Kutyamesék 2021. szept. 13-19.

Minden évben, de idén a megszokottnál is jobban izgultuk végig az adó 1% kihirdetése előtti időszakot.

Ilyenkor nem kevés a tét, ekkor tudjuk meg, hogy mennyi pénzből gazdálkodhatunk jövő szeptemberig.

Ez az összeg nem csak a jövőnk záloga, hanem egy visszajelzés is Önöktől, hogy érdemesnek tartanak-e a mentésre. A válasz idén is igen volt, amit nem tudunk elégszer, hálás szívvel megköszönni!

Ez az összeg az eseti, és rendszeres adományok mellett biztosítja számunkra, hogy a ránk bízott állatok ne szenvedjenek hiányt semmiben, hogy folytathassuk a mentéseket.

Önök támogattak minket úgy, hogy egy közeli szervezet tavaly decemberben mindent megtett, hogy nevünket a sárba tiporja. És noha a botrányok körülöttük nem csitulnak, most is más emberek nevének besározásán munkálkodnak, mi igyekszünk elfelejteni a történteket, és a saját munkánkra koncentrálni, mert van bőven tennivalónk.

2021-ben, egészen pontosan Augusztus 31-ig 224 kutyát fogadtunk be a menhelyünkre. Ez a szám még valószínűleg sokat fog emelkedni év végéig. A 224 kutya nem egyenlő a mentett állatok számával hiszen ebbe nem számítjuk bele az általunk hazajuttatott, vagy bármilyen formában segített állatokat. Ez a szám az idei befogadott kutyák számát mutatja, akik a menhelyünk oltalmát élvezik, vagy élvezték.

Sokan nem is hiszik el, de a facebook oldalunkon szereplő sok-sok kutyus valóban a menhelyünkön él. Szoktunk segíteni gazdikeresésben, de mindig kiírjuk, hogy közvetített gazdikereső. Továbbá nem úgy dolgozunk, hogy előbb kiposztoljuk a kutyust, és utána "talán" befogadjuk, ahogy sokan gondolják.
Az oldalunkon valóban azok az állatok szerepelnek, akik a menhelyen élnek, és nem utólag kerülnek hozzánk, és nem más menhelyek mentéseit posztoljuk ki.

Mi is tisztában vagyunk vele, hogy nem könnyű már a világban hinni senkinek sem, épp ezért az a biztos, amit a sajánk szemünkkel látunk, a saját fülünkkel hallunk, és nem hagyatkozunk más emberek véleményére. A vélemények, világnézetek ugyanis annyira sokfélék, mint amennyire mi magunk is azok vagyunk.
És hogy mivel lehet a leginkább belelátni egy szervezet munkájába? Én a néhány napig tartó önkénteskedést tudom javasolni. Talán akkor láthatunk bele legjobban egy menhely mindennapjaiba, és akkor a saját szemünkkel is lehetőség van megismerni a napi nehézségeket, és hogy a tevékenység mennyire valós.
Érdemes rászánni az időt!

Hétfő
Boxos és Rinaldó állatorvoshoz szállításával indult a délelőtt.
Boxosnak fel kellett vágni a lábát, vélhetően toklász ment bele, de ahogy ment, úgy távozott is, de ennek ellenére fel kellett vágni, hogy az orvos megbizonyosodjon róla, hogy a toklász valóban távozott-e.
Félős Rinaldónk pedig azért került orvoshoz, mert amikor elkezdtünk vele barátkozni, nem engedte, hogy a nyaka körül hozzáérjünk, és gondoltuk megnézzük, hogy mi ennek az oka. A kezünk is meglehetősen szagos volt, így muszáj volt utána járni, hogy mi lehet a nyaka körül. Ehhez egy picit őt is be kellett az orvosnak bódítani. Régi sebek voltak, amik ugyan gyógyulnak, de a szőre alatt eléggé befülledtek, így ki kellett takarítani. Szegény kutya, vajon mit élhetett át, amíg az utcákat rótta?

Kedd
A menhely életében az idő valahogy gyorsabban pörög. Egy nap alatt is hihetetlen sokminden történhet, hát még hetek vagy hónapok alatt. Mivel Rinaldónak is lejárt a megfigyelése, és tekintve kissé rpzoga mivoltát, őt is a nagyudvarba helyeztük el. Abba a nagyudvarba, ahol mondjuk egy hónappal ezelőtt még teljesen mások éltek...
Azóta sajnos tbb idős kutyánktól el kellett búcsúznunk, míg másokat örökbefogadtak. A megüresedett helyeket pedig más kutyák foglalták el. Így minden kennel, udvar egy erősen, dinamikusan változó kis közösség. Ha egy dolgozónk nem dolgozik néhány napot, esetleg szabadságra megy, nem győz csodálkozni, hogy mennyi minden változott néhány nap alatt. Bizony, ha valaki nincs ott fejben, nagyon nehéz a változásokat nyomon követni.

Szerda
Ma ivartalanításra mentünk dr. Tímár Endre rendelőjébe Akelával, Lujzával, Táltossal, Apaccsal és Jockeyval. Sajnos Lujza ivartalanítása közben több komplikáció is fellépett, többször újra kellett éleszteni, de végül feladta. Nagyon megrázta a dolgozókat, állatorvost egyaránt az eset, hiszen az ivartalanítás rutinműtétnek számít. Hihetetlenül letaglózott mindannyiunkat!

Ahogy mondtam, a menhelyen egy perc alatt is rengeteg minden történik. Még meg sem emésztettük Lujza váratlan halálát, de helyt kellett állnunk, hiszen folyamatosan érkeztek hozzánk a segítségre szoruló kutyák. Borzasztó nehéz így dolgozni...

Csepi gazdája halála miatt érkezett a menhelyre. Mivel a család nem itthon él, így lássuk be, elég nehéz lett volna róla megfelelően gondoskodni. Csepi már idős, túl sok figyelmet valószínűleg életében sem kaphatott, ugyanis kissé önfejű. Emberekkel kedves, más kutyákkal a viszonya ismeretlen. Azt is megtudtuk, hogy többnyire láncon élt. Azt hiszem a menhely üdítő változást fog hozni az életébe.

Csepi után érkezett Monti, a mikrochipes kóbor kutya, aki fiatal kora ellenére már a második gazdáját fogyasztja. Kóbor kutyaként jelentették hozzánk, így került be a menhelyre, itt azonban hamar kiderül, hogy a története nem olyan egyszerű, mint amilyennek képzeltük. Természetesen mindenki mossa kezeit, mindenki ártatlan az ügyben, egyedül a kutya a hibás, aki annyira megátalkodott és hálátlan, hogy állandóan szökik!
Csak halkan kérdezem, senkinek nem jutott eszébe, hogy a kutya nem szökne, ha biztonságban, a családi házban töltené az időt, és a kertbe felügyelet mellett mehetne ki?

Végezetül pedig be kell számolnom egy harmadik kutya érkezéséről, akinek gazdája abszolút díjnyertes, ami a felelőtlenséget illeti.
Egy állatbarát férfi találta a kutyát Baktóban, amikor dolgozni indult, az utcán kószált. Ő megfogta és várt egy darabig, hátha előkerül a gazdi, de egy idő után feladta a várakozást, a kutyát hazavitte, megetette, megitta, biztonságba helyezte, majd telefonált a menhelyre, és egyeztettünk, hogy ha nem kerül elő a gazdi, akkor behozza. Hát természetesen nem került elő, mondjuk a kutyának mikrochipje sincsen, így aztán bárki állíthatja hogy az övé a kutya, ugyanígy le is tagadhatja. Felháborító, hogy még mindig itt tartunk. A talált kutyák jelentős részében még most sincs mikrochip. Ennél már csak az a szebb, amikor előkerül az állítólagos gazda, és még neki áll feljebb ha magyarázatot akarunk a történtekre. A kutyust mi Grófnak neveztük el.

Csütörtök
Dr. Farkas Attila ma is menetrend szerint érkezett a menhelyre a szokásos heti oltásokat beadni. Most 13 veszettségi oltás mellett 8 kombinált oltást osztott ki.

Péntek
Újabb kutyák érkeztek hozzánk, akik valamiért feleslegessé váltak otthon.
Bordányból érkezett Kincső és Kátya, a két tündéri kölyökkutyus, akik egy kiskertben kerestek maguknak menedéket. Valaha, még nem is olyan régen ők is tartoztak valahova. Szomorú, hogy az anyakutya gazdája ezt a megoldást választotta, ezzel másra, jóérzésű emberekre hárítva a felelősséget.

Bella gazdája pedig azért vált meg hűséges társától, mert elege lett abból, hogy a kutya folyamatosan szökik. Ennek a másfél éves szépségnek is igen hamar kitelt a becsülete.Ki kell emelnem, hogy ivartalanított, oltott, tehát nem csak úgy "van", ahogy annyi más kutya, de az ivartalanítás önmagában azért kevés lesz ahhoz, hogy a kutya otthon akarjon maradni.

Szombat és Vasárnap
Repesett a szívünk, hiszen Pamacs kutyánk egy nagyon kedves budapesti családhoz került, akik egészen biztosan imádni fogják őt!
Úgy ezzel az örömteli eseménnyel véget is értek a jó hírek a hétvégére.
Önkéntesünk, Viki, valamint néhány állatbarát egy kritikán aluli állapotban lévő, iszonyúan elhanyagolt puli jellegű kutyát próbáltak kipecázni egy vízelvezető árokba. Amikor végre sikerült, akkor lehetett igazából látni hogy mennyire elhanyagolt szegény. Természetesen mikrochipje nem volt, bár jobb is.
A kutyus természetesen hozzánk került, a neve pedig Raszta lett...

És hogy még egy igazán "szép" történettel zárhassam a heti beszámolómat, bemutatom Zeuszt, aki egy igazán tetszetős küllemű németjuhász.
Bekerülésének oka pedig, hogy a családban élő gyerekeket már többször megharapta, de nem csak őket, a gazdát is. Jajjj, hány ilyen történetet hallottunk már!
És mindig minden történetben a kutya volt a hibás. Nem a gyerek, aki alkalomadtán a kutyán próbál mélyrehatóbb anatómiai ismereteket szerezni, vagy épp a frusztrációját kiadni magából. És nem is a felnőtt, aki mindennel foglalkozik, csak azzal nem, hogy a felügyelete nélkül mit művel a csemetéje azzal a szerencsétlen állattal... Nem, csak a kutya a hibás!
Ha még ez nem volna elég, Zeusz csúnyán rágja a farkát is, ez is rendszeres elfoglaltsága volt "othon", ls bizony ez a "szórakozás" meg is látszik a fizimiskáján. Körülbelül mint egy pocoknak a farka... Reméljük, hogy ezzel a rossz szokásával felhagy a menhelyen, és nem rögződött végérvényesen elméjében ez a tevékenység... Ami pedig a harapást illeti, nálunk tiszta lappal indulhat!