Kutyamesék 2022. júl. 4-10.

Ma az emberek többsége már úgy él, hogy felkel, és kitalálja, hogy valamire szüksége van, amire nincs is szüksége. Aztán pár napon belül megszerzi, még akkor is ha a világ másik pontján van.

Ha esetleg várni kell valamire, annál jobban hajtja, hogy megszerezhesse. És amikor végre megvan, akkor 2 napig örül, majd bedobja a szekrény mélyére.

Sajnos ez nem csak tárgyakkal van így, hanem élőlényekkel. Az emberek őket is tárgyiasítják.

Elég csak a Covid idejére gondolni, amikor az üzletek bezártak, vagy amikor a hime office fogalma általánossá vált.

Akkor mindenki kutyát akart. Szinte iparággá vált a házi szaporítás, mertég a sima keverékeket is nagy valószínűséggel el tudták passzolni pár ezer forint, jelképes összegért.

A gyereknek volt szórakozás, ahogy a felnőtteknek is, csak aztán mostanra már az életünk része lett a vírus, és többé-kevésbé visszatértünk a normális élethez.

Az emberek újra a pörgős életüket élik, és a pár éves kutyák, akiknek egykor mindenki a gazdája akart lenni, mostanra felnőttek.

A kezdeti sok foglalkozás, a lelkesedés persze alábbhagyott, vagy inkább teljesen eltűnt. Sorra kezdenek feleslegessé válni a hőn áhított kutyák. Az emberek nyaralni mennek, nincs kire bízni, munka után fáradtan hazaérnek, a kutya meg játszani akar, a gyerek sem akar már vele foglalkozni, régen elmúlt a kiskölykös bája a dolognak.

Meg persze előjöttek a gondok, amiről-mint tudjuk-a kutya tehet:
Bejelöli a kerti bútort
Szétszedi a kerti csizmát
Felássa a kertet
Kitapossa a virágot
Szökik
Levadássza a csirkét
Állandóan láb alatt van
Csipkedi az ember lábát, állandóan hozza a labdát.
Sorolhatnám még.

Alapjában véve az a baj, hogy egy önálló akarattal, vágyakkal rendelkező élőlény, aki a létező összes módon próbál nem unatkozni, és magára próbálja vonni a figyelmet, ami egykoron az övé volt.

Nem volna vele semmi baj, ha csak úgy lenne, és akkor jönne oda, amikor mi akarnánk, és azt tenné, amit mi akarnánk. Ha nem volna önálló akarata.

Így viszont csak a baj vele. Már annyiszor megfigyeltük a leadott kutyák kapcsán, akiket a gazdájuk hozott be: ha amiatt mondanak le róla, mert a kutya nem tud viselkedni, annak bizony az elhanyagoltság az oka.

Sok esetben a gazdák panaszkodnak is, hogy bezzeg az előzö kutya, az nem volt ilyen! Ezzel együtt persze fel is mentik magukat, hiszen akkor ez nem is az ő hibájuk! Naná, hogy a kutyáé!

De miért nem volt ilyen az előző kutya?
Egyrészt ugye ők sem egyformák. Ahány kutya, annyi személyiség.
Fiatal korában nagy eséllyel ugyanilyen volt, de arra már ki emlékszik?
Másrészt akkor talán nekünk is több időnk volt vele foglalkizni, a gyerekek is jobban ráértek.
A korlátozások időszakában a kutyák megszokták, hogy nem sűrűn vannak egyedül. Ha egyedüp vannak, unatkoznak, kell nekik a program. És ha nincs, akkor csinálnak.

Tehát millió oka van annak, hogy ez a kutya miért nem olyan, mint az előző.
És ha valami nem jó, nem tetszik, azt eldobjuk, és választunk egy következőt. És ha nem válik be, akkor még egy következőt.
Így a menhelyi férőhelyekre pályázó kutyák száma ismét rekordszámokat döntöget. És sajnos az emberek nem a türelmükről híresek. Amennyire gyorsan akar valaki kutyát, legalább olyan sebességgel is akar tőle megszabadulni.
A türelem, együttműködés ma már szinte szitokszónak számít.

A problémára a megoldást kizárólag az emberek fejében kell keresni. Addig viszont nagyon nehezen lehet bármiben segíteni, amíg csak egy fajta meoldást lát valaki a kutyás probléma megoldásában, és az a leadás.

Hétfő
Ismét egy újabb kutya került a gondozásunkba. Az ő neve Molly, és alig másfél éves. Chipes, oltott kutya, malinois jellegű, aki azért vált otthon feleslegessé, mert a gazdának nincs ideje vele foglalkozni. Bámulatos, hogy erre mindig akkor jönnek rá az emberek, amikor a kutya már a háznál van.
Persze nem elég, hogy otthon Molly unatkozott, foglalkozás hiányában a szocializációt sem tudta elsajátítani, így átvételkor is vigyázni kellett, mert elég rosszul reagált a menhelyen élő kutyák látványára. Ő egy következetes, eltökélt gazdit keres magának, aki elég időt tud arra szánni, hogy megadja neki azt, amire szüksége van. Kerti dísz már volt, annak nem vált be!

Kedd
Reggel egy elég furcsa esettel találtuk szembe magunkat:
Kihoztak a menhelyre egy fiatal, chip nélküli kutyát, akit állítólag úgy egy hónapja talált az egyik rokonuk a Tisza-parti Tesconál. Ez a rokon aztán valamiért átadta a kutyát a szóban forgó családnak, akik lakásban laknak, ők pedig most úgy döntöttek, hogy kihozzák ezt a kutyát.
Teljesen döbbenten álltunk az eset előtt, hiszen erről a kutyáról még nem is láttunk posztot, de egyetlen megkeresés sem érkezett hozzánk vele kapcsolatban.
Mivel épp egy másik, talált kutyát vártunk, akit épp nem hoztak, így óriási szerencsével megörökölte az ő helyét.
Sajnos az ilyen hirtelen jött kutyusoknak sem tudunk mindig, minden esetben segíteni, Ébernek azonban most szerencséje volt.
A kutya egyébként szemmel láthatóan eléggé kötődött a családhoz. Elmondásuk alapján szombatiszta, csak éppen elég kártékony a lakásban.

Szerda
Néha olyan, mintha a menhely egy teljesen más dimenzióban lenne. Többször volt már úgy, hogy a menhelyen óriási zivatar volt, míg pár kilóméterrel odébb békésen sütött a nap.
Ez a mai nap pedig igazán extrém volt, mert a semmiből akkora zivatar, csinnadratta kerekedett, hogy mindenki szaladt, amerre tudott.
Még matuzsálemkorú Tramplinkon is kitört a frász, pedig ő már sok vihart látott élete során. Olyannyira megijedt most, hogy beköltözött az előkészítő egy sarkába egy kutyaágyra és még azt is hagyta az egyik gondozónak, hogy mellé üljön és simogassa. Aki ismeri Tramplit, vagy követi a blogokat, az tudja, hogy ő aztán nem az a típus, aki szereti ha őt babusgatják. Nos, úgy látszik, hogy van az a vihar, ami még Tramplit is kezesbáránnyá változtatja.

Csütörtök
A csütörtök nálunk mindig a készülődésről szól, ugyanis ilyenkor érkezik a menhelyre az állatorvosunk, dr. Farkas Attila, hogy vakcinázzuk a kutyákat. Ez rengeteg adminisztrációs munkával jár.
A menhelyi állatorvos nem ugyanazon személy, mint a hatósági állatorvos. A menhelyi ellátó állatorvos kérésre érkezik és az állatok betegellátását, vakcinázát, chipelését végzi.
A hatósági állatorvosunk ezzel szemben neki tetszőleges időpontban érkezik, és a feladata a menhelyi működés felülvizsgálata, a karatnénban tartózkodó kutyák veszettségi megfigyelése.

Természetesen Melinda önkéntesünk is velünk tartott ma, úgy ahogy minden egyes csütörtökön, hétről-hétre segíti a munkánkat. Ma szalámit bontott, szeletelt a kutyáknak ebédre.

Péntek
Tamit éppen 2 hete találták Szegeden. Mivel nem volt chipje, így nem tudták hazajuttatni, bekerült hozzánk. Ilyenkor törvény írja elő a kutya 2 hetes veszettségi megfigyelését, amelyet a hatósági állatorvos végez. Ha a megfigyelés lezárul, akkor olthatjuk, chipezhetjük be a kutyát. Így történt ez Tami esetében is, akinek hamar előkerült a gazdája, viszont a két hetet ki kelett várnia. A mai napon oltva, mikrochippelve hazavitte a gazdája Tamit a költségeink megtérítésével.
Reméljük, hogy ezek után sokkal jobban fognak vigyázni rá.

Szombat és Vasárnap
A hétvégén Németországba utazott Rex, Pihe, Kokó, Délceg és Rózi, Kathy pedig Ausztriában talált megfelelő családra.

Eközben egy idős, vak kutyus ügyében kértek tőlünk segítséget, akit néhány nappal ezelőtt Szegeden találtak. Nem volt chipje, de a megtaláló hazavitte, és gondoskodott róla. Mivel a gazdája nem került elő, így ma Barna beköltözött a menhelyre.