A minap egy nagyon megosztó posztot olvastam egy nagyon megosztó személyiségtől a kutya szaporítás, illetve nem szaporítás témakörben.
Ez igazi darázsfészek az állatvédelemben, ahogy az is, hogy egy vemhes szukát etikus, vagy nem etikus ivartalanítani.
Mindkettő parázs vitákat, örök haragokat szült már olyan emberek között, akik azt gondolnánk, hogy egy oldalon állnak.
Nem tudom, hogy az itthoni állatvédelemnek hány oldala van, de nem egy, az biztos.
Rögtön két részre osztja az állatvédelmet a legálisan és illegálisan működő menhelyek kérdése, és persze az, hogy az emberek legnagyobb része azt sem tudja, hogy az általa támogatott szervezet legális-e.
Attól, mert valaminek jól csengő neve, aktív facebook oldala van, még nem biztos, hogy valós mentések állnak a háttérben, rendezett körülményekkel. Nagyon sokan már itt megtévesztik az embereket, sőt akad olyan is, aki csupán posztokat gyárt, a kutya, cica meg valahol az utcán, vagy egy jó szándékú embernél állomásozik, miközben adománygyűjtés folyik.
Aztán itt van rögtön a következő kérdés, hogy egy vemhes szukánál engedni kell-e, hogy a kölykeit világra hozza, avagy sem.
És a következő kérdés, hogy mi az, ami szaporításnak számít. Erre a kérdésre nagyon hosszú és bonyolult válaszolni, mert szigorúan véve az számít tenyésztőnek, aki tudatosan választja ki a díjnyertes fajtatiszta szülőt, természetesen kennelnévvel, a megfelelő szűrések után. A tenyésztő pedig élete végéig felelősséget vállal a nála született kölykökért, probléma esetén visszaveszi őket, és a nem megfelelő egyedeket kivonja a tenyésztésből.
Mostanában nagyon nagy divatnak örvendenek a "designer dogok", akik két különböző fajtatiszta egyed keresztezésével jöttek létre, például a mopsz és beagle.
Ezekért a kutyákért igen borsos áron lehet hozzájutni, és habár két fajtatiszta egyed keresztezéséről van szó, nem biztos, hogy ez a követendő példa.
Ma itthon még mindig nagyon sok kutya leli értelmetle halálát a gyepmesteri telepeken, mert nincs aki hazavigye őket. Talán volna, de inkább választanak a jófogáson ötvenezer forintért francia bulldogot, vagy egy designer kutyát, vagy a kevésbé tehetősek csak két szomszéddal odébb felkapnak egyet a hathetes kis alomból. Nagyon sok kutya meghal, akinek nem kellett volna megszületnie. Egy részük a gyepin, mert nem találnak gazdára, másik részük a gazdánál hal meg elhanyagoltság következtében, vagy azért, mert valamilyen módon a gazda kioltja az életét annak a kutyának, akit egykoron ő akart. Mások különféle balesetek áldozataivá válnak. Nagyon sok, túl sok kutya hal meg név nélkül, és ennek kizárólag mi, emberek vagyunk az okai.
És akkor megérkeztem mondandóm végéhez, ami szinte mindenféle szaporítós, ivartalanítós, kölyökkutyás poszt alatt megjelenik, és engem a guta üt meg tőle: "Ha az állam ingyen ivartalanítana, akkor nem volna ennyi kóbor kutya!"
Csókolom! Ne legyünk már ennyire naivak! Miért az államnak a feladata megoldani a szaporítás kérdését?
Miért mindenki mástól (most épp az államtól) várja a megoldást?
Aki ezt a mondatot komolyan gondolja, az biztosan nem beszélt még állatvédővel, akik erőn felül segítik a gazdás állatok ivartalanítását, de elég kevés sikerrel. Nálunk például egy évben egyszer vagy kétszer van meghirdetve kedvezményes ivartalanítás, de előfordul az is, hogy a jelentkezőket úgy kell nagy erőfeszítések árán rábeszélni, hogy vegye a fáradságot, és vigye el az állatát ivartalanításra.
Vagy az államnak (esetleg az állatvédőnek) az is feladata lenne a kedvezményes/ingyenes ivartalanítás szervezése mellett, hogy Jóska bácsi kutyáját elszállítsa a műtétre, és utógondozza varratszedésig?
Kinek a felelőssége az a kutya, aki az én portámon van, az én akaratomból?
Hát bizony, az enyém! Nem az államé, nem az állatvédőé, és nem is a szomszédé. Kizárólag az enyém (vagy annak kellene lennie).
A mikrochip és veszettségi oltás beadatása minden 4 hónapos kort elért kutyánál kötelező, mégis nagyon sokan elmulasztják, hogy eleget tegyenek a kötelességüknek. Vagy ilyen esetben ez is az állam, vagy az állatvédő feladata lenne ezt pótolni?
Hétfő
Végre elérkezett a jo(bb) idő is, és elkezdődhetett a menhelyi medencék feltöltése vízzel. Ilyenkor a kutyák kedvükre lubickolhatnak, de vészhelyzet esetén a szomjukat is olthatják, mert ilyenkor a melegben megnő a vízfogyasztásuk is. Ahogy mi nem győzzük a tiszta vizet önteni a medencékbe, úgy a kutyák nálunk gyorsabban töltik meg azt homokkal. Elkezdődik a panírszezon nálunk, ami annyit jelent, hogy egy réten víz után egy réteg homok, majd megint egy réteg víz, megint egy réteg homok következik, aminek következtében a menhelyi kutyák egy része úgy néz ki, mint egy dagonyázó kismalac. Így aztán a kutyák, a medence, a beton, minden egyaránt tiszta homok lesz. A dolgozók nem győznek takarítani, friss vizet hordani, a kutyák pedig nem győznek pancsolni.
Kedd
Dr. Tímár Endre rendelőjébe volt időpontunk ivartalanításra, ezúttal Hóci, Fantom, Füles, Buksó és Havas esett át a műtéten.
Hóci útja a gazdikeresésig még igen hosszú, mert bizony amilyen kedves, olyan könnyen dühbe gurul: Hóci nem szereti az oltást, valamint a mekrochip beadását sem, de azt sem túlságosan, ha egy boxba akarják berakni az akarata ellenére. Mivel jön a fürdőruha szezon, és önkéntes kozmetikusunk, Vanda izzítja a nyírógépet, így Hócinak is akad még félnivalója (meg nekünk is, mert nem lesz egyszerű menet). Hóci egyébként alig pár hete érkezett, és bundája már nagyon zavarja a szemünket, de sajnos a nyugtató nélküli kozmetikázás nála nem jöhet szóba. De legalább már az ivartalanításon túl van!
Egy örömteli hírről is beszámolhatok Bond kutyánkkal kapcsolatban. Ő ugyanis ma Szegedre költözhetett, hogy családban élhesse élete további részét. Sok-sok együtt töltött időt kívánunk!
Szerda
Ha valaki imádta a vizet, és a sárban dagonyázást a menhelyi kutyák közül, az Boci. Ő mától már az örök vadászmezőkön lubickolhat a színes, vízzel töltött medencékben, mert számára biztos ilyen a kutyamennyország.
Bocinál lassan fél éve diagnosztizáltak vese és tüdődaganatot, így tudtuk, hogy neki minden nap ajándék volt, amit élhetett nálunk. Betegsége miatt napközben egy udvaron élt társaival, éjszakára eddig egy betegszobába vonult be aludni. Tegnap este is így tette, póráz nélkül, engedelmesen, a nap végén a lábunk mellett ballagva érkezett meg a szobácskája ajtajába, és hajtotta álomra a fejét. Akkor még nem sejtettük, hogy utoljára, ahogyan ő sem. Reggelre Boci örökre elaludt. Nyugodj békében drága öreglány!
Zsombóról és Bordányból egyaránt érkezett kutya hozzánk.
A bordányi kiskertekbe egy idős néni kertjébe vert tábort egy szomorú szemű, félénk keverék kutyus, akit több napi próbálkozás után élőcsapdával sikerült csak befogni. Ő tőlünk a Hulk nevet kapta.
A zsombói kutyus pedig nem is egészen zsombói, hanem a menhely közelében, a Galamb utcán vert tanyát, ahol egy állatbarát lelkiismeretesen etetgette, és a háza környékére szoktatta. Gondozónknak így sikerült őt becserkészni, és nagynehezen megfogni. Chipje neki sem volt, ellenben kullancsot hozott magával bőven.
Csütörtök
Ha már a blogom elején a sok-sok kölyökről szóltam, akik megszületnek, és ki tudja milyen sors vár rájuk, úgy itt remélhetőleg két pozitív példát is említhetünk. Habár életük elég döcögősen indult, mert év elején egy kóborló anyakutya hozta őket világra egy tanyán, azért utána stabil háttérrel cseperedhetetett Himba négy kölyke. Elsősorban Himba jó anya volt, másodsorban a tanya tulajdonosa állatszerető, gondos ember volt, és segítséget is kért. Így Himba a kóbor kutya a tanyán világra hozta a kölyköket, majd pár nappal később az egész kutyacsalád beköltözhetett a menhelyre. Igyekeztünk nekik gyorsan helyet találni, hiszen a tél kellős közepén voltunk. Himba és négy kiskölyke tehát nálunk cseperedhetett, és bizony ma már olyan nagyok, hogy a gazdijelöltesek búcsút inthetnek nekünk. Henri Piliscsabára, Hapci pedig Szegedre költözött .
Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila is megérkezett hozzánk a szokásos menhelyi kutyaoltásra, ahogy állandó önkéntesünk, Melinda is menetrend szerint érkezett, hogy könnyítsen egy kicsit a napunkon.
Péntek
A hétvégén szintén gazdihoz utazhatnak heten, igaz ők a távoli Németországban lelték meg végleges családjukat. Az utazó kutyák előkészítése nem kevés időt igényel, hiszen nyakorvet kell rájuk tenni, Több napon át friss féreghajtót kapnak, valamint utolsó napon friss bolha elleni cseppeket, az utazáshoz szükséges rengeteg papírról, adminisztrációról már nem is beszélve. Ma ezek a teendők tették ki a napunk egy jelentős részét.
Szombat és Vasárnap
Ma Mojó, Gamma, Góliát, Sushi,Folti, Kócos és Pamacs is búcsút intett a menhelynek, hogy Németországban kezdjenek új életet gazdájuk mellett.
Természetesen a hétvégi kutyasétáltatás sem maradhatott el, ahogyan önkéntes kutyakozmetikusunk, Vanda is izzította a szerszámokat, így hivatalosan is megkezdődhetett a bikiniszezon a menhelyen. Az első "áldozat" aki kényelmesebb ruhába öltözött, az Pamacs volt. Ez a Pamacs nem az a Pamacs, aki Németországba költözött, hanem egy névrokona az utazó Pamacsnak. De az írás helyett beszéljen inkább a fotó a menhelyi Pamacs új megjelenéséről, ami szerintem önmagáért beszél. Hozzátenném, hogy a kozmetika az önbizalmát is alaposan felépítette nagy hirtelen Pamacsnak, ilyen profi beállást csak a született modellkutyák tudnak!
Köszönjük Vanda!
Köszönjük a 174 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások