Kutyamesék 2022. júl. 25-31.

A blogomban most egy félig váratlanul elveszített kutyus, Kuplung történetét mutatom be. Mivel amikor tehetem, akkor tartom a kronológiai sorrendet, így Kuplungtól búcsút a blogom végén veszek.

Hétfő
Azzal indult a hét, hogy Sármos visszakerült a menhelyre alig egy hónappal az örökbefogadása után.
Sokan nem értik, hogy miért ilyen szigorúak az örökbefogadási feltételek, de úgy látszik még ezek a feltételek is kevésnek bizonyulnak. Persze ha nem gondolja végig valaki megfelelően ezt a többévnyi elköteleződést, akkor ez a vége.
Hiába a több alkalmas látogatás, úgy látszik az embereknek addig van szüksége valakire/valamire amíg meg nem kapja.

Sármos nyáron itt élt volna Szegeden, de később külföldre ment volna a gazdával és annak családjával, mert az örökbefogadó külföldön dolgozik.
Most viszont felmondták eddigi lakását teljesen váratlanul, új helyet furcsa mód eddig nem találtak.

Az enyhén szólva is kusza történetnek úgyis csak egy lényege van: Sármos újra gazdikereső.
Egyébként állítólag vele minden rendben volt, imádta a család, ahogy ő is a családot. Hát ennek ellenére nen volt hosszú a boldogság...

Kedd
Igyekszem mindig az izgalmasabb, érdekfeszítőbb dolgokról beszámolni a blogomban. Ha éppen nem hoznak új kutyát, vagy nincs örökbefogadás, akkor a blogok csendesebbek, benn élő kutyák életét szoktam bemutatni, különösen ha valakivel történik valami, például másik helyre költözik a menhelyen belül.
Ez az adott kutya életében nagy dolog, de nem az egész menhelyet érintő változás. Bezzeg a szívféreg elleni kezelés nagy esemény nálunk, csak épp a blog szempontjából nem olyan izgalmas, hogy időről időre beszámoljak róla. Most azonban megteszem, főleg azért hogy kicsit dicsekedhessek, hogy a menhelyi kutyák mennyire okosak: ha késsel nem is, de villával tudnak enni.
Mivel sokat gyógyszerezünk, és fontos az ujjaink védelme, így a villával/kanállal etetés egy bevett szokás. A kutyák értik, tudják miről van szó, és a mi kezünk sem sérül ha valaki vehemensebb. Hozzáteszem, a kutyák többsége igen kifinomult mozdulatokkal veszi le az evőeszközről a falatot. Hozzá sem ér, csak a falatot emeli le...

Szerda
Nem csak a szívférgességgel kell havonta harcolnunk, hanem a kullancsok és bolhák ellen is. Az élősködők elleni cseppezést az önkéntesek végzik a sétaltáskor havi egy alkalommal. Így mindenki a sétálós köre végén, amikor már kellőképpen elfáradt, és menne vissza a helyére, megkapja a bolha elleni cseppeket.
Ilyenkor nyáron van még egy nagy ellenségünk, a legyek. Erre is van a forgalomban kapható csepegtető oldat.
A legyek nem minden egyes kutya fülét és orrát csípik ki, de mindig vannak "kitüntetett" kutyák, akinek fülét célba veszik és képesek véresre csípni. Erre is figyelünk, de sokszor sajnos pont félős kutyák füleit kezdik csipkedni, a kezelést pedig érdemes pár naponta/hetente (igény szerint) elvégezni.
Természetesen a félős kutyák ebből annyit érzékelnek, hogy már megint settenkedünk aljas módon feléjük és majdnem az életükre törünk. És ezt elég gyakran, úgyhogy néhány kutya fülét egyenesen művészet lekezelni. A bújkálás nagy mestere Wolf, de a legyeknek is az ő füle az egyik kedvenc, úgyhogy az ő kezelése időigényes feladat, ami némi furfangot is igényel, hogy ne fusson el, amikor látja, hogy valami készül ellene.

Csütörtök
Állandó csütörtöki önkéntesünk, Melinda most a szociális helyiségek kitakarításaval foglalatoskodott.
Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila most 2 veszettség elleni vakcinát, 6 kombinált oltást, valamint 6 mikrochipet osztott ki, Baba, Lady és Doroti pedig szívféregre és egyeb parazotákra lettek szűrve.
Sokan érdeklődtek a tenyérben is elférő négy pöttöm kölyökkutya miatt. Jelentem, Nílus és testvérei most kapták meg életük második oltását, és a mikrochipet.
Bizony gyorsan telik az idő és ők is szépen cseperednek. Jó étvágyúak, vidámak, játékosak, kedvesek, és persze nagyon-nagyon nyüzsgősek.

Péntek
Barnának is lejárt a karanténideje, és tekintve hogy vak, így nem kerülhetett a menhely akármelyik részlegére. Az előkészítő a legrászorulóbb kutyák helye, egy viszonylag kisebb terület, ahol télen fűtött helyen lehetnek. Az előkészítő egy kisebb udvarból, és egy fűtött közös helyiségből áll. Barna a kisebb helyen könnyebben megtanulhatja hogy mit hol talál meg. Az első nap az ismerkedéssel telt, de megdöbbentően könnyen tájékozódik, és nagyon könnyen beilleszkedett.

Szombat és Vasárnap
A heti kutyasétáltatás sajnos most elmaradt, ahogy a nyugodt hétvége is, bár ez nem meglepő. Nálunk a hétvégék mindig nyüzsgősen telnek, histen az emberek ilyenkor nem tudják kihez fordulhatnak ha kutyát találnak.
Így voltak ezzel Miléna megtalálói is, akik korábban még posztot is láttak a kóborló kölyökről. A Sárgán is feltűnt, de végül Tápén fogták meg. Elvitték chipet leolvasni, és mivel nem volt neki, így kihozták a menhelyre. Nem volt neki egyszerű helyet csinálni.

A vasárnap délután kellőképpen megkoronázta a hétvégénket. Kuplung délután összeesett és gyakorlatilag másodpercek alatt elveszítettük úgy, hogy reggel még önfeledten játszottak a társával.

Nem mondom, hogy nem volt beteg, hiszen február óta él nálunk a menhelyen, és igen gazdag kórtörténete volt.
Gazdája elhunyt, de már gazdája életében is küszködött egy igen erős bőrgyulladással. Sajnos nagyon elhanyagolt állapotba érkezett hozzánk, miután az örökös lemondott róla.
Nyilvánvalóan igen hosszú ideje lehetett bőrgyulladása, hiszen bűzösen, kelésekkel a testén érkezett hozzánk, szinte csupaszon. Bőre a sok vakarózástól meg volt vastagodva, ráadásul szóba került, hogy esetleg bizonyos vérparaziták okoznak nála erős tüneteket.

Így aztán egy sor vizsgálat kezdődött, hogy szalonképes(ebb) állapotba hozzuk őt. Idő és pénzigényes folyamat volt, és végül kiderült, hogy az elhanyagolt bőrgyulladás okozott egy teljes bőrfelületre kiterjedő gyulladást, varrasodást.

Az állatorvosunk sem biztatott minket sok jóval: mivel régóta fennálló panaszai voltak, így elképzelhető, hogy a szőrtüszők már elpusztultak, így az is könnyen előfordulhat, hogy ilyen marad a bőre.

Mindenféle vitaminnal, és gyógyszerkészítménnyel próbálkoztunk, és végül hihetetlen, de újra kinőtt a szőre.

Hónapokig tünetmentes állapotot sikerült elérnünk, majd pár hónapja észrevettünk a nyakán egy bőrpírt, ami gennyesedett. Újra orvos, újra kezelés, de szerencsére a pír nem volt nagyobb egy 200 forintos érménél, és nem is terjedt át sehova. Így sokkal könnyebb volt kezelni, és rövidebb ideig is tartott.

Röpke fél évet töltött nálunk, és azt kell mondanom, hogy igazán elemében volt: a kutyákkal nem volt rossz viszonya, de szeretett mindenkinek " visszaszólni". Partner volt abban, hogy a kerítés mellett rohanva minél hangosabban mondja el véleményét a többieknek. Ebből adódik, hogy noha elvolt kutyákkal, azért a gondolatért nem lelkesedett, hogy egyszerre több kutyával osztozzon egy térben, így csak egyetlen társa volt, és ez neki elég is volt.

Meggyőződésem, hogy a legboldogabb egyedüli kutyaként lehetett volna egy olyan családnál, aki elfogadja betegségét, figyel rá, és elhalmozza szeretettel. Mert Kuplungnak az evésen kívül egy gyengéje volt: az emberi figyelem.

Bőrbetegségéből adódott, hogy fülgyulladással is gyakran küzdött, de még a fülpucolás is jó program volt neki, mert akkor ő volt a középpontban. Az már maga volt a Kutyamennyország, ha közben még jutalomfalatot is kapott.

Kuplung vasárnap váratlanul távozott tőlünk, és hiszem, hogy útja rövid volt a Kutxamennyország felé. Ott már nincs bőrgyulladás, nincsenek időskori nyavaják, csak vidámság, simogatás és jutalomfalat.

Mi ebben az életben, ennyi idő alatt sajnos ennyit tudtunk csak nyújtani Neked, de remélem, ha odaát néha eszedbe jutunk jó szívvel gondolsz ránk!
Ég veled, Öregfiú!