Kutyamesék 2022. máj. 2-8.

A heti blogom azon kutyusokról szól, akik a menhely egy picit elszeparált részén élnek. Nem azért, mert büntetni szeretnénk őket, hanem azért, mert nekik alapvetően teljesen más igényeik vannak, mint a menhelyen élő többi kutyusnak.
Ezt a helyet mi némi fanyar humorral Alkatraznak nevezzük, de nem azért mert itt börtönbüntetésüket töltik a kutyák, hanem azért, mert itt megerősített kennelek vannak olyan "nehézfiúknak" és "nehézlányoknak", akik az egyedüllétet preferálják, nem akarnak más kutyákkal együtt élni. Náluk például a sétáltatásnál is fontos, hogy megfelelő távolságban legyenek egymástól.
Most Alkatrazban élő SIKK-esek, vagyis speciális igényű kutyák közösségéről szeretnék egy kicsit beszélni.

Ők is mindannyian gazdit keresnek, de igényeik teljesen eltérnek attól, amit átlagosnak nevezünk.

Nekik több türelemre, figyelemre van szüksége, mint egy átlagos kutyusnak, mert jóval nagyobb energiával rendelkeznek. Ők nem azok a kutyák, akik arra vágynak, hogy valakivel osztozhassanak a szereteten, a figyelmen.

A szocializáció hiányából, esetleg a fajtájából adódóan ezek a kutyák egyedül keresnek új otthont. Fontos, hogy a leendő gazdi is elfogadja ezt a tényt, hogy egy ilyen típusú kutyával nem valószínű, hogy nagy kutyás rendezvényekre fognak járni.

A SIKK-es kutyáink egyébként valóban nagyon sikkesek, egyikük szebb, mint a másik, tehát leendő gazdijaik joggal lehetnek rájuk büszkék, de rengeteg munkát kell belefektetni ezekbe a kutyusokba.

Tehát olyan személyeket keresünk, aki leendő szeme fényét egyke kutyának képzeli el, igen aktív életet él, van tapasztalata kutyákkal, és szereti a kihívásokat!

Egy hét hét napból áll, ahogyan nálunk is hét SIKK-es kutya van, tehát ebben a blogban a hét minden napján bemutatok egyet.

Emellett persze más események is történtek a menhelyen, amiről beszámolok, de a fókuszban ezúttal a speciális igényű kutyák lesznek.

Hétfő
Üllésről egy újabb fehér puli érkezett a gondozásunkba, aki jelenleg még nemigen találja fel magát nálunk. Valószínűleg szegény sohasem élhetett az eddig máshol, mint a gazdi udvarában, ezért mindent vadnak és ijesztőnek talál.
Robi gazdája elhunyt, így nem volt más, aki gondoskodjon a kutyusról, a helyi önkormányzat vette kézbe az ügyet (ami egyébként nagyon példamutató!).
Robiról annyit lehet tudni, hogy mikrochippel, kiskönyvvel rendelkezik, gazdáját szerette, még a kozmetikát is eltűrte neki. Ellenben a macskákat és a többi kutyát egyáltalán nem kedveli. Valószínűleg más kutyával az eddigi életében nem is gyakran találkozott. Bízunk benne, hogy ezt a szocializációs hiányosságot tudjuk még orvosolni.

Első SIKK-es kutyánk neve Karamell, ő gyakorlatilag a legifjabb lakója ennek a részlegnek. Ő azért került hozzánk, mert otthon kitelt a becsülete. A gazdája meghalt, a feleségnek pedig teher volt a kutya viselkedése, vagyis állítólag az, hogy mindig elszökött. Hozzátette, hogy egyébként is elköltözik, így már duplán teher, mert ugye magával vinni nem tudja.
Karamellt hiába próbáltuk összeszoktatni más kutyával, semmi hajlandóságot nem mutatott az együttélésre.

Kitartó munkával egyáltalán nem reménytelen eset. Sajnos nagyon meglátszik a viselkedésén, hogy egész életében a maga ura volt: makacs, önfejű. Ugyanakkor nagyon kedves tud lenni, és hihetetlen energikus. Egy neki megfelelő gazdi mellett végre kiteljesedhetne. Karamell december óta él a menhelyünkön.

Kedd
Második bemutatott kutyánk Egon, aki kicsit kakukktojás, hiszen idén áprilisban érkezett, tehát ő volna a legfiatalabb lakó. Viszont Egon nem most először jár nálunk.
Még októberben kezdődött a mi ismertségünk, saját gazdája adta őt le, mert amikor kiszökött a tanyáról, amit addig soha nem csinált, megkapta a gazdája kezét. Mindez azért történt, mert a gazdi utánanyúlt és ezt megpróbálta megakadályozni. A harapás miatt a két hét veszettségi megfigyelést otthon töltötte, de a bizalom ezek után nem állt helyre.
Gazdája elkezdett tőle tartani, és a szüleit is féltette, így került hozzánk Egon.

Aztán itt hamarosan gazdijelöltje is akadt, aki gyakran, kitartóan látogatta. Meg is volt az összhang, így az örökbefogadás megvalósult. Egon kutyaiskolába is járt, ahol sok elutasítást kapott a fajtajellege miatt, mi kicsit úgy érezzük, hogy a kutyaiskolák félelmei egy kicsit a gazdit is befolyásolták.
A bizalom így csökkent, ráadásul Egon egyszer rámordult a gazdira, miközben fésülte.
Úgy érezte nincs meg a megfelelő készség egy Egon jellemű kutyához, így pár hónap gazdis lét után Egon visszaköltözött hozzánk.

És hogy mi milyennek látjuk?
Egy olyan kutyának, aki nem rosszindulatú, hanem kedves, aranyos, bújós, ugyanakkor olyan, mint egy kamasz. Kipróbálja, hogy meddig mehet el, feszegeti a határokat, és ez a viselkedés ezzel a mérettel sokakban bizalmatlanságot és félelmet kelt.
Egy kellően magabiztos gazdi kezében viszont Egon egy kiegyensúlyozott kamasz életét is élheti. Csak sajnos eddig még nem leltük meg számára ezt a gazdit.

Szerda
Harmadik SIKK-es kutyánk Rúfusz, aki Ásotthalomról került hozzánk. Gazdája elhunyt, a gazdi felesége otthonba került. Ő egy társával élt a családnál, aki egy kisebb testű kutya volt, de amikor mindkettőt levették a láncról és az autóba tették, akkor Rúfusz rátámadt a kisebb kutyára.
Rúfusz társa végül nem került hozzánk, egy helyi család befogadta.
Sajnos nagyon gyakori, hogy az egy telken élő kutyák, amennyiben nem érintkeznek egymással, akkor feszültség gyűlik bennük. Amint a láncról elszabadulnak, akkor próbálják meg sérelmeiket egymással rendezni. Sok helyen a kutyák még mindig láncon élnek, igen. Ezzel nap mint nap kénytelenek vagyunk szembesülni.

A menhelyen a megfigyelési idő után kiderült, hogy Rúfusz nem csak régi társával szemben táplál ellenérzéseket, hanem minden négylábú társa iránt. Talán ő az egyik legvehemensebb kutya sétáltatáskor, aki minden lehetőséget megragad, hogy a másik kutyába, amennyiben látótávolságon belül van, akkor beleköthessen.

Ő egyébként emberekkel nagyon kedves, odaadó, de a rengeteg energiája és a szájkarate egy-egy séta alkalmával bizony nagyon ijesztő tud lenni. Ilyen környezetben sajnos nincs is lehetősége igazán megmutatni a nyugodt, ragaszkodó oldalát, pedig benne él, és csak arra vár, hogy lehetőséget kapjon.
Rúfusz tavaly május óta él a gondozásunkban.

Csütörtök
A csütörtöki nap nálunk mindig a kutyaoltásról szól. Mint minden alkalommal, menhelyi állatorvosunk, dr. Farkas Attila most is érkezett. Ez alkalommal 3 veszettségi-kombinált oltást, 3 veszettség elleni oltást, 12 kombinált oltást, valamint egy mikrochipet osztott ki.

A mai bemutatott kutyusunk neve Ciklon, aki elég speciális esete ennek a csapatnak, ugyanis együtt is tud élni más kutyával, meg nem is.
Ő egy messzi megyében élt az utcán egy halom társával együtt, ahol bizony meg kellett küzdeni a mindennapokban az élelemért, vízért, mindenért. Sajnos ezt a tulajdonságát a mai napig nem vetkőzte le. Noha összerakható más kutyával, és nem is bántja a társait, egy idő után olyan nyomást gyakorol rájuk a dominanciájával, hogy muszáj elszeparálni a többiektől. Sokszor, sok kutyával összeraktuk már, de hosszú távon képtelen bárki mást tolerálni. Fizilailag ugyan nem árt a társainak, de korlátozza a szabad mozgásban, az evésben, ivásban, játékban, mindenben.

Ciklon egyébként felügyelettel együtt tartható más kutyákkal. Emberekkel, gyerekekkel bűbájos, bújós, nyugodt, egy igazi álomkutya. Talán a kora, szívférgessége, és a sok más beérkező kutya vonja el róla az örökbefogadni vágyók figyelmét. Ő az a kutyus, aki valakinek tökéletes, alkalmazkodó társa lenne, ha volna lehetőség, hogy ezt megmutassa.
Ciklon 2020 februárjában érkezett a menhelyre.

Péntek
Korán reggel egy váratlan vendég érkezett a menhelyre, egy pár hónapos border collie szerű kutyus képében. Ő a zsombói buszmegállóban várta a jószerencséjét, aki egy fiatalember képében érkezett, és be is szállította rögtön a menhelyre. Rami tele volt kulanccsal és kellőképpen csatakos is volt. Mivel mikrochipje (nem meglepően) nem volt, ezért nevet mi adtunk neki.

Szöcske mindössze 2 hétig élvezhette a vendégszeretetünket, ugyanis a gazdája tudta igazolni a tulajdonjogát. Mivel eltelt a megfigyelési idő, így Szöcskét beoltattuk, bechipztettük, a gazda kifizette a költségünket, tehát hazavihette a kutyát. Reméljük, hogy ezentúl már sokkal jobban fog rá figyelni!

A mai bemutatott kutyánkkal folytatnám a blogom, akit Jázminnak neveztünk el. Ciklon és Jázmin sorsa között van némi párhuzam. Jázmin egy Borsod megyei településen vegetált, aztán valaki ott megsajnálta, és elhozta magával Szegedre. Szinte hihetetlen, de nem csak ez a hasonlóság a két kutya között, hanem a bekerülés dátuma is. Ugyan a két kutyának egymáshoz semmi köze, egymástól független településről érkeztek Szegedre, de mindketten 2020 februárja óta élnek nálunk.

Jázmin sokkal nehezebb eset, mint Ciklon. Szegedre költöztetése után egymást váltották a gazdák, néhol pár napot, másutt pár hetet töltött, de nem tudott sehol beilleszkedni. A lakásban rombolt, mindent tönkretett, ráadásul nagyon rossz a viszonya a többi kutyával, így ki tudja hanyadik tulajdonos végül úgy döntött, hogy menhelyre adja.

Jázmin viszonya az emberekkel egyàltalán nem problémás: kedves, bújós. Viszont a többi kutya láttán szabályosan önkívületi állapotba került. Persze az elmúlt két évben sokat csitult, de érezhetően nem áll készen arra, hogy más kutyákkal is megossza az életét.
Ennek ellenére ő is vágyik arra, hogy élete kiteljesedjen egy olyan gazdi mellett, aki távol lakik a város zajától. Egy erdei kis tanyán tudjuk őt leginkább elképzelni, ahol nyugodtan sétálhat a gazdival, senki által nem zavartatva. Az sem baj, ha tó is van a környéken, Jázmin ugyanis igazi kis vízi virág, aki örömét leli a pancsolásban.

Szombat és vasárnap
A hétvégén Moira kutyánk elköltözött a menhelyről, mától saját családjával, Szegeden fog élni!

Szinte el sem hiszem, hogy megint ezt kell írnom, de a zsombói átkötőúton ismét befogtak egy fiatal kóborló kutyát. Mintha valami gyorsan termő fáról potyognának ezek a kutyák. Újabban már mást sem teszünk, csak innen fogadjuk a chip nélküli, önfeledten tekergő kutyákat.
Remélem egynek legalább előkerül a méltóságos gazdája és magyarázatot tud adni rá, hogy miért nincsen chipezve a kutyája!

A szombati nap menhelyi kutyasétáltatással telt, de kiemelnék három önkéntest, aki a sétáltatáson kívül a napi teendőkbe is besegített, ezzel nagy terhet vettek le a vállunkról. A kutyák a hétvégén főtt ételt ebédelhettek Melinda, Vanda és Tamás jóvoltából!
Tamás egyébként szombatonként hamarabb kijár, hogy be tudjon segíteni a takarításba, ezzel megkönnyítve a munkánkat.
Vanda a sétáltatás mellett évek óta kitartó kutyakozmetikusa a menhelynek, az ő jóvoltából szépülnek évről évre a kutyáink.
Melinda szintén évek óta kijár a menhelyre, ráadásul heti 2 alkalommal. A sétáltatás mellett ő részt vesz a szociális helyiségek takarításában, a kutyák helyének takarításában, mosogatásban, mindenben amire segítségre szorulunk.
Külön köszönjük a munkátokat!

A hétvégén egy fajtatisztának tűnő, egy év körüli német vizsla lányt fogott be három fiatal, akik kihozták őt a menhelyre, mert nem tudtak vele mit kezdeni...
Rami után ő a héten a második kutya, és most két várólistán várakozó gazdás kutyától vették el a helyet.

Persze ki tudja, lehet elő sem kerül a gazda. Bár ami azt illeti, valószìnű pénzért vette a kutyát, bizonyára egy " jónevű tenyésztőtől". Csak epp a chipje hiányzik, amit a "tenyésztő" után a gazda is elfelejtett beadatni. A német vizsla lányt Kafának neveztük el, hihetetlen aktív, és nagyon várja a gazdáját. Nem csak ő!
Mi is.
Mert van mire válaszolnia...

A hétvégére két kutya bemutatása maradt: Alf ès Fifi története következik.

Fifi 2021 májusában, tehát egy éve érkezett hozzánk. Oltással, mikrochippel ellátva költözött a menhelyre, gazdái korábban nem tervezték, hogy megválnak tőle.

Mi is kicsit meglepődtünk, amikor megláttuk, hogy Fifi nem az a klasszikus "Fifi", hanem egy igazi tigriscsíkos energiabomba, igazi nagy bullos fejjel.

Fifi idős gazdáinak nem volt energiája megadni a kutyájuknak azt a fizikai és szellemi törődést, ami egy ilyen fiatal, életerős kutyának kételeme. Ráadásul rövid időn belül mindketten súlyosan megbetegedtek, ezért kérték Fifi számára az alapítványunk segítségét.

Fifi kezdetben annyira összezavarodott, bepánikolt, hogy napokig morgott, kapkodott. Pár hét elteltével azonban megnyugodott, és elkezdett nyitni felénk.

Kan és szuka kutyákkal egyaránt összeszoktatható, nem célja ártani a többi kutyusnak. Inkább az a gondja, hogy a menhelyi ingerdús környezet túl sok neki, képes teljesen felpörögni, és könnyen konfliktusba kerül másokkal.
Ennek ellenére egy jóindulatú, emberközpontú, ugyanakkor kutyakompatibilis eb, aki nagyon könnyen motiválható, és megfelelő szellemi igénybevétel mellett teljesen problémamentesen együtt tartható más kutyákkal.
Tehát egy igazi főnyeremény egy olyan gazdinak, aki szereti a csiszolatlan gyémántokat. Mára már félősségét, gátlásait teljesen levetkőzte, csillogó szemekkel várja a hétvégi kutyasétáltatást, és hogy tanulhasson.

Mai bemutatott védenceink közül a rangidős Alfot hagytam utoljára, aki 2019 novembere óta él nálunk. Története nagyon szomorú, de jól mutatja, hogy milyen az, amikor tárgyként bánnak egy kutyával.
Szeged egyik üdülőövezetében vegetált Alf kölyök kora óta. Sokat nem foglalkozott vele az idős gazdája, arra kellett neki, hogy őrizze a házat a láncon (mert ugye úgy tudja ám őrizni!).

Aztán a kiskertet ősszel elhagyó kedves nénike nagy ívben tett a kutyájára, aki jól le is fogyott. Nem tudom hol voltak a szomszédok, gondolom ők is visszaköltöztek a városba. Úgyhogy Alf nyakán egyre lazább lett a nyakörv, míg kihúzta a fejét, és lelépett otthonról. Chip és oltás nélkül érkezett akkor a menhelyre, amit mi pótoltunk sok minden mas mellett. Nálunk soha senki nem kereste, így csak remélni tudjuk hogy a történet, amt hallottunk, nem valóságos, bár sajnos hihető.
Alf 2019 óta él a menhelyünkön. Nagytestű, erős, szocializálatlan kutyaként érkezett hozzánk, aki emberekkel ugyan barátságos, de más állatot nem tűr maga mellett. Az évek alatt azért rengeteget csitult, ez nagyban köszönhető az ivartalanításnak is. Most ő áll a legközelebb ahhoz, hogy elfogadja más kutyák közeledését.

Alf egy határozott, következetes gazdát igényel, mert testméretéből adódóan fizikailag elég nehéz őt korlátozni, így nyilván olyan gazdit keresünk neki akinek a szavára figyel, szót fogad.
Egyébként emberekkel barátságos, közvetlen kutyus, mindössze a testmérete az, és a kutyákkal való viszonya, ami az örökbeadását megnehezíti.