A kollégáim és én, akik blogokat, vagy akár posztokat készítünk, mindig törekszünk arra, hogy tárgyilagosak maradjunk. Sokszor kérjük az embereket, hogy próbáljanak a kutyusra koncentrálni, nem pedig arra, hogy ki és miért adta le, hiszen ez nem segít.
Egyébként is vannak élethelyzetek, amikor az ember ezt látja egyetlen megoldásnak. Nem vagyunk egyformák.
Persze vannak vérlázító esetek, állatbántalmazások, amikor igenis meg kell valamilyen formában büntetni azt, aki ezt tette. De csak akkor, ha valóban biztosak vagyunk benne, hogy azt láttuk ami történt.
Mindig a menhely életéről írom a blogom, ez az eset most kivétel lesz, de azért mert feltépett egy el nem múló sebeket a következő történet. Két hete sincs, hogy elveszítettük Szélvészt, róla is írtam egy búcsúblogot, mert megérdemelte. Ő az a kutya, akivel kapcsolatban megvádolt minket egy szomszédos szervezet, miszerint látták, ahogy kidobtuk egy madzagon rángatva a menhelyi autónkból.
Aztán bírósági per után kötelezték a szervezet, hogy javítsák ki a lejárató posztjukat. Ezt meg is tették, természetesen utasításra, majd el is tüntették gyorsan a posztot, akkora már óriási erkölcsi károkat okozva az alapítványunknak..
Később egy helyi hölgyet vádoltak meg, hogy bántalmazza a kutyáját, de a hölgynek olyan sok ismerőse volt, akik az ellenkezőjét bizonyították az állításnak, hogy végül törölték a posztot.
Most pedig egy tanárnő került terítékre ezen az oldalon, akiről azt állítják, hogy olyan brutálisan bántalmazott egy iskolában egy kutyust, hogy eltörött a lába, és sérült a medencéje. Állítólag olyan erővel dobta ki...
Ha valóban így van, akkor már most elnézést kérek tőlük, ezért az egy esetért...
Ha így van, a tanárnő megérdemli, hogy jól megbüntessék, ez vitán felül áll.
De tekintve a másik két esetet, amiből egyiknek mi voltunk a szenvedő alanya, én nem hinnék el mindent amint ők a fecebookon leírnak, főleg úgy, hogy megint csak egy fénykép van, amin egy kutya látható. Olyan történetet csinál belőle mindenki, amilyet csak akar, főleg ha mindig akad valaki, aki elhiszi.
Ráadásul nem is kevesen! Hihetetlen mennyiségű hozzászólás, megosztás látható az oldalon. Ez persze érthető, mert a történet tényleg felháborító, ha igaz! De közben megint annyi történt, hogy valakinek a valakije talán látni vélt valamit. Nem biztos, de lehet. Az oldalra azonban kész tényekként kerültek a dolgok.
Azért ez nem ugyanaz, mint amikor az ember indulatosan azt mondja a közösségi oldalon, hogy de jól bemosnék a gazdának, aki leadta a kutyát!
És nem is ugyanaz, mint amikor elütnek egy kutyát, és cserbenhagyják. Ez baleset, bár a segítségnyújtást megtagadta.
Itt már vigyázni kell, hiszen ha mi leírjuk, hogy mondjuk valaki látta, hogy egy acélkék Hyundai volt, akkor ezentúl mindenkinek félnie kell a nép haragjától, akinek ilyen autója van. De ha ez így történt, akkor megtehetjük a feljelentést, a rendőrség nyomozhat. De nem fogjuk vele telekürtölni a közösségi oldalt, mert ez nem oda tartozik. Meg aztán, én mint nő, akár ki is derülhet, hogy nem Hyundai volt, hanem Honda, csak keverem az emblémát. Közben meg már három embert majdnem meglincseltek miattam...
Higgyük csak el, amit írtak, kövezzük meg a tanárnőt, rúgassuk ki az iskolából, sőt ahogy a kommentelők mondták verjük meg, lássuk el a baját. Ne merjen kimenni az utcára, tegyük tönkre az életét, ne kapjon többet munkát, juttassuk kórházba, félemlítsük meg, akár taszítsuk az öngyilkosságba.
Aztán álljunk meg egy pillanatra, és vetődjön fel még valakiben a gondolat, hogy mi van akkor, ha tévedtünk? Ha mondjuk a szemtanú túlzott egy kicsit és a kutyát nem egészen úgy rakták ki, ahogy ő emlékszik. Mi van akkor, ha a kutya előbb már megsérült valahol? Mondjuk egy baleset érte, elütötték, és az iskolához ment...
Mert baleset következtében könnyebb ilyen sérülést összeszedni, mint mondjuk egy tanárnőtől, aki kirakja az udvarból. Lehet, hogy én tévedek, nem voltam ott, nem láttam...
De tekintve, hogy volt "szerencsénk" a posztolóhoz, nem vagyok benne biztos, hogy a leírtak a színtiszta igazságot tükrözik.
Ha a tanárnő ilyet tett, akkor ezért felelnie kell. De ha véletlenül mégsem, és neki, a családjának tönkremegy az élete, akkor mi fog történni?
Kijavítják a posztot, majd kitörölik, mintha nem is létezett volna, ahogy velünk szemben is gátlástalanul megtették, miközben azért másik két ellenünk irányuló posztot ottfelejtették az oldalukon?
Ebben a világban ekkora tévedések életet követelhetnek...
Hétfő
Mivel Baba újabban fájlalja néha a lábát, így ő ma elutazott dr. Sebő Ottó rendelőjébe vizsgálatra, illetve vele tartott Dius és Lili is.
Diusnak az emlődaganata mint kiderült jóindulatú sejtburjánzás ettől függetlenül természetesen el majd később távolítani.
Lilin egy csomót találtunk, ami vélhetően egy gyulladt csomó betokozódása volt, ezt még most el is távolították, illetve túlesett egy vérvételen idős kora miatt.
Baba lábfájása azonban nem a lábából indult ki, hanem a gerincéből. A kora miatt elindult a gerincén egy összecsontosodás. Ez okozza a bajt nála. Műteni nem lehet, viszont fájdalomcsillapítóval karban tartható ez az állapot.
Mivel a tartalékaink végére értünk, mind anyagilag, mint az élelmet tekintve, így német partnerszervezetünk a segítségünkre sietett: egy szép mennyiségű száraztáppal, és bolha elleni cseppekkel segítettek ki minket. Épp a legjobbkor jött! Köszönjük!
Kedd
Melinda önkéntesünk ma a betegszoba nagytakarítását tűzte ki céljául, és bizony a tőle megszokott precizitással varázsolt mindent csillogóvá.
Egy igen szívszorító történet közepébe csöppentünk, amikor ma megismertük Picit. A bűbájos kutyus épp tegnap veszítette el az imádott gazdit, akivel négy hónapal ezelőtt költözött be egy lakásba.
A gazdi testvére kért segítséget, akinek szintén össze volt törve a szíve. Ő szerette volna magához venni, de a nagytestű kutyusa veszélyes volt rá nézve. Ilyen esetben természetesen a gazdikeresés sem megoldás, hiszen a kutya akkor lehet, hogy hetekig, hónapokig kuksolt volna egyedül, mire megfelelő helyre kerül.
Szerda
Dr. Tímár endre rendelőjébe igyekeztünk ma ivartalanításra Pamaccsal, Lolával, Bütyökkel, Foltival és Zergével.
Lola szívféregtesztje sajnos pozitív lett.
Csütörtök
Aranykezű önkéntesünk, Melinda a héten háromszor jött ki a menhelyre. Ma az előkészítőben rakott rendet, ablakot pucolt és még a pórázokat is elmosta, ami ugye az intenzív használat miatt gyorsan koszolódik.
Közben mi állatorvosunkat, dr. Farkas Attilát vártuk a szokásos heti kutyaoltásra. Most 4 veszettségi oltás mellett 10 kombinált oltást, valamint 4 mikrochipet osztott ki.
Sokan szabadulhattak ma a karanténból, például Alex és Suzi is, akiknek szomorú sorsáról pár hete írtam a beszámolómban. Hihetetlen, de a nagyudvarba azonnal sikerült beilleszkedniük, és azonnal játszani kezdtek a többiekkel, míg délután lefeküdtek egy kis sziesztára. Alex annyira nem tudott betelni az új környezet adta lehetőségekkel, hogy szinte meg sem állt egész nap. Még vaksága és idős kora sem akadályozta meg, hogy a feje tetejére állítsa az udvart.
A nagy mozgásra még a nagyházban élők is felfigyeltek. Amíg mi Alex és Suzi beilleszkedését figyeltük, addig Casper kiugrott a nagyház udvarából, ahol épp a kimenőjüket töltötték, és egyenesen hozzánk rohant, a lábunknál lefeküdt.
Őt már korábban szerettük volna kirakni a nagyudvarra, de sajnos nem vált be a terv, mindig odavágyódott, ahol mi vagyunk, így minden kerítést átugrott.
Péntek
Reggel szabályosan sokkot kaptunk, amikor megpillantottuk Alex élettelen testét. Az éjszaka valamikor a játék hevében gyomorcsavarodást kaphatott, ugyanis óriásira megnövekedett a hasa. sajnos ez nagytestű kutyáknál, németjuhászoknál ez a probléma nem ritka. Az igazán elkeserítő az, hogy Alexnek a menhelyi élete még csak most kezdődhetett volna el. A szívünk megszakadt érte.
Tekintve, hogy Casper már a régi helyén nem akart maradni, hanem árnyékként követett minket, folyton kiugrott ahol minket látott, az az ötletünk támadt, hogy az előkészítőben helyezzük el, hiszen ott van a legtöbb mozgás. Ez a terv maxinálisan bevált, Casper sokkal kiegyensúlyozottabban viselkedett, mint eddig bárhol. Azt hiszem ő is megtalálta a helyét.
Casper egyébként fiatal kora ellenére igen tekintélyes karrierrel büszkélkedhet:
gazdájával nem volt felhőtlen a kapcsolata, ezért került be a menhelyre. Többször elég súlyosan bántalmazta a gazdáját, már ha lehet ilyet mondani. Aztán pár hét elteltével a gazdi sírva hívott, hogy annyira hiányzik neki Casper és annyira szereti, hogy bármit megtesz, hogy visszakaphassa, kutyatrénerrel is beszélt.
Megsajnáltuk a gazdit, és bár nem szoktunk ilyet tenni, ez esetben mégis visszaadtuk neki. A kutyaiskolás foglalkozásig már nem sikerült eljutni, Casper ismét csúnyán összeharapdálta a gazdát, úgyhogy ismét a menhelyen kötött ki.
Az első időkben nem volt épp leaányálom a közelében lenni, de ahogy telt az idő egyre inkább kezdett alkalmazkodni. Pár hete, amikor először felmerült a gondolat, hogy udvarba költözhet, az éppen a kifogástalan viselkedése miatt merült fel. És nem is csalódtunk. Emberekkel, állatokkal egyaránt kijön, de tagadhatatlan, hogy életcélja az lett, hogy minél több szeretetet és figyelmet kapjon.
Szombat és Vasárnap
Szerencsére ezen a hétvégén is sok-sok menhelyi kutya találta meg végleges otthonát. Ez szuper hír a gazdihoz került kutyáknak, és azoknak az állatoknak is, akik azt várják, hogy bekerülhessenek a gondozásunkba.
Bár igyekszünk mindenkinek segíteni, sajnos nem minden esetben tudunk mindenkinek azonnali megoldást kínálni.
Lássuk hát, kik azok, akik ettől a héttől kezdve már gazdis kutyaként élhetik az életüket.
Fagyi és Falat Husztótra utazott, Lara, Lottó, Léna és Lili pedig Ausztriában találták meg a számításaikat. Németországba utazott Benji, Pumpi, Florina, Bogi, Baba, Lujzika, Cézár, Lola, Maja és Mázli. Ők ketten egyébként egy családhoz kerültek, aminek azért örülünk nagyon, mert ők is egy családként kerültek ide, és nagyon ragaszkodtak egymáshoz.
Dugó és Bajszi szintén gazdisodtak, ők mindketten szegedi kutyusok lettek.
Köszönjük a 160 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások