Kutyamesék 2022. júl. 11-17.

Egy pár hónapos kutyakölyök kapcsán méláztam el-ismét-hogy mennyire törékenyek is a kapcsolataink. Egymással, és minden élőlénnyel szemben.

Ezt a kölyköt egy benzinkúton találták, és gazdit kerestek neki, majd a lelkes gazdi másnap visszavitte a megtalálónak, így aztán Mandula bekerült a menhelyre.

Manapság talán picit nehezebb kutyához jutni-igen, kénytelen vagyok így írni!
A menhelyi örökbefogadások szigorodnak, és a törvény is szabályozza több-kevesebb sikerrel a szaporítást. Ettől függetlenül a vásárokban még mindig lehet kiskutyát szerezni, leginkább chip meg oltás nélkül, de nem mindig van az igényünknek megfelelő kutya. Mert ugye az utóbbi időben mindenben annyira igényesek lettünk mi, emberek!

Már nem vállalunk el akármilyen munkát, már kinevetjük azokat, akik alacsonyabb bérért dolgoznak, vagy akinek nem a legújabb mobiltelefonja tündököl a farzsebben. Kinevetjük akinek kisebb, szerényebb lakás jut, miközben a saját életünket minél csillogóbbnak próbáljuk mutatni. Percenként posztolunk, és várjuk a lájkokat. Eközben meg hirdetjük azt, hogy mennyire toleránsak vagyunk mindennel,mindenkivel szemben. A következő pillanatban meg véres szájjal esünk egymásnak a közösségi oldalon.

Talán annak köszönhetően, hogy oly igényesek vagyunk, jobban megnőtt a kereslet a menhelyi kutyusokra. No meg arra, hogy az általunk választott kutya legyen tökéletes: oltott, chippelt, féreghajtott, jól fésült. Amolyan késztermék. Olyat azért elég nehéz lesz Igényes úrnak a bozót mögött a csomagtartóban mutatni.

Azokkal a kutyákkal még rengeteg teendő van, márpedig a mai modern emernek éppen ideje nincsen. Semmire!
Aztán a kutya, főleg ha kölyök, nem biztos, hogy azonnal idomulni fog a család életviteléhez. Ilyenkor a vásárba aligha tudja visszavinni, és reklamálni, mert hősünk még aznap megszabadult a kölyköktől. Ha szerencsések a kicsik, akkor a vásárban valakinek megakadt a szeme rajtuk, ha nem, akkor valószínűleg az utcán, erdőben végzik.
Az viszoint biztos, hogy nincs kinél reklamálni.

Ha valaki esetleg kutyát ment, és maga keres gazdit neki, akkor sok esetben csapdába esik. Felelős gazdit találni nagyon nehéz, ezt tapasztalatból írom. És még mi sem ismerjük az összes buktatót.
Tehát ha valaki maga intézi a talált kutya gazdikeresését, akkor bizony megtörténik az, ami Mandula esetében is megtörtént. Azé a kutya, aki hirdeti!
Ha én megtalálom, és gazdit keresek neki, örökbeadom, akkor az emberek valamiért azt gondolják, hogy én, mint jó "tenyésztő", majd szépen visszaveszem a kutyát, aki nem felel meg, noha én magam sem akartam megtartani, pusztán csak segíteni neki. Ez már elvárás. Egy olyan embertől, akinek van lelkiismerete, és segíteni próbál.

De ki várja el Pista bácsitól, aki a vásárban a fa mögött a csomagtartóból adogatja pár ezer forintért a felesleges, otthon született szaporulatát?
Naná, hogy senki!
Úgyis hiába keresni, mert a vásár után köddé vált.

Az igazi rutinos, igényes emberek persze tudják mit akarnak... A tegnap kitudja mi okból kimúlt kutya helyére minél gyorsabban, reális áron minél jobban ellátott kutyát szerezni, így a menhelyhez fordulnak. Jellemzően azt várják, hogy nekünk ne legyenek feltételeink, ne kíváncsiskodjunk, csak mutassuk a választékot. Kiskosztümben végigtopognak a frissen készített frizurával a menhelyen, távolról rábök egyre:
-az jó lesz nekünk!
És már vinnék is, legjobb esetben a kocsi csomagtartójában harmincas rekeszben. Vagy éppen utánfutóval. A kutya a kocsiba ne szálljon be, összekoszolja!
Hiába minden, meggyőzhetetlenek arról, hogy mi nem így képzeljük el a jövőt a védenceinknek. Ilyenkor szoktak előkerülni a lelki terror eszközei: bárki felettesével akarnak beszélni, újságírót, híradósokat akarnak keresni, vagy csak szétkürtölni mindenhol, hogy miként jártak nálunk. Hogy nem is akarunk örökbeadni, csak mindig kunyerálunk...

Vannak akik azért ennyire nem vaskalaposak. Találkozni akarnak a kutyával, megnézni, eldönteni, hogy olyan-e amilyennek megálmodták. Ezzel nincs is baj. Csakhogy idő hiányában a kutya mégsem fogja beváltani a hozzá fűzött reményeket. Nem lesz idő a sok nyaralás, csillogó virtuális élet mellett a blökit nevelni.
És jellemzően a kutyáról sincs fenn egyetlen kép sem, talán kölyökkorból. Pedig minden másról van: ételről, új hajról, kirándulásról, síelésről, mindenről.

És vannak azok az emberek, akiket mi keresünk a kutyáinknak. Valódi fanatikusok, de nincsenek olyan sokan, bár talán egyre többen.
Akik azért szeretnének örökbefogadni,mert szeretnének segíteni egy menhelyi kutyának. Valahogy ilyenkor nem számít, hogy miként piszkolja össze a kutya a ruhát, vagy a kocsit. Nem számít!
Ők tele vannak emlékekkel, a szívükben őrzik előző kutyájuk, vagy gyerekkoruk kutyájának emlékét, és most is elcsukló hangon mesél róla. Ha tud...
Az ő szívük csücske nem tegnap ment el ismeretlen okokból. Hanem hónapokkal, évekkel ezelőtt. És most sem biztosak benne, hogy felkészültek. Ezek az emberek tele vannak kérdésekkel, kételyekkel.

Ők valóban segíteni, menteni akarnak. Nekik is vannak elképzeléseik, ez természetes. Elmondják hogyan élnek, és segítséget kérnek, hogy melyik kutyus passzol az életükbe, hiszen ez nagyon fontos. A későbbi együttélés alappillére lesz, hogy mennyire illik össze gazdi és kutya.

Nem döntenek hirtelen, és nem túlesni akarnak az örökbefogadáson. A kutya beszerzése nem vasárnap délutáni program, hanem egy hosszú megfontolt döntés eredménye.
Mert ha nem gondolják végig, akkor csak egy hirtelen döntés eredménye, amit előbb vagy utóbb megbánunk, kevésbé értékesnek gondolunk.
Márpedig az élőlények nem tárgyak, akik napról napra gazdát cserélhetnek, közkézen foroghatnak.

Mi a menhelyen pontosan látjuk, hogy egy sokgazdás kutyának milyen problémákkal kell megküzdenie. És nem minden esetben sikerül helyrehozni azt, amit már előttünk annyian elrontottak.

Hétfő
Megszámlálhatatlan mennyiségű bejelentés érkezik hozzánk kóbor kutyákról. Ahogy már említettem, mi egymagunk nem fogjuk tudni megoldani az egész megye kóbor kutya problémáját, ami igen tekintélyes. Nem mellesleg ugye, ez az önkormányzatoknak kötelező feladata, és bizony vannak olyanok, akik nagyon lelkiismeretesen végzik a feladatukat.
Meg vannak azok az önkormányzatok, akik ki tudja mi okból, de nagy ívben tesznek a kötelességeikre.
Márpedig a kóbor kutya gond magától nem fog megoldódni, és reméljük, hogy előbb vagy utóbb a helyi lakosok is nyomást fognak gyakorolni rájuk.
És ha már a kóbor kutyákról esik szó, itt van mindjárt kettő, akiket jószándékú emberek mentettek meg attól, hogy bajuk essen.
Albin és Amigó a zsombói csárda melletti erdős területen vert sátrat, szemtanúk szerint úgy egy hete. Egy kedves állatbarát hölgy vitte őket haza, amikor meglátta őket, és segíséget kért az elhelyezésben. Mivel azonnal egyszerűen nem tudtunk nekik helyet varázsolni, így a hölgy volt olyan kedves, és elhelyezte őket, mígnem ma sikerült őket befogadnunk.

Kedd
Régen nem számoltam be Balhé kutya állapotáról, fejlődéséről, aki hetekkel ezelőtt érkezett hozzánk.
A szatymazi önkormányzat vendégszeretét élvezte az uraság egy ideig, de nem sikerült neki gazdit találni, ezért került hozzánk.
Balhé belépője nem sikerült a legjobbra-innen a neve is- vérben forgó szemekkel tépte a rácsot.
Akkor némiképp kétségbeejtőnek tünt a lelki állapota, de azért néhány nap elég volt ahhoz, hogy viselkedése valamelyest normalizálódjon.
Balhé fiatal kora, nagy energiája miatt nem ajánlott első kutyás családnak. Ráadásul viselkedése továbbra is némi kettősséget mutat: amikor elbizonytalanodik akkor pánikból képes sérüléseket okozni. Kijelenthetjük, hogy ő az a kutya, aki kellő kutyás tapasztalattal rendelkező, türelmes és egyben aktív, gyermektelen családot keres magának. Hát, nem lesz egyszerű, de nem adjuk fel.

Szerda
Egy pár hónapos, igen dekoratív kiskutya érkezett ma a gondozásunkba, akit Mandulának hívnak. Története oly mértékben klasszikus, hogy minden hétre jut egy hasonló.
A Szabadkai úti benzinkútnál találta őt egy állatbarát, aki önerőből próbált neki segíteni. Természetesen egy pár hónapos cuki kiskutyának manapság nagyon könnyű gazdát találni, hiszen az emberek meglátnak egy aranyos fotót, és már ki is találták, hogy kell!
Ez most is így történt, Mandula gazdisodott, azonban már másnap ismét a megtalálónál kötött ki, mert túl aktív.
Egy kölyöktől azért aligha lehet elvárni, hogy egész nap vigyázva álljon. Nem is tette, így az új család igen gyosan meggondolta az örökbefogadást.
Manduláról persze eredeti megtalálóje sem tudott hosszú távon gondoskodni, így ő is ma a menhelyre került.

Csütörtök
Menhelyünk állatorvosa, dr Farkas Attila ma leginkább vérparazita teszteket készített, míg állandó önkéntesünk, Melinda új önkéntesünket, Alexát tanította be. Ma a kutyák ebédjét készítették elő, mosogattak, takarítottak. Melinda igyekezett Alexának minden menhelyi praktikát szélsebesen átadni.
Köszönjük nekik a segítséget!

Péntek
Ismét új gazdikereső kutyussal bővült a menhelyi csapat.
Cukorka nevét a menhelyi dolgozóktól kapta, mert mindenki elolvadt tőle. Eredeti neve Mázli volt, de ez a név nagyon gyakori a kutyák körében. Mivel mikrochipje nincsen, így praktikussági okokból rögtön át is neveztük. Ahogy mondtam már korábban, nem szerencsés ha egyszerre túl sok Buksi, Mázli, Bobi van a menhelyen.
Cukorkát egyébként Baktóban elütte a bejelentő hónapokkal ezelőtt. Egyik lábát amputálni kellett, az meg is történt, a műtét költségét a megtaláló állta. Magánál tartotta a lábadozás idejére, de megtartani nem tudta, így Cukorka ma beköltözött a menhelyre.

Szombat és Vasárnap
A hétvége mindig a boldogan sétáló kutyáké, és lelkes önkénteseink napja, akik hétről-hétre idejüket áldozzák, hogy nekünk segíthessenek.
Nem csak a menhelyen önkénteskedőknek tartozunk köszönettel, hanem a Fressnapf áruház előtt lelkesen eledelt gyűjtő önkénteseinknek is!
Vanda pedig a sétáltatás mellett ma Lady bundáját igazította csinosra.
Lady egyébként is gyönyörű kutyus, aki ezt tudja is magáról. Az új frizurával pedig egyenesen lehengerlő lett, ráadásul szívesen pózolt is nekünk.