Van egy fehér színű, kuvasz jellegű kutya, aki immár hetek óta lázban tartja az embereket. Nem azért, mert bárkinek is ártana, hanem azért, mert mindenki sajnálja, aki valamennyire is érzékeny az állatok sorsára. Egész Szegedet bejárta, vagyis inkább körbe szaladta.
Először a Mars tér körül tanyázott, záporoztak is a bejelentések, hogy menjünk érte. Megfogni senki nem tudta, és szinte állandó mozgásban van.
Önkéntesünk több napját is rászánta, hogy megfogja, egyszer sikerült is neki, de egy pillanat alatt elrágra a gyorspórázt, és önkéntesünk kezét is megharapta.
Akkor már kissé parázs volt a hangulat a közösségi oldalon is, mert sokan próbáltak segíteni, míg mások leginkább azzal voltak elfoglalva, hogy jól megmondják annak a maréknyi embernek, hogy mit, mikor és hogy csináljanak.
A mi önkénteseink sem rendelkeznek korlátlan szabadidővel, ahogy a menhelyi gondozóknak sincs ideje arra, hogy hátrahagyva közel kétszáz kutyát egy újabb kutya keresésével, és befogásával töltsön napokat, órákat. Ezúton is elnézést kérünk ezért!
Az említett fiatal kuvasz ezután továbbállt, és Újszegeden próbált szerencsét, itt is sok fotó, és poszt készült róla. Hamarosan azonban kiderült, hogy ez a félős, bizalmatlan kutya a Partfürdőnél összebarátkozott egy hölggyel, akiben meg is bízott. Etetni kezdte, simogatni tudta.
A kutyus csakhamar sátrat vert ezen a környéken, ahol egyre inkább sikerült a bizalmába férkőzni. Azonban ilyenkor figyelni kell, mert egy elkapkodott befogással, ami kudarcba fullad, könnyen elveszíthető a kutya bizalma, ráadásul attól is tartottunk, hogy megint továbbáll.
Önkéntesünk, illetve az ott dolgozók, valamint a menhely napi kapcsolatban éállt egymással (ez az ami a facebookon annyira nem látszódik) és a megoldást kerestük.
Végül a legkézenfekvőbb megoldásnak az tűnt, ha Bogyó (mert idő közben neve is lett) egy adag szedalin paszta elfogyasztása után lesz befogva.
A pasztát szépen megette, ráadásul sikerült egy körbekerített részre is becsukni, hogy biztos ne tudjon elmenekülni. Mivel a befogás is olyan napra lett szervezve, amikor van a menhelyen sofőr, így azonnal indulhattunk is érte, és mire Bogyó kettőt pislogott, már a menhelyen volt.
Egy igazi csapatmunka volt, ahol minden meg volt szervezve, minden meg volt beszélve, és mindenki kivette a részét abból, hogy szegény kutya a telet már ne az utcán töltse.
Mert amikor van lehetőség, akkor segítünk, de mindenkinek nem tudjuk azonnal megoldani a problémáját. Most végre kicsit megnyugodhatunk, egy problémásabb eset ismét megoldódott, nem kell attól félni, hogy elütik őt az utcán.
Köszönjük mindenkinek aki valamilyen módon részt vett a mentésben, és segített a befogásban!
Hétfő
A múlt heti blogomat talán némi reménnyel fejeztem be. Lola egész héten betegeskedett. Először dr. Tímár Endrénél járt, ő emlőgyulladást állapított meg. Kapott szurikat, gyógyszereket, és szemmel láthatóan sokkal jobb állapotban érkezett vissza, mint ahogy elküldtük. Nem is izgultunk, hiszen úgy tudtuk, hogy néhány nap után helyre jön. Aztán a hétvégére újra nagyon rossz állapotba került, úgyhogy ügyeletre kellett vinnünk, de ez sem volt olyan egyszerű. Mire elértük az ügyeletes állatorvost, addigra Lola ereje még tovább fogyott. Szinte biztosak voltunk benne, hogy eutanázia lesz a vége. Amikor sikerült elérni az ügyeletest, kiderült, hogy tovább kell várnunk, sok a beteg, nem biztos, hogy minket is el tudnak látni. Mi azért mégis elindultunk, hiszen láttuk, hogy Lola szinte óráról órára épül le.
Mikor odaértünk, örömmel láttuk, hogy egyetlen beteg van előttünk. Lola ezután körülbelül 3 óra hosszát töltött benn. Vérképet csináltak neki, vitamint, antibiotikumot és infúziót kapott. Szóba sem került a legnagyobb megdöbbenésünkre az eutanázia. Abban maradtunk, hogy hétfőn újra vissza kell vinni, további vizsgálatokat fognak csinálni, illetve szüksége lesz még infúzióra.
Ismét elkezdtünk bizakodni, egészen addig, amíg a kolléga vissza nem ért Lolával. Állapota ugyanis egyértelműen semmit nem javult. Fűtött helyre tettük, és ma reggel az volt az első dolgunk, hogy megnézzük Lolát. Ugyanúgy feküdt, ahogy mi elhelyeztük, így abban a pillanatban eldöntöttük, hogy nem várjuk meg a mai 11 órás időpontot. Dr. Sebő Ottó fogadott minket, ultrahangot csináltak, és meg is volt a diagnózis. Két ökölnyi májdaganata van, mindenféle áttéttel, így nem volt kérdés, hogy mi a helyes döntés. Megóvtuk őt a további szenvedéstől, így is jutott neki bőven. Ő ma átkelt a szivárványhídon. Óriási megnyugvással vettük tudomásul, hiszen többé már nem szenved!
Kedd
Ma dr. Sebő Ottó rendelőjébe tartottunk ismét, ugyanis megint akadt bőven vizsgálatra váró kutyánk. Johnny ls Joke szívultrahangon járt. Egyikük szívében sem találtak férget. Joke ezen kívül átesett vizsgálatokon, röntgenen, mert nehezen tudja a jobb hátsó lábát használni. Sajnos ez egy nagyon régi sérülésnek köszönhető, ami akkor ellátatlanul maradt. Természetesen ő akkor még nem nálunk élt. Ezt a hibát sajnos már nem lehet orvosolni.
Fixi a kora miatt volt egy általános egészségügyi vizsgálaton, szerencsére nála mindent a legnagyobb rendben találtak.
Sajnos Boci is gyengélkedik. Valahogy nem olyan, mint nyáron volt. Sokat fekszik, látszik hogy kedvetlenebb, az étvágya is hullámzó. Sajnos az emlőjén több borsónyi daganatot sikerült felfedezni, ami mindenképp rossz előjel. A kora miatt a műtétet már nem javasolják. Ő is kapott gyógyszereket, mert a daganaton kívül szervi problémát is találtak nála. Egyelőre fűtött betegszobában szállásoltuk el, de neki nagyon jó dolga van, hiszen napközben kijár játszani a pajtásokkal, éjszakára pedig fűtött helyen szunyókálhat.
Kis Szepikénk megint elkezdett köhögni, neki ez állandóan visszatérő problémája. Jelenleg is betegszobában van, napközben pedig többször van egy rövidke kimenője, hogy levegőzzön. Már több antibiotikum kúrát végigcsináltunk, mindegyik segített, de csak átmenetileg. Miután vége lett a kúrának, szinte rögtön visszatért a köhögés.
Már másra nem tudtunk gondolni, csak hogy meghűl ebben az őszi időben, hiszen a növendék kölykök is két szendvicspanel szobában alszanak, ami éjszaka igen meleg, míg napközben egy udvaron játszanak. Sajnos azonban Szepinél nem meghűlésről van szó, makacs tüdőgyulladása van, ami visszatér, mert az eddigi antibiotikumok valószínűleg gyengének bizonyultak. Most egy sokkal erősebbet írtak fel neki.
Szerda
Ma dr. Tímár Endre rendelőjébe készülődtünk Kolbásszal, Jankával és Zeusszal. Mindhárman ivartalanításra, szívféregtesztre utaztak.
Sajnos Zeusz ivartalanítása kicsit komplikáltabb, ő ugyanis rejtett heréjű, így a műtét hosszabb, bonyolultabb, mint normális esetben egy kan kutyánál.
Zeusz korábban azért került hozzánk, mert megharapta a gazdát, és többször rámordult a gyerekekre. Ráadásul kergeti, rágja a farkát is.
Nálunk a világon semmilyen agressziót nem mutatott egyetlen önkéntessel, vagy dolgozóval szemben sem. Ami viszont nagyon nagy gond, hogy Zeusz nem tűr maga mellett más kutyát. Próbáltuk már szukával, kannal, dominánssal, megadóval, neki mindegy, ő mindenkit meg akar támadni, egy pillanatot nem gondolkozik rajta. Nálunk ez a létező legnagyobb probléma, hiszen az ilyen típusú kutyák elszállásolására nem sok helyünk van, mindössze nyolc ilyen kennel áll rendelkezésre. Mi alapvetően az egymással jól kijövő kutyák elszállásolására vagyunk berendezkedve. A kutyák emberekkel szembeni problémája semmilyen gondot nem jelent nekünk. Egyetlen fő szempont nálunk az, hogy a kutya jól kijöjjön a fajtársaival. A többi pedig majd alakul.
Csütörtök
Menhelyünk állatorvosának, dr. Farkas Attilának ma bőven akadt dolga nálunk. Öt mikrochip és két veszettségi oltás mellett 17 kombinált oltást osztott ki a soron következő kutyusoknak.
Ez a mai nap nagy esemény volt a számunkra, hiszen a menhelyünkre költözött Bogyó, a szegedi kóborló, akit szinte az egész város ismer. A bekerülés körülményeiről, illetve eddigi életéről a bevezetőmben írtam részletesebben.
Péntek
Korábbi blogomban már írtam Mollyról, aki gazdája szerint "meddő", majd bekerülése után szinte azonnal szülni kezdett nálunk. A megszületett kicsik egymás után haltak meg, egyetlen pici maradt életben, akit mi Mohának neveztünk el. Eddig Mollyékkal olyan túl sok esemény nem történt, hiszen nem kaphat oltást ilyenkor. Egyszem gyermekét szépen nevelgeti, és bizony Moha immár öt hetes lett. Jövő héten már megkaphatja élete első oltását.
Nos, most szeretném az olvasóknak megmutatni Mohát, aki épp olyan tündéri, mint az anyukája. Egyszerűen mindenkit elvarázsol a mi kis pufók angyalkánk.
Szombat és Vasárnap
A hétvégénk a nálunk már megszokott nyüzsgéssel telt. A hétvégéken érnek leginkább rá az emberek, hogy a kiválasztott kedvencüket meglátogassák, vagy hogy kiválasszák leendő családtagjaikat. Úgyhogy ezen a hétvégén is sok leendő gazdijelölttel ismerkedhettünk meg.
Köszönjük a 186 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb hírekkel.
Linda
Hozzászólások