Nem könnyű blogot készülök írni ezen a héten, de a történtekről beszélni kell.
Nagyon nehéz megbízható, elhivatott, állatszerető embert találni a menhelyünkre, de akit találunk, igyekszünk megbecsülni.
A dolgozók megbecsüléséhez az is hozzátartozik, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy a munkakörülmények optimálisak legyenek.
Ehhez azonban a dolgozók, önkéntesek biztonsága is hozzá tartozik.
Mi abban hiszünk, hogy mindenkinek jár második esély, így nagyon sok vélt, vagy valós problémával küzdő kutya került már hozzánk. Sok olyan kutya is, aki megtámadta, megharapta a gazdáját.
Sok esetben ezen kutyák viselkedése a szabályoknak, ivartalanításnak, gondozóknak és önkénteseknek köszönhetően változik, de vannak, akik egész egyszerűen nem alkalmasak arra, hogy újra családba helyezzük őket.
Most egy olyan kutya történetét és életét mesélem el, ami sajnos szomorú véget ért.
Felhő 2020 februárjában érkezett hozzánk, hódmezővásarhelyi gazdája kétségbeesve kérte a segítségünket, mert a helyi egyesület, akitől örökbefogadta, nem akarta visszavenni.
Az örökbefogadót Felhő többször megharapta, és már nagyon kezdtek eldurvulni az események, ő pedig félt tőle, ráadásul tehetetlen volt.
Mint kiderült, a kutyának semmilyen papírjai nem voltak, mikrochippel nem rendelkezett. Felhő elkezdte nálunk letölteni a kötelező két hét veszettségi megfigyelését, majd elkezdtük pótolni a hiányzó oltásait, mikrochipet. Annyi kiderült, hogy legalább az ivartalanítása megtörtént.
Az oltások pótlása, szívféregszűrés után Felhő a nagyházba került, és felettébb jól érezte magát kutyák között. Szép lassan úgy tűnt, hogy levetkőzte agresszió problémáit, szépen sétált. Egyetlen probléma a nyakörvezésnél volt, olyankor mindig befeszült.
Aztán úgy nagyjából pár hónapja összeveszett két kutya az udvaron. Nem komolyan, de ilyenkor mi azonnal közbelépünk. Egyik kolléga az ő kenneljükön keresztül szeretett volna kirohanni, de erre nem volt alkalma. Felhő nekiment és megharapta. Mivel többen ott voltunk, így viszonylag hamar sikerült leállítani, nem is nagyon tudtuk hová tenni a reakcióját.
Utána ezzel a kollégával elég feszült volt a viszonya, és nem a kolléga részéről. Ekkor még elkönyveltük, hogy pusztán véletlen volt, vagy rossz volt a csillagok állása.
Két héttel ezelőtt azonban újra megtörtént, és sokkal durvábban, mint először.
Új kutya került Felhőékhez, aki elég pökhendi stílusban kommunikált a kennelben, ezért egyik gondozónk rájuk kiabált és bement a kennelbe. Ekkor Felhő többször megharapta. Egy másik kolléga segítségével jött ki a kennelből. Ezek nem figyelmeztető harapások voltak: kollégánk keze, lába és oldala olyan csúnyán megsérült, hogy ügyeletre kellett vinni.
Sebei még három hét múlva sem gyógyultak be, nem tudjuk, hogy mikor térhet vissza hozzánk. Felhő az eset után teljesen hétköznapi módon viselkedett. Ami azt illeti, az év 365 napjából 360 napot teljesen hétköznapi módon tölt. De van pár nap, és soha nem tudhatjuk mikor lesz a következő, amikor Felhő nem önmaga.
Mint mondtam, mindig abban hittünk, hogy jár az esély, de ez már nem az első támadása volt, és a gondozóink további testi épsége miatti felelősségünk miatt meghoztunk egy nehéz döntést.
A hatósági állatorvosunk a megfigyelés után elaltatta Felhőt.
Nem vagyunk berendezkedve veszélyes eb tartására. Sem a feltételek, sem a személyzet nem adott hozzá. Megszakad a szívünk érte, de állatgondozóink testi épségét ugyanúgy kell óvni, ráadásul egy nem kiszámíthatóan viselkedő kutya esetében fokozott a kockázat.
Talán egyszerűbb úgy megérteni ezt a döntést, ha elmondjuk, hogy nem arról van szó, hogy Felhő valamilyen ingerre agresszióval reagál. Hiszen a menhelyen több olyan kutya is él, akiknek sokat mondó előéletük van. Itt nem félelmi agresszió, bizonytalanság, területvédés, vagy az élelem féltése váltotta ki ezt a reakciót. Hiszen ha így lenne akkor tudnánk, hogy félti az élelmét, vagy védi a területét, tehát erre figyelni kell, illetve ő maga is figyelmeztet, hogy mi az amit már nehezen visel. És nem is egy egyszerű harapás volt, amit valljuk be önmagunknak, néha még gazdás kutyáknál is előfordul, még ha általában nem is szándékos a kutya részéről.
Nincs olyan kutya még egy a menhelyen, aki morgás, vicsorgás, vagy bármilyen figyelmeztetés nélkül nekirontott olyannak, aki nap mint nap bejárt hozzá.
Ezt sem most, sem később nem engedhetjük meg, a saját, a gondozóink és önkénteseink, jövőbeni örökbefogadóink érdekében sem.
Hétfő
A mai nappal záródott le Felhő veszettségi megfigyelése. A megfigyelést végző menhelyi hatósági állatorvos a mai napon elaltatta őt. Reméljük, hogy ő már valóban egy jobb világban van, ahol nem kell a démonaival megküzdeni.
Új önkéntesünk, Alexa nagyon gyorsan beletanult a menhelyi feladatokba. Ma ő volt egész nap a segítségünkre.
Kedd
A mostani blogomban még ki fogok rá térni a későbbiekben, hogy Roti és társai a nagyudvarban micsoda káoszt tudnak teremteni. A múlt heti blogomban beszámoltam róla, hogy miattuk kellett elásni a slagot a föld alá, mert szétszedik. Nem csak a slagot, hanem mindenfélét összehordanak, és a nagyudvar kellős közepén szedik apró darabokra. Hozzáteszem nagyon lopósak, így akár egy szatyorból is észrevétlenül képesek bármit kicsenni. Vagy ha bemegyünk a raktárkonténerbe, és nem pislogunk elég gyorsan már hopp-el is tűnt valami... aztán az udvar közepén megtaláljuk darabokban.
A minap például beengedtük őket az átadó konténer udvarába, erre pár másodperc sem telt el, Wolf már a kiülős asztalok tetején volt, Berti ellopott egy nagy jutalomfalatot, Leó meg lelopta a párnát, és már hárman elkezdték cincálni.
Szerda
A szegedi Napfényparkból, az Obi melletti lángossütödéből jelentettek egy kutyát, aki odaszegődött hozzájuk. Megnézték, és kiderült, hogy mikrochipje van, ráadásul érvényes oltása is, csakhogy a megadott telefonszámon a tulajdonos tagadja, hogy a kutya az övé volna. Mivel kollégánk éppen adományért ment, így felvette a kutyust a helyszínről.
A telefonszámmal mi sem jártunk sikerrel, viszont a tulajdonos többi adata megvolt, így sikerült végül kapcsolatba lépni egymással.
Csütörtök
Korán reggel meg is érkeztek Bob Marleyért a gazdik. Mivel érvényes oltással rendelkezett, így a gazdiknak nem kellett kivárniuk a megfigyelési időt.
Ugye milyen egyszerű?! Beoltatom a kutyát, és azonnal visszakapom. Ennyi a történet. Némi csavart a rossz telefonszám jelentett, de biztosan ezt az apróságot hamar korrigálni fogják!
Ma helyettesítő állatorvosunk, dr. Bárkányi Pál érkezett hozzánk a heti kutyaoltásra. Tizenegy veszettségi-kombinált oltást, nyolc veszettség elleni oltást, valamint két kombinált oltást osztott ma ki.
Önkénteseink, Melinda és Alexa ma együtt, közösen dolgoztak. Mivel gyorsan készenlettek, így a délutánt a sétáltatós pórázok mosásával töltötték. Mivel ezek a pórázok vastag fémkapoccsal vannak felszerelve, így mosógépben nem moshatóak. A lányok mosogatószerrel, körömkefével mosták tisztára a pórázokat. Nem keveset dolgoztak vele.
Péntek
Egy nagyon zűrzavaros nap volt a mai. Csézit körülbelül egy héttel korábban küldtük állatorvoshoz a szeme miatt, akkor úgy tűnt, hogy nincs teendőnk a szemével. Erre ma reggel az a brutális kép tárult a szemünk elé, hogy Csézi szeme bizony kiugrott a helyéről. Valószìnűleg viszketett vagy fájt neki és elkezdte piszkálgatni.
A lényeg, hogy sürgősen ki kellett műteni, de állatorvost, aki elvállalja, csak nahyon nehezen találtunk.
Míg igyekeztünk állatorvost keríteni, addig megérkezett dr. Tóth Ferenc hatósági állatorvosunk a karantént ellenőrizni, és ugyanebben az időben befutott egy kutya is hozzánk.
Őt Ásotthalomról hozták, az utcán kóborolt. Mivel nem volt chipje, így a nevét tőlünk kapta. Fején sérülés van.
Szombat és Vasárnap
Ma útnak indult egy jobb élet felé Németországba Csipke, Lady, Doroti, Pampa, Mozsa, Molly és Morgó.
Önkéntesünk, Attila jóvoltából már egy kicsit készülgetünk a téli szezonra. Ahogy minden évben, úgy most is Attila önkéntesünk gondoskodott róla, hogy legyen szalmánk. Tavaly egy egész évre elegendőt kaptunk, de idén az aszály nagyon rányomta a bélyegét a termésre.
Egy új, lelkes menhelyi önkéntessel, Józsival bővült a csapatunk, és bizpny nagyon örültünk, amikor mondta, hogy ő a kétkezi munkából venné ki a részét.
Besegít a takarításba, etetésbe, és a hétvégén már rendbe is kapta a nagyudvart, amit Roti és barátai minden nap leamortizálnak.
Köszönjük a 173 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel
Linda
Hozzászólások