Azzal már sokszor kellett szembesülnünk, hogy az emberek egy része teljesen érdektelen a saját állata iránt. Ha nem így volna, akkor talán nem várna ennyire sok-egyébként gazdás- kutya a bejutásra.
Sokszor kénytelenek vagyunk azt is elfogadni, hogy mikor telefonálunk a gazdának, hogy hozhatja a kutyát, addigra "megoldódik" a kutya sorsa.
Nem szeretnénk tudni hogyan, ugyanis képtelenség olyan ütemben befogadni a kutyákat, amilyen tempóban az emberek szabadulnának tőlük.
Azoktól az állatoktól szabadulnak, akikért talán még nem is oly régen vállaltak felelősséget.
Aki törekszik a megoldásra, hajlandó kompromisszumra, az várólistára tudja felrakatni a kutyát, és amint van hely a soron következőnek, akkor telefonálunk.
Persze vannak olyanok, akik azt hiszik, hogy mindenek felett állnak.
Pár napja a szomszédos lovas tanyán egy kamera rögzítette, ahogy valaki kiköt egy kutyát a fához pár kiló szárazkenyér és az oltási könyve kíserétében.
A tulajdonos rögtön értesített minket, hogy kikötöttek ott egy kutyát,és az oltási könyvben meg is talaltuk azt a lapot, amit néhány nappal ezelőtt munkatársnőm adott a gazdának, hogy fel tudja rakni a kutyát várólistára.
A menhelyre gondolom a kamerarendszer miatt nem mert még egyszer eljönni, de balszerencséjére a környék is be van kamerázva.
A kutya egyébként rendszeresen oltott, mikrochippel ellátott, tehát valamennyire még tisztelte is a törvényt az illető.
Mivel az ilyen tett bűncselekmény, így megtesszük a szükséges lépéseket. A gazdával is beszéltünk. Az idős bácsi arroganciát nem nélkülözve közölte, hogy nyugodtan feljelentjetjük, őt hidegen hagyja.
Mégis mit tudott volna csinálni a kutyával?!
Neki már nem kell, beköltözött a városba.
Jah, kérem! Ez így működik? Még jó, hogy nem a kukába dobta!
Mellesleg annyit nem tett meg a kutyája érdekében, hogy felírassa várólistára. Egyszerűbb volt hazamenni, majd pár nappal később a kutyával megindulni a pusztába.
A kutya egyébként elszabadult onnan, ahol kikötötte, így kergetni kellett, hogy egyáltalán biztonságba helyezzük.
Nagyon kíváncsi lennék, hogy a kedves gazdája ugyanezzel az arroganciával közölte volna, hogy neki nem kell a kutya, ha mondjuk balesetet okoz?
Mert a mai magyar törvények szerint minden kutyatartónak kötelessége az állatát telken belül tartani, gondoskodni arról, hogy semmilyen körülmények között ne szökhessen meg. Ellenkező esetben, pusztán magáért a kóborlásért is csinos bírságot lehet kapni. Talán ha elkezdenék a bírságokat kiosztani, akkor mindenki kicsit komolyabban venné nem csak az állattartói jogait, hanem a kötelezettségeit is.
Hétfő
Sármos kutyánknál is beérett a várakozás gyümölcse, ma ugyanis elköltözött a menhelyről, hogy immár gazdás kutyaként folytathassa életét. Erre a napra átköltözött tesójához, Sütihez, aki az átadó konténer lakója, és Sármosék tesója, de jóval kisebb, mint ők, így már egy ideje külön életet él. A tesók közös napja nagyon jól sikerült. Egész nap játszottak, bohóckodtak, és Sármos nap végén búcsút intett a menhelynek.
Kedd
Új kutya érkezett a gondozásunkba Ásotthalomról. Ő gazdától érkezett, hét év körüli németjuhász, és azért kellett menhelyre kerülnie, mert nem bírnak vele...
Jessie egyébként egy nagyon kedves kutya, akivel semmi baj nincs azon kívül, hogy kórosan szeretethiányos. Ugrál, és minden létező eszközzel fel akarja hívni magára a figyelmet. Ennek meg is fizette az árát, feleslegessé vált.
Szerda
A blogom elejét Döme kutyának, és az ő bekerülésének szenteltem. Azt hiszem a téma megérdemli, hogy foglalkozzunk vele.
Ő tehát az emberi felelőtenség, és felsőbbrendűség újabb áldozata. Hihetetlen, hogy mennyi ember azt hiszi, hogy ő bármit megtehet, mert idősebb, vagy mert fiatalabb, mert vékonyabb, vagy mert kövérebb, vagy még indok sem kell.
Fogyasztói társadalom vagyunk, ha valami már nem kell, akkor egyszerűen kidobom. Mindegy, hogy tárgy vagy élőlény.
Csütörtök
Vöri és Borzas együtt érkeztek a menhelyre, gazdájuk elhunyt, és nem volt aki tovább gondozza őket. Cuki, összeszokott páros voltak, így egy kennelbe kerültek. Vöri elmúlt 10 éves, Borzas pedig szívférges, így nem jó esélyekkel pályáztak még külön-külön sem. Azonban egy Hévízen élő idősebb német házaspárnak épp ők voltak a favoritjaik, így ma ők együtt újra családra találtak.
Közben telefont kaptunk, hogy a Zákány utca sarkán egy középméretű kutyát találtak, és már chipet is nézettek, naná, hogy nem volt. Így beszállították őt a menhelyre, ekkor derült ki szamunkra, hogy beagle jellegű a kutya, biztosan keresik.
Elő is került a gazdája, csak sajnos a kutyának nincs chipje, valószínűleg oltást sem kapott, így kötelező 2 hetet kell eltöltenie a menhelyen. Majd oltva, chipelve adhatjuk vissza, amikor a hatósági állatorvos lezárta a megfigyelést.
Ilyenkor a gazdák háborognak. Pedig ha lenne oltása, chipje (ami egyébkent kötelező!) akkor azonnal hazavihetnék.
Pedig senki ne gondolja, hogy nekünk akkora öröm gazdás kutyákat karanténozni 2 hétig, és addig a helyet foglalják olyan kutya elől, akinek valóban szüksége volna a segítségre. A karanténozási szabályokat tehát nem mi találtuk ki, de betartani mindenkinek kötelező.
Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila ez alkalommal 4 veszettség elleni oltást, valamint 2 veszettségi kombinált oltást osztott szét a menhelyen.
Péntek
Ahogy Sármosnak hét elején, úgy Sütinek ma jött el a nagy napja! Mától ő is saját családdal büszkélkedhet. Boldog gazdis éveket Neked Süti baba!
Szombat és Vasárnap
A hétvégére is jutott egy gazdisodó kutya, mégpedog Buksó, aki korábban a testvéreivel a Máltai Szeretetszolgálat jóvoltából került a gondozásunkba.
Sajnos 2 hónapja örökbefogadott Hapci kutyánk gazdásodása tiszavirág életűre sikeredett, ugyanis megváltoztak a gazdák életkörülményei. Új munkahely, kevesebb szabadidő, de a kutya egyébként is túl nagy lett (ahogy erre számítottunk) és 2 hónap alatt sem sikerült szobatisztaságra nevelni.
Nem győzzük hangsúlyozni, hogy egy kölyökkutya nevelése nem annyira egyszerű, mint ahogy az emberek fejében él egy kép róla...
Hapci így újra a menhelyünk lakója.
Tekla pedig ideiglenes befogadójától érkezett ma hozzánk. Őt a zsombói úton találták néhány nappal ezelőtt. Már a szemünk sem rebben, hogy nem volt mikrochipje.
Teljesen váratlanul egy alomnyi, körülbelül 5 hetes kiskutyának is helyet kellett varázsolni, akiket a rúzsai úton találtak.egy kartondobozban voltak egy fa alatt, amit ügyesen szétrágrak, így kijutottak belőle. Így esélyük volt area, hogy legalább észrevegyék őket. A kicsikben hemzsegtek a férgek, és nagyon éhesek voltak. Hát, sok dolgunk lesz még velük....
Egyébként annyira pirinyók még, hogy gondozónk tenyerében simán elférnek. Mondanom sem kell, azonnal hatalmas népszerűségre tettek szert az interneten. Most mindenki őket akarja.
Robi kutyánk is megszépült a hétvégén kozmetikusunknak, Vandának és Lili kolléganőnknek köszönhetően. Szép lassan minden kutya nyári ruhába öltözik nálunk.
Köszönjük a 179 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások