Évek óta hétről hétre írom a blogot, melynek bevezetőjét egy-egy érdekes történet bemutatása, vagy az állatvédelemmel kapcsolatos témák boncolgatása. Szinte nincs is olyan téma amit nem érintettem. Sőt! Rendszeresen előfordulnak visszatérő témák.
Ilyen a mostanában oly sokat emlegetett kombinált oltás, vagy annak hiánya, illetve hiányának következményei.
Sokszor írtam az állattartási kultúráról vagy éppen kultúrálatlanságról.
Beszéltem egészségmegőrzésről, élősködők elleni védekezésről.
Volt szó a dolgozók, önkéntesek munkájáról, a menhely felépítéséről, működéséről, valamint a befogadás menetéről.
Szó esett már arról is, bár sajnos pont az illetékesek nem olvassák, hogy milyen szerepe van az állatvédelemben a helyi önkormányzatoknak. Mert hogy van, és ezek a szerepek évről évre változnak, komolyodnak, ahogy az állatvédelmi törvény is.
Sokszor a helyi önkormányzatnak nincs ínyére semmilyen állatvédelmi tevékenység, csakhogy ez nem választás kérdése, hanem önkormányzati kötelesség.
Tehát mindegy milyen pici vagy nagy a város, a falu, vagy a település, mindenképpen el kell látnia bizonyos szintű állatvédelmi tevékenységet.
Ilyen például az adott község, falu, város területén lévő kóbor kutyák befogása, elhelyezése, gondozása.
Erre többféle megoldás létezik, az önkormányzat maga határoz arról, hogy melyik megoldást választja.
Van lehetőség szerződést kötni egy közeli menhellyel, vagy akár gyepmesteri teleppel, és megállapodni, hogy milyen feltételek mellett tudják oda szállítani a kóborló kutyákat.
Ha esetleg nincs ilyen menhely, vagy gyepmesteri telep, vagy esetleg megállapodni nem sikerül, akkor adott a lehetőség egy saját önkormányzati kennelsor létrehozására. Ez ugye a legbonyolultabb, hiszen ehhez személyzet kell, akik gondozzák a kutyákat, gazdit keresnek nekik, állatorvossal konzultálnak, ha kell elviszik őket. Persze ilyen megoldásra is ismerünk példát.
Sajnos olyanról is hallunk, hogy az önkormányzat teljes egészében figyelmen kívül hagyja ezt a kötelességét, és vár míg a helyzet megoldódik magától.
Igen ám, csakhogy vannak azok a helyzetek, amik nem oldódnak meg. A struccpolitika egészen odáig működik, míg valami komolyabb baj nem történik, amíg egy veszélyesebb, nagyobb kutya esetleg nem harap meg valakit.
A lakosság biztonságáért is el kell látni ezt a feladatot, mert sokszor az ott élök nagyon sokáig toleránsak, és mivel mindenki ismeri a polgármestert, jegyzőt, így nem akarnak gondot.
De amíg a helyiek nem követelik meg a vezetőktől, hogy tegyenek valamit, addig változások sem fognak történni.
És sajnos hiába követelik a lakosok a közelebbi, vagy távolabbi menhelyektől a megoldást, egyetlen menhely sem fogja tudni megoldani egy másik megye problémáját. Sőt, sokszor még a közelebbi helyekét sem.
Nem csak a kóbor kutyák elhelyezésével tud az önkormányzat segíteni a lakosságnak, sőt, mint mondtam ez feladat. Hanem kedvezményes chipeztetéssel, ivartalanítási kampányokkal, chipleolvasással.
Néhány önkormányzatnál évente, vagy pár évente eb bejelentési kötelezettsége is van a lakosságnak. Ilyenkor a kutyák chipszámát, adatait, éves veszettség elleni védőoltásuk időpontját, valamint a gazdik adatait kell megadni, és ezt ellenőrizhetik az önkormányzatnál. Az éves veszettség elleni védőoltás elmulasztása büntetést vonhat maga után. A veszettségi oltás feltétele a már meglévő mikrochip a kutyában, vagy a mikrocgip és a védőiltás egyidejű beadatása.
Hétfő
Sok-sok héttel ezelőtt egy hajléktalan férfi egyeztetés nélkül kijött a menhelyre, és egy alomnyi kiskutyát hagyott itt nekünk, mondván, hogy találta. Hogy valóban találta-e, avagy a saját kutyájának a kölykei, az már sohasem derül ki, de az biztos, hogy cudar állapotban voltak a kicsik. Alultápláltak, bolhásak, férgesek, lehangoltak voltak, de pár hét alatt sikerült azért őket szalonképes állapotba hozni.
Már akkor feltűnt, hogy ők is hozzák a klasszikus alom sajátságokat: egyikük sokkal kisebb volt, mint a többiek. Az ő neve Süti lett.
A kicsik szépen cseperedtek, ahogy Süti is, bár ő a saját ütemében, éppen ezért pontosan fele akkora még most is, mint a tesói.
Sajnos ez a fizikai különbség már elkezdett problémát okozni, ugyanis Süti bármennyire is igyekezett, nem tudta felvenni a tesókkal a versenyt.
Ha játszottak, akkor ő mindig lemaradt, ha esetleg becsatlakozott, akkor megijedt ha a tesók erőfölényétől. Sajnos az is előfordult, hogy amikor szaladgáltak, akkor őt egyszerűen letarolták, mintha ott sem lenne, mint egy pihe, úgy repült tovább.
Természetesen ez nem volt neki jó, épp ezért úgy határoztunk, hogy napközben beköltözik az átadó konténerbe. Itt egyelőre remekül érzi magát, de valahogy még mindig nagyon vágyik a pajtikra, éppen ezért a szomszédos nagyudbar kutyáival kezdett barátkozni (akik nem mellesleg épp a menhely legnagyobb, legvaskosabb kutyái). A mutatványt nézni is félelmetes, kidugja a kis mancsait, a kerítéshez fekszik jó szorosan, mindenféle veszélyes testi kontaktusba ajar keveredni a bamba óriás kutyákkal. Ők pedig hatalmas szemekkel csidálkozva lesik a pöttömkét, és ugyanúgy olvadoznak tőle ahogy mi.
Kedd
A múlt heti blogomat azzal fejeztem be, hogy sajnos újra parvó van a menhelyen és többen meg is betegedtek a megérkezésük után. Közöttük van Kafa, a német vizsla lány, aki tőlünk már kapott egy oltást, de az édeskevés a védelemhez. Viszont a megbetegedése alátámasztotta azt, ami eleve gyanús, hogy az egy év körüli fajtatisztának is elfogadható kutya sem a tenyésztőjétől (khm... szaporítójától), sem a jó édes gazdájától egyetlen oltást sem kapott, ahogy ugye chipet sem.
És hogy ez miért vérlázító? Mert sok ember puszta tudatlanságból nem kér a kutyájának védőoltást, viszont aki fajtatiszta kutyákat ad el haszonszerzés céljából, akkor a szaporított kutya kötségvetésébe igenis bele kell tartoznia az oltásnak!
Addig amíg Kafa állapota eléggé hullámzó, addig például Lady és Kugli már nagyon sokat javultak. Ugyan még mindig nem kaphatnak enni, de minden tányércsörgésre érdeklődve hegyezik a fülüket.
Szerda
Dr. Tímár Endre rendelőjébe járt ma Véder. Diegó, Kokó, Hami is Füzi ivartalanításon, szívféregszűrésen. Mindenki negatív lett szerencsére!
Nagy nap volt ma az Alkatraz lakóinak, a SIKKes kutyáknak, akiket múlt héten mutattam be. Mivel ők nem tűrnek meg maguk mellett más kutyát, így ők nem tudnak barátságokat kötni, fajtársakkal játszani, ugyanis az udvarban is kizárólag egyedül tartózkodnak. Éppen ezért nekik szoktunk kedvezni olyan nyalánkságokkal, aminek a rágcsálása jó időtöltés. Ilyen például a füstölt csont, amiből találtunk néhányat a konténerben, így minden ott élő kutya kaphatott belőle.
Csütörtök
Reggel alig hittünk a szemünknek a sokktól. Kafa feladta a küzdelmet a parvírussal szemben, ami hihetetlen módon letaglózott minden dolgozót.
A menhelyi munkában, a kutyák ellátásában azonban ez nem látszódhat, hiszen a többieknek akkor is megvannak a szükségleteik.
Úgy múlt el ez a mai nap, hogy kevés mondandója volt mindenkinek a másik számára. A saját gondolatainkba merültünk.
Ahogy mondtam, ettől függetlenül a menhelyi életben egy perc megállás sincs: érkezett dr. Farkas Attila, menhelyünk állatorvosa, aki ma14 veszettség elleni oltás mellett 4 veszettség elleni vakcinál, valamint 1 kombinált oltást osztott ki.
Péntek
Sok esetben a menhelyi önkénteskedésnek örökbefogadás a vége, és az is gyakran megesik, hogy végül nem is azt a kutyát választja az illető, aki elsőre megfogta.
Luise jelenleg Magyarországon él, és az itt töltött időből a szabadidejét a menhelyi kutyáknak szánta. Így esett meg, hogy beleszeretett egy olyan kutyába, aki felől soha senki nem érdeklődött: Pamacs nagyobb testű, szürke, hosszú szőrű pörgős kutya, akivel az elején meggyűlt a bajunk, mert elég konok természete volt. A nálunk eltöltött idő, az ivartalanítás, a kutyapajtások, a szabályok és a lelkes önkénteseink, dolgozóink azonban átformálták Pamacs hozzáállását, és önkéntesünkkel végleg egymásra zaláltak.
Hosszú boldog együtt töltött éveket kívánunk!
Szombat és Vasárnap
A kutyasétáltatás mellett ma egy csodás önkéntes nap is volt a menhelyen, a CE Glass Industries állatbarát dolgozói jártak nálunk. Adományt hoztak, 5 kutyaházat készítettek nekünk, valamint náddal befedték az egyik sétáltató ösvényt a zavartalanabb sétáltatás érdekében. A cicaház műfüvezését is elkezdték, bontogattak, mosogattak, sétáltattak, annyira eltelt az idő felettünk, hogy kitolták az erre szánt időt. Az adományok között pedig találtunk füstölt csontot, mintha tudták volna, hogy mi a SIKKes kutyák kívánsága!
Ezúton is szeretnénk megköszönni mindazt, amit a részünkre készítettetek, gyűjtöttetek, és köszönjük, hogy ennyi mindent segítettetek nekünk. Mi fantasztikusan éreztük magunkat!
A hétvégén Lajta kutyánk gazdisodott Budapestre, és csak megemlíteném, hogy a szintén Budapesten élő Gizmó kutyánk gazdijai ajánlottak minket, ami nagyon nagy büszkeséggel tölt el mindannyiunkat!
Köszönjük szépen, ez a legnagyobb elismerés!
Önkéntesünk, Viki ismét nagy fába vágta a fejszéjét. A belvárosi temetőnél már régóta tanyázik egy közepes testű, szalkás szőrű kutya, aki segítségre vár.
Sajnos ő maga azonban nem annyira akarja, hogy rajta segítsenek, sokkal inkább beköltözött oda, és csak békét akar magának.
Azt határozottan nem akarja hogy az emberek mondják meg mi a jó neki, így Vikivel is nézeteltéresei adódtak, amikor meg akarta fogni. Persze Vikit sem abból a fából faragták, aki könnyen feladja, és kettejük közül ő volt a kitartóbb.
Így aztán Viktor (Viki miatt így neveztük el) még fel sem dolgozta a történteket, és már robogott is a menhelyünk felé.
Itt aztán megint fog egy csomó olyan dolog történni, amiért nem lesz túl boldog, de bízunk benne hogy hamar megbarátkozik a helyzettel, és velünk is!
Köszönjük a 176 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak!
Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások