Egy rendhagyó bloggal jelentkezem ezen a héten. Sok kutyával sok minden történt, és jobban követhető életük alakulása, ha ismerjük a múltjukat.
Hétfő
Ahogy már sok blogomban tettem róla említést, sőt külön fejezetet is szenteltem neki, a menhelyünknek vagy egy kis szelete, ami a speciális igényű kutyáké. Itt azok a kutyák élnek, akik nem tűrnek maguk mellett más kutyákat. Ők egyedül élnek egy kennelben, és a rendelkezésükre áll egy udvar, ahol minden nap mozoghatnak, természetesen szigorúan egymás után. A mozgás előfeltétele pedig az, hogy pórázon kivezethetőek legyenek udvarra, tehát emberekkel szemben ezek a kutyák barátságosak, vagy legalábbis kevésbé problémásak.
Itt lakott Karamell is már jó hosszú ideje. Ő egyébként azért került hozzánk, mert a gazdája megunta hogy állandóan elszökik otthonról. Nem mellesleg egy nagy sárga tálnyi érvet felsorolt, hogy miért nem akarja ezt a kutyát. Pár éves menhelyi munkám során azért megfigyeltem, hogy ha valaki kutyát akar leadni, akkor mindig van egy fő ok. A többi csak mellébeszélés, magyarázkodás, magunk mentegetése, és persze így árnyaljuk, hogy hülye a kutya.
Nem, valójában nem hülye a kutya, csak nem a megfelelő gazda mellett élt.
Nyilván ettől eltekintve, valóban vannak olyan helyzetek, amikor tényleg van probléma a kutyával, és nem a gazda hibája, hanem egyszerűen a természeté. Mert sajnos idegrendszeri problémával született, kiszámíthatatlan kutyák mindig voltak, és lesznek is. Erre nincs befolyásunk.
Na de térjünk vissza Karamellre, akinek annyi volt a gondja, hogy unatkozott otthon és elment kalandot keresni, így a gazda hócipője tele lett, menesztette Karamellt.
Annak rendje és módja szerint, a foglalkozás totális hiánya miatt Karamell egy önfejű, nehezen kezelhető kutya volt. Nem volt agresszív, csak nahy ívben tett arra, hogy mi mit akarunk, eddig is azt csinált amit akart.
Ivartalanítás után szerettük volna elhelyezni korban hozzá illő kutyák mellé, de Karamell mindenkinek nagyon durván nekitámadt. Sorban mindenkinek...
Tehát egyértelmű volt, hogy nem kerülhet más kutyák mellé, így egyedül élt, azon részlegünkön, ahol a többi ilyen típusú kutya.
Mivel még 2021-ben került hozzánk, és az ivartalanítás is sokat formál a jellemen, ahogy eleve a menhelyi lét is, így Karamellt ma megpróbáltuk ismét kutyák közé tenni.
A mostani beillesztés teljesen problémamentes volt. Karamell ismerkedett, és meglehetősen jól kommunikál, úgyhogy helyét átadhatta egy olyan kutyának, aki hasonló gondokkal küszködik, mint egykor ő.
Egyébként az ott benn élő kutyákat időről időre figyeljük, és próbálkozunk beilleszteni más kutyák közé. Sok esetben ez sikeres, de vannak olyan kutyák, akik sajnos nem szocializálódnak.
Szerencsére Karamell tudott alkalmazkodni.
Kedd
Ma reggel dr. Tímár Endre rendelőjébe indultunk ivartalanításra.
Most Miléna, Amígó és Berci estek át a műtéten, szerencsére mindenki komplikáció mentesen.
Miléna és Amígó egyébként gazdijelöltes is, így nagyon nagy öröm nekünk az enyhülés, mert nagyon le vagyunk maradva a hőség miatt az ivartalanításokkal.
Amígó egy nagyon kedves testvérpár kutyája lesz, Miléna pedig egy fiatal hölgyé.
Miléna esete egyébként is érdekes, mert a mostani gazdijelölt találta őt az utcán, és hozta ki a menhelyre. Pár nappal később pedig jelentkezett is gazdijelöltnek, ugyanis nem tudott túllépni az elbűvölő kiskutyán.
Szerda
Ma Bakter kutyánk végre révbe ért, egy kedves zákányszéki pár vette őt magához, akiknek már volt egy saját kutyájuk. Természetesen Bakter vele is, a családdal is azonnal összebarátkozott, mindig hatalmas örömmel fogadta leendő gazdijait, amikor látogatni érkeztek.
Bakter története is elég szövevényes, ráadásul ő nem is annyira régen érkezett hozzánk.
A rendező pályaudvarhoz vackolta be magát pár hónappal ezelőtt, és mivel nem volt chipje, így hozzánk került.
Hamarosan azonban jelentkezett a "gazda", egy fiatal hölgy, aki mint később kiderült, egy megbízott személy.
Bakter ugyanis egy telephely főnökének a kutyája, vagy legalábbis a telephelyé.
Mivel ilyenkor kötelező 2 hét karantént kell letöltenie a kutyának a menhelyen (az oltás és mikrochip hiánya miatt), így megbeszéltük, hogy mikor vihető leghamarabb a kutyus.
A megbeszéltek szerint a karanténidő letelte után rögtön pótoltuk a hiányzó oltást, chipet, hogy mihamarabb otthon lehessen a kutya.
Ekkor kezdődött a feketeleves: közbejött egy csapatépítő tréning, egy kirándulás, és egyre kellemetlenebb volt, hogy mi telefonálunk.
Aztán abban maradtunk, hogy a tulajdonos fog minket keresni, ami nem történt meg, és később már a telefont sem vették fel.
Így aztán határidőt szabva küldtünk egy smst, hogy meddig jöhetnek a kutyáért, akiért egyébként ő maguk jelentkeztek.
Természetesen Bakter hoppon maradt, de rövid időn belül az említett család jelentkezett is érte.
Biztos vagyok benne, hogy milliószor jobb helyre került, mint az eredeti otthona. A korabbi tulajdonos pedig szégyellje magát, mert hetekig akadályozta a kutya gazdihoz kerülését a viselkedésével!
Csütörtök
Menhelyünk kijárós állatorvosának, dr. Farkas Attilának ma nem volt olyan sok dolga nálunk.
Dr. Sebő Ottónak azonban egy egész napos programot biztosítottunk, bár akkor erről még mit sem tudtunk...
A megbeszéltek szerint reggel érkeztünk a vizsgálatos kutyákkal:
Zsaru már egy hete orvosi javaslatra dalacint szed, fogprobléma gyanúja miatt. Hozzáteszem, nem volt egyszerű művelet, mert a kapszulát kiköpködte. Emiatt májasba kellett egy mélyedést formázni és úgy kellett a kapszulát kibelezni.
Amikor a májas elfogyott akkor virslivel, kolbászkákkal, kutyaszalámival próbálkoztunk. Volt ami sikeres volt, volt ami kevésbé, szóval nem bántuk, hogy vege a dalacin kúrának. Sajnos azonban, mint kiderült, Zsarunak mégsem a fogával, hanem az évekkel korábban megműtött szájdaganatával van baja. A daganat ugyanis kiújult, de ez alkalommal nem műthető. Amíg vidám, jó étvágyú, addig nyugodtan élheti az életét, ha fájdalmai lesznek, és nem tud már enni, akkor kell elengednünk.
Időskéink fogkőeltávolításon, vérkép kontrollon voltak: Csovi, Csepi, Mázli és Buksi vérképe rendben van, fogaik ragyognak. Sőt, Buksi értékei rengeteget javultak, ő ugyanis vesebeteg, így diétán van, gyógyszert szed.
Csézi varratszedésre utazott. Neki kellett néhány hete sürgősen műtétre utaznia, mert egy éjszaka alatt kipiszkálta magának a szemgolyóját. A szeme egyébként beteg volt, rendszeresen járt kontrollra, legutóbb épp a hirtelen műtét előtt egy héttel.
Frediről pedig már múlt heti blogomban is írtam, hogy állapota már régóta hullámzó, de eddig karban tartható volt. Neki a gerinc csigolyák elmeszesedése okozza a problémát.
Fredi 2017 óta él a menhelyünkön, a meszesedésre tavaly októberben derült fény, mert elkezdett bizonytalanul mozogni. Azota nagyon sok orvosi vizsgálaton, MRI- n átesett, de állapota gyógyszerrel eddig karban tartható volt. Múlt héten a gyógyszereit módosítani kellett, de állapota nem hogy javult, folyamatosan rosszabbodott. Ma reggel újra nem tudott felkelni, ráadásul pár napja hasmenéssel küszködik és semmit nem hajlandó enni.
Ő tehát extra, váratlan kutyaként utazott a rendelőbe, így külön köszönet, hogy újra megvizsgálták. Sajnos Fredi annyira leépült az utóbbi egy hétben, és olyannyira nem reagál a gyógyszeres kezelésre, hogy egyetlen dologgal tudtunk rajta segíteni, megelőztük a további szenvedését.
Fredi 2017 februárjában érkezett a menhelyünkre Zsombóról, félig-meddig gazdás kutyaként. Azért írom így, mert az idős férfi állítólag 2016 decemberében találta, és nagyin szimpatikus volt neki a kutya, de nem tudja megtartani mert túl aktív. Mellesleg meg is kapta őt párszor Fredi, viszont gondolom a házat jól őrizte, így egy darabig mégis elvoltak.
Persze chipet, oltást csak itt a menhelyen kapott. Mi is felismertük pár nap után, hogy Fredi bizony kemény legény, könnyen eljár a szája... És a kutyákkal sem volt felhőtlen a kapcsolata, így elég döcögősen indult a menhelyi élet.
Ivartalanítás után aztán viszonylag gyorsan lecsitult, és bár rigolyás maradt, szépen megtanult sétálni, és rájött, hogy nem rossz dolog jóban lenni a kutyákkal, dolgozókkal. Mozgásszervi problémája miatt hamar udvarra került, ahol nagyon jól alkalmazkodott a többi kutyához, és egészen megszokta azt is, hogy bizony neki gyakrabban kell orvoshoz járnia, és ez nem kívánságműsor.
Betegsége eddig jól kordában volt tartva, most azonban több mint 5 év után végleg búcsút kellett vennünk egymástól.
Ég Veled, Fredi!
Amíg gondozónk dr. Sebő Ottonál volt vizsgálaton, addig a menhelyen a mindig vidám, ugrálós Pedró láthatóan lebénult, nem tudta használni két hátsó lábát.
Gyorsan peregtek az események, meg is beszéltük, hogy amikor gondozónk visszaér, és kipakolja a kutyákat, rögtön indulhat is vissza, mert Pedróval azonnal indulni kell MR vizsgálatra. Ismét külön köszönet dr. Sebő Ottónak!
Pedro történetét pénteken folytatom. Aki még nem unt bele az olvasásba, az meg is tudja, hogy miért.
Péntek
Tegnap délután megtörtént Pedró MR vizsgálata, nekünk pedig őt Makón kellett hagynunk. Ma reggel telefonáltak a rendelőből, hogy mehetünk is Pedróért. Porckorong sérve volt, túl van a műtéten, egy szőnyeggel bélelt kicsi helyre van szüksége ahol lábadozhat. A lábadozási idő 3 hónap lesz körülbelül. Ez idő alatt, amennyire csak lehet próbáljuk a mozgásában korlátozni, orvosi utasítás szerint.
Így most ő-nagy bánatára-a pajtiktól távol, egyedül egy szobában lábadozik. Utálja a magányt, az egyedüllétet, így majd' kiugrik a bőréből amikor megyünk hozzá.
Szombat és Vasárnap
Ma eljött Bozót kutyánk nagy napja, aki családra lelt. Bozót ezentúl Budapesten fog élni, és biztos vagyok benne, hogy nagyon gyorsan be fog illeszkedni a család életébe!
Új lakónk, Kira önkéntesünk jóvoltából került a menhelyre, több héten keresztül ő vigyázott rá.
Kira talált kutyus volt, és akik találták, hazavitték magukkal, de a saját kutyájuk nem egyezett vele. Önkéntesünk kiment chipet olvasni, de mivel nem volt benne mikrochip, így nem tudott hazakerülni. A megtalálók pedig ki akarták engedni az utcára, tekintve, hogy a saját kutyájukkal nem egyezett. Önkéntesünk ezt nem hagyta, magához vette, amíg be nem tuditt hozzánk kerülni. Köszönjük neki, hogy nem hagyta magára!
Végezetül pedig szeretnék köszönetet mondani önkénteseinknek, különösen Melindának, Alexának akik hét közben is kijárnak segíteni, valamint Józsinak, aki a hét legtöbb napján velünk van, és óriási segítség a jelenléte.
Köszönjük a 172 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások