Éppen a minap beszélgettünk az önkéntes koordinátorunkkal. Említette, hogy mostanában sok búcsúblog született, elég lesz már ennyi. Bizony, az utóbbi hetekben sok olyan kutyát elveszítettünk, akik a menhellyel összefonódtak, hiszen hosszú évekig itt éltek.
Azok a kutyák akik éveket töltenek itt, és valószínűsítjük, hogy sohasem lesz gazdájuk, sokkal jobban a szívünkhöz nőnek. Valahogy úgy vesszük, hogy ők állandóak a menhely életében. Ők nem kölyökként, felnőtt, problémás kutyaként érkeznek, akikkel rendszerint meggyűlik a bajunk. Később kölcsönösen elfogadjuk egymást, és az elfogadás erős szeretetbe megy át. Sok ilyen kutyánk volt. Gála, Inti, Fürge, Kefe, de sok más kutya is amióta itt dolgozom, vagy még régebbről, önkéntes koromból.
Nem fogom őket elfelejteni. Persze vannak olyan kutyák is, akik nem töltenek el hosszú időt a menhelyen, Szélvész egy évet sem élt nálunk, mégis mindig emlékezni fogunk rá. Pont azért, mert nagyon idősen került ide, és egy idős kutya tud a legelesettebb lenni, folyamatosan rá van utalva a környezetére. Mégis sokan ilyenkor válnak meg tőlük, mert ugye már nincs "haszna".
Itt a menhelyen valahogy nekünk mindig ők a szívünk csücskei. Vagy azért mert problémás, és a menhelyen marad, velünk öregszik, vagy pedig azért, mert idősként kerül hozzánk, és oly erővel kapaszkodnak az emberi segítségbe, mint az utolsó szalmaszálba.
Szóval a héten megint búcsúblog lesz. Önkéntesünk, Judit, és sok gondozónk szíve csücske, Kicsi, egy újabb nagy kutya hagyott itt minket.
Talán sokan emlékeznek rá, hogy néhány hete egy sima lábfájással küldük állatorvoshoz őt, amikor kiderült, hogy a lábfájásának oka egy daganat.
A vizsgálat után sürgősen orvost kerestünk, hogy minél hamarabb amputálják a lábát, mert felhívták rá a figyelmünket, hogy ezek a daganatok könnyen képeznek áttétet a tüdőben. Azon a röntgenen még nem látszott más szervi érintettség.
Az amputáció sikeres volt, biztonság kedvéért az egész hátsó lába eltávolította az állatorvos. Kicsi rohamosan javult, pár hét alatt teljesen hozzászokott az új életformához. Ugyanaz az aktív kutya volt, mint régen.
Aztán múlt héten kicsit válogatós lett, de a sétát nagy lelkesen vette, bár kicsit hamarabb elfáradt. Aztán méginkább válogatós lett, sőt egyre fáradékonyabb, így elküldtük újabb vizsgálatra.
Hidegzuhanyként ért minket az új röntgen képe, Kicsi tüdején megjelentek az áttétek. Akkor még nem volt olyan állapotban, hogy az orvos indokoltnak tartsa az eutanáziát. Sajnos ez néhány nap alatt megváltozott, ahogy azt már oly sok tüdődaganatos kutyánál tapasztaltuk.
Tudtuk, hogy bármikor válságossá fordulhat az állapota, amikor már nincs min gondolkozni. Pénteken dolgozók körében békésen elaludt állatorvosi segítséggel.
Kicsi 2015 óta élt a menhelyen, öt évesen került ide. Egy cégnél volt telepőr kutya, ahol egy állatbarát kérte, hogy vegyük őt át, mert az ott dolgozók örömüket lelik abban, ha őt idegesítik, és komoly problémái vannak.
Ezt itt a menhelyen is tapasztaltuk, nem kevésszer szorított be minket a kennelbe. Viselkedése kiszámíthatatlan volt, éppen ezért sohasem került aktív gazdikereső státuszba, Megtettük őt telepőr kutyának, ahol más társaival nyugodtan élhetett egy udvarban.
Ő aztán komolyan vette a titulust, minden vendéget, látogatót kívül tartott, sőt még a karbantartónkat is rendszeresen megkergette. Az új dolgozónknak is feladta a leckét, mindenkihez szoktatni kellett. Emlékszem, egyik dolgozónk, Borsó több farmerját is lerendezte, miután naivan az utcai ruhában ment be az udvarba. Szinte mindenkivel volt kisebb-nagyobb nézeteltérése, de ő is szép lassan az évek alatt hozzánk szelidült. A sétához szoktatni nem volt egyszerű, de végül azt is megtanulta, így ő sem maradhatott ki a menhelyi kutyák legimádottabb programjából.
Bízom benne, hogy valóban sikerült egy boldog, kiegyensúlyozott életet élnie nálunk, és a menhely valóban a biztonságot jelentette neki.
Ég Veled, Kicsi!
Hétfő
Ma két pöttöm kutyánk, Mityó és Lümier utazott el dr. Tímár Endre rendelőjébe ivartalanításra, szivféregtesztre. A teszt mindkettejüknél negatív lett. A feketeleves csak ezután következett, ugyanis ivartalanítás után pár napot a betegszobában kell tölteni megfigyelésen. Lümier pedig már ivartalanítás után ment volna játszani, nem pedig egy betegszobában pihengetni. Szinte személyes sértésnek vette a szabadságkorlátozást.
Kedd
Dr. Sebő Ottó rendelőjébe igyekeztünk műtétekre, vizsgálatra. Mivel Kicsi gyengélkedett, őt is beprotezsáltuk.
Sajnos nála a röntgen, ahogy írtam is, tüdődaganatot állapított meg, de ekkor még nem volt rossz állapotban.
Bogár szívférgesség miatt szívultrahangon járt, nem találtak a szívében férget.
Rasztát pedig vizsgálatra küldtük, mert ugyan a hasmenése megállt, de továbbra is étvágytalan. Az orvos megvizsgálta. vérképet néztek. Rasztának szerencsére semmi baja nincs, mindössze annyi, hogy öreg.
Izsi, Nelson, Morzsa és Zeusz pedig ivartalanításon jártak.
Morzsa sajnos erősen szívérges is. Zeusz pedig rejtett herével rendelkezik, és mivel a nűtét ilyenkor hosszabb és komplikáltabb, így erre egy későbbi időpontban kell őt visszahoznunk.
Szerda
Ma megérkezett a menhelyre egy anyakutya négy kölykével, ami különösen szép történet így az ivartalanítási kampány kellős közepén. Hozzáteszem alig jelentkeznek szuka kutyával ivartalanításra.
A kutyus Röszkéről származik, először csak a kicsiket találták meg, s mivel jelenleg nem tudunk felelősen bevállalni egy alom szopizós kölyköt, sem a gondozók, sem önkéntesek, így nem tudtuk fogadni a pár napos kicsiket. Anyakutyával természetesen más lett volna a helyzet, de nem tudtuk, hogy időközben ő is előkerült. Mi már csak akkor értesültünk erről, amikor az Igéző Állatvédő Egyesület megkeresett minket, hogy segítsünk. Ők ugyanis bevállaták a kutyacsaládot, csakhogy nem volt hova rakni őket, ráadásul az anyakutya támadott. Ha jól értettük valami ideiglenes befogadónál lettek elhelyezve, aki félt tőlük, így sehol nem volt maradásuk. A kutyacsalád így átkerült a Tappancshoz. Az anyakutya egyelőre védelmezi a kölykeit, de kizárólag akkor támad, amikor a kölykeihez, vagy hozzá akarunk nyúlni, mondjuk ha fekhelyet cserélünk alatta. Egyébként a kennelbe nyugodtan bemehetünk, takaríthatunk, vizet cserélhetünk, élelmet vihetünk, egyáltalán nem agresszív.
Csütörtök
Menhelyünk állatorvosa, és szorgos kezú Melinda önkéntesünk olyan rendszeresek nálunk, mint maga a csütörtök. Szinte egybeforr a nevük.
Amíg Melinda takarít, mosogat, egy percre nem áll meg, addig menhelyünk állatorvosa a heti kutyaoltásra érkezik. Most hat veszettségi oltás mellett kilenc kombinált oltást, valamint három mikrochipet osztott ki.
Péntek
Ma Németország és Ausztria felé indult meg több menhelyi kutyánk, hogy végre gazdis kutyaként élhessék az életüket. Maci, Csaper, Alma, Long, Bige, Csillag és Bogár ma este már gazdinál alszanak.
És akkor újra megemlíteném az ivartalanítási kampányunkat, ahol jelenleg akármekkora testméretű szuka kutyát óriási kedvezménnyel, 6000Ft önrész befizetésével ivartalaníttathat a gazda. De nem, nyugodtan szülessenek meg az almok, majd csak lesz velük valami. Ha nem kell senkinek, akkor majd eltüntetik őket a háztól. A szerencsésebbeket megtalálják, és menhelyre kerülnek. De sok esetben a kínhalál vár ezekre a kicsikre, sőt nem egyszer az anyakutyára is.
Jankó, és anyukája, Janka szerencsések. Önkéntesünk, Viki ismerőse szedte őket össze a sándorfalvi útról, ahol az út mentén szaladtak. Viki pedig átmenetileg saját otthonában helyezte el őket, ma pedig a menhely gondozásába kerültek. Sokkal rosszabb vége is lehetett volna a történetnek.
Hatezer forint! Sokaknak ennyit sem ér meg a kutyájuk élete, és egészsége. Aztán meg csodálkozunk, hogy nincsenek chipezve és oltva a kutyák. Az együtt még többe kerül mint most az ivartalanítás. Igaz a chip és a veszettségi oltás kötelező. De kit érdekel? Ugye?
Szombat és Vasárnap
Már le sem kellene írnom, a hétvége szokás szerint pörgősre sikerült. Most két kutya érkezett a gondozásunkba, de csak egy volt tervezett.
Egon várólistán volt, most telt le a veszettségi megfigyelése. Ki akart szökni otthonról, a gazdája nyúlt, ő pedig megharapta a gazdit, a viszonyuk az eset után pedig egy kicsit megváltozott.
Egon egy ereje teljében lévő, nagytestű kutya, aki ugyan ivartalanítva van, és kutyaiskolába is jártak vele, mégsem jó a viszonya a többi kutyával. Sajnos ez egy menhelyen elég rossz hír, hiszen ha a kutya valóban ilyen, akkor teljesen egyedül fog elfoglalni egy kennelt, ahol egyébként három-négy kutya békésen élhetne. Ráadásul gazdát találni sem lesz egyszerű egy ilyen kutyának, viszont egyelőre még csak ismerkedünk, nem törünk pálcát rögtön egyik kutya feje felett sem.
Aztán meglepetés kutyánk is volt ismét a hétvégén. Őt tegnap este találták Újszegeden a töltésen. Keresték, hogy kihez tartozik, de nem találták a gazdit. Chipet olvastatni pedig nem sikerült délután, így kihozták őt a menhelyre. Hát ismét nem találtunk chipet, a kutyust pedig befogadtuk, ugyanis éppen volt helyünk a számára a pénteki örökbefogadásoknak köszönhetően. Az agilis, pöttöm szuka kutyust a megtalálók Kolbásznak nevezték el, ezen a néven lesz nálunk megtalálható, mint gazdit kereső kutyus.
Köszönjük a 173 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel
Linda
Hozzászólások