Kutyamesék 2022. jan. 3-9.

A heti bevezetőm ismét a blog végén találta meg a megfelelő helyét, miután a hétvégén visszakerült gondozásunkba Kathy, aki nem is olyan régen került gazdihoz. Az okokról, a miértekről a blogom végén szólok.

Hétfő
Larát a múlt heti blogomban mutattam be, őt mentettük az újszegedi töltésről, ahol nagyon sok állatbarát segített nekünk, hogy őt biztonságba helyezhessük. Kiderült, hogy gazdája határon túli, nagyjából egy hete veszett el, és nagyon keresik. Hirtelen lelkesedésükben, illetve a nyelvi akadályok miatti zűrzavar okán már autóba is pattantak, hogy hazavihessék.
Sajnos azonban Larának lejárt a veszettségi oltása, így nem vihették haza (pláne így, hogy más országban él). Az útlevelét elhozták, és megbeszéltük, hogy két hét múlva jöhetnek érte. Akkor immár érvényes oltással távozhat Lara. Szemernyi kétségünk nem volt, hogy a gazdi szereti, és ragaszkodik a kutyushoz. A felmerülő költségekre is csak legyintett, hiszen az volt a fontos, hogy hazakerülhessen vele Lara.
Természetesen nem akadékoskodni szeretnénk, de ezeket a szabályokat be kell tartani, így kerülhet csak haza a kutya. Ez minden legálisan működő menhelynél így történik. Ezek a szabályok, semmi ördögtől való nincs ebben.

Kedd
Az újév első hete meglehetősen mozgalmasra sikerült: A Norma Instruments jóvoltából a menhelyi cicák ingyenes vérvizsgálaton estek át. Habár ez klasszikus értelembe véve nem kutyás blogba való téma, de mi nagyon örültünk ennek a páratlan lehetőségnek!

Eközben dr. Sebő Ottóhoz indultunk egy csapat kutyával vizsgálatra.
Molly és Cserfes szívférgességük miatt utaztak szívultrahangra. Szerencsére egyikük szívében sem találtak férget.
Fifi túlesett a cseresznyeszem eltávolításon. Ugyan még kicsit kótyagos volt a visszaérkezésekor, de látszódott, hogy tökéletes lett az eredmény.
Havas kutyánk bekerülése óta küzd a rossz egészségével. Most is vizsgálatra utazott, mert egyelőre csak annyi a biztos, hogy a betegsége a vérképzést érinti. Most vérparazita tesztek segítségével kizártuk annak lehetőségét, hogy a betegségét vérparazita okozza.

Said pedig az utóbbi időben meglehetősen sokat köhögött, így őt is egy alapos kivizsgálásra küldtük. Nála szívbetegséget diagnosztizáltak, úgyhogy szívgyógyszereket kapott, amit mától élete végéig szednie kell.

Bordányból ma hét kutya érkezett a gondozásunkba:
Árnyék a félénk kan a Seregélyes dűlőben kóborolt, és mivel meglehetősen bizalmatlan, így csak élőcsapdával sikerült befogni.

Szintén a Seregélyes dűlőből érkeztek a múlt héten befogott Bizsu kölykei. A történet itt a következő: észlelték, hogy anya lefialt egy üres tanyára, de már csak akkor, amikor a kölykök elég nagyok voltak. Az anyát pár napja sikerült megfogni, de a kölykök ijedtükben szétszéledtek. Egy környéken élő vállalta, hogy eteti őket, amíg egy picit megnyugszanak, és befoghatóak lesznek. A hat rémült kölyök így ma anyjuk után szintén a gondozásunkba került. Sajnos azonban Bizsu nem volt túl lelkes a kölykei láttán, így szét kellett őket újra választani, mert az anyát már idegesítette a kölykök erőszakossága, és ennek hangot is adott.

Szerda
Azt szokták mondani, hogy a puding próbája az evés. Ezzel mi is maximálisan egyetértünk. Sajnos nagyon sok kutya, aki hozzánk kerül egész eddigi életében nem találkozott más kutyákkal, így a reakciója is nagyon sokféle lehet, ha találkozik a fajtársakkal. Hogy ki miként reagál, az nagyon egyedi. Bundás pár héttel korábban került hozzánk, a gazdája kórházba került, így ő teljesen egyedül maradt, nem tudtak róla gondoskodni.
Bundás annak ellenére, hogy nemigen találkozott más kutyákkal, nagyon jól viselkedett a néla fiatalabb kutyákkal. Mivel nem zavarja, ha több kutya is van a közelében (bár a simogatáson nem szívesen osztozkodik!), így egy idősebb csapathoz fog csatlakozni. Itt udvarban élhet több, hozzá hasonló életkorú kutyával.

Csütörtök
Ma Ásotthalomról egy félős kislány kutya, Triniti érkezett hozzánk, aki az utcákat járta mielőtt hozzánk került. Szegény nagyon megijedt az ingergazdag környezetben, így a karanténkennel legsarkában bújt meg, onnan remélve némi védelmet.

A mai nap ismét az állatorvosoké volt. Egyrészt menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila érkezett hozzánk, hogy a szokásos heti oltásokat beadjuk. Most 7 veszettségi oltás mellett 20 kombinált oltás és 15 mikrochip került kiosztásra.

Dr. Tímár Endre rendelőjébe pedig ivartalanításra, szivféregtesztre utazott Tücsök, Lotti, Fürtös, Pamacs és Csuti. Mindannyiuk tesztje negatív lett.
Forgács pedig vizsgálatra utazott, de tartottunk tőle, hogy rossz híreket fognk kapni. Sajnos Forgács evilági élete befejeződött. Több, mint egy évet töltött a menhelyen, és hiszem, hogy ez az egy év neki valódi ajándék volt. Melegben, emberek és más kutyák között élhetett.
Ugyan bekerülése óta egészségügyi problémákkal küzdött, de ezidáig mindig sikerült újra és újra erőre kapnia.
Megvastagodott húgyhólyaggal, vese és májbetegséggel küzdött, de a gyógyszerek áldásos hatásának köszönhetően ezeket a betegségeket kordában tudtuk tartani. Sajnos szépen lassan a látását is elveszítette, de mégis viszonylag magabiztosan tudott mozogni a számára ismerős helyen. Ugyan kinézetén látszódott, hogy idős és egészségügyi problémákkal él, de jó étvágyú, pozitív személyiségű kutya volt. Az elmúlt pár hétben azonban ez a legendásan jó étvágya fokozatosan kezdett csökkenni, és láthatóvá vált, hogy teste egyre egyre fáradtabb, elcsigázottabb. Nem szerettük volna megvárni a teljes leépülését, mert nincs értelme annak, hogy egy állat szendvedjen, vagy hetekig, hónapokig hozzá méltatlan életet éljen. Mivel a közérzetén nem lehetettt volna javítani, állapota csak tovább romlott volna, így ma elengedtük őt.
Nyugodj békében Forgács!

Péntek
Zákányszékről egy igazán gyönyörű anyakutya érkezett hozzánk, két napos kicsinyeivel. Mindamellett, hogy igazán gyönyörű kis család, még nagyon kedves is az anyakutya, Himba. Bár láthatóan aggódik a kölykeiért, és óvja őket, ennek ellenére a legkisebb agresszió sincs benne.
Ő egyébként még Karácsony körül szegődött oda egy tanyához, és a tulajdonos el is kezdte etetni, Himba pedig úgy gondolta be is költözik. Mivel elég jó húsban volt, így a tanya tulajdonosa nem fogott gyanút, hogy vemhes. Aztán két napja négy kiskutyával ajándékozta meg újdonsült pártfogóját. Érthető okokból ezt nem tudta vállalni, így ma a család beköltözött a manhelyre.

Szombat és Vasárnap
A másfél napja beérkezett Triniti sajnos a hétvégén váratlanul rosszul lett, és a parvó jeleit mutatta. Megkezdődött a gyógykezelése, és imádkozunk a jobbulásáért, továbbá aggódunk a többi védencükért is. Sok friss kutya érkezett a karanténunkba, nyilván a legtöbbje oltás és védelem nélkül. Hiába figyelünk, sajnos a parvó nagyon könnyen terjed. Véletően Triniti már lappangó betegséggel került hozzánk, de sajnos a betegség úgy is átadható, hogy nem érintkezik más kutyával.

A hétvégén Kathy kutyánk, aki néhány hónappal ezelőtt gazdisodott, visszakerült a gondozásunkba. Őt lakásba vitte el a befogadója, de szembesülnünk kellett azzal, hogy Kathy nem hogy nem lakásban él, egyenesen telepörző feladatokat kapott. Gazdája újonnan épülő házának, és az oda vásárolt javak védelme volt egyértelműen a feladata.

Roosz helyen volt-e Kathy?
A válasz egyértelműen nem. Kathy fizikailag jól volt tartva, nyakörve volt. rajta a neve, a gazda telefonszámával. A chipet átíratta a saját nevére. Nem volt láncon. Külön helye volt, ahová be tudott húzódni az időjárás elől.

Nagyon-nagyon sok kutya örülhetne ha széltől védett helye volna, rendesen kapna enni, nem bántanák, sőt szeretnék, és törődnének vele. Szabadon mozoghatott az udvarban.
Mindezt Kathy megkapta, tehát nem azért hoztuk vissza, mert rosszul bánt vele a gazdája. Csakhogy mi úgy szeretnénk örökbeadni, hogy annál a körülményeknél többet kapjon, mint amit mi tudunk neki biztosítani.

Szélvédett, biztonságos helyet, mozgási lehetőséget, törődést, ételt tőünk ugyanúgy kap. Sőt, társaságot is, más kutyákat és embereket. Mert valljuk be, egyedül egész nap és éjszaka egy udvarban nem olyan mozgalmas. Persze a gazda minden nap meglátogatta, és foglalkozott vele, de az az pár óra ahhoz képest, hogy mennyit van egyedül?

Ráadásul mint mondtam, Kathy tudomásunk szerint lakásba költözött, és akkor ment volna családi házba, ha az elkészül, és a gazdival együtt költözik.
Tudom, kicsit szélsőségesnek hat(hat) sok ember szemében, hogy ilyen okok miatt semmisnek vesszük az örökbefogadást.

Azonban fontos tudni. hogy minden menhely a maga szabályai szerint ad örökbe kutyát. Ráadásul a menhelyi kutyák gondozóin nem az a nyomás, hogy ha nem sikerül a kutyát örökbeadni, akkor valamennyi idő után altathatóvá válik. Nálunk életük végéig élhetnek a kutyák, akkor is, ha sohasem találunk nekik családot.

Most biztosan sokkan megdöbbennek, akik megnézik Kathy fényképét, hogy bizonyosan megőrültünk, ha komolyan gondoljuk, hogy ekkora kutyát benti tartásra adunk, vagy kinti-bentire. Hiszen ne akarjunk már egy kinti kutyából szobakutyát csinálni. Az nem egéeszséges...

Mostanában egyre több cikk szól arról, hogy adjuk meg a kutyáknak azt amire teremtettek: munkakutyának munkát, pásztorkutyának nyájat, stb... Ez rendben is van, de ne feledkezzünk meg arról, hogy ezek a kutyák ugyanúgy éreznek, mint mi emberek. Fáznak, melegük van, éhesek, szomjanak, vágynak a védett helyre, az ember oltalmára. És azon felül, hogy megadjuk nekik, amire ki lettek tenyésztve, adjuk meg nekik azt a lehetőséget, hogy velünk, mellettünk élhessenek.

A kutyák nem buták, nem saját létük ellenségei. Nagyon sok nagytestű kutyát adunk örökbe lakásba, vagy kertes házba, de benti tartásra. Mindegy, hogy kicsi vagy nagy, egy csivava is tud óriási felfordulást is csinálni, míg egy németjuhász is viselkedhet teljesen nyugodtan. Ha esélyt sem ad az ember arra, hogy megismerje, megszokja a lakás adta előnyöket a kutya, akkor valóban nem fog tudni alkalmazkodni, nem fogja megszokni a lakást, hiszen meg sem ismeri. Épp emiatt nem tud a kinti kutya nyugodt lenni a lakásban a tűzijáték idején, mert az ismeretlen erős zaj mellett még becsukjuk egy olyan helyre, amelyet nem is ismer, így még nagyobb stressz éri. De ez a legjobb megoldás mégis, mert így legalább nem tűnik el. Egy számára ismeretlen helyen minden kutya máshogy viselkedik, mint az egyébként megszokhattuk. Hogy biztonságban érezhesse magát, ahhoz több hétnek kell eltelnie, de ez egyénenként eltérő. Ha nincs ideje egy helyet megismerni, akkor természetes, hogy nem fogja a helyét találni...

Kathy gazdája a beszélgetésünk idején többször ellentmondásba keveredett, így szinte rögtön élt bennünk a gyanú, hogy állításával ellentétben nem sokat lehetett lakásban a kutya, annak ellenére, hogy elmondása szerint oda vitte. Többször hangsúlyozta, hogy ez a kutya nem lakásba való, és hogy egyáltalán nem tudta megszokni azt a helyet. Gyanítható, hogy azért, mert esélye sem volt arra, hogy megszokja, megismerje, hiszen nagyon rövid idő alatt kikerülhetett az épülő ház udvarára.
Az is elképzeélhetó, hogy Kathy mindössze pár napot élt lakásban, de az is lehet, hogy még annyit sem.

Minden kutya vágyik a tiszta, időjárástól védett helyre, pláne ha ott lehet a gazdája lába mellett. És ez nem a méretének a függvénye. Ha kellőképpen sokat foglalkoznak vele, le van mozgatva, le van fárasztva, akkor nem lesz egyetlen kutyának sem átok a benti tartás. És azt se feledjük el, hogy minden kutya, akinek rendelkezésére áll egy szép nagy udvar, attól még nem él ingergazdag környezetben. És egy nagy udvar is lehet börtön a kutyának, főleg ha csak naponta 10 percet tölthet el élete értelmével, a gazdájával.