Ezen a héten nem írok bevezetőt, mert nagyon sok tanulságos történetet tudok elmesélni, és nem tudtam kiválasztani egyet közülük. Kár is volna, mert szerintem érdemes elolvasni mindet, hogy képet kaphassunk arról, hogy mi itt hogyan éljük meg a kutya-gazda kapcsolatokat.
Hétfő
Iszonyú lelki teherrel indult a hetünk, ugyanis reggelre elveszítettük Zarát, akinek az életéért több mint egy hétig küzdöttünk, és ő is nagyon küzdött. Már annyira bizakodtunk, hiszen újra elkezdett enni apró falatokban, örült nekünk reggelente. Különösen nehéz ilyenkor, amikor látjuk a biztató jeleket, és elkezdünk hinni. Most egy világ omlott bennünk ismét össze! Gyógyítjuk, etetjük, segítünk és elveszítjük. Hol az igazság?
Kedd
Melinda önkéntesünk a mai napját arra szánta, hogy Ünnepi hangulatot teremtsen a menhelyen. Fát díszített, takarított, valamint a hétvégi rendezvényhez segített előkészülni.
Váratlanul betoppant két hölgy egy talált kutyussal, akiben rögtön chipet ellenőriztünk. Kiderült, hogy a kutyust Dodinak hívják, és még érvényes veszettségi oltása is van, ami sajnos elég ritka annak ellenére, hogy kötelező.
A megtalálók nem tudták hazavinni, mert albérletben élnek két cicával, így ismét kész tények elé lettünk állítva: oldjuk meg a helyzetet. A szerencsénk pusztán annyi volt, hogy egy alomnyi talált kiskutya érkezését vártuk, akiknek elő volt készítve a hely, így Dodit oda el tudtuk helyezni, és imádkoztunk, hogy előkerüljön a gazdi.
Az ilyen történetekkel csak az a gond, hogy nem tudjuk az összes ránk hárított feladatot megoldani. Az egész megyéből kapunk hívásokat kóbor kutya, talált kutya, megunt kutya mindenütt, de nem tudunk egyszerre mindenhol helytállni.
A megtalálók ráadásul azt látták, hogy Dodit egy autóból rakták ki, még a rendszámot is felírták. Az illető tagadta a történetet az elmondásuk szerint, és elhajtott. Nagyon furcsáltam a történetet, hiszen egy chipes kutyát nagy merészség a tulajdonos részéről kirakni. Az abszurdum, hogy ha már ki is rakná, pár hónappal ezelőtt még be is oltatja?!
Kértem a két szemtanút, hogy adják át a rendszámot, mert ebben az esetben feljelenthető a tulajdonos. Persze csak abban az esetben, ha biztosak abban, amit láttak, és semmi kétség.
Itt a tanúk elbizonytalanodtak, és nekem rögtön eszembe jutott, hogy minket is vádoltak már meg alaptalanul azzal, hogy a kutyáinkat kidobjuk az autóból.
Nem szabad soha elfelejteni, hogy a kimondott szónak súlya van, és annak pedig következményei.
Dodi tulajdonosát kétségbeesve próbáltuk hívni, mert ismét lehetetlen helyzetbe kerültünk, hiszen a hely egy alom talált kiskutyának lett előkészítve.
Szerencsére a gazdi édesapja értesült a saját állatorvosától, hogy itt a kutyus, és egy órán belül ide is ért a kis szökevényért. A gazdi hihetetlen hálás volt, és még azt is megkérdezte mivel tartozik, ami tényleg kivételes hozzáállás. Annak ellenére, hogy nem keletkezett költségünk, ő mégis adományozott.
Mi pedig gyorsan újra előkészítettük a bejelentett kiskutyák fogadására a helyet, akik éppen abban a pillanatban érkeztek, amikor befejeztük az előkészületet.
Lemit, Lapajt, Lórit és Lencsit Deszk városhatárában, az út mentén találták. A megtaláló segítségkérésig az édesapjánál helyezte el a kis lurkókat, akiknek egyébként még anyjuk mellett lenne a helyük.
A kicsik egyébként bűbájos tacsikeverékek, és látszik, hogy kézhez szokottak, amit a róluk készült fotók majd megerősítenek.
Jól tápláltak, de sajnos igencsak férgesek, úgyhogy azonnal kezelésbe is vettük őket.
Komolyan egy rejtély számomra az emberiség!
Ivartalanítási kampány van, de nem számít, sorra születnek a nem kívánt almok. A kicsiket otthon táplálják pár hetes korukig, és mikor már szépen esznek maguktól akkor kiteszik az út mellé?
Mivel kézhez vannak szokva, egyértelmű, hogy valaki foglalkozott, játszott velük! Nem fér a fejembe a kép! Etetem őket, simogatom őket, aztán észbe kapok, hogy sokat esznek és kiteszem az útra?
És mit mondok a gyerekeimnek, akik valószínűleg otthon babusgatták ezeket a kicsiket?
Hazajöttek iskolából, a kölyköknek meg hűlt helye?
Elvitték őket aranyos nénik és bácsik?
Vagy megmondják az igazat?
Költői kérdések, nincsenek válaszok.
Szerda
A múlt hetünk kicsit stresszesre sikerült a kis francia bulldog gazdija miatt, aki azonnal akarta a kutyust. Mivel sem oltása, sem chipje nem volt, így a kötelező 2 hetet ki kell várni, ha tetszik, ha nem. Mivel a gazda kellőképpen türelmetlen volt, megegyeztünk, hogy ma kora délután elviheti a kutyust, amint az állatorvos pótolta az oltást és chipet. Külön ezért jött be egy munkatársam, pusztán szívességből, így már délelőtt telefonáltunk is a gazdának, hogy hamarabb is jöhet.
Úgy telt el a nap, hogy délután telefonált, hogy ma már biztos nem fog ideérni.
Másnap az állatorvosunk jött volna a menhelyre, ahol plusz munka nélkül pótolhattuk az oltást. Persze mit számít az, hogy egy kollégám szabadidejét rááldozva elviszi a kutyát beoltatni, akiért utána mégsem tudnak jönni...
Ma Ásotthalomról vártunk egy kutyacsaládot, mélységesen felháborító történettel. Újfent emlegetem az ivartalanítási kampányunkat, amit már néha komolyan szitokszónak érzek...
Ásotthalomról anyakutya érkezett három nagyobbacska csemetéjével. Persze chip meg oltás nélkül. A mamán látszódik, hogy már nem egy alom kölyköt nevelt fel.
És akkor következzék bűbájos történetük:
Ők egy tanyáról érkeztek mindannyian. A tulajdonos eladta a házat, a mamakutyát a csemetékkel meg jól ottfelejtette. Persze az új tulajdonos (érthetően) nem kívánt róluk gondoskodni. Nyilván neki is vannak állatai, plusz egy kutyacsaládot az ember nem tud csak úgy bevállalni. Az anya újra tüzelni fog, a kicsik is ivarérettek lesznek... Gondolom mindenkinek könnyű összerakni a képet.
Ez a történet számomra felháborító, vállalhatatlan! Chip, védőoltás nélkül ennek az embernek a tanyáján kontroll nélkül szaporodott a szerencsétlen szuka. Azt sem tudjuk mi lett a többi megszületett alommal, mert látható, hogy volt neki.
Most pedig ő eladja a házat, és kereket old a kutya nélkül, akiért egykor ő vállalt felelősséget? Itt tényleg mindent meg lehet tenni egy másik élőlénnyel?
Csütörtök
Hogy mennyire kis színes társadalomban élünk, azt remekül példázza következő történetem:
Ma egy olyan kutyust fogadtunk be a menhelyre, akit korábban Algyő központjában találtak. Bejelentették nekünk őt, de azonnal nem tudtuk fogadni, így hazavitték, és vigyáztak rá, amíg nálunk nincs üresedés. A megtalálónak semmi köze nem volt a kutyushoz, pusztán emberségesen cselekedett. Számára egy idegen kutya élete sokkal fontosabb, mint sajnos néhány gazdának a saját kutyája.
Ma délben Cseppó gazdája is megérkezett a kutyusáért, a költségeink megtérítésével hazavihette őt. Így, mikrochippel ellátva legközelebb már haza tud kerülni. Szomorú, hogy ide kellett jutnia, hogy ezt megkapja. Felhívtuk a tulajdonos figyelmét, hogy az évenkénti kötelező veszettségi oltás elmulasztása olyan következményekkel járhat, hogy ha a kutya újra kóborol, ismét karanténba kerül. Ez minden oltatlan kutyára igaz természetesen!
Dr. Farkas Attila, menhelyünk ellátó állatorvosa szokás szerint érkezett a heti vakcinázásra, és megvizsgálta Konyakot is, akinek nagyon durván hullik a szőre. Az állatorvosunk laboros vérvételt javasolt, ezért hétfőn várni fogja őt a rendelőben.
Menhelyi önkéntesünk, Melinda ma ismét a segítségünkre volt.
Dr. Tímár Endréhez is úton voltunk ivartalanításra Frédivel, Rafival, Flakonnal és Etóval. Kicsit meg is kavarodott a mai nap, mert Etónál még ultrahanggal sem találták a heréket, de feltáró műtétet nem kockáztattunk így 13 évesen. Valószínűleg ő korábban áteshetett az ivartalanításon.
Rafi és Flakon gyorsan végzett a műtéttel, azonban Frédi megint csak komplikáltabb eset volt: neki egyik heréje a hasüregében maradt, amit kicsit hosszabb műtéttel sikerült eltávolítani. Ez azért fontos, mert a le nem szállt herék könnyen daganatossá válhatnak.
Péntek
A mai napunkat teljesen elfoglalta a készülődés. Néhány kutyánk külföldön élő gazdijához költözik, nekik az utazáshoz nyakörvekkel, spot on-okkal kell készülni, illetve temérdek papírt kell előkészíteni.
Emellett holnap lesz az idei év utolsó rendezvénye a menhelyen. Sátrakat kell állítanunk, előkészülni a bolhapiacra, lemosni a padokat, asztalokat.
Szombat és Vasárnap
Ma útnak indult Fifi, Gyémánt, Hóci, Soma, Zseton, Maci és Demóna Németország felé, Darwin pedig Ausztriába, hogy ők már családban tölthessék az év hátra lévő részét.
A rendezvényünk hihetetlen sikeres volt, példátlan érdeklődéssel. Közel egy tonna adományt gyűjtöttünk, amiért nem tudunk elég hálásak lenni. Sokan személyre szabott kis csomagot kaptak, és sok volt gazdi is meglátogatott minket. Fantasztikus volt látni, hogy milyen sokan kíváncsiak a munkánkra, és nem csak a kutyákat szerették volna látni, hanem megismerni kicsit a munkánkat is. Ez szerintem nagyon fontos és nagyon pozitív.
Külön köszönetet szeretnék mondani Ági önkéntesünknek, aki gyönyörű kézműves díszeivel, poharaival egyedivé és nagyon ünnepivé tette a rendezvényt! Nagyon sokat fáradozott értünk.
Némiképp beárnyékolta a rendezvényt, hogy az adományok mellé egy utcán talált kutyust is hoztak "adományba". Amikor már kezdtünk örülni, hogy chipes, gyorsan magunkhoz is tértünk, ugyanis egyetlen regisztrált oltása sem volt a kutyának!
Próbáltuk elérni a gazdát, akik kétszer is lecsapták a telefont, mondván, ők most túlságosan elfoglaltak.
Hát igen, nem mindenki egyforma. Így aztán nem sikerült zöld ágra vergődni a tisztelt tulajdonossal, hogy mi a terve a saját kutyájával. Tekintve, hogy nem ugrott ki a bőréből annak hallatán, hogy meglett a blöki, még az is lehet, hogy Dolli hosszabb távon lesz kénytelen nálunk berendezkedni.
Ennek a történetnek csak jövő héten lesz folytatása, kövessenek minket akkor is!
Köszönjük a 178 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Kellemes Ünnepeket kívánunk minden négy-, esetleg háromlábú védencünk nevében!
Hozzászólások