Kutyamesék 2022. febr. 21-27,

Éppen a múlt heti blogomban fejtettem ki, hogy sajnos nagyon kevés dolgozónk van, tehát annyi emberre oszlanak szét a feladatok, ahányan vagyunk.
Mindenki túlterhelt, fáradt, és ahogy korábban is mondtam, egyszerre nem tudunk két helyen lenni.

Ez a menhelyen belül is igaz, egy ember egyszerre csak egy dolgot tud csinálni.
A hétvégén rendszerint örökbefogadó családok érkeznek szép számmal, hogy ki tudják választani leendő kedvencüket. Ez azonban nem random történik, mindenki megbeszélt időpontra érkezik, hiszen minden családdal külön kell foglalkozni, tehát egy ember egy családdal tud foglalkozni. Nyilván az örökbefogadók tartják fenn a menhelyi körforgást, az ő látogatásuk teszi lehetővé, hogy egy kutya családra leljen, és egy másik kutya ezáltal hozzánk kerüljön.

Hajdanán, amikor még több dolgozónk volt, kevesebb örökbefogadónk, nem kellett így szabályozni a látogatást. Mindenki jöhetett, mindenféle céllal, nyitvatartási időben. Ez nagyon sokaknak tetszett, jöttek is az emberek, és egyszercsak azon kaptuk magunkat, hogy lassan közeledtünk a zárórához, de még nem sikerült feltakarítani, annyi ember érkezett hozzánk.

Az ellátás rovására nyilván nem mehet a látogatók körbevezetése, így a nyílt napok mellett döntöttünk, majd ezt is fel kellett függeszteni a járvány miatt.
Azóta persze már nagyon sok minden történt, például a mi létszámunk is erősen megfogyatkozott. A nálunk dolgozó fiatalok elhelyezkedtek a szakmájukban, vagy más utat választottak. Csak az öreg rókák maradtak a menhelyen. Úgyhogy most kevesebb emberre több feladat hárul.

Természetesen még mindig az elsődleges szempont a gazdikeresés, a hétvégét ennek szenteljük, a hétköznapokra pedig igyekszünk minden más munkát bezsúfolni.

Igen ám, csakhogy itt a jóidő, az embereknek egyre nagyobb az igényük arra, hogy kinn legyenek a szabadban. Folyamatosan érkeznek a megkeresések, hogy ki szeretnének jönni szétnézni, kutyát simogatni, eltölteni ott pár órát, mint a vadasparkban. Egyelőre erre sajnos nincs lehetőség, éppen az emberhiány miatt. Ezt általában megértik az emberek, de sajnos mindig van olyan, akinek ez nem magyarázat. Aki nem érti, hogy nekünk előtérbe kell helyeznünk a benn élő állatok ellátását. Nekik nem mondhatjuk azt, hogy nincs idő enni adni, mert túl sokan jöttek szétnézni.

nekünk sem jó ez így, nekünk is kellemetlen. Mi is nagyon örülnénk, ha többen lennénk, nem lenne ilyen feszített a tempó. Sajnos az sem megoldás, hogy mindenki kontroll, dolgozó nélkül sétálgasson a menhelyen. És nem, nem azért mert takargatnivalónk van. Hanem azért, mert sajnos a kirakott táblán lévő kéréseket sem tartják be az emberek.

Nálunk nem csak simogatható, cukimuki kutyusok élnek, hanem problémásak is, akik pont ugyanúgy néznek ki, mint a barátságos társaik.
Még nyílt napokon is folyamatosan figyelmeztetni kellett újra és újra a látogatókat, hogy nem szabad benyúlni a kerítésen, nem szabad ételt bedobni. Hát még ha felügyelet sem volna... és a baleset, a kutyaharapás senkinek nem hiányzik. Mert ez ugye benne van. Mint amikor egy édesanya néhány évvel ezelőtt amiatt haragudott meg, mert a kislány bőrén egy kölyök karma nyomot hagyott. De egy jutalom falat osztásnak is könnyen harapás a vége. Nem azért, mert mondjuk agresszív a kutya, hanem azért, mert túl vehemensen veszi el a falatot.

És a látogatók simogatni is akarnak, de egy idegen észre sem veszi, eszébe sem jut, hogy mondjuk azoknak a kutyáknak már kicsit sok az egész napos megterhelés. Mert persze, szeretik a simogatást, de ahány ember, ahány gyermek, annyi féleképpen simogat. Természetes, hogy nem maradhat felügyelet nélkül. Hát ezen okok miatt nem lehetünk vadaspark jelleggel nyitva. És ezt nem panaszként írom, hiszen nekünk is nagyon jó lenne ha képesek lennénk plusz programokat szervezni a menhelyre. De addig is első, hogy a benn élő állatok megkapják azt, amit eddig kaptak.

Hétfő
Boxos reggel úgy fogadott minket, hogy össze-vissza hányta az udvart. Előtte napon főtt étel volt a menü, és aki ismeri Boxost, meg valaha találkozott vele, az tudja, hogy nem veti meg a kaját. Semmilyet, nemhogy a jóféle főttet. Úgyhogy megbeszéltük az orvossal, hogy ma koplalás, gyógyszerek. Ha nem javul, akkor holnap néznek egy vérképet. Persze biztosak voltunk benne, hogy gyomorrontás, ugyanis előző napon semmi baja nem volt.

Kedd
Arra számítottunk, hogy Boxos reggel már kirúgja az ajtót, és a tőle megszokott vehemenciával fogad minket. Hát sajnos nem így lett, így ő is utazott a többiekkel dr. Sebő Ottó rendelőjébe.
Sajnos Boxosról kiderült, hogy vesebetegség kezd nála kialakulni, úgyhogy el kell kezdeni egy gyógyszeres terápiát.
Boxos mellett vizsgálatra utazott Bella, neki szívultrahangot csináltattunk szívférgesség miatt. Negatív lett.
Maci, Csuti és Bodri általános vizsgálatra, vérképre utazott, valamint fogkő eltávolításra.

Közben a menhelyre beköltözött két kutyus Ásotthalomról. Nekik elhunyt a gazdájuk, az örökösök kértek segítséget. Sajnos Borzas és Vöri esete mindennaposak.

És mára még jutott egy meglepetés kutya is, akit Deszk és Szeged között találtak, az autók között szaladgált. Természetesen chipje nem volt, a menhelyünk pedig fogadta őt.

Szerda
Rexi nem egyszerű kutya, de szerencsés, mert Albertirsáról kinézte őt egy nagyon kedves, és hozzáértő család. Rexi kapcsolata nem felhőtlen a többi kutyával, és a szófogadó kutyák közé sem könnyen sorolható, épp emiatt váltak meg tőle korábbi gazdái. A jelenlegi gazdi mindezek tudatában vállalta őt, Rexinek pedig fogalma sincs róla, hogy milyen óriási szerencséje van!

Ma dr. Tímár Endre rendelőjébe készülődtünk ivartalanításra váró kutyusokkal, valamint Bogival, akinek az emlőjében tapintottunk ki egy csomót. Az első vizsgálatok azt mutatták, hogy valami idegentest lesz, de sajnos műtét közben kiderült, hogy daganat, így komplett emlősor eltávolítás lett a vége.
Bogi sikeresen le is ugrálta magáról a gallért a betegszobában, így kénytelenek voltunk az előkészítőbe költöztetni. Mivel mindennek nekiment és széttört egy gallér, így kénytelenek voltunk levenni. Szerencsére nem piszkálja a varratát, így reméljük gyorsabban gyógyul

Bogi műtétje mellett sor került Ili, Májki, Macsó és Mámor ivartalanítására, szívféreg szűrésére. Mindenki negatív lett.

Csütörtök
Ma ismét állatorvosos napunk volt, de menhelyünk állandó orvosa, dr. Farkas Attila a szokottnál jóval később érkezett, így kicsit lóhalálában kellett az oltásokat letudni, hiszen hamar ránk sötétedik.

Melinda önkéntesünk ismét kitett magáért. Az előkészítő takarítása mellett ma a cicaház udvart, valamint a karantén zöld területeit gereblyézte fel a tőle megszokott precizitással. Köszönjük a munkádat!

Péntek
Ma osztrák partnerszerveztünk, a Nothilfe für Hunde tett nálunk villámlátogatást, és magával vitte Milkát, Dinát, Kiwit és Csámpást, hogy gazdis kutyákként éljék tovább az életüket. Emellett adományt is hoztak, aminek nagyon örültünk, mert éppen fogytán van az eledelünk.

Nemcsak Ausztriába gazdisodott ma kutya, hanem Hencsére is. Szuzi szerencsésnek mondhatja magát, mert annak ellenére, hogy nagytestű, és nem fiatal, mégis családra talált, ahol mindent meg fog kapni, amire csak vágyik.

Szombat és Vasárnap
A hétvégén két másik menhelyi kutyusunk is gazdira talált, mindketten Szegedre költöztek, de egymástól függetlenül. Boldog gazdis éveket kívánunk Tominak és Borinak!

És mára is jutott egy alom kölyök, akiknek tudatlanságból, illetve a szegénység miatt kellett megszületniük. Mert nincs pénz az ivartalanításra, és nem is nagyon érdekelte a gazdit ez a fajta megoldás.
Persze ennek a hozzáállásnak lett gyümölcs is, mégpedig hét kiskutya képében, akiket már nem tudott ellátni a hölgy, így ma egy parvó elleni oltással ellátva beköltöztek a menhelyre. Mivel az anyakutyáról nem akar lemondani, így a további almok születésének megakadályozása miatt a kutyus bekerült az ivartalanítási programba. A kicsik pedig a többi oltás után gazdikeresővé válnak.