egyelőre ismerősök etetik, és szervezik neki is a fuvart.

A menhely körüli romos tanyát már jó ideje figyeljük, ugyanis feltűnt, hogy ott egy zsemle színű, nagyon félős kutya tanyázik. Sajnos még csak a közelébe sem tudunk férkőzni, de ennivalót is vizet is tettünk neki, mivel egyértelműen itt vert tanyát.
Nagy bennünk a gyanú, hogy valaki kirakhatta, hiszen a kutya a félelmei ellenére is mindig visszatér a tanyához, tehát ragaszkodik a helyhez, mintha várna valakit. Elérkezettnek láttuk az idejét, hogy bevessük az élőcsapdát, és a próbálkozásunkat sker koronázta. Megfogtuk a kutyust, akit Zergének neveztünk el.
Aki esetleg még nem hallott az élőcsapdáról, vagy élve fogó csapdáról: ez egy kisebb/nagyobb méretű ketrec, amiben egy tálcára eledelt kell elhelyezni. Az éhes kutya, vagy egyéb állat ha bemerészkedik, és elkezd enni, akkor a ketrecajtó becsukódik, így nem tud kijönni.

Péntek
Ásotthalomról a gyanú szerint egy igen hányatott sorsú kutyát sikerült befogadnunk.
Őt a kissori község háza körül látták meg, és a bejelentőnek az volt a gyanúja, hogy szegény kiskutyát zsákban vitték oda, és ott került róla le a zsák valahogyan.
Ugyan nem őt, hanem Rúfusz társát vártuk, de a lényeg az, hogy egy kutyával kevesebb van bajban.
Idő közben pedig az is kiderült, hogy Rúfusz társa nem is fog érkezni, mert megtartja az a személy, aki kijárt hozzá, hogy etesse, amíg be nem kerül hozzánk.

Ma Rubinak nagyon szerencsés napja volt, hiszen végre ő is családba költözhetett. Álomgazdijával Maroslelére tért haza. Boldog gazdis éveket, Rubi!

Szombat és Vasárnap
Ahogy említettem, most újabb kutyusainknak sikerült megtalálnunk az álomgazdit. Helga, Viti, Vénusz, Tárkony, Pötyi és Milu Németországba, míg Della és Dina Ausztriába költözött.
Két újabb kutyus érkezett gondozásunkba, az egyik gazdától, a másik utcáról.
Fifi egy 10 hónap körüli, igen félénk kutya, akinek gazdiai szinte teljesen egyszerre betegedtek le, és valószínűleg tartós kórházi ápolásra szorulnak. Természetesen így nem tudják megoldani Fifi további gondozását, aki ma ezért beköltözött a menhelyre.

Kond pedig talált kutyus. A bejelentő lányát kísérte haza, akik beengedték a tanyára. Próbáltak segítséget kérni, a helyi önkormányzattól, de sikertelenül. Sajnos ez egyre gyakoribb probléma, és már többször említettem is a blogomban. Az emberek egyszerűen magukra maradnak a problémákkal.
Az önkormányzat, bármennyire is feladata a kóbor állatok helyzetének megoldása, nem tesz semmit. Emiatt a lakosság a menhelyhez fordul segítségért. A menhelyek pedig ahogy tudnak, segítenek, de mindenkinél eljön az a határ, amikor több állatot műr nem tud fogadni, vagy a segítségre várni kell.
Néha csak napokat, de akár heteket, vagy hónapokat. Ilyenkor az emberek türelmetlenek, a menhelyek tehetetlenek, a nevető harmadik pedig elmulasztja a feladatát teljesíteni.