Akik közvetlenül a menhelyi vonallal szeretnének beszélni, nem biztos, hogy rögtön sikerrel járnak.
Mivel a menhelyi dolgozók nem kizárólag telefont kezelnek, így rengeteg okból előfordulhat, hogy nem vesszük fel a telefont:
Épp koszos a kezünk, mert kutyát ápolunk, takarítunk, vagy bármi egyéb, kosszal járó tevékenységet végzünk.
Néhány helyen a menhelyen belül egyszerűen nincs térerő és átmenetileg nem kapcsolható a vonal
Épp kutyát fogadunk be, vagy adunk örökbe,
Az állatorvosunkkal dolgozunk,
Vagy akár telefonon beszélünk valakivel. Ilyenkor a telefon kicsöng, mi halljuk, hogy más is keres bennünket, de a folyamatban lévő hívóra nem csaphatjuk rá a telefont.
Ezt az emberek nagyon nagy része természetesen megérti, és elfogadja. Viszont vannak, akik kicsit kevésbé türelmes típusok.
Épp a minap egy gazdijelölttel beszéltük meg telefonon a látogatási időpontot, és a kutyussal kapcsolatban felmerült egyéb kérdéseket.
Ekkor hallottam, hogy bekapcsolt a hívásvárakoztatás, ami búgó hanggal jelzi, hogy más is kapcsolatba lépne velünk.
Egy kicsit zavaró ilyenkor, hogy folyamatosan búg a telefon, de de úgy húsz másodperc után abbahagyja.
Igen ám, csakhogy hősünk nem elégedett meg azzal, hogy épp nem vettük fel, azonnal újra próbálkozott, és tette ezt úgy egymás után 6-7 alkalommal.
Ekkor jeleztem a vonalban lévő telefonálónak, hogy biztos valami hatalmas probléma lehet, így visszahívnám.
Még tárcsáznom sem sikerült ezt a másik számot, már újra is hívott.
Kiderült, hogy kiskutyát akar, és már indulna is érte, nincs sok idő.
Akkor elmondtam neki, hogy az örökbefogadás folyamata nem úgy zajlik, hogy kijön, rábök, bedobozol, elvisz és mindenki boldog...
Az örökbefogadás nálunk egy folyamat. Mi szeretnénk megismerni a kis védencünk leendő családját, nem pedig 3 perc ismertség után kiadni a kutyát, azt sem tudjuk hová.
A telefonáló kikérte magának, neki "ilyenekre" nincs ideje, ő "csak" egy kutyát akart, úgyhogy részéről tárgytalan.
Köszönjük, részünkről is az!
Sajnos még mindig vannak olyanok, akik az örökbefogadásra nem úgy gondolnak, mint egy 10-15 éves elkötelezettségre, ami kellő felkészültséget, átgondolást igényel.
Ők sohasem fogják átérezni milyen érzés, amikor az ember készül, várja a jövevényt, nézegeti a leendő fekhelyét, izgul amikor megtörténik az örökbefogadás.
Nekik "csak" egy kutya kell az udvarra, aki elkergeti a "mihaszna" szomszéd macskát, aki jelez ha jön egy idegen, aki megfogja a betörőt. Ezt a kutyát jó ha szökőévente látja állatorvos, és néha-néha beoltatja a gazdája.
Sokan közülük úgy élik le az életüket, hogy nincs nevük sem, s ha van, nem tudják, nem ismerik. Mintha arc nélküli, jelentéktelen élőlények lennének, akik értéktelenebbek a társaiknál. Pedig ugyanolyan értékesek, csak éppen rossz helyre születtek, és az árat nekik kell megfizetni...
Hétfő
Mindig reménykedünk egy-egy ünnepnapon, vagy a sokadik hajtós nap után, hogy talán ez a mai nap egy kicsit könnyebb lesz.
Néha nagyon szomjazzuk a nyugodtabb napokat. Aztán gyorsan szokott realizálódni, hogy ennyi új kutya mellett és ilyen létszámmal ez bizony inkább csak álomkép marad.
Most éppen nem egy új kutyánk, hanem egy régi, név szerint Sármos gyengélkedik.
Reggeli ellenőrzéskor vettük észre, hogy jóval passzívabb, mint a tesói, ráadásul a bélgyulladásnak nyomait is láttuk a helyükön, amit itt nem részleteznék.
Úgyhogy rögtön elkülönítettük, diétára fogtuk, és konzultáltunk az orvosunkkal (aki biztos nagyon örült nekünk).
Szerencsére Sármos már délután sokkal jobban érzete magát, de most pár napot biztos kényszerpihenőn tölt, hogy legyen ideje regenerálódni.
A mai izgalmak szerencsére letudva!
Egy nagyon kedves, de kicsit "hirtelen" puli, Benji érkezett a menhelyre. A hirtelent úgy értem, hogy kicsit nehezen fogja vissza magát, és az érzelmeit. Minden érdekli, ugrál, ismerkedik, kíváncsiskodik.
Láthatóan mindent megtenne, hogy a figyelem középpontjába kerülhessen. Ez is volt a bűne, ugyanis Benji sokat játszott a gyerekekkel, és nehezen tudta fékezni heves természetét, ami a családot megijesztette.
Biztos vagyok benne, hogy nem ártó szándékkal, de annál hevesebben játszott, és a család attól félt, hogy kárt tesz a gyerekekben, ezért kérték a segítségünket.
Benjivel hozták egyébként az igen igényesen kivitelezett, szigetelt kutyaházat is, tehát biztos mindent megkapott, amit úgy gondolták, hogy szükséges neki.
Benji egyébként egy nagyon kedves, de kissé heves természetű kutya, így olyan gazdit keres, aki nagy energiáját segít neki levezetni. És a félreértések elkerülése érdekében fontos, hogy ne gyermekes családok jelentkezzenek érte.
Kedd
Reggel örömmel észrevételeztük, hogy Sármos újra a régi, de ezzel egy időben észrevettük, hogy most meg Lilinek támadt erős hasmenése, és a kedve sem olyan, mint szokott lenni.
Ő is elkezdte a gyógyszeres kúrát. Éppen azon tanakodtunk, hogy mi jöhet még, hiszen annyi kutyának kell mostanában extra figyelem. Csak így akik első körben eszembe jutnak, a teljesség igénye nélkül:
Harcost a múltkori újabb sürgősségi ellátást után naponta többször, kis adagokban kell etetni. Forgács és Szélvész szintén állandó emésztési problémákkal küzdenek, rendszeresen gyógyszert kapnak, jóval lassabban esznek és persze egyáltalán nem mindegy mit.
Erre jönnek még az előkészítő lakói, akik szintén kicsit problémásan étkeznek, valamint az éppen hízókúrán lévő friss kutyák.
Erre mi történik ma?
A semmiből megérkezik egy falatnyi kiskutya, ugyanaz a személy szállította be, aki kb egy-másfél hete Csukát és Csuszát. A történet ugyanaz: bedobták a tanyájára, ő pedig éppen megy vissza Németországba.
Épp, mint másfél hete. Nem tudtuk észrevenni az óriási hasonlóságot a kölyökkutyák kinézete és becsült kora között, így rögtön arra gondoltunk, hogy testvérek. Ezt ők igazolták is, ugyanis a kis kosárkából kimászott pici rögtön a tesói kenneljéhez rohant, ráadásul mindenáron együtt akartak lenni.
Sajnos ez azonban nem volt lehetséges, ugyanis óriási méretbeli különbségek voltak: legújabb lakónk, Csendes ugyanis jóval alulfejlettebb, mint a tesói.
Hozzáteszem a tesók is pont ilyen állapotban jöttek, de a féreghajtózás, bolha elleni cseppek és vitaminok megtették a jótékony hatásukat.
Szomorú látni, hogy egy vélhetően családi háznál nevelkedett kiskutya mennyivel gyengébb, elesettebb, mint a menhelyen élő tesói. És ne legyenek illúzióink! Ők is ugyanolyan állapotban érkeztek, mint Csendes.
Most ő is rögtön féreghajtót és bolha elleni cseppeket kapott, mert úgy nézett ki, mint aki lenyelt egy óriási labdát, ráadásul hemzsegtek benne a bolhák is.
Szerda
Délelőtt dr. Tímár Endre rendelőjébe utazott Kathy, Nena, Nelli és Baba ivartalanításra, szívféregszűrésre.
Sajnos Kathy és Baba szívféregtesztje pozitív lett. További urcsaság, hogy Baba a kiskölykeivel érkezett, de az orvos ivartalanítás helyét vélte felfedezni rajta, így nem ivartalanította.
Jeleztük, hogy ez teljesen lehetetlen, hiszen Baba korábbi gazdája biztosan nem ivartalanította őt, hiszen ivartalanítás ellenes, ráadásul kicsi kölykökkel érkezett. Így Babának szüksége lesz egy feltáró műtétre. És ha még ez nem volna elég, később egy emlődaganatát is el kell távolítani.
És ha már a lányok ivartalanításra utaznak, meglepetés kutyának elküldtük Csendest egy vizsgálatra, mert mindent összehányt a lelkem reggelre. Úgy tűnik, hogy milőbb bekerült a menhelyre, még valaki jól beetette abnormális mennyiségű csirkehússal. Csendes gyógyszereket kapott, tovább kell folytatnunk a féreghajtózást, és diétára kell fogjuk.
Szegény pici még alig kezdődött az élete, és micsoda megpróbáltatásokon megy keresztül!
Ma újabb két, igen nagy bajba jutott kutya került hozzánk. Maja, és kölyke Mázli. Ők igazi betyárok a gazdi elmondása alapján, akik nem kevés bajt okoztak, és féltették őket, ugyanakkor véget akartak vetni a tarthatatlan helyzetnek.
Mázli és Maja ugyanis igazi vadászvérrel vannak megáldva, és semmilyen kerítés nem akadály számukra. Amikor csak kedvük szottyant elmentek vadászni, és bizony annyira belejöttek a mesterségbe, hogy a kacsák, libák elejtése után bizony "nagyvadak" is szerepeltek a listájukon. Hihetetlen,de ez a két közepes termetű kutya mindenféle állatot megtámad a kutyákon kívül.
Birka, kecske is szerepelt a repertoárjukban, gazdijaik pedig bármennyire is szerették őket, képtelenek voltak gátat szabni nekik. Minőségi eledellel etették őket, rendszeresen szeretnék az ellátásukat támogatni, és könnyek között hagyta itt a két bajkeverőt. Biztosan szerették nagyon őket, de ők teljes állatmentes övezetet igényelnek.
Van olyan, amikor felül kell emelkedni a saját önzésünkön, és a kutyák érdekeit kell nézni. Azt hiszem ezt éppen egy ilyen eset, hiszen valljuk be, így a kutyák azért az indulatos emberek miatt komoly életveszélyben voltak. És persze nem mellesleg, az általuk megtámadott állatoknak sem lehetett éppen békés vége...
Csütörtök
Jó hír, hogy végre Lili is kezd kikecmeregni a hasmenésből, és már szerencsére a közérzete is sokat javult.
A szokásos heti kutyaoltásra készültünk a menhelyi ellátó állatorvossal, dr. Farkas Attilával. Most egy veszettségi-kombináltat, kilenc kombinált oltást, hat mikrochipet, valamint három veszettségi oltást osztott ki.
Újabb kutya érkezett a menhelyre, ő is gazdától. Lola kilenc éves, és azért kellett menhelyre kerülnie, mert gazdái társasházba költöznek.
Péntek
Szerencsére a hét elején lebetegedett kutyusaink mindegyike sokkal jobban van, így ma viszonylag nyugodt napot zárhattunk, és idegeskedni sem kellett senki miatt.
Szombat és Vasárnap
A hétvégén érkeztek az újabb és újabb segítségre szoruló kutyák.
Jockey bűne például az volt, hogy a gazdik elmondása szerint eddig gyermekükként nevelték, de a kisbaba megszületése rossz irányba vitte a kapcsolatot, a kutya féltékeny, ugatja a gyereket. Emellett persze mindent összeszőröz. Úgyhogy Jockey a menhely lakója lett...
Maci, aki jelen esetben a harmadik benn tartózkodó Maci volna, rögtön névváltozással indított. Reméljük mindenki megérti, hogy egy kistestű Maci és egy nagytestű Maci mellé még egy harmadik Maci csak a káosz lehetőségét növeli.
Maci új neve tehát Mirkó lett. Neki azért kellett eddigi otthonát elhagynia, mert gazdája lebetegedett, kórházi kezelésre szorul, nincs kire bízza ezt a nagy energiájú kutyust.
Amikor már azt hinnénk, hogy ennek a hétnek is vége, érkezik a kétségbeesett telefon: épp két kiskutyát mentenek ki Klárafalva és Deszk között a csatornából.
Kolléganőm, aki épp szabadnapos volt, és benn járt Szegeden el is indult a picikért, hogy beszállítsa őket a menhelyre.
Jól tudjuk, hogy vasárnap délután milyen nehéz bárkit is találni aki felveszi a telefont, vagy segít.
Minket is szóltak már meg amiatt is, mert Szegedtől távolabb segítettünk, míg volt olyan is amikor nem tudtunk szegedi bejelentőnek sem segíteni.
Ez mind hely kérdése. Ha van örökbefogadás, ha van helyünk, ha éppen van szabad kennelünk, akkor rögtön segítünk, nem nézzük honnan való a kutya.
De ha épp nincs szabad hely, akkor senkinek nem tudunk segíteni, mindegy hogy a szomszédból, vagy 200 km távolságból telefonál.
A lényeg, hogy a két kicsinek sikerült most helyet biztosítanunk, így az éjszakát már nyugodt körülmények között vészelték át.
Köszönjük mindenkinek, aki bármilyen formában részt vett a kicsik mentésében!
Köszönjük a 165 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások